Vihar
17. fejezet
~
Újra együtt ~
Eren nem
mozdult a hadnagy mellől, míg fel nem értek a felszínre, arcát pedig Hanji
javaslatára köpenye csuklyája mögé rejtette, hogy elkerülje a kíváncsi
tekintetek kereszttüzét. Krista, akinek a Katonai Rendőrség a halálhírét
keltette – méghozzá joggal, hiszen Nifa a szemük láttára játszotta el, hogy
felfalja –, ugyanúgy cselekedett, mint ő.
– Ha
Selma hallgatott rólad, az a legjobb, ha nem hívjuk fel rád a figyelmet –
magyarázta Hanji. – Higgyék csak azt, hogy meghaltál. A végén a te hűségedet is
kétségbe vonják.
Levi
elhúzta a száját.
– Azt
talán nekünk sem ártana megtennünk – jegyezte meg, mire Eren dühösen fordult
felé. Nem értette magát, nem kellett volna ennyire érzékenyen érintenie, hiszen
minden egyes szó joggal hangzott el.
Semmit sem tudtak Kristáról – az igazi Kristáról
–, és egy ilyen komoly helyzetben gyermekkori emlékekre egyszerűen nem
hagyatkozhattak.
Évek teltek el. Évek.
Mindketten
megváltoztak. Már nem voltak azok az ártatlan gyerekek, akik csendben
játszottak, míg a szüleik az emberiségért – vagy talán éppen az ellen? – vívták
a harcukat. Krista kiérdemelte a bizalmukat a pincéig, de hogy utána miképp viszonyulnak majd egymáshoz, azt nem
tudhatták előre.
Nem engedhetem, hogy kételkedjenek a hűségében – döntötte el. – Én vagyok az
egyetlen, aki ezt megteheti, hiszen Selma Dok felelős az anyám halálért. Ha
tényleg összejátszanak, nekem kell pontot tennem a végére… De nem most. A
pincéig hinnem kell benne, hátha… Hátha minden olyan lesz, mint régen…
– Mindennél jobban bízom Kristában –
jelentette ki erélyesen. – Megvan rá az okom. – Sosem gondolta volna, hogy
valaha is át tud hatolni Levi hadnagy láthatatlan páncélján, mégis ez
alkalommal megtette: ahogyan ugyanazokat a szavakat ismételte el, amiket egykor
Nifával kapcsolatban a férfi mondott neki, a hadnagy szeme meglepetten
kerekedett el. Drámai változás volt, lehullott a maszk, és Eren egyetlen
pillanat erejéig megannyi addig elrejtett érzelmet fedezett fel Levi arcán.
Krista
hálásan mosolygott. Nem látszott rajta félelem vagy bizonytalanság, miközben
Hanji nyomában haladt előre, ugyanakkor, bár eleinte kifejezetten tiltakozott,
mégis megengedte Ankának, hogy óvón átölelje. Eren egyből megértette: Krista, annak
ellenére, kívülről mennyire erősnek tűnt, belül ő is hozzájuk hasonlóan kételyekkel
vágott neki a Mária falig vezető útnak.
–
Köszönöm, Eren – érintette meg a kezét. – A bizalmat – tette hozzá. – Lehet,
hogy nem érdemlem meg… – Elcsuklott a hangja, végül azonban erőt vett magán, és
befejezte azt, amiért elsősorban megszólította. – Tényleg nagyon köszönöm.
Hazudtam nektek, főleg neked. Igyekszem jóvá tenni a bűneimet, de nem vagyok
benne biztos, hogy sikerülni fog, éppen ezért nem szeretném, ha miattam
konfliktus adódna. Ha jót akarsz magadnak, talán jobb, ha értem sosem szállsz
harcba.
Eren
szeme összeszűkült.
– Tegyél
róla, hogy megérdemeld – felelte végül egyszerűen, mire Krista meghökkenve
nézett rá. Csak ennyi? – kérdezte a
tekintetével, Eren pedig rábólintott. Nem akart összeveszni a barátaival –
különösen Levi hadnaggyal nem –, de szerette volna tartani magát a
megbeszéltekhez; azok alapján minden a pincében fog eldőlni. – Remélem, azt
tudod – folytatta –, hogy a konfliktusokat nem kerülheted el. Biztos vagyok
benne, hogy a többiek, akik mit sem sejtenek róla, hogy élsz, sokkoltak
lesznek, amint először meglátnak. Gondolom, sejted, hogy nem Bertolt vagy Armin
reakciója miatt aggódom, Connie, Sasha valamint Reiner is könnyebben fel tudja
majd dolgozni a viszontlátásodat. Ymir garantáltan majd’ kiugrik a bőréből,
annyira fog örülni neked, Mikasa és Jean viszont… Őket ismerve… –
Elbizonytalanodott, és nem tudta, hogyan fejezze ki magát, ám Krista felemelte
a kezét.
– Tudom –
mondta halkan. – Láttam, mit művelt Nifával. Őt lesz a legnehezebb meggyőzni.
–
Őrültnek fog tartani, amiért bizalmat szavaztam neked.
– Félt
téged – rántotta meg a vállát a lány; szeme komolyan csillogott. – Szeret téged
– suttogta. – Nagyon szeret.
– Én is
szeretem őt. Olyan, mintha a testvérem lenne.
Levi
felhorkant, de nem szakította félbe a beszélgetésüket. Eren megnedvesítette az
ajkát, majd a hajába túrt. Krista megállt, és szinte tűnődve nézte őt, mielőtt
megszólalt volna.
– Mikasa
nagyon szeret téged, Eren… Jobban, mint azt te gondolnád.
– Csak én
maradtam neki, ez természetes.
Krista
hezitált. Mondani akart valamit, és Eren már majdnem rákérdezett, hogy mégis
mit, amikor Hanji, mintha megérezte volna a hirtelen felgyülemlő feszültséget,
váratlanul megveregette a hátát. Elég volt ahhoz, hogy Krista megrázza a fejét
és elforduljon, ám ahhoz is, hogy Eren fájdalmában felszisszenjen.
–
Mindjárt felérünk – közölte. – Ha minden jól alakul, a többiek már várnak ránk.
Eren
megadóan bólintott.
Három, kettő, egy – számolt
vissza, aztán… aztán hunyorítania kellett, mikor a napfény a szemébe vakított,
de a legkevésbé sem bánta. Hosszan szívta magába a levegőt, majd lassan fújta
ki; kiélvezte, hogy végre-valahára
kiszabadulhatott földalatti ketrecéből, és Levi hadnagy, aki időközben
előreengedte, nem szólta meg érte, hanem hagyta, hogy megélje a pillanatot.
Egészen gyengéden figyelte, és akkor sem siettette, amikor Anka aggodalmasan
szóvá tette, hogy mihamarabb tovább kell menniük.
Eren
csodálkozva fordult körbe. Első látásra azt hitte, Stohess mit sem változott
azóta, hogy hónapokkal ezelőtt a föld alá menekültek, ám csakhamar rádöbbent, hogy
elhamarkodottan fogalmazta meg a véleményét: a körzet lakói nyugtalanok voltak. Nem kellett sokat
forgolódnia, hogy megtalálja az okát: a Sina falban megbújó óriás léte okozta
mindezt. Noha felső parancsra eltakarták, az emberek bizalmatlanul sandítottak
felé, valahányszor elhaladtak előtte.
– Vajon
miért rejtették el? – kérdezte suttogva Kristától. Még úgy is, hogy nem
láthatott az óriásból semmit, szinte magán érezte a pillantását. Kellemetlen
borzongás szaladt végig a gerince mentén, gyomra pedig összerándult. Nem hagyta
nyugodni a gondolat, hogy a lény – már amennyire azt meg tudták állapítani,
hiszen csak arcának egy része látszott, szinte semmi belőle – pont olyan volt,
mint a Kolosszális Óriás. – Ha azt volt a céljuk, hogy megnyugtassák az embereket,
akkor kudarcot vallattok: ahogy látom, még mindig félnek.
A lány
összepréselte kicserepesedett ajkait, miközben követte a tekintetét. Eren
hirtelen azt kívánta, bárcsak képes lenne rá, hogy olvasson a gondolataiból,
hogy belelásson a fejébe, és rájöjjön, mi az, amit még elhallgat előle. Mert
nem nyíltak meg egymásnak teljesen, ebben biztos volt. Nem is tehették, hiszen
még maguk sem tudták, Shiganshina miféle változást hoz majd az életükbe.
– Fogalmam
sincs – felelte végül Krista, mire Eren nyelt egyet.
Hazudik – villant át az elméjén, és ahogy
összekapcsolódott a pillantásuk, Krista elpirult zavarában. Tudta, hogy Eren észlelte a nyilvánvaló
hazugságot, de nem magyarázkodott.
Eren
megnedvesítette az ajkát.
Az én érdekemben teszed, igaz? – kérdezte
keserűen. – Azt hiszed, nem tudom
elviselni? A szemem láttára omlik össze a világom! Senki sem, az akinek mutatja
magát, és te… te főleg nem az vagy. Most ismerem meg az igazi énedet, Krista
Lenz.
Kreusa
Dok sem volt többé Kreusa Dok.
– Hogy
szólítsalak? – Krista meglepetten szakadt el a sérült faltól; nem is próbálta
titkolni, mennyire váratlanul érte Eren kérdése.
– Hogyan?
– kérdezett vissza döbbenten.
Eren
mélyet lélegzett.
– Hogy
szólítsalak? – ismételte meg. – Krista vagy Kreusa akarsz lenni a többiek
előtt? Mit szeretnél, hogy gondoljak rád? Krista Lenz? Kreusa Dok? Vagy esetleg
Kreusa Lenz? Vagy a Lenz név sem a tiéd? Az is része az álcádnak?
– Tényleg
úgy hiszed, hogy ez a legalkalmasabb… – kezdte Anka, azonban Levi egyetlen
pillantásával elnémította. Erenhez hasonlóan ő is várakozásteljesen nézett a
lányra, és Krista alig láthatóan összerezzent a súlya alatt.
– Kreusa
– lehelte. – Csak Kreusa akarok lenni… Persze csak azután, hogy mindent
elmagyaráztunk nekik – tette hozzá sietve. – Azt hiszem, igazad van abban, hogy
már a puszta látványommal beléjük fogom fojtani a szót, ha pedig megismerik a
teljes történetet… Arról már beszéltünk.
– Mi itt
leszünk neked – mosolygott Anka.
– Inkább
nektek – morogta erre Levi, sötéten pillantva Nifára. A lány megértette a
célzást, szinte azonnal behúzta a nyakát.
– Jó
kislány leszek, viselkedni fogok! – fogadkozott büszkén. – Nem fogok reagálni
Mikasa provokálására. Öhm… Talán az lenne a legjobb, ha meg sem szólalnék a
jelenlétükben, igaz? Talán ha nem válaszolok, ha mindent Ankára vagy Hanjira
bízok… – morfondírozott félhangosan. – Vagy esetleg a hadnagyra… Igen, a
hadnagy…!
Levi
horkantva vetett véget a reménykedésének:
– Ne is
álmodozz róla, hogy elviszem helyetted a balhét!
– De
hadnagy…! Mikasa levágta a karomat!
– Úgyis
visszanő – rántotta meg a vállát. – Nem mindegy?
Nifa
durcásan harapta be az alsó ajkát.
– És ha
Eren karját vágták volna le? – pillogott a férfira ártatlanul. – Vajon Levi
hadnagy, az emberiség legerősebb katonája akkor is így vélekedne? Vagy akkor
már más lenne a helyzet? Akkor már nem lenne mindegy?
Eren
kíváncsian sandított a hadnagy felé. Enyhe csalódottságot érzett: Levi arcán
nem látszott érzelem. Persze nem kellett volna meglepődnie – csalódnia pláne
nem! –, mégis megtörtént, nem tudott uralkodni magán.
– Gyorsan
találd ki, mit fogsz csinálni! – előzte meg a férfit a válasszal. – Azt hiszem,
ott vannak – mutatott előre. Hanji ugyanis megállt, és szemlátomást arra várt,
hogy beérjék őt. Intett egyet, mikor észrevette, hogy Eren őt nézi, sőt még egy
mosolyt is megeresztett biztatásképpen. Eren remélte, hogy nem azért, mert
annyira sápadtnak tűnt, bár többször is úgy érezte magát, mintha kiszaladna a
lába alól a talaj. Olyankor legszívesebben csak megkapaszkodott volna valamiben
– vagy valakiben –, azonban még ha nem is szégyellte volna, akkor sem tudta
volna megtenni. Krista Anka kezét szorította meg alig észrevehetően, Nifa pedig
Levi hadnagy mellé zárkózott fel.
– Nem
lehetne, hogy a hadnagy mégis… – próbálkozott, Levi azonban a fejét ingatta.
–
Felejtsd el, kölyök. Vállald a felelősséget a tetteid következményeiért.
– De
provokált engem, uram! Nem volt választásom!
– Mindig van választásunk – villant meg
erre a férfi szeme. – Ezt jól jegyezd meg, Nifa.
– Igenis,
uram – motyogta a lány csüggedten.
Eren nem
hallgatta tovább őket. Valahogy minden megváltozott, miután maguk mögött
hagyták az Alvilágot. Visszatértek a valós életbe, abba a világba, ahol nap
mint nap szembe kellett nézniük az óriásokkal, ahol meg kellett küzdeniük az
emberiségért, a fennmaradásukért. Egyetlen döntésen is sok múlott, nem
hagyhatták, hogy az érzelmeik irányítsák őket. Bármennyire is vágytak valami
másra, nem kaphatták meg.
Most még élhetek – gondolta –, hiszen maga Fritz engedélyezte. De vajon
meddig dönthet ő? Mikor jön el az a pillanat, amikor kiragadják a kezéből a
hatalmat? Miért érzem azt, hogy már nem sokáig nevezhetjük királyunknak?
Megrázta
a fejét, hogy elűzze a rémképeket, majd megszaporázta a lépteit, és megelőzve
Kristát meg Ankát, pillanatok alatt Hanji mellett termett. Nem nézett vissza,
mert nem akarta látni sem a hadnagy arcát, sem Kristáét, Hanji pedig, mintha
megérezte volna, mennyire elhagyatottnak érzi magát, vigasztalóan veregette meg
a hátát.
– Eren! – hallotta meg aztán az éles
kiáltást, és a következő másodpercben már arra eszmélt, hogy valaki a nyakába
vetette magát, ő pedig majdnem hátrazuhant a váratlan súlytól.
Mikasa, tudatosult benne néhány őrjítő pillanat
múltán.
A lány akkora
lendülettel támadta le, hogy utána nem győzte fintorogva kiköpni a fekete
hajszálakat, melyek a szájába kerültek, de mégis… Egyáltalán nem érdekelte,
hogy Mikasát a legnagyobb jóindulattal sem lehetett rózsaillatúnak nevezni –
mégiscsak hosszú napokat töltött börtönben, megfosztva a fürdés lehetőségétől
–, ahogyan azzal sem foglalkozott, hogy verejtékben és mocsokban úszott
mindene, a ruhája, a haja, a bőre. Nem.
Csak az számított, hogy végre magához ölelhette a lányt – az egyetlen személyt,
akire családtagjaként tekinthetett még –, és hogy első ránézésre néhány
horzsoláson kívül nem szenvedett komolyabb sérülést.
Nem tudta
megmondani, mennyi ideig ölelték egymást, kapaszkodtak
egymásban kétségbeesetten, de aztán Mikasa egyszer csak elengedte. Finoman
eltolta magától, és tetőtől talpig végigmérte.
– Nem
esett bajod? – kérdezte aggódóan.
Eren
nevetve ingatta a fejét.
– Ezt
inkább nekem kéne kérdeznem tőled, Mikasa.
A lány
arcán sötét árnyék suhant át.
– Jól
vagyok – felelte végül lágyan. – Jól vagyok. – Azzal, hogy még egyszer
megismételte, amit mondott, nem oszlatta el Eren kételyeit az ellenkezője
felől. Bármit is állított magáról, igenis megviseltnek látszott.
Eren
ökölbe szorította a kezét.
Ha megtudom, hogy bántották…! – vicsorogta.
– Ne aggódjatok, Selma, megtanítom én
nektek az emberiség leckéjét! Erre megesküszöm!
Mielőtt
dühe eluralkodhatott volna felette, újabb boldog hang rángatta ki a
gondolataiból:
– Eren! –
Armin volt az. Futva szelte át a köztük levő távolságot, és miután lefékezett
mellettük, a térdére támaszkodva kapkodta a levegőt. – Hála az égnek! H-ha
tudnád… Ha tudnád, mennyire megkönnyebbültünk, amikor megtudtuk, hogy nem
bántottak! Már a legrosszabbra gondoltunk…
– Persze,
hogy nem bántottuk! – csattant fel Nifa, aki időközben beérte őket. Levi
felsóhajtott.
– Remek
kezdés, Nifa – kommentálta. Eren egyből megértette, miért mondta ezt. Mikasa és
Armin egyszerre rezzentek össze a lány hangjától, és amikor megpördültek, hogy
rámeredjenek, Eren hiába próbált meg úgy helyezkedni, hogyha szükséges, akkor a
testével védje meg Nifát, nem volt benne biztos, hogy sikerül visszatartania
őket.
Mikasa
szeme kidülledt.
– Teee? – sziszegte, mire Armin megragadta
a karjánál fogva.
– Hé,
nyugalom. Emlékszel, mit mondott Hitch?
– Túl jól
emlékszem. Ahogyan arra is, hogy ő
mit mondott.
Eren arca
megrándult. Nem kellett rákérdeznie, anélkül is tudta, hogy kiről beszélnek.
Annie.
Nem volt
benne teljesen biztos, hogy készen áll rá, hogy viszontlássa a lányt azok után,
amiket egymással műveltek, éppen ezért szándékosan nem fordult abba az irányba,
ahol őt sejtette. Helyette inkább megnézte magának Nifát és Armint. Még jóval
azelőtt észrevette a köztük levő hasonlóságot, hogy fény derült volna az
igazságra, csak nem tulajdonított neki jelentőséget. Kiskorától fogva ismerte
Armint, meg sem fordult a fejében, hogy a szülei elhallgatták előle Lieselotte
elsőszülött gyermekét.
Igaz, arra sem gondoltam, hogy a családom gyökerei a falakon túlra
nyúlnak vissza – húzta el a száját, ahogy emlékeztette magát
erre. – Anya is meg apa is… Mindketten
képesek voltak rá, hogy óriássá változzanak. És mégis, ekkora hatalom
birtokában mindketten meghaltak… Selma a felelős érte. Elsősorban Selma, de
valószínűleg nem egyedül ő. Vannak még mások is, feltehetőleg nem is kevesen,
akik minden egyes napot arra áldoznak, hogy elpusztítsák az emberiséget, hogy
minél több hozzánk hasonlót juttassanak be a falakon belüli területekre. Csak
tudnám, mit akarnak mindezzel elérni!
Felpillantott,
mikor meghallotta Hanjit.
– Látom,
mind jól vagytok – sóhajtotta megkönnyebbülten, amint a többiek is csatlakoztak
Mikasához és Arminhoz. Ketten csuklyát viseltek, így Eren nem láthatta az
arcukat, de még így is tudta, kik azok: az alacsonyabbik lányban azonnal
felismerte Annie-t, a magasabbik pedig nem lehetett más, mint Hitch Dreyse.
Hitch, aki valahogy szintúgy kapcsolódott ehhez az őrülethez, mint Krista, Nifa
és Annie.
Céline Dreyse lánya – gondolta
–, mégsem ismerős. Egy cseppet sem. Sosem
hallottam róla Shiganshinában, és amennyire tudom, Annie és Hitch tényleg nem tudtak egymásról. Annie azt
hitte, még Hitchet is átverte a kilétéről… De tévedett, mert Hitch már
réges-rég tudott róla, hogy ő a Nőstény Óriás.
– A
körülményekhez képest igen – dünnyögte Jean. – Néhányunkat kihallgattak. Kik a
segítőink? Hol van Levi hadnagy? Mit akarunk az emberiségtől? Fel nem foghatom,
hogy ezekhez a seggfejekhez akartam csatlakozni. Ostobák egytől egyig.
Eren
rávigyorgott.
– Én
megmondtam, hogy nem jársz jól, ha őket választod.
Jean
vállat vont.
– Vannak,
akiknek bejött.
– Például
Marlowe Sandnek – jegyezte meg Sasha. Connie mellett állt, és mintha már nem
törődött volna vele, hányan bámulják meg őket, megfáradt mosollyal az ajkán
hagyta, hogy a fiú magához ölelje.
Hitch
hátratolta a csuklyáját, miközben felkuncogott.
– Hát
persze, hogy nyeregben érzi magát! – vihogta. Csillogott a szeme, közben pedig
szélesen mosolygott. Eren korábban is látta már őt, de akkor még nem
foglalkozott a nevével. Tudta, hogy Annie egyetlen barátja – már ha tényleg az
volt –, ám nem is sejtette, mire képes. Hitch anyja, Céline éppúgy átadta neki
a képességeit, ahogyan Grisha tette azt Erennel. Hitch is emberbőrbe bújt óriás
volt, ahogyan Krista, Annie és Nifa. – Az életéért rimánkodva ajánlotta fel a
szolgálatait Selmának, Selma pedig bolond lett volna, ha nem fogadja el.
–
Csodálatos – vicsorogta Jean. – Legalább még egy okom lesz, hogy behúzzak neki
egyet.
–
Megviselte a kihallgatás – magyarázta Connie, mikor elkapta Eren kérdő
tekintetét. – Elsősorban őket kérdezgették. Mikasát, Armint és Jeant.
– Meg
engem – szólt közbe Sasha –, mert rájöttek, hogy hazalátogattunk. Valaki a
falumból jelentett minket a Katonai Rendőrségnek. Pontosabban téged, Eren, és
persze a hadnagyot is, hiszen titeket akartak a legjobban elfogni.
–
Természetesen titeket akartak – csendült fel egy újabb hang. – Még most is,
hogy Fritz király kegyelemben részesített benneteket, a Felderítő Egység
legveszélyesebb tagjaira fáj a foguk.
– Nanaba!
Mike! – kiáltotta Hanji. Eren figyelmét nem kerülte el, hogy a hadnagy arcán a
meglepettség és – talán, mert biztos azért nem lehetett benne – a fellélegzés
keverékével nézte a két Felderítőt. A bajtársai voltak, akiket hónapok óta nem
láthatott – és nemcsak nem láthatott, semmit sem tudhatott róluk.
–
Csodálatos! – csapta össze a kezét Anka. – Ezek szerint mind megvagyunk.
– Anka
Rheinberger? – csodálkozott Mikasa. Anka jókedvűen biccentett.
– Mikasa,
Armin – mosolygott rájuk. – Örülök, hogy újra látlak benneteket. – Még mindig
nem engedte el Kristát, sőt mintha erősebben szorította volna a karját, hogy
éreztesse vele, nem hagyja magára. Armin pillantása lassan a lányra vándorolt.
Bár arcát elrejtette előlük a kámzsa, Eren mégis megfeszült. Mikasa egyből
észrevette.
– Tehát
tényleg igaz – suttogta. – Krista…
Valójában Kreusa.
Eren
felsóhajtott. Kristára nézett, és megajándékozta egy széles mosollyal.
– Már
tudják – mondta. – Minden rendben. Minden rendben – ismételte meg, mire Krista
hátrahúzta a csuklyáját. Eren hallotta, ahogy barátaiknak elakadt a lélegzetük.
Valaki nyüszített is – Ymir, csak ő lehet,
gondolta –, utána meg már ott termett mellettük. Ymir volt az, tényleg ő, és a
szemében örömkönny meg hitetlen fény csillogott.
– Krista
– hüppögte, Levi pedig horkantva fordult el, így már nem láthatta, ahogy a két
lány a viszontlátás örömétől szipogva összeölelkezett.
** * **
Annie nem
szólalt meg, miután csatlakozott hozzájuk, sőt látványosan távolságot tartott
tőlük. Óvatos viselkedése akkor sem változott, hogy maguk mögött hagyták
Stohess körzetét és elindultak a Rózsa fal felé.
Különösképpen tőlem – húzta el
a száját Eren. Igazából nem bánta, hogy nem kell a lány mellett sétálnia, félt
saját magától – no meg az emlékeitől –, de szívesen meghallgatta volna, mi volt
az, amivel sikerült meggyőznie Mikasát, hogy ne darabolja fel Shiganshina
előtt. Erről valamiért senkinek sem akaródzott beszélni.
Annie
meghúzta magát. Egy szót sem szólt, arcát pedig makacsul a csuklyája mögé
rejtette, és el sem mozdult Hitch mellől. Sasha és Connie szemtelenül
megbámulták, Jean viszont csak fél szemmel, bizalmatlanul méregette. Eren
figyelmét nem kerülte el, hogy Armin is, amikor éppen nem azon fáradozott,
hogyan tartson távolságot Nifától, többször oldalra sandított; homloka ráncba
szaladt az aggodalomtól.
Mi a fene történt velük?
Nemcsak ő
változott meg, hanem a többiek is vele változtak.
Eren mondani
szeretett volna valamit – akármit –,
hogy oldja a feszültséget, de már nem tudott.
– Jobb,
ha sietünk – előzte meg Anka sürgetően; tekintetét szigorúan hordozta végig
rajtuk. – Biztos vagyok benne, hogy sokaknak nem nyerte el a tetszését Fritz király
döntése.
– Bolond
vénember – szippantott nagyot a levegőből Mike. – Egy jó ideje az.
– Igen –
jegyezte meg Nanaba elgondolkodva. – Lassan másfél évtizede, hogy elvesztette a
józan eszét. Csodálkozom, hogy nem taszították le a trónjáról, bár igaz, remekül
lehet irányítani. Gondolkodás nélkül mindenbe beleegyezik, amit javasolnak,
mindent aláír, amit elé tesznek, pedig régebben... Amennyire emlékszem,
régebben minden más volt.
Eren
megmerevedett.
–
Régebben? – kapott az elejtett információ után mohón. – Körülbelül tizenöt
évvel ezelőtt?
Nanaba
bólintott.
– Fritz
király felesége és gyermekei megbetegedtek – mondta halkan. – Akkoriban
hatalmas járvány pusztított a falakon belül, sok áldozatot követelt. Fritz
király legidősebb lánya, Alethea alig volt tizenhat éves, amikor elkapta a
betegséget, őt pedig lassan követte a többi gyermek, később meg maga a királyné
is.
– Meghaltak? – kérdezte Eren élesen; szeme
kitágult, fojtogató döbbenetet érzett felkúszni a torkába. Fritz király nem
ismerte fel a saját gyermekét, Selmát. Valami történt vele a múltban… Valami,
ami miatt nem akart többé visszaemlékezni a múltjára. Lehetséges lenne, hogy
mindenkijét elvesztette? És ha igen, Levi hadnagy – vagy Hanji, hiszen ő így is
belevetette magát a nyomozásba – miért nem említette?
– Nem,
nem mind – rázta meg a fejét Nanaba. – Két gyermeket vesztettek el, a
legidősebbet és a legkisebbet, de ez mélyen megrázta a királyi családot. Sem a
királynét, sem a többi gyermeket nem lehetett többé látni. Visszavonultak a
nyilvánosságtól, és azóta is így élik a maguk kis életét, elzárkózva a
külvilágtól. Fritz király is sokáig nem mutatkozott… Azt hiszem, már akkor elkezdődött az őrülete…
Shiganshina csak fokozta azt. Akkor valami végleg eltört benne... De senki sem
tudja, mi lehetett.
Eren
nyelt egyet, de a gombóc a torkából nem akart eltűnni.
– Anya… –
suttogta. Érezte, hogy a szívverése felgyorsult. – Anya meghalt aznap.
– Hogyan?
– pillantott rá Nanaba szemöldökráncolva. – Édesanyád?
Eren
összezavarodott.
Hát persze! – jutott aztán az eszébe.
Nanaba nem tudott róla, hogy Fritz király teljesen kifordult magából, valahányszor
meghallotta Carla nevét, mert ők is csak azután jöttek rá erre, hogy Hanji
ellátogatott Mitrasba. – Azt hiszem, édesanyám valamilyen módon kapcsolódik a
királyhoz. – Azt már kiderítették, hogy Fritz király simította el a falakon
túlról szóló híreszteléseket, de arra még mindig nem derítettek fényt, hogy
mégis miért tette. – Bár tudnék magyarázatot találni rá, bár a király hajlandó
lenne emlékezni a múltjára. Selma… mármint Dok kapitány – javította ki magát –,
így talán jobban ismered, állítólag a lánya, akit halottnak hisz, Krista meg…
Krista az unokája. De nem áll össze a kép, Nanaba. Még mindig valami hiányzik
ahhoz, hogy mindent megérthessünk.
– Ezért
is megyünk Shiganshinába – szólalt meg Krista váratlanul. – Bízzunk benne, hogy
ott minden kérdésünkre választ kapunk majd.
– És ha
mégsem? – ráncolta a homlokát Armin. Eren meglepődött, mikor meghallotta a
hangját, ugyanis eddig makacs hallgatásba burkolózott. Látszott rajta, hogy nem
tudja, miképp viselkedjen Nifa – a nővére
– jelenlétében. Nem váltottak egy szót sem, mióta elhagyták a körzetet, pedig
többször megpihentek, és Eren olyankor megfigyelte, hogy a két testvér
valahogyan mindig egymás mellé került, még akkor is, ha szánt szándékkal
kerülték egymás tekintetét. – Ha mégsem azt találjuk a pincében… Ha mégsem
valami olyasmit találunk, ami
kihatással lenne az életünkre, akkor mihez kezdünk?
Eren az
ajkába harapott.
– Nem
tudom – felelte őszintén. – Tényleg nem tudom.
** * **
– Karanes
hemzseg az óriásoktól – ingatta a fejét Hanji, miután megálltak egy újabb
pihenőre.
Levit nem
különösebben érdekelte, milyen tempóban haladtak a cél felé. Öngyilkos
küldetésre indultak, szinte biztos volt benne, hogy sokan közülük nem fogják
túlélni Shiganshinát. Őrültség volt. Hiába rendelkeztek több Intelligenssel is,
ha több százan nem tudták visszafoglalni a Mária falat, hogy lennének képesek
pont ők, ráadásul ennyire kevesen?
De a kölyök
menni akart. Ragaszkodott ehhez az őrülethez, Levi pedig ahhoz, hogy mindaddig
az oldalán maradjon, míg mindketten lélegeznek. Nem tiltakozott, mikor Hanji
felvetette, hogy vonuljanak félre és tárgyalják meg a továbbiakat, amíg a fiatalok megosztják egymással az eddigi
élményeiket. Magához intette Nifát, Nanaba, Mike és Anka pedig azonnal
csatlakoztak hozzájuk.
– Nem
maradtak túlélők – suttogta Nifa. – Hitch legalábbis azt állítja, a Katonai
Rendőrséghez ez a hír jutott el. Azt viszont mi sem tudjuk, miért pont most
támadtak az Intelligensek, ahogyan azt sem, hogy odakint mit terveznek. Talán a
korunk miatt… Túl fiatalnak tartanak minket.
– Vagy
csak biztosra mennek – rántotta meg a vállát Levi. – Talán az ő esetükben is
csak egy szűk kör tudhat mindenről, akárcsak nálunk, az ötvenhetedik falakon
túli expedíció alatt.
Nanaba és
Mike megfeszültek. Egyikőjük sem hozta szóba Erwin halálát, de Levi-nak nem
volt kétsége afelől, hogy gyakran gondoltak az elhunyt parancsnokra. Ő maga is
sokat rágódott Erwinen. Évek óta ismerték már egymást, mégis… Erwin minden
alkalommal meglepte. Büszkén vállalta a halált értük, és talán sokkal többet
tudott, mint ők akkor… Talán ez volt az oka, amiért mindenáron ki akarták
végezni. Levi nem akart elméleteket gyártani, nem az ő reszortja volt, inkább
meghagyta az Arlert-kölyöknek, de abban szinte biztos volt, hogy valakik
mozgatták a szálakat a háttérben. Valaki vagy valakik irányították Fritz
királyt. Azok a valakik akarták megszerezni maguknak Erent, azoknak
köszönhetik, hogy annyi bajtársukat elvesztették.
– Bár Karanes
lenne a legközelebb – ragadta magához a szót Hanji ismét –, ilyen körülmények
között nem mehetünk arra.
– Trost?
– kérdezte Anka. – Beszélhetnénk Pixis tábornokkal. Talán sikerülne meggyőznünk
a Helyőrség néhány tagját… A Helyőrséget még nem számolták fel. Vannak, akikben
megbízom.
Levi
szeme megvillant.
– Trost –
ízlelgette. – Bölcs választás. – Érezte magán Nifa aggódó pillantását.
Felsóhajtott, és végül mégis hozzáfűzte: – Ha Karanest megtámadták,
mindenképpen fel kell készülnünk a legrosszabbra.
– Csak
nem arra gondolsz, hogy Intelligensekre számíthatunk Trostban is?
– Nem
tudhatjuk, mi vár ránk.
–
Karanesből egyenes út vezet Stohessbe, onnan pedig a fővárosba – jegyezte meg
Nanaba elgondolkodva. – Lehetségesnek tartom, hogy ez járt az Intelligensek
fejében. – Megborzongott a gondolatra, és Levi magában egyetértett vele. Még
mindig nem szokta meg, hogy a hatalmas, rusnya dögöknek nemcsak agyuk volt,
hanem használták is.
– Csak
találgatunk, nem igaz, Nifa? – pillantott a lányra, aki zavartan fészkelődött
mellette.
– Igen –
nyelt nagyot. Levi felhorkant.
–
Gyerünk! – indítványozta Hanji. – Hosszú út áll még előttünk.
Túl hosszú – gondolta Levi, hangosan viszont semmit sem
mondott, csak bólintott egyet. Ellépett Nifától, és elindult a fiatalok felé, akik
addig a fűben lustálkodva beszélgettek. Éppen az a lóarcú fiú szónokolt, akinek
már megint elfelejtette a nevét, mikor odaért hozzájuk, Eren pedig a szája
előtt tartotta a kezét, hogy elfojtsa a vigyorát. Kinyújtott lábbal pihent,
hátát Mikasának támasztva – vagy inkább Mikasa keresett őbenne támasztékot? –,
míg arca sugárzott a boldogságtól. Haja szélfútta volt, zöld szeme pedig
élénken ragyogott, miközben a barátait figyelte. Levi csak egy pillanatra akadt
meg, aztán mégis félbeszakította Lópofát.
– Hé,
kölykök! – A lóarcú – Jean, jutott
hirtelen az eszébe – azonnal elhallgatott, a többi lassabban követte. –
Indulunk – jelentette be csendesen, és amikor találkozott a tekintete Erenével,
finoman intett a fejével. A fiú bocsánatkérően érintette meg Mikasa karját,
majd óvatosan feltápászkodott.
– Uram –
suttogta, mikor megállt előtte; ujjaival idegesen szántott végig a haján. Levi
röviden összefoglalta, hogy úgy tervezik, Karanes helyett Trost felé veszik az
irányt, és nem felejtette el kihangsúlyozni, hogy fogalmuk sincs, mi vár ott
rájuk.
– Csak
semmi ostoba vakmerőség, megértetted, kölyök? Ha azt mondom, húzd meg magad,
meghúzod magad, ha azt mondom, maradj mellettem, akkor maradj mellettem. Én
felelek érted, egyedül én.
–
Értettem, uram.
– Jól van
– szusszantotta. – Jól van.
Az ajkán
érezte a fiú pillantását, és a szokatlan forróság megint elöntötte a testét.
Sosem tapasztalt még ehhez hasonlót, néha nem tudta, hogyan viszonyuljon hozzá.
Eren maga volt az eleven erő, a tomboló vihar, és ezt már abban a percben
megértette, hogy először találkoztak azután, hogy megmentette az életüket.
Lángolt a szeme, miközben az óriásokról beszélt, s szinte kirángatta Levit az
unalmas, szürke életéből.
Egy fiú, aki képes lenne óriássá változni?
Egy szörnyeteg?
Vagy mégsem.
Levi nem
az óriást látta benne – sosem azt látta –, hanem a kölyköt. Életerős, akaratos kölyköt, aki gyerekfejjel fogadta meg,
hogy elpusztítja az óriásokat, és aki most, öt évvel később sem tántorított el
efféle vágyától. Eleven kölyköt, aki nem félt az ismeretlentől, és aki végre
készen állt rá, hogy öt év után hazatérjen.
Haza,
Shiganshinába.
Levi arca
megrándult e gondolatra. Nem érintette meg, pedig mindennél jobban vágyott rá,
hogy megtegye.
–
Indulunk – mondta, mire Eren bólintott. Nem kérdezett semmit, nem mondott
semmit, mégis a tekintete elég volt ahhoz, hogy Levi mindent megértsen.
Haza,
Shiganshinába – vagy haza, amit a hazájának vélt.
Megjegyzések:
El sem
hiszem, végre a felszínen! ^^
Nem a
világ legizgalmasabb fejezete, de mégis a történet szempontjából fontos volt.
Hosszú az út a Mária fal felé, a terveim alapján a 20-21. fejezet környékén
érkezünk meg.
A
következő fejezetben történik egy és más, talán az aggodalmuk nem alaptalan, és
nemcsak Karanes körzetben uralkodnak kaotikus állapotok. Ne felejtsük el, az
Intelligensek köztük élnek. Talán viszontláthatjuk a mosolygó óriást valamint
Armin szüleit… no meg talán a hadnagy és Eren között is történik valami…
Talán. ;)
Szia!
VálaszTörlésMég nem írtam, de az összes művedért oda, meg vissza vagyok *.* imádom a stílusod; az egészet <3 <3 azt hiszem kijelenthetem, hogy a fanod vagyok :3
Mikorra várható a következő rész? <3
Szia!
TörlésKöszönöm, hogy ezúttal írtál, nagyon örülök, hogy tetszenek az írásaim. *-* A következő fejezet várhatóan 7-én vagy 8-án érkezik, de ha sikerül hamarabb fejeznem, akkor természetesen hamarabb. Várlak vissza nagy szeretettel! ^^
Detti
Szia :DDD
VálaszTörlésJúúj már nagyon vártam a részt. Tűkön ültem. Most rengeteg időm van kommentelni a betegség miatt, de energiám nincs hozzá, szóval bocsi, ha kicsit ilyen... Semmilyen lesz xD
Na szóval. Forever peace van meg minden.. Vagyis mégsem xdd.
Hiszen most ha úgy vesszük Annie is és Hitch is csatlakozott a csapathoz o.o . Ki tudja mi sül ki ebből?? Van egy elméletem, miszerint Annie a jó oldalon áll és valamilyen módon meg fogja védeni Erenéket. Szerintem ... De ez tényleg csak egy nagyon nagyon halvány esélyű elmélet... Na szóval szerintem pont Hitchtől fogja majd "megvédeni" őket. Legalábbis, ha van még értelme az elméletemnek, miszerint Hitch az a cuki mosolygó óriásKA xd, aki olyan aranyosan felfalta Eren anyukáját IS ... Én mindenesetre bírom Anniet, mindig is bírtam és bízom benne, hogy nem áruló még most is.
És hát a forever peace-be Nifa is belerondít xD. Érthető, hogy Mikasa olyan bizalmatlan vele. Most kivételesen meg tudom érteni Mikasát... Egy kicsit... Ja xd Végülis az után amit látott.. A saját szemével Nifától... Hát ki ne neheztelne rá? Egyébként ha már Nifánál tartok.. Nekme az elején nnnnnaaaaagggggyon gyanús volt... De tényleg.. Mostanra tisztára mosta nálam a nevét, de még mindig van néha olyan pillanat amikor kicsit összeszűkítem a szemem, ha érted. Bár azt szeretem ebben a fanfiban, hogy KOMOLYAN fogalma nincs az embernek, hogy kire gyanakodjon meg kire ne....
Hát most témaváltás, mert ezt muszáááááj megemlítenem *o*
"Eren figyelmét nem kerülte el, hogy Armin is, amikor éppen nem azon fáradozott, hogyan tartson távolságot Nifától, többször oldalra sandított; homloka ráncba szaladt az aggodalomtól." ezt az emojit muszáj ide----> ( ͡° ͜ʖ ͡°) ez ilyen perverz vagy milyen izé akar lenni xddd ... Áháááá.. Megvagy Armin megvagy.... Tudom én, hogy lesz itt valami.. Már csak ebből is arra következtetek, hogy Annie nem lehet rossz... Mert hát... Armin x Annie... Plezs... Szerintem tuti lesz valami és, ha Annie rossz akkor hogyan?... Na mindegy ez most gyenge érvelés XD.
Mike..... HÁT ÉN IMÁDOM AZT AZ EMBERT xDD... Az animében való feltűnése valami zseniális xd Halál laza.. Na mindegy ezt is csak muszáj volt elmondanom.
Na most rátérek arra amit a megjegyzésben olvastam csillogó szemekkel... Ereri moment.. Talán.... hmm.. Ez a talán sokat sejtető..
Aztán. Hosszú az út.. De még mennyire.. Biztosan sok izgalom lesz itt... Már alig várom hogy Trostba érjenek. Valahogy nekem mindig is szimpatikus hely volt ez a Trost xDD.. Már csak Pixis miatt is.. Az az ember se százas.. Imádom xd És hát szerintem biztosan vár rájuk ott egy-két meglepetés.. Bár számítanak pár intelligensre, de hát hogy lehet az ilyenre felkészülni? Az a legjobb az intelligensekben, hogy ők tényleg nagyon váratlanok.. Bármikor, bármelyik pillanatban megjelenhetnek.. És az is, hogy nem tudsz felkészülni arra, ha esetleg egy bajtársad hirtelen ott melletted beleharap az ujjába és pukk... Ennyi volt kész vége xdd.. Szóval nagyon izgi történésekre számítok és nagyon várom a következőőőt :D
Lucy
Szia! ^^
TörlésNagyon köszönöm, hogy a betegséged ellenére is írtál, ráadásul milyen szép hosszú véleményt *-* Remélem, már jobban vagy. :)
Bizony-bizony, Annie és Hitch is csatlakoztak, és nem mondhatni, a többieknek nincs jó okuk, hogy kételkedjenek a hűségükben. Hogy ki melyik oldalon áll, az néhány fejezeten belül eldől, de ne felejtsük el, hogy Annie lelkén nem egy ártatlan ember halála szárad... De azt elárulhatom, hogy tényleg nagyon shippelem Arminnal, és a finom kis célozgatás sem véletlenül volt. ;) Fúha, ezt az emojit meg eskü, imádom! :D
Ami Nifát illeti, szegénykém! Pedig az első fejezet megírásakor még nem nagyon vázlatoltam, így esküszöm, semmi hátsó szándékom nem volt vele kapcsolatban! Jó, bevallom, azt már akkor is sejtettem, hogy Armin nővére lesz, de úgy terveztem, hogy majd jóval később, együtt jönnek rá. Hm, még mindig összeszűkíted a szemed vele kapcsolatban? Hááát előfordulhat. Nálam tényleg bármi előfordulhat. :) Mikasát pedig nagyon próbálom normálisabb karakterré formálni, remélem, ebben a fejezetben nem volt ANNYIRA idegesítő. :D
Hmmm, Mike... Nem mondanám, hogy imádom, de egész jó karakter, tetszettek a jelenetei az animében, úgyhogy szerintem fog még szerepelni nálam is, nemcsak a főhösök mögött kullogó szereplő lesz, annak nem lenne értelme. :)
A következő fejezetben már Trostban leszünk, azért nem akarok több fejezetet is arra szánni, hogy a semmi kellős közepén lovagolnak és elmélkednek, a végén még én is bealudnék rajta. xD És lesz Pixis is *-* Márcsak Anka miatt is. Imádtam az animében a közös jeleneteiket :D
Ééééés a megjegyzésem! *-* Bizony-bizony, TALÁN Ereri moment. Igazából már néhány fejezettel ezelőtt, "unalmamban" megírtam egy szép kis (khm korhatáros) jelenetet, és most azon gondolkodom, hova kéne becsempésznem, hogy mindenki boldog legyen és hogy ők is közelebb kerüljenek egymáshoz. Azt hiszem, a 18. fejezetbe passzolna a leginkább, úgyhogy... ;)
Igyekszem a folytatással (már elkezdtem és szépen haladok vele), szerintem 7-én vagy 8-án hozom, de ha hamarabb befejezem, akkor természetesen feltöltöm.
Detti ^^
Hadnagy, jelentem Szim visszatért!
VálaszTörlés:D
De a viccet félretéve, ha eddig azt hittem, nem lesznek újabb meglepő fordulatok, akkor nagyot tévedtem. Volna. De mivel számítottam rá, így még izgalmasabb volt. Kicsit paradoxon, nem? De mindenesetre köszönöm az élményt, remélem, hamarosan érkezik a folytatás :D
Szia!
TörlésNagyon köszönöm, hogy írtál! Ha sikerül tartanom magamat a terveimhez, akkor a java még csak most jön, remélem, tetszeni fog! :) A folytatással jól haladok, leghamarabb 6-án, legkésőbb viszont 8-án érkezik; attól függ, a hétvégén mennyi időm lesz az írásra.
Detti ^^
Szia,mikor lesz fent a folytatás???*.* Devilgirl
VálaszTörlésSzia!
TörlésKicsit megcsúsztam az új fejezettel, mert egészen mostanáig nem voltam gépközelben, úgyhogy szerintem péntek estefelé fog érkezni, cserébe viszont ma hozok egy rövid Ereri szösszenetet. :) Itt is illetve a Merengőn is lehet várni rá.
Detti ^^
Kicsit nagyon megcsúsztam, de 14-én már TÉNYLEG hozni fogom. Több ilyen kihagyás várhatóan nem lesz, most is csak a szülinapom miatt volt. :)
TörlésSzia,mikor lesz fent??:(:(:(:( Devilgirl
VálaszTörlésKb egy óra múlva, nagyon sietek vele!!! :)
TörlésHelló,szeretnék érdeklődni hogy mi a helyzet a 18.fejezettel??? Devilgirl
VálaszTörlésSzia!
TörlésMég 15-én, ahogy ígértem, feltöltésre került. :)
Detti