Eren
Jaeger
Megjegyzés
(1): a 105. fejezetet követően játszódik, tehát
szigorúan spoileres!
Tartalom:
Falco
egész élete megváltozott, hogy megismerte „Mr. Krugert”; másképp látja már a
világot, és ezen az sem változtat, hogy Mr. Kruger meghalt, hogy a helyébe
valaki más léphessen: Eren Jaeger. Avagy semmi több, csak Falco gondolatai a
léghajón illetve azt követően a szigetiekről, Eren Jaegerről, Gabiról és a
jövőjükről.
Megjegyzés
(2): Pre-slash, mert nagyon enyhén Eren/Falco (ne
kérdezzétek, miért rajongok ennyire ezért a shipért, magam sem tudom xD), de
aki akarja, az nem képzeli bele.
A
lány, akit Gabi lelőtt, nem élte meg, hogy a léghajó földet érjen Paradis
szigetén. A fedélzet kemény padlóján halt meg, a barátaival az oldalán, akik
akkor sem hagyták abba a zokogást, mikor leszállni készültek. Falco
összeszorult szívvel, gombóccal a torkában figyelte őket. Szótlanul álldogált,
az sem érdekelte, hogy a bilincs a csuklójába mélyedt. Míg Gabi átkozódott, ő
azért imádkozott, hogy egy nap bocsássanak meg nekik mindazért a szörnyűségért,
amit velük tettek és lehetőleg ne végezzék ki őket azon a démoni szigeten.
Még ha minden okuk is meglenne rá – húzta el a száját keserűen. Néhány óra leforgása alatt
majdnem kihajították őket a léghajóról, kis híján agyonlőtték, utána meg a
dulakodás során úgy elverték, hogy Falcónak még most is sajgott az arca.
Felszakadt a szemöldöke, a szájában meg vér fémes ízét érezte.
A
parancsnok szemkötőt viselt és szemüveget; a férfi, aki hasonló rangú lehetett,
mert mindannyian tisztelettudóan beszéltek vele, alacsonynak tűnt mellette – ő
volt az egyetlen, aki furcsa, szárnyas szimbólummal díszített köpenybe
burkolózott a felszerelése fölött. Falco próbálta megjegyezni a neveket – Hanji,
Levi, Jean –, de képtelenség lett volna valamennyi démonét memorizálni – rengeteg voltak. Ha Falco nem a saját
szemével látta volna a pusztítást, amit Liberióban véghez vittek, akkor egészen
máshogyan nézett volna rájuk. Igaz, ő még így sem ugyanazt élte át, amit Gabi:
nem látta Zofiát a törmelékek alatt, Udót az egymást taposó emberek lába alatt,
a kapuőröket szitává lőni az utcán. A
hölgy ölte meg őket a tetőről, mondta Gabi, mielőtt felkapaszkodott volna a
léghajóra – az a hölgy, akit szíven
lőtt, s aki iránt cseppet sem érzett bűntudatot.
Falco
remegve nyelte a könnyeit. Mr. Kruger, vagyis Eren Jaeger, emlékeztette magát keserűen, hozzá hasonlóan láncokkal
a csuklója körül ült. Hosszú haja a szemébe lógott, de Falco még így is elkapta
az arcára kiülő érzelmeket. Árulkodóan reszketett a válla, a torkából feltörő,
csuklásszerű hangok pedig egyértelműen sírásra utaltak. Miután elhangzottak a
Sasha nevű lány utolsó szavai, miután az állítólagos barátai nekitámadtak és őt
kezdték el hibáztatni mindenért, nem tudott megálljt parancsolni a testének.
Falco vele szemben ült, őt nézte, s közben szánta.
Miért, Mr. Kruger? – kérdezte magában. Miért
kellett ezt tenned? Zeke úr… te is… – siklott a pillantása a Bestia
Óriásra. A férfi, aki büszkén egyengette Colt útjait, aki mindig segített
rajtuk, ha bajba sodródtak, valójában az ellenséget támogatta – azokat, akiknek
az elpusztításáról oly’ lelkesen és megfontoltan beszélt. És Pieck mindenre
rájött. Az utolsó pillanatban, amikor majdnem odaveszett a puskatűzben, átlátott
Zeke-en, megértette az árulását… és most Galliarddal meg Reinerral együtt
végleg elszakadtak tőlük. A Háború Pörölyének Óriását elvesztették, az az erő
ott lakozott Eren Jaegerben az Alapító és a Támadó ereje mellett, Marley pedig
egyes-egyedül a Hordárra, a Páncélosra és a Marcangolóra támaszkodhatott.
Marley veszített – gondolta. Ez nem
csupán az új Eldiai Birodalom első győzelme… Ez az első győzelme a sok közül.
Marley végérvényesen veszített. Az anti-óriás fegyverek… a páncéltörő golyók.
Az ellenség képes rá, hogy maga alá gyűrje Mr. Braunt… Pieck óriása pedig
négykézláb vívja a csatáit!
A
léghajó hirtelen leereszkedni kezdett. Falco, aki mindaddig szótlanul ült, és
inkább a gondolataiba temetkezett, mintsem hangosan átkozódjon vagy
vicsorogjon, ahogyan Gabi tette, elakadó lélegzettel konstatálta. Eren Jaeger
is megfeszült, a lánc a csuklóján pedig csörrent egyet, ahogy megmozdult
ültében. Könnye valamikor az út felében elapadt, az addigi cseppek az arcára
száradtak. A nőt, aki fekete sálat viselt a nyakában, Mikasának hívták – Mikasa
Ackerman, pontosította magában Falco szorongva –; ő volt az, aki minden
alkalommal odahajolt, hogy letörölje őket, Eren meg csak azért nem hessegette
odébb a kezét, mert nem tudta megmozdítani azt. A szája összepréselődött, hosszú
haja rejtekében megbúvó különös színű szemét harag lobbantotta sötétre. Falco
nyugtalanul, dörömbölő szívvel leste minden mozdulatát.
Mr.
Kruger meghalt, amikor Eren Jaeger óriássá változva pusztulást hozott
Liberióra, Falco pedig az első igaz barátját vesztette el. Eren Jaeger valaki
más volt, teljesen más, mint Mr. Kruger, s mégis annyira hasonló. Falco nézte
őt, próbálta megérteni, és egyre csak az járt a fejében, amit Reinernak
mondott. A kezét nyújtotta, és azt állította, hogy „egyformák”.
Falco
megnézte magának Eren Jaegert. A pillantása róla előbb Mikasára, majd Levira
vándorolt. Levi Ackerman nem egyszer borsot tört Zeke úr orra alá még évekkel
korábban, de látszólag remekül élcelődtek egymáson, megbocsátva vagy inkább
félretéve a nézeteltéréseiket. A szőke, szomorú arcú fiút is megfigyelte, akit
Arminnak szólítottak, majd Hanji parancsnokot, akinek megsérült a szeme a
háború alatt… A Connie nevű katonát, aki Sashát siratta, a másikat, Jeant, aki
majdnem lelőtte Falcót, amikor a fiú Pieck életéért rimánkodott…
Sokáig
tartott, amíg memorizálni próbálta a neveket, ráadásul aligha sikerült
mindenkiét megjegyezni, de a legfontosabbakat Eren életéből az út végére meg
tudta tanulni. Gabi kísérletet sem tett rá, ám nem is számított. A sorsuk megpecsételődött,
amint felkapaszkodtak a léghajóra, s most már mindegy volt, hogy ismeri-e a
szigeti démonokat vagy sem, mert kikötöttek és az ítélet meg fog születni. Nem
hajították ki őket a léghajóból, tehát nem akarták megölni őket. Gabi látta
előre a jövőjüket: órákig tartó, embertelen kínzások alá vetik majd őket, hogy
kiszedjék belőlük az információkat, aztán egy-egy cella lakói lesznek életük
hátralevő részében. Talán egy darabig Eren Jaeger is osztozni fog velük rajta,
vagy a szomszédjuk lesz egy másik barátságos zárkában, hiszen a szigetiek
nyilvánvalóvá tették, hogy a „Bitorlóként”
emlegetett férfit letartóztatták.
Soha többé nem láthatjuk a
szülőföldünket – nyelt egyet a
gondolatra. Egy valami vigasztalta: azzal, hogy elfogták őket, valamelyest
megmentette Gabit. Egyikünk sem lesz a
Páncélos Óriás – húzta el a száját –, de
így legalább mindketten élhetünk. Ez a ketrec… aligha különbözhet majd a gettó
ketrecétől. Mindig is foglyok voltunk, nem úgy, mint… az a madár… – jutott
eszébe a pillanat, amikor a harcmezőn magához térve először látta meg a
szárnyát kétségbeesetten csapkodó madarat. Az messze szállt, el tőle, mert
megtehette azt, amit Falco soha sem. Akkor Falco zavarodottan, egy hosszú és
sötét álomból ébredve azt kívánta, bárcsak ő is madár lehetne.
A
királynő, akiben Ymir Fritz vére csörgedezett, apró termetű, szigorú tekintetű
nő volt. Falco korántsem az istennőt látta benne, mint ahogy néhány katona
összesúgott a háta mögött, hanem a démonok megtestesítőjét: az aranyhajú,
angyalba bőrbe bújt démont, aki évekkel korábban kővé dermesztette a szívét.
–
Historia királynő – súgta oda az egyik démon, az, amelyiket Jeannak
szólítottak. – Ő fog majd dönteni a sorsotok felől, miután tanácskozik a
parancsnokunkkal.
Míg
Jean a történtek ellenére is viszonylag kedvesen bánt velük, addig akadtak
olyanok is a léghajóról, akik kimutatták a foguk fehérjét.
–
Lódulj! – Egy mogorva, nevenincs katona nagyot lökött Gabin, mire a lány ismét
nekilátott a rúgkapálásnak. Falco nem látta ugyan az értelmét, hiszen nem volt
hova menekülniük ezen az ördögi szigeten, Gabi azonban az a fajta lány volt,
aki mindig megmakacsolta magát. Kölyök létére több embernek kellett lefognia
erővel, és így nem egy zúzódást összeszedett. Felrepedt a szemöldöke, a szája
széle meg vértől piroslott. A ruhája elszakadt, a testét összeverték, de a
büszkeségén nem esett csorba. Nem adta fel, ezek után sem.
–
Ez a lány… – A szőke katona, Armin volt az, aki hirtelen Falco mellé lépett.
Falco azzal töltötte az idejét, amíg utaztak, hogy mindent és mindenkit
megfigyelt. Összerakta a képet, hogy Eren, Mikasa és Armin egykor legjobb barátok
voltak, és hogy Armin az, aki megörökölte a Kolosszális Óriást. Arra is rájött,
hogy valami történhetett az évek során, mert a két barát, Eren és Armin
eltávolodtak egymástól. Eren tulajdonképpen mindenkitől eltávolodott,
valószínűleg azért, hogy beszivároghasson Liberióba. – Ez a lány… – mormolta
Armin, miközben tetőtől talpig végigmérte Gabit. – Emlékeztet engem valakire. –
A pillantása Erenre siklott, és Falco, bár nem neki szólt a mormolás,
megértette a finom utalást.
Hát ilyen lett volna Mr. Kruger? – ráncolta a homlokát. Próbálta elképzelni Eren Jaegert
Gabihoz hasonlóan vad és makacs gyerekként, de minduntalan azt az énjét látta
maga előtt, aki szelíden beszélgetett vele a kórházi padon, és aki látszólag
teljesen a bizalmába fogadta. Barátokká váltak ott ketten, és ez a barátság
akkor szakadt félbe, amikor kijátszotta és felhasználta Falcót a mocskos
terveire. Vajon a barátom volt-e valaha
is? – tűnődött. Vajon látott bennem
mást is a szerencsétlen kölykön, aki segít neki véghezvinni a mészárlást? Ezt
annyira meg szerette volna kérdezni Mr. Krugertől, de már nem került rá sor. A
királynő előrelépett, hogy köszöntse a hősöket, az új Eldiai Birodalom
győzteseit, és valaki a fülébe súghatta, hogy kiket veszthettek el, mert a
sokktól egy pillanatra elkerekedett a szeme. Sasha testét lepel fedte a kíváncsi
tekintetek elől, a keze azonban kilógott alóla.
Tipikus – gondolta Falco elszoruló torokkal. Gabi… Hogy tehetted?
A
királynő is ezt kérdezte magában, mert alaposan megnézte magának a dühös lányt.
–
Tehát tényleg igaz – mondta színtelen hangon. – Ez a két kisgyerek…
–
Harcosok! – süvöltötte Gabi, miközben a katonák szorításában vergődött. –
Marley büszke harcosai vagyunk, rohadt démonok! Eresszetek! Azt mondtam,
eresszetek! – A tekintete valahogy rátalált Falcóéra, és az arca, ha
lehetséges, még jobban kivörösödött a haragtól. – Falco! – rivallt rá. – Ne
csak állj és bámulj, miféle harcos vagy te?! Hogy akarod megörökölni a Páncélos
Óriást, ha arra sem vagy képes, hogy harcolj?!
Eren
Jaeger erre felemelte a fejét. Falco hálát adott az égnek, amiért szégyenében
nem sütötte le a szemét Gabi dühös kitörését követően, mert így tisztán láthatta
a férfi arckifejezését: megfejthetetlen volt, mint oly’ sokszor, csillogó a
szeme, szokatlanul mély ránc a homlokán. Ha igazat pletykáltak az emberek,
akkor Reinernál egy évvel lehetett fiatalabb, de Falco egyáltalán nem egy tizenkilenc
éves fiút látott maga előtt, hanem egy megfáradt, éveket öregedett férfit,
akinek a vállát lehúzta a hatalmas súly, amit cipelnie kellett. Szomorúság?
Büszkeség? Vajon miféle arcot vághatott Eren Jaeger? Vajon mit jelenthetett az
a pillantás, amivel őt, Falcót illette?
Falco
az ajkába harapott. Érezte, hogy zavarában elpirult, és cseppet sem lett tőle
könnyebb, hogy eszébe jutott, hogy ezt most mindenki láthatja. Eren Jaeger
felvonta a szemöldökét, mint akit meglepett a reakciója, és egy leheletnyit
zavartnak is látszott, Armin összeráncolta a homlokát és összenézett Mikasával,
Gabi meg… Gabi meg elvesztette a józan eszét.
–
Mit pirulgatsz?! – förmedt rá még élesebb hangon, mint azt megelőzően. –
Ahelyett, hogy harcolnál! Majd akkor én! Én kész vagyok akár az életemet is
adni a hazámért! – A szigeti eldiaiak megrángatták, majd a fejénél fogva lenyomták
a földre, hogy behódoltassák Historia királynő előtt. Gabi térdre kényszerült,
teljesen megalázták.
Falco
Eren Jaegert nézte, Eren Jaeger meg őt, és valahogy egyiküket sem érdekelte
többé Gabi szenvedése, a katonák között felcsapó susmus. Historia királynő sem
izgatta őket, pedig a nő csendesen, igaz, kimérten beszélt Gabihoz. A szavai
fontosak voltak, hiszen parancsokat adott az őröknek. A Falcót körülvevők
például a kelleténél durvábban nyúltak hozzá, majd penderítették Gabi nyomába.
Gabi időközben felállt, és bár egész testében remegett az elfojtott dühtől,
megindult arra, amerre a királynő parancsolta. Az őrök vitték, ő meg
vicsorgott, fújtatott és köpködött, és ahogy Falco elhaladt a királynő előtt,
észrevette a nő szeme sarkában megcsillanó könnyeket.
–
Miért, Eren? – hallotta a megtört suttogást. – Miért tetted ezt?
Eren
Jaeger azonban nem akart válaszolni.
–
Mire vársz, Eren? – kérdezte Levi. – Válaszra sem méltatod a királynődet?
Óráknak
tűnő percek teltek el, Falco már azt hitte, megtagadja a válaszadást, vagy ha
mégis felel, akkor már nem fogja elérni őt a hangja. Végül mégiscsak hallotta a
választ, épp hogy eljutott a füléig.
–
Hadnagy… – Nem ismerték egymást évek óta, sőt hónapok óta sem, mégis… Falco
egyszerűen tudta, hogy Mr. Kruger soha sem ejtette volna ki ennyire fájdalmasan
ezt az apró szócskát. Azt is tudta, hogy Mr. Kruger sosem mutatta ki ennyire az
érzéseit, a darabokra zúzott, megsebzett lelkét. Halk volt a hangja és végtelen
fájdalom áradt belőle. A gyászt tükrözte, azt a szegény nőt gyászolta, akit
elvesztettek. – Hadnagy, kérem… Most már legyen elég.
Érdekes
módon valahogy mindenki megelégedett ennyivel. Falco hátratekerte a nyakát,
hogy láthassa, mi történik, és amikor ezt megtette, ismét összeakadt a
tekintete Erenével. A férfi is elindult, Levi hadnagy személyesen kísérte, míg
Mikasa Ackerman a másik oldalát foglalta el. Armin, aki egykor a barátja volt,
nem mozdult a királynő mellől. Ő csak állt, és nézte, amint Eren követi a két
gyermeket, hogy hozzájuk hasonlóan az egyik cellába kerüljön, s semmit sem
tett, hogy ezt megakadályozza. Valami végleg eltörött, Falco pedig annyira
tudni szerette volna, hogy micsoda!
Milyen ember vagy valójában, Eren
Jaeger? – töprengett magában. Valamiért… én valamiért elhiszem neked, hogy
egyformák vagyunk. Ez a háború… értelmetlen. Azt hiszem, kezdem érteni, mit
miért teszel… Te csak… haladsz előre, nem igaz? És megpróbálsz véget vetni…
Ezért árult el bennünket is Zeke úr… Nem a szigetieket választotta, hanem a
testvérét… Mert ő mindenkinél jobban tudja, hogy ha így folytatjuk, akkor nem
lesz jövőnk…
–
Mondd, Falco – szólította meg aznap este Eren Jaeger először azután, hogy
felfedte igaz énjét és megannyi ember halálát okozta –, gyűlölsz engem? –
Elkülönített cellában kuporodtak mindhárman, ki-ki a maga oldalán. Gabi a
lehető legtávolabb mindenkitől, Eren és Falco azonban túlságosan is közel
egymáshoz. Falco volt az, aki odakúszott a férfi cellarácsához, hogy rájuk
fonja az ujjait, és amikor ez megtörtént, Eren Jaeger ránézett és
megajándékozta egy mosollyal. Szép mosolya volt, annyira szép, hogy Falcónak
elakadt a lélegzete.
–
H-hogyan? – Meghökkent, egyáltalán nem ilyen kérdésre számított. Eren Jaeger őt
nézte, kedvesen és komolyan, mindenképpen valamiféle feleletet várva. A
tárgyalásuk messze volt még, így is csodába illett, hogy egyáltalán elkezdtek
beszélgetni. Falco nyelt egyet, hogy összeszedje a bátorságát, de amikor
megszólalt, a hangja cérnavékonyan csengett. – N-nem… Én… Azt hiszem, értem,
hogy mi miért volt szükséges…
Gabi
erre összerezzent.
–
Te rohadt áruló! – suttogta. – Bár te haltál volna meg Udo és Zofia helyett!
Fájt
az őszintesége, fájtak a szavai, Falco azonban mégis egykedvűen bólintott.
Legyen, ahogy akarod, Gabi – gondolta. Fogalmad
sincs semmiről, hogy én… mi mindent megtennék érted… Ezt… egyedül Mr. Kruger
tudja… Vagyis Eren Jaeger – sandított a férfira, aki valóban mindentudóan
tanulmányozta őket. Még Reiner sem láthatott bele úgy a fejébe, mint ahogy Eren
Jaeger, mikor Mr. Krugernek adta ki magát.
–
Örülök, hogy itt vagy, Falco – vallotta be. – Először talán nem úgy tűnt, de…
Örülök, hogy itt vagy, minél távolabb attól az ördögi helytől. Teljesítetted a
küldetésedet: a lány, aki annyira fontos számodra, hosszú életet fog élni, ha
egy kicsit megjön az esze… Nem fog meghalni Ymir átkától tizenhárom év
elteltével… És az én kívánságom is teljesült – mosolyodott el halványan. – Te
is hosszú életet élhetsz. Hosszú és boldog életet… Mert bármennyire is
kegyetlen a világ – komolyodott meg még inkább a tekintete –, ha elég ügyes
vagy, megláthatod a szépségét is… Mert megszámlálhatatlanul sok szépsége van,
Falco – bizonygatta. – Csak hinned kell bennük! – És Falco hitt is. Ahogy eddig
is, úgy most is minden szavát elhitte Eren Jaegernek.
Egymásra
bámultak, és Falco az ujjait nézte a rácsokon, a sajátját meg a férfiét. Kedve
támadt finoman összesimítani őket, de már így is annyira átmelegedett az arca,
hogy biztos volt benne, teljesen nyilvánvaló a zavara.
–
Mindjárt elhányom magam. – A csendet Gabi törte meg, undorodva kommentálta Eren
monológját (és valószínűleg egy kicsit a szituációt is, amibe belekerültek). Úgy
nézte Falco ujjait, mintha egyesével szerette volna letörni őket.
Eren
Jaeger a lány felé pillantott.
–
Szokj hozzá – vetette oda ingerülten. – Már nem otthon vagy, kicsi hercegnő.
–
Te is szokj hozzá – vágott vissza Gabi. – A gondolathoz! Gabi Braun vagyok –
emelkedett fel. A láncok hangosan csörögtek. – Gabi Braun vagyok, a leendő
gyilkosod! Megesküszöm, hogy meg foglak ölni… Akkor is meg foglak ölni, ha ez
lesz az utolsó tettem ebben az életben! Ha nem lehetek Páncélos… Akkor elveszem
azt, ami benned lakozik: az Alapítót, a Támadót és a Háború Pörölyét! Én leszek
a gyilkosod és az Eldiai Birodalom megmentője!
Eren
Jaeger ajkán ezt hallva átsuhant egy halvány mosoly. Falco hirtelen meleg ujjakat
érzett a sajátjaira simulni; Eren szorítása erős volt, ugyanakkor gyengéd,
barátságos és cseppet sem ellenséges. Gabi tágra nyílt szemmel szörnyülködött,
de valahogy sem Erent, sem Falcót nem érdekelte.
–
Sajnállak – mondta ki Eren. – De veled ellentétben én nem gyűlöllek, Gabi
Braun. Azok után sem, amiket tettél. Te csak egy naiv, ostoba kiskölyök vagy, aki
mit sem tud a kegyetlen valóságról. Willy Tybur megpróbálta felnyitni a
szemedet, de úgy látom, nem végzett jó munkát. Én sem, ami azt illeti. De nem
baj. Most a saját szemeddel tapasztaltad meg a világ kegyetlenségét, ahogyan
egykor én is. Azt állítod, különbözünk? Tévedsz, Gabi. Egyformák vagyunk. A
falakon belül… Az óceán túloldalán… Egyformák vagyunk, Gabi, és egy nap ezt te
is belátod.
–
Szitává foglak lőni! – fenyegetőzött a lány. – Szétloccsantom az agyadat,
Jaeger!
–
Egy nap hinni fogsz nekem, Gabi. És meg fogod érteni azt is, hogy miért tettem.
Mindenki… meg fogja érteni, hogy valójában… semmiben sem különbözünk.
Ugyanolyan szörnyetegek vagyunk, éppen ezért… az óriásokat, a halált, mindent…
mi magunk hoztuk a fejünkre a vesztünket, és csak mi lehetünk azok, akik
győzelmet arathatunk. Hogy végre… felkeljen a nap… és minden… más legyen. Hogy elhozhassuk a világ
számára azt, amire mindannyian annyira vágyunk, éljünk a falakon belül vagy a
gettóban… A szabadságot. Te az
életedet adnád azért, hogy megölhess engem… Dicséretre méltó. Én a szabadságért…
kész vagyok meghalni, Gabi Braun. Még mindig azt állítod, hogy különböznénk?
Gabi
nem felelt; összeszorította a fogát és vicsorgott, mert abban jó volt. Eren úgy
tűnt, nem is várt választ. Fogta Falco ujjait meg egy kicsit a rácsot is, mert
aligha lehetett tagadni, hogy ezt tette, hosszú haja meg az arcába hullott.
–
Falco… – suttogta oda a fiúnak, amikor Gabi nem figyelt rájuk. – Bocsáss meg,
amiért kihasználtalak, de…
–
Semmi baj, Mr. Kruger. – Falco türelmetlenül szakította félbe. – Vagyis… Mr.
Jaeger – helyesbített. Az udvariasság könnyedén, Mr. Kruger igazi neve cseppet
sem olyan könnyedén gördült le az ajkáról. Rászorított Eren ujjaira, és a férfi
sötét fürtjein keresztül hagyta, hogy összekapcsolódjon a tekintetük. Eren
Jaegernek nemcsak a mosolya volt szép, hanem a szeme is, különleges és túl szép
ahhoz, hogy igaz legyen. – Most már értem – mondta halkan. – Eddig nem
értettem, de most már… kezdem érteni. Tudja, hogy mit miért tett.
–
Akkor már nem vagyok egyedül.
–
Eddig sem volt. – Falco Reinerra gondolt, és arra, hogyan váltak el egymástól
Eren Jaegerrel. Gyűlölet lenne? Nem, az nem lehetett. Ők… megértették egymást
odalent, a sötétben. Mielőtt Eren Jaeger lépett volna, a kezét nyújtotta,
Reiner meg elfogadta. Ők egyformák voltak, ahogyan Falco is. – Minden rendben
lesz, Mr. Jaeger – biztosította a férfit hirtelen fellobbanó határozottsággal.
Sosem érezte magát még ilyennek, erős volt és magabiztos, és Eren Jaeger szája
sarkában mosoly bujkált ezt látva. – Minden rendben lesz.
–
Eren – mondta, mire Falco meglepetten pislogott.
Eren
Jaeger mosolygott, és nem törődött Gabi rosszallásával.
Hát ennyire egyszerű lenne? – kérdezte Falco. Hát
tényleg… barátok lennénk? Szövetségesek? Eren Jaeger… tényleg ugyanazt akarja,
amit Mr. Braun? Lehetséges, hogy… közös erővel meg tudjuk állítani ezt a földi
poklot?
Ennyire
egyszerű volt – a kezdet.
–
Szólíts Erennek – hangzott a felelet a férfi szájából, Falco pedig rábólintott.
–
Ahogy óhajtja… óhajtod…
Eren.
Készült: 2018. 05. 12. –
05. 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése