A két
testvér
Soulmate AU, canon era
Párosítás: Kenny/Uri
Tartalom: Florian és Historia, a két testvér, akik egymás szöges
ellentétei, egy nap különbséggel születnek. Uri valamilyen megmagyarázhatatlan
okból kifolyólag mindkettőjüket látni szeretné, Kenny pedig elkíséri.
Megjegyzés:
1.) 835 januárjában járunk, Florian és Historia pár
hetesek csupán. Szeretem a gondolatát, hogy Uri is felkereste Historiát... és nem fogadom el, hogy az animében Florian kb. Historia mása lett. Hülyeség. Úgyhogy megmaradt sötét hajú kislánynak, amilyen a mangában is volt.
2.) Manga
spoilert tartalmaz a 69. fejezetre
nézve!
3.) A Megválaszolatlan kérdések, a Barátok és az Azok a boldog szép napok... KenUri szösszenetcsokrához tartozó szösz, de azok ismerete nélkül is érthető... Elvileg.
Lady
Reiss tajtékzott a haragtól. Azt üvöltötte, hogy szégyenfolt esett a
családjukon, és Rod ezt többé sosem moshatja le. Ha tehette volna, éppúgy
megszabadult volna attól az alig pár hetes kölyöktől, ahogyan attól a tanártól,
aki túl messzire merészkedett a teóriák szövögetésével, az igazság
felgöngyölítésével. De persze nem tehették, az a gyermek senkinek sem ártott,
ráadásul Rod védelme alatt állt. Elmenekítette a birtokról, messze tőlük
rejtegette egy farmon a szajha anyjával együtt, és néha kocsit küldetett érte,
hogy valamiből megélhessen az a szerencsétlen. Sokan szép suskát fizettek
azért, hogy egy felcicomázott, megesett asszonyt kettyintgessenek a hárpia
feleségük háta mögött.
Kenny
sodródott. Ott volt, mikor Uri először tiszteletét tette Rod legkisebb
törvényes gyermekénél; a kislány a Florian nevet kapta, és Kenny először
elbizonytalanodott a nemét illetően. Szép baba volt, feje tetején némi sötét
pihe mutatta, hogy Rod haját fogja örökölni, és az anyja melle helyett a
levegőbe cuppantott. Álmos volt és kimerült, sokat küzdött azért, hogy a
világra jöjjön.
Uri
a karját nyújtotta érte – „Szabad?”, kérdezte halkan –, Lady Reiss pedig
bólintott, és segített neki, hogy magához emelhesse. Florian egyből nyűgössé
vált, az új, ismeretlen ember ölelése nem olyan lehetett, mint az anyjáé.
Sírásra görbült a szája, de az első percekben csak hüppögő hang tört fel a
torkából. Uri ringatni kezdte, nyugtatni, cirógatni az arcocskáját, Florian
viszont csak akkor nyugodott meg teljesen, mikor visszakerült az anyja óvó
karja közé.
–
Ne vedd magadra – legyintett Rod. Abel és Dirk kezét fogta, ezért csak egy
pillanatra tudta ezt megtenni. A két nagyobbik gyermek, Frieda és Urklyn az
anyjuk ágya köré sereglettek, kíváncsian leskelődtek, bátortalanul cirógatták
meg az ujjuk begyével Florian talpát vagy kezecskéjét. Izgatottak voltak, de
nem annyira, hogy ne tudjanak viselkedni. Abel és Dirk, akik ikrek is lehettek
volna a két évnyi korkülönbség ellenére, bezzeg nem bírtak magukkal.
Uri
Rodra pillantott, és felhúzta a szemöldökét.
–
Egyedül az anyja karjában nem sír – magyarázta Rod. – Nálam is egyből a hangját
hallatta, pedig én az apja vagyok! – háborgott.
–
Biztos a szajhád kölyke miatt – jegyezte meg Lady Reiss epésen. – Még a
születése napját is elvette tőle az a kis lotyó!
–
Egy napnyi különbséggel születtek – szúrta közbe Kenny. – Az a kölyök semmit
sem vett el.
Lady
Reiss felhorkant, az arcára volt írva a felháborodás.
–
Jobb, ha kimaradunk belőle – súgta oda Uri. – Mint láthatod, érzékeny pont.
Kenny
sötéten vigyorgott; csak azért is hangosan válaszolt.
–
Nekem is érzékeny pont volt, hogy mindig azt kellett néznem, hogyan bassza meg
Rod a kis ringyót. Még rémálmomba is visszatért egy-egy jelenet… Szörnyű!
Míg
Lady Reiss levegőért kapkodott, az arca pedig kivörösödött, Rod döbbenten
hápogott, Uri szeme meg elkerekedett.
–
Kenny! – pirított rá azonnal a
férfira. – Ne beszélj így a gyerekek előtt!
Kenny
vállat vont; nem különösebben izgatta.
–
Szóval ő az utolsó kölykötök? – kérdezte Rodtól. – Legalább is a nagyságos
asszonnyal utolsó.
–
Komplikációk adódtak a szüléskor. – Rod az összeszorított fogán keresztül
szűrte a szavakat. Legszívesebben megfojtotta volna Kennyt a puszta
jelenlétéért, és Kenny ezt még annál is jobban élvezte, mint mikor befolyásos
emberek előtt szégyeníthette meg Rodot. – Még meglátjuk, mit hoz a jövő.
–
Ne keseregj, van más hal a vízben.
–
Indulunk, Kenny – szólt Uri feszülten. – Bátyám, kérlek… bocsássatok meg.
Rod
kurtán bólintott, Lady Reiss pedig kipréselt magából egy halvány mosolyt.
–
Köszönöm, hogy eljöttetek – mondták, mire Uri rájuk mosolygott.
–
Jó egészséget az anyának és a babának – mormolta, majd gyengéden megcirógatta
Florian rózsás arcocskáját. Makkegészséges, jó súlyú gyermek volt, talán egy
kicsit teltebb is az átlagnál, de mondjuk Dirket sem lehetett sovány babának
nevezni. Később utolérte magát, így Uri látszólag nem aggódott. És mivel Uri
nem gyötörte magát ostobaságokkal, Kenny is felengedett.
–
Pápá, Lord, Lady Reiss – köszönt, és nem vette magára, hogy Uri sietve
kitessékelte a hálóból. Az ajtó becsukódott mögöttük, és még hallották Frieda
izgatott hangját, az anyját kérdezgette, hogy mikor foghatják meg ők is
Urklynnal a kicsit.
Uri
Kenny felé fordult, összevonta a szemöldökét.
–
Nem tudod megállni, hogy ne provokáld a bátyámat? – sóhajtotta fáradtan. –
Tudod, mennyi fejfájást okoztok?
–
Ne ráncold a szép kis homlokodat, nyomot hagy. – Kenny magához vonta, átkarolta
és tartotta őt. Tartotta a karjában, csókot adott a feje búbjára, és csak
álltak egymásban kapaszkodva, meghitten Lady Reiss szobájának ajtaja előtt…
Minden annyira könnyűnek, annyira gyönyörűnek tűnt. Mintha az idő is megállt
volna erre a szent pillanatra. Uri mosolyogva nézett fel rá, elmúlt a haragja.
–
Direkt csinálod, mi? – kérdezte kuncogva, mire Kenny rávigyorgott.
–
Milyen jól ismersz.
–
Barátok vagyunk, nem?
–
Ah. Igen… „Barátok.”
Barátok
voltak, semmi több. Barátok és szeretők esetleg, bár Uri gyűlölte a „szerető”
kifejezést, ezért nem használták magukra. Ha pedig azt nem használhatták, akkor
a szerelmeseket sem. Uri azt mondta, nincs joguk ahhoz, hogy úgy hívják
magukat. Nem is illett Kennyhez, és különben is… Kenny nem értett az
ilyesmikhez, nem igaz?
A
világon majdnem mindenki rendelkezett valakivel, akit neki teremtettek. Ez a
valaki volt a lélektárs, akivel a bőrén keresztül kommunikálhatott a
kiváltságos személy. Uri egész életében megpróbálta felvenni a kapcsolatot a
lélektársával, de sosem kapott választ. Kenny egész életében üzeneteket kapott
a lélektársától, de sosem válaszolt rájuk. Így volt ők ketten, egymás mellett,
hosszú hónapokon keresztül, mikor egy nap Kenny rádöbbent, hogy Uri Reiss nem
csupán az a személy, akit csodál és tisztel az erejéért, hanem a lélektársa is.
Uri nem tudta, és Kenny azt is elhatározta, hogy azok után, amit vele tett,
soha nem is fogja neki elmondani. Nem tudott volna úgy Uri szemébe nézni, hogy
elmondja, az összes szenvedésének ő volt az ereje. Miatta bánkódott mindig
annyit Uri, miatta volt annyi éven át magányos és kétségbeesett, szomorú és
letört. Akik ugyanis nem kaptak választ a társuktól, azoknak vagy nem volt,
vagy meghalt már, vagy… olyan bunkó lélektársa volt, mint amilyen Uri Reissnek
is jutott Kenny személyében. Egy bunkó, aki nem fáradt azért, hogy
beszélgessenek. Aki magasból tett az egész lélektársi kapcsolatra.
–
A másik kislányt is meg szeretném látogatni – jelentette ki Uri. – Jobb, ha Rod
erről nem tud.
–
Hogy hívják a kölyköt? – kíváncsiskodott Kenny.
Uri
arca erre megvonaglott.
–
Én magam fogom elnevezni – suttogta. – Rod azt mondta, hogy Alma nem engedte
meg neki, hogy nevet adjanak. Rod valamiért azt akarja, hogy Dinának hívják… De ez a név nem ehhez a
gyermekhez való.
–
Ezért te fogod elnevezni. Mert te tudod a nevet, ami illik hozzá.
–
Igen – felelte egyszerűen. – Jól mondod.
Kenny
nagyot sóhajtott.
–
Tehát megint itt tartunk – jegyezte meg. – Titkolózol. A titok miatt van. Az
erőddel összefüggésben… jól sejtem?
–
Valahogy úgy – érkezett erre az újabb szűkszavú felelet. Kenny megtanulta már a
leckét: ha Uri nem akart, akkor nem beszélt, ha akart viszont, akkor mesélt. Az
erővel kapcsolatban mindig rébuszokban beszélt, a falak igazságáról pedig egy
szót sem volt hajlandó. Kenny hiába faggatta az évek során, semmit sem szedett
ki belőle.
Uri
néha tudott dolgokat, és olyankor szomorú volt, megfáradt és kétségbeesett, és
olyankor mindennél jobban szomjazta Kenny csókjait, és olyankor… addig
szeretkeztek, míg Uri bele nem aludt az újabb gyönyörbe. Ahogy öregedett,
sajnos egyre inkább fordult elő ilyesmi, s Kenny semmit sem tehetett érte.
Alma
nem vette a mellére a gyerekét, ha sírt, a szoba túlsó végéből figyelte, vékony
karját összefonta a mellkasa előtt. Zilált volt a haja, mert nem sokat aludt a
kislány bömbölésétől, és állítása szerint az egész élete romokba hevert, amióta
a farmra költözött. Könyörgött Urinak, hogy fogadják vissza, hadd kapjon egy
újabb esélyt, Uri viszont mereven visszautasította.
–
Most már anya vagy – jelentette ki
komolyan. – Kötelességeid vannak.
–
Engem fikarcnyit sem érdekel ez a kis szaros! – csattant fel Alma. – Kérem,
Lord Reiss, engedje meg, hogy visszatérjek a kúriába! Messziről elkerülöm a
másik Lordot, meg a Ladyt is, csak kérem…
–
Akkor meg mi dolgod lenne? – kérdezte Kenny. – Azon kívül, hogy néha
felajánlkoznál nekem, meg a többi szolgálóval basznál.
–
É-én… – Alma arca kipirult. – É-én tisztességes asszony vagyok!
–
Egy megesett ringyó vagy – nézett rá Kenny megvetően. – Mire vársz? Eredj, vedd
a csöcsödre a kölyködet és szoptasd meg! Itt hal éhen, ha nem mozdulsz.
–
D-de… – Anna hápogott, a haját tépte és egy készülő idegösszeroppanás szélén
állt. Kenny szánakozva nézte, Uri pedig szomorúan.
–
Tedd azt, amit Kenny mondott – mondta halkan.
–
É-és a-akkor visszatérhetek? – kérdezte az asszony reménykedve, mire Uri a
fejét ingatta.
–
Sajnálom – mormolta. – Soha többé nem térhetsz vissza a kúriába.
–
D-de…
–
Alma. – Uri azelőtt sosem ütött meg
vele szemben ennyire komoly hangot. – Menj oda a bölcsőhöz, vedd a karodba a lányodat. – Alma arca megrándult, nem
szeretett úgy gondolni a gyermekre, mint az övé. – Én is megyek veled –
folytatta Uri, és valóban úgy tett, ahogy mondta. Megindultak a bölcső felé,
Kenny követte őket. Körülállták a kisbabát, aki Florian Reiss, a törvényes
gyermek szöges ellentéte volt: aranyhajú, akárcsak az anyja, aranyhajú, amilyen
a lány Uri kedvenc meséjéből – a lány, aki alkut kötött az ördöggel –, és a
fölé hajolók után nyújtózott apró kezecskéjével.
Alma
vonakodva ugyan, de eleget tett az utasításnak: a karjába vette gyermekét.
–
Szoptassam is meg? – préselte ki magából nagy kínok közepette. – Itt, mindenki
előtt?
–
Még ne – felelte Uri. – Előbb… nevet akarok adni neki.
–
Minek? – horkantotta. – Én csak „kölyöknek”
hívom.
–
Még a gyilkosnak is van neve – indokolta meg Uri, majd a kislányért nyúlt. Alma
úgy nyomta a kezébe, mintha a kölyök elkapta volna a pestist. Uri átvette,
gyöngéden kezdte ringatni, és a kislány, a kicsi, névtelen, szöszke kislány nem
bömbölt úgy, mint Florian Reiss, hanem nyugodtan pillantott fel rájuk a
hatalmas, kéken csillogó szemével. Éppolyan kék volt, mint Rodé meg Friedáé.
Tagadhatatlanul a Reiss család tiltott gyümölcse volt.
–
Csinos kis pofájú.
Uri
rá sem hederített.
–
Historia – mondta ki hangosan, gondolkodás nélkül. – Isten hozott a világon,
Historia Reiss, a falak királynője.
–
Királynő? – Alma erre bezzeg felfigyelt. – Az én kölyköm?
Uri
nagyot sóhajtott. A gyermekhez beszélt, Almával sem foglalkozott.
–
Hosszú utat fogsz bejárni, Historia. Hosszú és nehéz utat – mormolta. –
Lesznek, akik megpróbálják elvenni a szabadságodat… Lesznek, akik szerepeket
aggatnak majd rád, de te mindegyiket büszkén viseled majd. Sose felejtsd el,
hogy ki vagy valójában… és sose add fel küzdelem nélkül. Még ha a világ ellene is fordul, még ha ő lesz a világ ellensége, te… akkor is a szövetségese
leszel.
–
Hé, Uri – ráncolta a homlokát Kenny. Alma is értetlenül nézett. – Mégis mit
hadoválsz össze ennek a szerencsétlen kölyöknek? Tehát akkor… a neve Historia
Reiss? És mi az, hogy a falak királynője?
Uri
Alma felé fordult.
–
Gyűlölöd ezt a gyereket? – kérdezte nyersen.
A
szajhának a szeme sem rebbent.
–
Igen – felelte habozás nélkül.
–
Nem tudnád szeretni?
–
Természetesen nem!
–
Életed utolsó percében is gyűlölni fogod?
– Igen! Mégis miért kérdezi ezeket, Lord
Reiss?
–
Akkor jó. – Uri megnyugodott. Anélkül helyezte vissza Historiát a bölcsőjébe,
hogy Almára vagy Kennyre pillantott volna, vagy hogy arra utasította volna
Almát, hogy a szemük láttára etesse meg alig néhány hetes porontyát. A kislány
sovány gyermek volt, nem csontsovány, de apróbbnak és elesettebbnek látszott
Florian Reissnél.
Pont ezért szívósabb – gondolta Kenny. Eszébe jutott a saját unokaöccse, és
az, hogy most mivé lett. Az Alvilág rémévé vált, legyőzhetetlen szörnyeteggé,
aki remekül hasznosította az Ackerman család legendás erejét. Többet jósolok ennek a kis fattyúnak, mint
Rod törvényes porontyának.
Eljutottak
a tudatáig Uri szavai, Almával együtt döbbenten néztek a szőke férfira.
–
H-hogyan? – dadogta a nő zavartan.
–
Akkor jó – ismételte meg Uri. – Gyűlöld ezt a gyereket. Életed utolsó percéig
gyűlöld, bánd meg, hogy a világra szülted mindannyiszor. Ne szeresd őt, sose
mutasd ki iránta a törődésedet… Ez a gyermek egy szent és csodálatos lélektársi
kapcsolatból született, szerelemgyereknek is lehetne nevezni, ha úgy vesszük…
De bánd a létezését, kívánd a halálát. Ezzel fogod erősebbé tenni őt. A
lányodból egy nap királynő lesz… és ebben mindenkinek meglesz a maga szerepe –
sandított Kennyre. – Amikor eljön az idő, pengét fogsz tartani a kezedben.
Elmetszed az egyik torkát és megkíméled a másikét. Ezzel fogod megpecsételni
Historia torkát.
–
A kislány bajba keveredik? – lepődött meg Kenny.
–
Mit fog tenni? – kérdezte gyorsan Alma, túlbuzdult benne a kíváncsiság.
Uri
megvonta a vállát.
–
Nem elég bűn, hogy világra született? – tárta szét a karját. – Mit kívánsz még
tőle?
–
Ez az alak fogja megmenteni?
–
Mit érdekel a gyermeked sorsa? – kérdezett vissza szigorúan Uri. – Gyűlölni
fogod őt, megértetted?
Alma
bólintott.
–
Már most gyűlölöm… – suttogta, de az arcán egy pillanat erejéig bizonytalanság
suhant át.
–
Ne kelljen visszajönnöm – figyelmeztette. Alma erre is bólintott.
–
Igenis, Lord Reiss. Megértettem.
–
Akkor jó. Akkor minden jó.
Kiléptek
a házból, gyalog indultak vissza a Reiss család otthonába. Historia Reiss
szopott, aztán aludt egy sort, majd megint szopott, majd megint aludt. Alma
megetette, mert meg kellett etetnie, és aztán magára hagyta, és teljesen
elvágta tőle magát. Mindent úgy csinált, ahogyan Uri kérte tőle, és Kenny nem
értette, miért történt mindez.
–
Jól megnézted magadnak azt a nőt? – kérdezte aztán egyszer csak Uri, Kenny
pedig bólintott.
–
M’ért?
Uri
megrántotta a vállát, egyenesen a szemébe nézett.
–
Mert te fogod megölni – mondta, majd egy szót sem szólt többet.
Nyolcszázharmincötöt
írtak, és Uri jó ideje nem bámulta meg a karján a bőrt. Nyolcszázharmincötöt
írtak, és Uri… egyre csak sorvadt.
Kenny
lehunyta a szemét.
Miféle szörnyeteg ereje ez? – sóhajtotta. Győzni
fogsz vagy veszíteni, Uri? Mikor jön el az a nap… amikor minden „újrakezdődik”?
Sosem
kapott rá választ.
Készült: 2018. 09. 14.
Épp itt tartok, ezt a fejezetet még nem olvastam el. Egy ismerösöm dobta fel nekem, hogy VANNAK még KenUri irasok az interneten és hirtelen ezer kérdes rohamozott meg engem. De ezek nem fontosak.
VálaszTörlésUtálok minden pornót. Mégis, ennél az irasnál szinte beleolvadtam. Mi a francot csinaltal te velem? Nagyon kevésszer adódik, hogy ilyenek lekössenek, de Kenny meg Uri szerelme engem őrjit meg lassan.
Kenny önző. Tudom, hogy az, es eddig meg is volt ra a magyarázatom, de most, ebben a törtenetben szinte gyülölöm, amiért nem hozta magával Leviot, soha. (Persze az eredeti kanon tekintetében valószinüleg azzal védi a legjobban, ha nem juttatja a tudomásukra, hogy egyaltalan létezik. Nem hiszem, hogy biztonságban lett volna, ha a kelleténél több ember tud a létéről. Hogy kicsoda Ő, és miért van mellette. Ha tulsagosan kezd kötődni hozza. A gyengepontjavá válna.
Pedig szerintem nagyszerű apa lenne, tényleg tudna törődni, es nagyszerú szereto lenne, mert tudja mire vágyik Uri. Ha nem ilyen lett volna az eletük, vajon hogy alakul? Uri, es Kenny es Levi és Kuchel sorsa? Az irasaid alatt, ezerféleképp éreztem magam. Egyszerre vagyok mérhetetlenűl hálás, akarok sírni, es szeretném, ha wattpadra is felkerülnének ezek. Mert a sok elbaszott szar mellett, végre találnák valami igazán nagyszerüt is. (Eddig egy kenurit olvastam ott, és ezen kivül is a vilagon, mert rohadtúl nem tudok angolúl). Tovább fogom olvasni az irásod, mert az agyam nem birja el ezt a terhet már. Annyira nehéz a tudat, hogy mindkettö halott, és ezzel minden fejezetben szembe kell nezni. Nincs happyend.
Még annak a nyomorult Levinak sem.
(Remelem lesznek Kenny-Levi és modernAUkenyuris történeteid.)
Szia!
TörlésHúha, ilyen hosszú véleményt is rég kaptam már! Először is nagyon köszönöm, hogy írtál, nagyon jó érzés volt olvasni a soraidat! ^^ Ez a ship valamiért nagyon alulértékelt, angolul is alig találni róluk valamit, és őszintén szólva, nem értem, miért. Úgyhogy nem kell aggódni, én majd ontani fogom a KenUri ficeket. :D
Bevallom, nem kenyerem a pornó, jobb szeretem a finom utalásokat, illetve azt, hogy egy történetnek tartalma is legyen, ne csak arról szóljon, hogy egymásnak esnek a szereplők. És igen, saját magamat megcáfolva néha igenis megírom azokat a bizonyos korhatáros jeleneteket. Örülök, hogy tetszett ez az írásom. :)
Igen, Kenny önző. És szerintem egy idióta is egyben, mert esélyt sem adott rá, hogy Levi apjává válhasson... vagy ha nem is az apjává, akkor a nagybátyjává. Hiszen a nagybátyja, nemcsak egy ismerőse Kuchelnek. És amúgy most nagyon elgondolkodtattál, lehet, hogy írni fogok majd erről egy másik történetben.
Ami a wattpadot illeti, nem igazán szoktam ott olvasgatni. Amikor eldöntöttem, hogy Shingekis ficeket fogok írni, akkor néhány szösszenetet feltöltöttem a Merengőre, majd megnyitottam ezt a blogot, és idővel a hosszabb-rövidebb történetek is ide kerültek fel. Egyelőre nem látom értelmét, hogy más oldalra is feltöltsem; aki nagyon keres, az előbb-utóbb a megfelelő kulcsszavakkal úgyis rátalál erre a blogra... :) De még gondolkodom rajta.
(És amúgy szerintem vegyél egy lottót a napokban! :D Pont tegnap kezdtem bele egy modern!AU KenUri szöszbe. Hogy pontosan mikor érkezik, azt nem tudom, mert még nincs kész, ráadásul mostanában nagyon szorgos voltam, és nagyon sok mindent írtam... Szépen sorjában kerülnek majd fel.)
Köszönöm még egyszer, hogy írtál! ^^