Idióták
Párosítás:
Floch
Forster/OC, mellékszálon: Eren
Jaeger/OC
Tartalom:
Selena
Richter otthonát óriások pusztították el, mikor kilencéves volt. A szüleit a
szeme láttára falták fel, de ő szerencsésnek bizonyult; Mike Zacharias időben
rátalált, és onnantól kezdve gondoskodott róla. Tizenkét éves korában nem volt
kérdéses, hogy részt vesz a kiképzésen; a 104. kiképző egység tagjaként
összebarátkozott a „csapattal”, később pedig Eren szerelme is lett. Eren
azonban önfejűen átszelte az óceánt, és még csak el sem búcsúzott tőle, így tíz
hónap elteltével Selena még mindig nem tudja a miérteket, de már nem is
érdekli. Továbblépett, és beleszeretett Flochba. Pont akkor, amikor minden
tökéletes, kell neki is megőrülnie… Még hogy Jaegeristák! Nevetséges.
Megjegyzés:
MANGA SPOILER (117!), ennek
tudatában kéretik olvasni. Kérésre született, és néha én magam sem tudtam, hogy
mit szeretnék kihozni belőle… úgyhogy akár az is előfordulhat, hogy inkább
Eren/Selena, mintsem Floch/Selena. :D Egy biztos, Selena nem egy megjuhászkodó
típus, én pedig nagyon élveztem, hogy írhattam róla.
1.
felvonás,
amelyben
megismerjük Selenát
– Jaeger-frakciónak
nevezik őket, azt akarják, hogy Eren Jaeger vezesse az új Eldiai Birodalmat.
Selena Richter csupán fél
füllel hallgatta Connie rekedt suttogását, az ölében pihentetett kezét bámulta
inkább, és próbált nem arra gondolni, ami a léghajón történt. Valahányszor
lehunyta a szemét, Sashát látta maga előtt, és Louise-t meg saját magát, amint
kétségbeesetten küzdenek, hogy megmentsék az életét. Azt kívánta, bárcsak
örökre elfelejthetné.
– Annyi bizonyos, hogy
Floch győzte meg azokat az újoncokat – morogta Jean elsötétült arccal.
– Nem azokat – javította
ki Selena. – Louise-t.
– Louise-t is –
biccentett Jean, majd kinyúlt, a kezébe vette Selena jobbját, a remegő ujjakra
szorított. – Sajnálom – mondta halkan –, tudom, hogy Floch meg te…
– Ne beszélj róla múlt
időben – förmedt rá egyből Selena. – Még mindig együtt vagyunk, csak… észhez
kell valahogy térítenem – szűkült össze a szeme dühösen. Megtörölte az arcát
szabad kezével, felitatta a könnyeit, amiket észre sem vett, mikor csordultak
ki, aztán kibontakozott Jean vigasztalónak szánt érintéséből. – Szerintetek, ha
pofán vágnám, minden helyrejönne?
Connie erre felemelte a
fejét. Hosszú idő óta először nézték egymás szemébe; Selena nem tudta szavakba
önteni, hogy mit érzett. Szerette a barátait – a kiképzést is együtt szenvedték
el.
Valamennyien a 104.
Kiképző Egységből kerültek ki – ha Flochot nem vette számításba.
Kilenc éves volt, mikor
az otthonát óriások pusztították el, a szüleit pedig a szeme láttára falták
fel. Ha nem lett volna Mike Zacharias, valószínűleg ő is hasonlóan végezte
volna.
De Mike megmentette, és
onnantól kezdve a szárnyai alá vette; a saját lányaként nevelte, és mikor
Selena tizenkettő lett, nem is volt kérdéses, hogy a férfi nyomdokaiba lepve
csatlakozik a katonasághoz, hogy felderítő lehessen.
Így ismerkedett meg a
barátaival – Erenékkel, Jeannal, Connie-vak meg Sashával, azokkal, akikkel két
teljesen más világból származtak. Együtt harcoltak óriások ellen, együtt élték
meg, amikor Erenről kiderült, hogy óriás-alakváltó. Trost, a hatalmas fák
erdeje, Stohess, előbb Annie, majd Reiner és Bertolt árulása, végül pedig
Shiganshina és Liberio…
Eren
– gondolta Selena aggódva. Mégis mit
tervezel?
Connie a szemébe nézett,
és egyszerűen ennyit kérdezett:
– Vissza tudod hozni vele
Sashát?
Selena az ajkába
harapott.
– Nem – felelte, mire
Connie szomorúan elmosolyodott.
– Tudom, hogy Mikasa a
szívére vette, amit mondtam, de Armin… Ő megértett engem, és tudom, hogy te is…
Selena. Meg te is, Jean – sandított a fiúra. – Ti ott voltatok. Hallottátok
nevetni… Sasha meghalt – szorult ökölbe a keze –, de az a rohadék… Az a rohadék
nevetett rajta!
– É-én… Én nem hiszem,
hogy… – Selena elhallgatott. Mindegy,
gondolta, úgysem tudnám meggyőzni az
ellenkezőjéről. Hiába gondolom azt, hogy Eren nem azért nevetett… Connie a
Másik Felét vesztette el… Annyira nehéz…
Felsóhajtott, mire Jean
hasonlóan tett.
– Nézd, Selena, tudjuk,
hogy te meg Eren…
– Annak már nagyon régen
vége – vágott a szavába. – Eren fogta magát, és se szó, se beszéd, lelépett
civileket mészárolni! Nincs olyan, hogy Eren meg én!
– De mégiscsak te ismered
őt a legjobban. – Jeannak sikerült megőriznie a hidegvérét. Selena már ezen
meglepődött. Ő maga úgy remegett, hogy alig tudta kontrollálni magát.
– Nem mondanám – mondta
végül egy megadó sóhaj kíséretében. – Armin és Mikasa… Ők ismerték a legjobban.
Nekem… még annyit sem árult el, mint nekik.
– És egy ilyen alakra
bízzuk a világunk megmentését – húzta el a száját Connie, mérgesen csettintett
egyet a nyelvével. – Pompás.
– Talán ha beszélhetnék
valamelyikükkel… Floch Eren nézeteit osztja… Talán… Eren elmondott neki
dolgokat. Talán… – Szörnyű balsejtelme támadt, ahogy erre gondolt. Több mint
tíz hónappal ezelőtt Eren elhagyta őket. A saját feje után kezdett menni, és
többé senkit sem avatott be a terveibe. De Floch volt az, aki titokban
mindvégig segítette őt… Floch, akihez aztán Selena túlságosan is közel került…
– Mi jár a fejedben? –
kérdezte Jean szemöldökráncolva. – Esetleg tudsz valamit…
– Szerintetek kihasznált?
– Selena tágra nyílt szemmel kérdezett vissza. – Floch – tette hozzá, mikor a
két fiú értetlenül nézett össze. – Gondoljátok, hogy csak Eren kérésére
férkőzött a bizalmamba?
– Nem lennék meglepve –
válaszolt Jean lassan, elgondolkodó arcot vágva. A ránc a két szemöldöke között
még jobban elmélyült. – Nem tudhatjuk, mit tervez Eren… Hogy mennyire vagyunk
fontosak számára…
– Semennyire! – vágta rá
Connie. – Sasha…
– Beszélnem kell vele! –
zihált fel Selena. – Meg kell tudnom…!
– Erenhez nem fogod
megkapni az engedélyt. Bár Mikasa és Armin ma megy Zacklyhoz. Talán őket, de
csak azért, mert gyerekkori barátok… Te csak a barátnője voltál. Már nem vagy
az.
– De Flochnak az vagyok!
– pattant fel Selena ültéből. – Ha hozzá nem engednek be, majd meglátjátok,
mennyire meg fogják bánni!
Erre Jean elnevette
magát, Connie pedig elnyomott egy halvány mosolyféleséget.
– Azért hagyd őket
életben, Selly!
A lány hátrapillantott a
válla fölött, mikor már az ajtóhoz ért. Nem volt nehéz kitalálni, hogy Mikasa a
temetőben időzött, mielőtt találkozott volna Arminnal, Armin meg… minden egyes
nap meglátogatta Annie-t, aki négy éve, hogy kristályba zárta magát.
– Nem ígérek semmit –
mondta a fogát csikorgatva, majd behúzta maga után az ajtót. Már a folyosó
végén járt, de még mindig hallotta Jean jókedvű nevetését.
2.
felvonás,
amelyben
Selena meglátogatja Flochot a börtönben
Az őrök először nem
akarták leengedni, de elég volt csak Hanji nevét sóhajtoznia, és egy kicsit
talán fenyegetőbbnek tűnnie a szokásosnál, mire félreálltak az útjából. Az
egyik cella fogságában Louise sínylődött – felcsillant a szeme, mikor
észrevette Selenát –; kicsivel távolabb pedig, miután elhaladt a többi újonc
zárkája előtt, Flochra is ráakadt.
Az
a rohadék – vicsorodott el rögtön, amint összeakadt a
tekintetük. Úgy látszik, nem számított a
saját barátnője érkezésére… Ha egyáltalán még a barátnője vagyok.
Erre a gondolatra az
ajkába harapott. Szerette Erent, amikor még kamasz volt, és szerette Flochot,
amikor felnőtt lett. A kettőt nem lehetett összehasonlítani. Mást érzett Floch
iránt, és egészen mást Eren iránt.
Floch…
Az a rohadék – gondolta megint. Mindvégig átvert.
– Drágám. – És nemcsak
rohadék volt, hanem ostoba is, mert nem érezte a vesztét. Selena tajtékzott a
haragtól. – Hát eljöttél… ennyire hiányoztam, igaz? – Valószínűleg ezzel akarta
palástolni a döbbentét (meg talán azt is,
hogy mennyire megrémisztette a tudat, hogy minden apró kis hazugságára fény
derült, gondolta Selena egyre dühösebben), és meg sem fordult a fejében,
hogy alaposan meg kéne fontolnia, amit mond.
– A legkevésbé sem –
vágta rá Selena. – Louise-t jöttem meglátogatni. – Azzal a lány cellája felé
fordult, karját makacsul összefonva a mellkasa előtt, szándékosan a hátát
mutatva Flochnak. Kuncogás hallatszott – Holger vagy valamelyik srác produkálta
–, Selena azonban egyetlen pillantásával beléjük fojtotta.
Kellett néhány perc, hogy
összeszedje magát, és Flochnak is, hogy eldöntse, mit mondjon neki. Mikor
visszafordult felé, egyszerre akartak megszólalni.
– Előbb te –
udvariaskodott Floch, felemelve mindkét kezét.
– Aha! – szűkült össze
Selena szeme. – Hát jó! – sziszegte. – Mi ez az egész Jaeger-frakció? Nektek
teljesen elment az eszetek?! Azt ne mondd, hogy támogatod a civilek lemészárolását!
Ami Liberióban történt…
– Eldia győzelme volt! – vágott a szavába Floch. – Az új Eldiai Birodalom győzelme!
– Na, ne szórakozz velem!
Eren… – Selena hangja elcsuklott, ahogy eszébe jutott a fiú. – Eren küldött?
Eren kért meg rá, hogy legyünk barátok, hogy… – Szeress, gondolta fájón. Ezt
akarom megkérdezni, de egyszerűen nem tudom.
Floch olyan arcot vágott,
mint akit arcon ütöttek volna. Kikerekedett a szeme, és elnyílt az ajka.
– T-tessék?! – nyögte teljesen
elfehéredve. – Te meg… mégis miről beszélsz?
– Amire gondolsz –
válaszolt halkan.
– Sel… – Floch nyelt egyet, a rácsokba kapaszkodott. – Nem tudom, mi jár éppen a fejedben,
csupán sejtésem van, de sürgősen felejtsd el, bármi is az!
– Ezek szerint tévednék?
– Selena elvicsorodott. Közvetlenül a cellarácsokhoz hajolt – legszívesebben
hatalmas pofont kevert volna le Flochnak, ám a cella megakadályozta benne. Elfintorodott,
mikor Floch ujjai finoman az övéihez értek.
– Persze, hogy tévedsz! –
csattant fel a fiú. – Ennek semmi köze Erenhez! Ő soha… nem utasított volna
ilyesmire. Ami történt… az azért volt, mert én így akartam. Mert akartalak
téged – nézett a szemébe őszintén –, és még most is akarlak. A Jaegeristák…
– Értem – bólintott Selena
kicsit megszelídülve. – Jó… – A hangja suttogóvá vált, visszafogta magát. Még
így is dühös volt Flochra – a Jaeger-frakcióval egyszerűen nem tudott
egyetérteni, pláne azok után nem, ami Liberióban történt.
– Hiszem, hogy Eren
Jaeger az egyetlen igaz vezetőnk, aki győzelemre segíthet minket… és aki
megmentheti Eldiát. Akiket ide bezártak, mind ebben hisznek. De nemcsak ennyien
vagyunk. Ha most nem is érted, idővel meg fogod érteni, ebben biztos vagyok.
Selena a szemét forgatta.
– Ha jót akarsz magadnak,
csak ne legyél biztos semmiben, ami velem kapcsolatos!
Floch azonnal
visszakozott.
– Persze-persze! – emelte
fel a kezét védekezőn. A lányra vigyorgott, pimasz fény csillant fel a
tekintetében. – Csak szeretnélek kiismerni.
– Sok sikert hozzá… –
motyogta Selena. – Ha sikerült, elárulhatnád, hogy csináltad. Még én sem
ismerem saját magamat eléggé ahhoz, hogy tudjam, mit keresek itt.
– Azért jöttél, mert
szeretsz – hangzott el a magabiztos állítás, mire Selena nagyot sóhajtott.
– Valóban? – kérdezte élesen, bár a végére megremegett a hangja.
A
francba!
Floch kihúzta magát;
önbizalma, ami nagy valószínűséggel akkor párolgott el, mikor megpillantotta
Selenát belépni, mintha visszatért volna, és a lánynak így csak még jobban
viszketett a tenyere. Koncentrálnia kellett, nem azért látogatta meg, hogy
barátságos csevejt ejtsen meg vele. Azért jött, hogy tisztázza a félreértést –
mert ezek szerint tényleg csak félreértés volt –, és talán azért is, hogy egy
kicsit jobb belátásra bírja a fiút. Nem volt benne biztos, hogy sikerülni fog,
sőt! Elnézve Floch arcát, aligha.
Miért
is van rám ilyen hatással? – dühöngött.
– Azért jöttem, hogy
megtudjam, mi ez az őrültség – találta meg végül a hangját. Floch erre
meglepetten pislogott rá.
– Őrültség? –
visszhangozta. – Nem nevezném annak. Sel, te ezt…
– Nem értem, mi? – Selena
a fejét csóválta. – Akkor világosíts fel, Floch! Azért jöttem, hogy megértsem.
Eren… – Nyelt egyet, erőt kellett vennie magán, hogy folytassa: – Eren
ártatlanokat ölt. Azt hittem, sosem fog ilyet tenni… Hogy tényleg ismerem… De…
Te is ezt tetted – suttogta, ahogy felidézte a liberiói csatát. Ha Jean nem fékezi meg, örömmel gyilkolt
volna tovább. Tényleg… ő lenne az, akit szeretek? Egy kishang persze
elszántan bizonygatta, hogy mindenre van magyarázat. Arra is, amit Floch tett.
Amit együtt tettek Erennel. – Kérlek, mondj valamit… – könyörgött, mire Floch
ráemelte a tekintetét.
– Nincs mit mondanom. Nem
értünk egyet. De majd meggondolod magad – tette hozzá rögtön bizakodóan. –
Biztos vagyok benne, hogy meg fogod gondolni magad, Sel. Ha egy kicsit többet
látsz, ha egy kicsit jobban megismered a világot, meg fogod érteni. A mi
oldalunkra fogsz állni.
A lány mély levegőt vett,
elsötétült az arca.
– Örülj, amiért a rácsok
túloldalán vagy – fenyegette. – Ha nem ott lennél, pofon vágnálak.
Flochnak a szeme sem
rebbent.
– Nem sokáig vagyok itt –
mutatott végig magán. – Ki fogok innen kerülni.
– Milyen… magabiztos
valaki.
– Hiszek valamiben.
– Valamiben, mi? – Selena
elhúzta a száját. – Bennem is hiszel egy kicsit, mi? – A kabátja zsebébe nyúlt,
kitapintotta a cellaajtó kulcsát. Milyen egyszerű lenne… Csak egyetlen
mozdulatába telne, elfordítaná a kulcsot a zárban, és tá-dám, Floch szabad lenne, mint a madár, Selena meg… hatalmas bajban. Hanji parancsnok szépen
Floch helyére zárná, és egy jó darabig ott is tartaná.
– Reménykedem benne, hogy
kiengedsz.
– Álmodozz csak! – Selena
a szemét forgatta. – Nem fogom elárulni a Felderítő Egységet! – A tekintete
Louise-ra siklott, aki mozdulatlanul állt a cellájában, jobbját a szívéhez
emelve. Azóta csinálta ezt, amióta Mikasa meglátogatta – legalábbis a
jelentések szerint. Érte igenis
vérzett a szíve, belegondolni is rossz volt, hogy itt kellett hagynia hosszú
éjszakákra. – Sajnálom, Louise – mondta a lánynak. – Nem hozhatlak ki.
Louise állta a
pillantását.
– Adj nekünk egy esélyt,
Selena – kérte csendesen. – Nem vagyunk szörnyetegek, csak hiszünk Erenben és
Zeke-ben. Van egy tervük, amivel megmenthetjük a világot. Ennél többet nem
árulhatok el.
– Terv? – Selena
felnevetett. – Zeke-nek már van egy terve, ha elfelejtettétek volna.
– Nem tudsz te semmit,
Selena, ez a te bajod.
– Adj nekünk egy esélyt.
– Floch a rácsokba kapaszkodott, ujjaival Selena után nyújtózott. – Adj nekünk
egy esélyt, hogy bebizonyíthassuk, szerelmem.
Selena elfordult tőle.
– További szép napot –
intett neki búcsút, majd küldött még egy utolsó, bocsánatkérő mosolyt Louise
felé, és elegánsan távozott az alagsorból.
3.
felvonás,
amelyben
Selena rájön, hogy idiótákkal van körülvéve
Floch mindig remekül
értett hozzá, hogy felbosszantsa. Már a kadétéveik alatt is rendszeresen
sportot űzött belőle, hogy a 104. egység idegeire menjen, és akkor még szóba
sem került, hogy a Felderítő Egység tagja legyen. Azóta mesterivé fejlesztette
eme képességét, Selena pedig egyenesen fortyogott a dühtől, miután otthagyta a
börtöncellában raboskodni. Egyedül Louise miatt érzett bűntudatot, szegény
kislányt tényleg kedvelte, és egyszerűen nem akarta elhinni, hogy Floch
belerángatta egy olyan hülyeségbe, mint amilyen a Jaegeristák szervezete volt.
Pont ez hiányzott neki!
– Ha így folytatod,
életed végéig ráncos leszel – jegyezte meg Jean, mikor összetalálkoztak a
folyosón. Connie szobájából jöhetett, a fiú vigasztalhatatlan volt, amióta
Sasha meghalt. Miután Selena elrobogott, hogy bebocsátást kérjen az alagsorba,
ahol a foglyokat őrizték, Jean és Connie még sokáig beszélgettek csendesen.
Eren a barátjuk volt. Eren mindannyiuk
barátja volt, és most mégsem ismertek rá. Még Selena sem.
– Ah! – A levegőbe bokszolt.
– Mintha számítana is valamit… – dörmögte aztán. – Floch börtönben, Eren
börtönben, a világ romokban.
– Nos, nem túl rózsás a
helyzetünk – vakarta meg a tarkóját Jean –, ráadásul amit Armin is mondott…
Erennel kapcsolatban… Nem tetszik ez nekem, hogy nem akarják beengedni őket
hozzá.
– Nem akarják? –
pislogott nagyokat Selena. – Ez biztos?
– Feltételezés. Azért
megpróbálják – vonta meg a vállát. – Máriára, Shiganshina hősei lennénk! Ezek a
rohadt falak már nem állnának, ha nem harcoltunk volna az emberiségért vért
izzadva! Ha nem áldoztunk volna fel annyi embert… köztük Erwin parancsnokot is…
– Shiganshina. – Selena
dühe elpárolgott, a hangja suttogássá szelídült. – A pince titka. Azon a napon
minden megváltozott. Eren viselkedése… Onnantól kezdve rá sem lehetett ismerni.
Onnantól kezdve…
– Egyszer csak elkezdte a
maga útját járni, amire mi bárhogyan is szeretnénk, nem tudunk rálépni.
Kíváncsi vagyok, vajon mi járhatott a fejében, amikor átszelte az óceánt… és
vajon milyen lehetett a találkozása Zeke-kel. Mi mindent tudhatott meg, és
miért akarta mindenáron felfalni a Háború Pörölyét.
Selena egyikre sem tudta
a választ. A katonaság valamit fontolgathatott, mert Mikasát és Armint valóban
nem eresztették be Erenhez. Még őket sem, pedig ők tényleg a gyermekkori
legjobb barátai voltak. Aztán persze sosem derült ki, mert a Jaegeristák nem
hagyták annyiban, Darius Zackly irodája felrobbant, Selena futólépésben
közelítette meg a holttestét. Odakint az emberek hangosan üvöltöttek; „Szenteljétek rá a szívetek!”, hangzott
el minden irányból, amit hallva Selena ökölbe szorította a kezét.
Eren megszökött. A Háború
Pörölyének erejét használta, talán éppenséggel pont ezért akarta megszerezni az
erőt a Tybur család hölgyétől. A Háború Pörölye olyan képességgel bírt, amivel
akárhonnan ki tudott szabadulni. Többé egy alvilági cella nem jelentett számára
akadályt, és ez… egyszerre volt döbbenetes és ijesztő.
És
persze Floch is megszökött – fintorodott el. Meg Louise. Nem hiszem el, hogy már megint
bajba sodorta! Ezért esküszöm, hogy megölöm! És valami fellobbanhatott a
szemében, valami ijesztő fény, mert Armin félrenyelte ijedtében az italát, és
védekezően emelte maga elé mindkét kezét.
– Nem tudom, miért
kattantál be ennyire, de ne bánts!
Selena felhorkant.
– Nem szokásom – húzta el
a száját, mire Armin szeme kidülledt.
–
Nem?
Selly, te…
– Tehát meglátogatjátok
Nicolót? – vágott a szavába. – Veletek megyek.
– I-igen. – Armin
megnedvesítette az ajkát; elkomolyodott. Az ideje nagy részét, amikor nem Hanji
parancsnokkal vitatta Paradis jövőjét, Annie-nál töltötte. Erről mindenki
tudott, mégsem hangoztatták egyszer sem. Csak leült a kristálya elé, elmesélte
neki, hogy Sasha meghalt, hogy eltemették, hogy Eren ostoba módon megszökött…
Hogy többé nem tudják, mi a helyes és mi az, ami helytelen. Hogy mit tegyenek…
hogy ne hulljon darabokra körülöttük minden.
Mikor az étteremben
váratlanul megjelent Eren – és persze a Jaegeristák –, Selena nem tudta, hogyan
reagáljon. Nem látta ugyan a fiút, ám a hangok alapján tudni lehetett, hogy ő
volt az. Floch ott állt vele szemtől szemben, rájuk szegezte a puskáját, és a
szeme sem rebbent, mikor találkozott a tekintetük.
– Rohadék – közölte vele
megvetően. – Igazi rohadék vagy.
– Nem tudsz te semmit. –
Floch csak ennyit mondott. Nem támadott, nem védekezett, csak ennyit közölt
tárgyilagosan, és Selena érezte, hogy megint felment benne a pumpa. Bilincs
kattant a csuklóján, csak azért nem tett semmit, mert az események tragikus
fordulatot vettek. A két harcos-jelölt is ott vendégeskedett az étteremben,
Selena elnézte a kislány arcát, a kislányét, aki nem volt több egy kölyöknél,
és aki hidegvérrel megölte Sashát. A másik kölyök ivott a borból, ami Zeke
gerincvelői folyadékát tartalmazta. A Felderítő Egységet letartóztatták.
– Te most… börtönbe fogsz
zárni? – Selena mélységesen ledöbbent. – Neked… elment az eszed?
– Tényleg meg akar halni
– súgta oda Jean Connie-nak. – Selena ezért tuti kinyírja.
– Nem is kérdés –
bólintott a fiú sötéten. – De ezúttal nem fogom visszafogni.
– Ja, én sem.
Selena rájuk vicsorgott.
– Elhallgassatok! – majd
Flochra nézett. – Ha ezt így folytatod…
– Nem foglak börtönbe
zárni. – Floch nyugodtan válaszolt. – Előbb… Van valaki, aki beszélni szeretne
veled.
Jeant és Connie-t
erőszakkal kellett visszatartani, hogy ne próbálják követni őket. Floch vezette
a helyiség felé, ahonnan Mikasa, Armin valamint a kislány – Gabi – távozott;
megbilincselve terelték őket a lovas kocsik irányába.
Hosszú hónapok után végre
ekkor találkozott először úgy
Erennel, hogy beszélhetett vele. A fiú az asztalnál ült, a kezéből vér ömlött,
meg sem kísérelte begyógyítani, és ráérősen hintázott a székében, miközben arra
várt, hogy Selena megérkezzen. Floch átadta, a levegőből érződött a feszültség…
és amikor becsukódott az ajtó, Eren végre rápillantott.
– Jól nézel ki – mondta
halkan, mire Selena felnevetett.
– Most már te is –
közölte vele. – Végre nem úgy festesz, mint aki nem ismeri a fésű fogalmát. És
talán Levi hadnagy sem fog kidobatni most, hogy meg is fürödtél. Úgy bűzlöttél,
hogy messziről lehetett érezni a szagodat.
Eren szája széle ennek
hallatán mosolyra kunkorodott. Ritkaságba ment mostanában a mosoly az arcán,
ráadásul most az a fajta volt, amit Selena mindig is annyira szeretett: kedves és
gyengéd, kicsit talán nosztalgikus, hiszen a kapcsolatuk merően máshogy
alakult. A szerelem, amit Selena egykor érzett iránta, nem múlt el teljesen,
csupán átalakult; az árulás szakadékot ásott közéjük, mindketten sokat
változtak.
– Hiányzott a humorod… és
persze te is.
– Igen? – Selena
felhorkant. – Hát… nekem egyáltalán nem hiányoztál. – Karba szerette volna
vonni a kezét, azonban a bilincsnek köszönhetően nem tudta megtenni. Undorodva
sandított rá, majd vissza Erenre, és már egyenesen robbant a haragtól.
Viszketett a tenyere, le szerette volna törölni Eren arcáról azt a kedves,
barátságos mosolyt. Nem illett már hozzá. Nem illett egy olyan emberhez, aki
elárulta az emberiséget, és aki annyi ártatlan emberrel végzett Liberióban.
– Azt hiszem, erre a kíméletlen
őszinteségre rászolgáltam.
– Nem kenyerem a
hazudozás.
– Tudom.
Hallgattak. Méregették,
tanulmányozták egymást. Többé nem voltak szerelmesek, sem barátok, sem drága
ismerősök egymásnak. Ellenségek lettek, mert nem értettek egyet bizonyos dolgokban.
Eren rossz útra lépett. Ha tényleg azon is fáradozott, hogy megmentse az egész
világot, valamit nagyon elrontott. Zeke… nagyon elrontotta őt.
Irányítja
– értette
meg Selena. Csak ez lehet a megoldás… Az
igazi Eren… Az az Eren, akit mindenki ismert, és akit mindenki szeretett, sosem
tett volna ilyen szörnyűségeket. Ez Zeke befolyása. Zeke nagy terve, a
„remegés”… Vajon mit mondhatott Erennek Liberióban? Mit hitetett el vele? A
„remegés” csak egy ürügy… Nem rászabadítani akarják a világra a kolosszális
óriások milliárdjait, hanem valami egészen mást akarnak elérni. Mi lehet az,
ami annyira szörnyűséges, hogy ekkora fájdalommal nézel rám, Eren? Te még…
mindig ugyanaz a fiú vagy, igaz? Mikasa könnyei, az Armin testét borító ütések…
Nem változhattál ekkorát ilyen rövid idő alatt.
A homloka ráncba
gyűrődhetett, mert Eren hirtelen elnevette magát. Nem tűnt igazi, boldog
nevetésnek, de lényegesebben felszabadultabban hangzott, mint amilyenre Selena
számított. Eren egy kicsit boldognak látszott. Nagyon kicsit, nagyon rövid
időre.
– Olyan vagy, akár egy
bagoly – csóválta a fejét. – Sokat változtunk, de van, amiben nem tudunk. –
Újfent hallgatott, megrándult az arca. – Nem zavar – mondta. – Floch meg én…
Beszélgettünk.
– Szerintem nincs miről beszélgetni.
– Selena csak azért is folytatta tovább a homlokráncolást. – Ha azt hiszi, hogy
ezek után szóba állok vele, akkor még nagyobb idióta, mint azt gondoltam,
remélem, ezzel mindketten tisztában vagytok.
– Még nem érted.
Hamarosan megérted.
– Ugyan! – horkant fel. –
Nem akarom megérteni.
Eren a szemét forgatta.
– Meg sem lepődöm, hogy
így viselkedsz. Mindig annyira makacs voltál. Ha valamit a fejedbe vettél,
attól nem lehetett eltántorítani. Talán ezért is passzoltunk annyira egymás
mellé – tette hozzá végül sután, mire Selena szeme összeszűkült.
– Hm, igen, lehet benne
valami – húzta fel az orrát. – Amekkora idióta vagy, kellett melléd valaki, aki
egy kicsit visszafog. Most, hogy láthatóan az összes barátodat megpróbálod
elmarni magad mellől, kíváncsi vagyok, kire akarsz támaszkodni. Floch húzna ki
a pácból? Pont ő? A sors fintora, mi? Itt hagytál a fenébe, és amikor
visszatérsz, pont az segít rajtad, aki úgymond elloptad tőled a barátnődet.
– Ellopott volna tőlem?
– Ó, igaz – legyintett
Selena. – Nem kellett ellopni. Feladtál, amikor elmentél – mutatott rá, és a
hangjából most először csendült ki csalódottság. Bármennyire tartotta magát az
elmúlt hónapok során, Eren nemcsak megbántotta az érzéseit; olyasfajta tátongó
űrt hagyott maga után, amit nehezen lehetett betölteni. Floch nem vágyott rá; a
maga ostoba módján szerette őt, és Selena is őt.
– Ebbe jobb lenne, hogyha
inkább… – Félúton meggondolhatta magát, mert hirtelen teljesen megváltozott a
tekintete. Tágra nyílt a szeme, majd egy pillanatra összeszorította a száját.
Saját magával viaskodott, aztán mégis engedett. – Sajnálom – nézett egyenesen a
szemébe. A hangja halkan szólt ugyan, de kegyetlenül őszintén. – Tényleg nagyon
sajnálom, hogy búcsú nélkül mentem el. Hogy önfejűen a magam útját kezdtem
járni… De ha itt maradok, ha elárulom neked, hogy mire készülök, biztosan
visszatartottatok volna.
– Ez nem is kérdés! –
heveskedett rögtön Selena. – Mégis mi a francot képzeltél magadról, hogy szó
nélkül átszelted az óceánt?! Ráadásul teljesen egyedül! Az ellenség területére
mentél! Felfogtad egyáltalán, hogy mekkora veszélybe sodortad magadat, és
persze Paradist is, hiszen kiszolgáltattál bennünket az ellenségnek! Armin
Kolosszálisa mégis hogy a fenébe tudott volna minket megvédeni?! Egyszerűen nem
hiszem el, hogy még ennyi idősen sem gondolkozol, hanem…
– Jaj, ezt pont te vágod
hozzám? – csattant fel Eren, ám a hangjának nem volt éle. Belefáradt abba a
bármibe is, amit elszántan próbált kivitelezni, pedig a java még hátravolt. –
Mindegy. Nem szeretnék veszekedni veled, nem ezért akartam beszélgetni,
mielőtt… – Mielőtt mindannyiunkat
lecsukatsz? Selena biztosra vette, hogy erre ment ki a játék. Kattant a
bilincs, mégpedig az ő csuklóján is. Ezért
ki fogom nyírni Flochot. Kezdheti a visszaszámolást – sötétült el a
tekintete. Ha kiszabadulok – fogadkozott
–, nem lesz köszönet. Senki sem bánhat
így velem… Senki sem bánthat így a barátnőjével.
Félrebillentette a fejét,
lassan szívta és fújta ki a levegőt.
Mikor ismét Erenre
nézett, könnyebb lett valamivel.
– Na? – kérdezte
sürgetően. – Akkor mit akarsz?
– Bocsánatot kérni. Azt
mindenképpen.
– Ezért hívtál ide?
– Én csak… – Eren
zavartba jött. – Szeretném, ha egy nap megértenéd – vallotta be halkan. –
Nagyon szeretném, ha legalább te tudnád, hogy minden, ami mostantól történik,
az nem azért van, mert önző módon összejátszom Zeke-kel. Mindennek oka van. A
küldetést be kell fejezni. Ha nem sikerül, minden újra meg fog történni.
Ugyanaz a történet, ugyanazok a hibák. – A végén már rekedtes hangon suttogott,
egy teljesen más ember állt Selena előtt. Egy idegen, akit nem ismert. – Ha meg
akarod menteni Mikasát és Armint – találta meg váratlanul a hangját Eren –, meg
persze mindenki mást, akkor be kell fejezni a küldetést. Ez minden, amit
jelenleg tehetünk.
– Eren…
– Kérlek… – És a
hangjából könyörgés csendült ki. – Legalább te… bízz bennem egy kicsit.
Bizalom
– gondolta
Selena. Én bízom bennetek, Eren, csak nem
tetszenek a módszereitek. Igaz… – jutott eszébe Darius Zackly, meg hogy nem
akarták őket beengedni Erenhez –, talán
minket sem kell félteni. Vége lesz valaha is?
– Ami köztünk volt… Annak
végleg vége, igaz? – kérdezte végül hangosan. Eren elfordította a fejét, aprót
bólintott a fejével.
– Neked most már… ott van
Floch, nem igaz?
– Igen. – Mert összetörted a szívem. Mert elhagytál,
feladtál minket, hazudtál. Továbbléptem, és ahogy látom, te is. Mindketten
valami (valaki) mást választottunk. Te Zeke-et és a nagy tervet, én pedig
Flochot és a Felderítő Egységet. Hogy Floch kit, mit választott, az még
tisztázatlan volt. Selena annyit tudott, hogy biztosan pofán fogja vágni, ha
újból találkoznak. Talán még jóval azelőtt, hogy berakná a dutyiba.
Nem
szabad hagynom, hogy az érzelmeim vezéreljenek. Az emberiségért küzdünk minden
egyes nap… Az emberiséget kell saját magam elé helyeznem, és ahogy téged
elnézlek, Eren – sandított a fiúra –, te is azt teszed, csak máshogyan, mint mi.
– Azt hiszem, most már
jobb, ha valaki a cellámba kísér.
Eren újból bólintott.
– Igen – mondta fáradtan.
– Az lesz a legjobb. Bár… hosszú út vár rád addig.
– Ó? Hova megyünk?
– Ahol minden
elkezdődött… – Eren lehunyta a szemét, hátat fordított neki. – Shiganshina
körzetbe.
A cella végül ott várt
rájuk. A kislány, Gabi külön zárkába került, Selena, Connie, Jean, Armin valamint
Mikasa viszont ugyanazon osztoztak. A Jaegeristák átvették az irányítást a
katonaság fölött, megbillogozták azokat, akik ittak a borból, ami Zeke
gerincvelői folyadékát tartalmazta, és másokat is megjelöltek. Igazából
ugyanazt a fajta módszert alkalmazták, amit Marley is az óceán túloldalán.
Gusztustalanul viselkedtek, ugyanakkor Selena kezdte azt érezni, hogy
mindannyian rászolgáltak erre a büntetésre. Mikasa és Armin azt mondták, hogy Zackly… Hogy Zackly szörnyű dologra készült Erennel kapcsolatban. Selena a pokolba
kívánta, és remélte, hogy egyenesen oda is került. Legalább egy jó dolgot már
fűzhettek a Jaegeristák nevéhez.
– Milyen kár, hogy Floch
gyáva módon megfutamodott – dörmögte Jean, miközben összefonta a karját a
mellkasa előtt. – Úgy megnéztem volna, ahogy Selena észhez téríti.
– Lehet, hogy őt már nem
lehet megmenteni – morogta Connie. – Teljesen bekattant.
– Nincs mese, valamit ki
kell találnunk.
– Armin, valami ötlet? –
fordult a szőke fiú felé.
– Sajnálom – rázta a
fejét a kérdezett. – A Kolosszális Óriásom segítségével nem tudunk innen
kitörni, ez az egy biztos.
– Akkor talán a legendás
Ackerman klán ereje – vetette fel Jean. Mindannyian Mikasa felé sandítottak. A
lány azon túl, hogy megerősítette Armin állítását Erent illetően, nem volt
hajlandó megszólalni. Mint kiderült, Eren… megbántotta
Mikasát. Szavakkal, nem tettekkel. Őt nem ütötte meg. Azt egyedül Armin
érdemelte ki.
Tehát
ezt csináljátok – értette meg Selena. Elvágjátok a kötelékeket. A napnál is világosabb.
– Nem tudom, melyiket
üssem meg jobban – szólalt meg hirtelen. – Miért van az, hogy csak idiótákkal
veszem körbe magamat? – fakadt ki. – Előbb Eren, aztán most Floch. És most
nézzétek meg, hova jutottam! – Elvicsorodott, dühödten fújta ki a levegőt. – Ha
kijutok innen, esküszöm, hogy képen törlöm az összes idiótát!
Mindenki elfojtott egy
mosolyt, még Mikasa is.
– Jól van – csapta össze
a tenyerét Jean. – Találjunk ki valamit!
Selena harciasan
bólintott.
Csak
kerülj a kezem közé, Floch…
– Azt is megbánod, hogy a
világra jöttél… – motyogta, majd közelebb lépett társaihoz, és mindannyian összedugták
a fejüket, hogy kiötöljenek valamit a helyzetüket illetően. Órákkal később
megremegett a mennyezet, borzalmas hangok hallatszódtak, és a levegő kínnal
teli sikolyoktól lett terhes.
Aha.
Elkezdődött.
Készült:
2019. 01. 14. – 05. 22.
Kedves Detti!
VálaszTörlésSokáig gondolkoztam hogy ehhez a novellához, vagy az előző válaszhoz írjak (vagy mind a kettőhöz xD), de végül azt hiszem az a legjobb, ha ideírok :D. Mielőtt elmondanám mi a véleményem erről az írásodról reagálnék pár sorban.
Értem, amit ott mondtál, akkor ezentúl is bőszen fogok írogatni, meg reagálni ha olyan írás van, ami alá tudok :D. Illetve nem ismerem a Tokyo Ghoult, így azt nem tudom olyan lenne-e ha összejönnének, de én egészen biztosan furcsán néznék a dologra :D. (De amúgy ilyen nyíltan szerintem sem lesz össze jövős jelenet, csak a felszín alatt, ahogy te is mondtad. Vagy csak ilyen említés szintjén, ha lesz epilógus. Bár nem tudom láttad-e, de a manga utolsó kockája elvileg egy férfi lesz, aki egy gyereket tart a kezében :D. Szóval nem tudom.) De ennyit a Spamről :D
Tetszett ez a novella :D. Tetszett a főszereplő saját karakter is, akiről, ha nem ismerem a történetet, lehet még el is hiszem neked, hogy valóban benne volt, annyira jól beleillesztetted a társaságba. Mind ezek mellett szimpatikus volt Sel, a gondolatainak és a cselekedeteinek nagy részével tudtam azonosulni. És nem tudom miért, külön tetszett, hogy mindenkit meg akar pofozni, illetve azon is jót mosolyogtam, mikor Jean és Connie azt ecsetelik, hogy Flosch halott, mikor megbilincselik Selenát xD. Szegény csávó, nem lennék a helyében, mikor ez a lány kiszabadul, de mondjuk Erenében sem.
Ami a párosítást illeti, miközben olvastam sokat gondolkoztam, hogy valójába mi is lehet, de azt hiszem nem tudom :D. És szerintem Selena se tudja igazán és talán te, mint író sem. De ez így van rendjén, szerintem pont ettől lesz olyan hiteles, hiszen az ember és annak érzelmei bonyolultak. Főleg, ha az ember egy elhagyott és megbántott nő! Mondjuk mind e mellett a is eszembe jut, amit nem is tudom hol olvastam, hogy ha valaki egyszerre két embert szeret gondoljon arra, hogy nem ok nélkül szeretett bele a másodikba, vagy valami ilyesmi. (Bár én Eren párti vagyok azt azért - ha tényleg olyanok voltak az indítékai, de ezt mondjuk Isayamán kívül nem sokan tudják még szerintem -, csendben és halkan megjegyzem xD).
Lényeg a lényeg: szerettem olvasni és jó lett :3!
Fruzsi ^^
Szia!
TörlésHú, kicsit megkavarom a dolgokat, és előbb a véleményed másik felére válaszolnék! :D Hihetetlenül jól ráéreztél a párosítással kapcsolatban! Tényleg nem lehet tudni... és ennek elsősorban az az oka, hogy amikor a kérést megkaptam, az úgy szólt, hogy írjak egy Floch/Selena ficet, aztán hamar kiderült, hogy Eren távozásáig volt egy Eren/Selena szál is... És én tényleg úgy álltam neki, hogy ez Floch/Selena lesz... :D De szerintem amúgy inkább Eren felé fog billenni ez a mérleg, még ha ebben a ficben Selena úgymond Flochot választotta (vagy senkit, mert mindenkit jól meg fog pofozni, hogy térjenek már észhez xD), mert én a sztori írása alatt kicsivel könnyebben írtam a Selena/Eren jelenetet, mint a Floch/Selenát.
Egy kicsit úgy képzelem ezt az egészet, vagy legalábbis a ficben valahogy ezt próbáltam sugallni, hogy amikor Eren köszönés nélkül lelépett Liberióba, Selena teljesen maga alá került, és azalatt a tíz hónap alatt Floch állította talpra, és így ezáltal közel kerültek egymáshoz. Eren még mindig szerelmes belé, de a mangában is érezhetően a depressziós korszakát éli, így úgy gondolja, Floch egy jobb választás lenne Selena számára, hiszen nem óriásváltó, hosszú és boldog élete lehet. Ez az oka, amiért nem harcol a lányért. Selena meg egy kicsit őrlődik, mert azért nem könnyű kiszeretni valakiből, de egyértelműen érez valamit Floch iránt is, és mivel azt látja, hogy Eren lemondott róla... Ez sokat segít, hogyan döntsön. És igen, egyetértek ezzel a mondattal: nem ok nélkül szeretsz bele a másodikba. :) Én mindig azt mondom, hogy majd a sors valahogy elrendezi ezt. (Valószínűleg Eren/Selena lesz a vége.) (És ez a válasz tényleg nagyon össze-vissza lesz, előre is bocsánat. :D)
Örülök, hogy sikerült Selenát jól beleültetnem a történetbe. ^^ Szerencsére sokat segítettek a messengeres üzenetváltások a fic kérőjével, azt hiszem, most már kezdem kiismerni Selenát. :D Ő tényleg az a fajta lány, aki nem fog nyuszi módjára megjuhászkodni, ha valami nem tetszik neki, és jól tudja kordában tartani/megnevelni/megfenyíteni a pasiját. :D Hajajj, mi lesz majd, ha kiszabadul... Talán megírom valamikor. :D
Amúgy a manga utolsó kockáját illetően van egy teóriám, írok majd róla valamikor egy egypercest. :D Azt meg senki se magyarázza be nekem, hogy az a gyerek Eren meg Mikasa szerelemgyereke, és ha véletlenül mégis az lenne, akkor szerintem én hatalmasat fogok csalódni Isayamában... és nem tudom, mikor fogom kiheverni. És ezt tényleg úgy mondom, hogy sosem támadnék rá egy Eremika rajongóra, hogy de hát Eren akkor is xy-nal fog összejönni, mert fúj, Eremika, stb-stb. :D
Köszönöm, hogy írtál! ^^ (Múltadba zárva fejezet érkezik amúgy a mai nap, úgy néhány órán belül, csak éppen gőzerővel készülök a hétfői vizsgámra.)
Detti ^^
Kedves Detti!
TörlésNem kavartad meg őket, így is értettem én mindent :D!
Ez néha ilyen. Te tervezel valamit a karaktereidnek, azt önálló életre kelnek és csak azért sem úgy éreznek/cselekszenek, mint ahogyan te aztat elképzelted :D. Szerintem senkit sem választott amúgy ebben a ficben. Inkább azt választotta, hogy mindenkit addig pofoz, míg normális nem lesz xD!
Tökéletesen átjött, hogy mit akartál sugallani, én is valahogy így képzeltem el a dolgot, hogy Eren fogta magát és minden szó/levél/füstjel nélkül lelépett a fenébe. És igen ezt is érezni lehetett a sorokból. Az a baj, hogy én azt vallom, hogy ha egy kapcsolatod hamar véget ér és nagyon hamar beleugrasz a következőbe, akkor az igazából csak pótlék és ha érzel is valamit a másik iránt, az nem az/nem ugyanolyan erős, mint amit az előző iránt volt. Valahogy én így képzeltem itt is a dolgokat :D. Aztán ki tudja, hogy merre alakul majd a történet, ha esetleg lesz folytatása.
Kíváncsi vagyok a teóriádra, nekem is van pár :D. Vagyis kettő, de egynek két verziója is van igazából. És nem, egyik sem az, hogy az Eren és Mikasa szerelem gyereke lenne. Egyszerűen nem látom bele. És én is úgy mondom, hogy teljesen meg tudom érteni, hogy balaki shipeli őket, mert tény, van pár olyan jelenetük, amikbe bele lehetne látni.
Várom akkor azt is :)!
És akkor kitartást a tanuláshoz!
Fruzsi ^^
Szia Fruzsi!
TörlésÁááh, szuper, már kezdtem aggódni, hogy nagyon kuszára sikeredett. Húúú, azt hiszem, igazad van. xD Tényleg ezt választotta. :D
Nekem is ez járt a fejemben, amikor a ficet írtam, talán ezért is lett annyira erős az Eren/Selena szál. (Vagy nem tudom, nekem inkább ők jöttek át jobban, ezért amúgy a következő ilyesmiben róluk lesz majd szó inkább. Már beígértem, hogy megírom.)
Hmmm, kíváncsi vagyok én is a teóriáidra. ;)
Köszönöm, néhány perc múlva már érkezik is. ;)
Detti ^^