Ördögök és istenek
Tartalom: Eren az Ördög, Eren az Isten. Eren csak Eren.
Megjegyzés: MANGA
SPOILER (118!)
Egészen
addig a percig, amíg le nem jutottak a pincébe, Eren édes tudatlanságban
szenvedett, mit sem tudtak a világ szörnyűségeiről. A pince titka borzasztó, az
apja vállán hatalmas súly pihent. Hogy nem vette észre?
Íme,
a legenda, amit a falakon belül élő gyermekeknek is elmeséltek, csak más
nevekkel: a lány, aki alkut kötött magával az Ördöggel, és az erő, amit
ajándékul kapott. Az alku tárgyát egy könyv sem részletezi, a lány legyen Ymir,
legyen Krista, nem számít, bizonyosan megfizette a maga árát kétezer évvel
ezelőtt. Kruger azt állítja, nincs is Ördög. Ymir Fritz minden volt már a
kétezer év alatt: ártatlan lány, akit megáldottak, istennő, aki a magasba
emelte Eldiát, Ördög, aki nyomorba döntötte a világot. Nincs igazság,
legalábbis Kruger szerint. Nem számít, mi igaz, és mi nem, mert a világon
mindig is vannak ördögök és istenségek, bárkiből lehet ez vagy az.
Eren
magára Ördögként tekint.
Valamennyi
eldiait összeköt egy láthatatlan fonál – vannak, akik képesek látni az
ösvényeket, képesek rá, hogy csodákat hajtsanak végre.
Kruger
ilyen ember volt.
Ha meg akarod menteni Mikasát és
Armint – csengnek még most is a
fülében a férfi szavai. Olyan tisztán hallja őket, ahogyan egykor az apjától
hallotta. Sosem felejti el az apja arcát, amikor először beállított Arminnal.
Sosem felejti el az apja arcát, amikor a férfi először beszélt Mikasáról. Eleve
elrendeltetett lett volna, hogy találkozzanak? Hogy barátokká váljanak? Miért
van az, hogy mindent megtesz azért, hogy elhozza a békét, az irányítás azonban
kicsúszik a kezéből? Miért van az, hogy még így is, ennyi áldozat, ennyi
szenvedés árán is Sasha meghalt a léghajón egy tizenkét éves kölyök keze által?
A
kölyök, aki megölte Sashát, olyan, mint ő. Fiatal, nagyon fiatal, telis-tele
gyűlölettel a világ, az eldiai nép iránt, és az összes szigeti ördöggel végezni
akar, addig pusztítani, míg egyetlen egy sem marad hátra belőlük. Az a kislány
naiv és ostoba, de majd a világ felnyitja a szemét. Nem számít, hol van, nem
számít, hol tartják fogságban, vannak nehézségek, amiket át kell hidalni, s
léteznek falak, amiken át kell jutni. Ki kell merészkednie a világba, hogy elé
táruljon a szörnyű és kegyetlen igazság – mert a világ valóban gyönyörű, ám
éppolyan borzalmas is, amire Mikasa már olyan régen rávilágított.
A
pillanat, amikor először használja a Támadó
Pörölyét,
mert mind lehet Háború Pörölye, ha az egyszerűen egy fegyver, amit támadásra
teremtettek, ami akarva-akaratlanul is most már visszafordíthatatlanul és
végérvényesen is őhozzá, az ő óriásaihoz, az ő személyéhez tartozik, felemelő. Ez a legjobb szó rá.
Floch
a vállára teszi a kezét, állnak, nézik egymást.
Eren
emlékszik Shiganshinára, Armin megégett testére, Erwin parancsnok elvérző
alakjára. Emlékszik Floch szokatlan elszántságára is, a határozottságára, ahogy
az értésükre adta, hogy megértette, mi a feladata: az Ördögöt szolgálni.
De ha most engem szolgálsz – vizslatja Floch arcát –, akkor az azt jelenti, hogy én vagyok az Ördög?
Igazak
lennének a legendák? Tévedett volna Kruger? Tényleg az az igazság, amit a
könyvekben lefektettek? Aki kitalálta Ymir meséjét, és aki előrukkolt az Ördög
alakjával?
Vajon
honnan ez a legendás erő? Hogy lehetne tőle végleg megszabadulni?
Zeke-nek
igaza lenne? Tényleg csak az eutanázia terv segíthet rajtuk?
Nincs
más mód?
Ó,
dehogynem. A napnál is világosabb, hogy nem játszották ki az utolsó
ütőkártyájukat. Egészen pontosan Eren ütőkártyáját – mert hogy mire fogja
használni a „Remegést”, az az ő dolga. Abban a pillanatban, amikor aktiválni
fogják Zeke-kel az erőt, Zeke elveszíti fölötte az irányítást, és az egyetlen,
aki dönteni fog, az az Alapító Óriás hordozója lesz. Vagyis ő, Eren.
–
Tudod a dolgod – súgja oda Flochnak, mire a fiú bólint.
–
Elmegyek Zeke-ért.
–
Használd Hanjit. – Eren összeszorítja a szemét. – Ő tudni fogja.
–
Addig te…
–
Addig én lerendezem őket – int a fejével az ajtó felé. Tudja, kik azok, akik
odabent várni fogják, mégsem viszi rá a lélek, hogy bemenjen. A Jaegeristák a
dolgukat végzik, éppúgy, ahogy Eren meghagyta nekik, Eren pedig tétlenül áll,
megregulázza magát, megacélozza a szívét, hogy a kötelességére koncentráljon.
Nem számít, hogy ők a legfontosabbak számára a világon, nem számít, hogy mennyi
mindent éltek át együtt, és közben minden számít, mert mindent csak azért
csinál, hogy megmentse őket, és velük együtt mindenki mást is, természetesen.
Ez az, ami igazából számít.
Mikor
belép, az arcukra van írva a döbbenet. Mikor viszontlátja őket, és tudatosul
benne, hogy többé nincs visszaút… Hideg a tekintete, könyörtelen a hangja.
Mikasa
sír, de még sírva is dominál benne az Ackerman klán génje, Armin pedig
előreveti magát… mert Armin… mert Armin…
(Mert Armin…)
Jól
van, mindketten jól vannak, mindketten zihálnak, véresek és szánalmasak. A
barátságuk romokban, de még így is, hogy hátat fordít nekik, még így is érez
valamiféle kapaszkodót. Armin szeme ragyog, Armin gondolkodik, őt a legnehezebb
becsapni.
Shiganshinába
tartanak, ahol minden elkezdődött, és ahol minden véget is fog érni. A kislányt
elzárják, ő a kölyök, aki megölte Sashát, és akinek a segítségével elő fogják
csalogatni az óriáshordozókat.
Mikor
megjelenik Pieck, meglepettség villan a szemében.
Pieck
okos, Pieck veszélyes, Pieck nem megbízható.
Eren
szándékosan belesétál a csapdájába.
Ha tudok róla, és akkor is belelépek,
vajon csapdának minősül? – tűnődik el. Nem
érdekel Yelena aggodalma, nem érdekli az sem, hogy mik lesznek a tetteinek következményei.
Zeke még nincs itt.
(Zeke még nincs itt.)
Az
Ördög ad, az Ördög visszavesz. Ilyen egyszerű.
Ymir
csak egy lány volt, aki vágyott valami után, éppúgy, ahogyan Eren is csak egy
fiú volt, aki vágyott valami után. Mindketten a szabadság után vágyakoztak a
maguk módján, mindketten erőt kívántak, amivel legyőzhetnék az ellenségeiket.
Ördögök
és istenségek nem születnek. Saját magukat hozzák létre az idők folyamán.
Ymir
egy Ördög volt a kezdet után, amíg az emberek meg nem értették az erejét, és
félni, irigyelni, tisztelni nem kezdték érte. Eren egy Ördög volt, egy
szörnyeteg a falakon belül élők szemében, akitől tartania kellett, akit bíróság
elé állítottak, akit ki akartak végezni, amíg meg nem értették az erejét, és
félni, irigyelni, tisztelni nem kezdték érte. Idővel az emberiség mindkét
esetben ráébredt, hogyan hasznosíthatná az ajándékul kapott erőt.
De
az erő nemcsak áldás, hanem átok is, és ezt legjobban az tudja, aki az
elszenvedője.
Senki
sem tudja úgy, ahogyan Eren és Ymir tudták, tudják
még most.
Az
ösvények, amikre ráléphetnek, láthatatlanok az emberi szem számára, mégis azok,
akik óriáserő birtokosai, képesek rá, hogy valahogy láthatóvá tegyék. Ha nem is
mindenkinek, legalább ők ízelítőt kaphatnak a földi Pokolból és a megvalósult
Paradicsomból. A kettő együtt létezik, mert nincs jó rossz nélkül, ember
ellenség nélkül.
A legnagyobb ellenséged végtére is
önmagad vagy – mélázik el Eren.
Reiner ellen harcol, Reiner szívós ellenfél, vágyik a halál után, és vágyik
arra is, hogy magával rántson másokat az édes boldogságba – mert a halál szép,
a halál megváltás, az élet szenvedés. (Ez az egész egy nagy tévedés.)
Eren
nem akar meghalni. Mondjon bárki bármit, mindenkinél jobban élni akar.
Visszatérni a régi, szép időkhöz, boldog napokat élni a Pokolban és a
Paradicsomban.
Hogyan?
Hogyan
tehetné ezt? Hogyan érhetné el?
Az
Ördög nem születik, a világ teszi azzá.
Eren
most Ördög az emberiség nagyjának a
szemében, Isten Yelena és néhány
ostoba szemében.
Eren
mindkettő. Minden emberben van egy kicsi Ördög. Mindannyian egyformák.
A
lövés eldördül, Zeke óriása leszánkázik a Mária falról.
Az
Ördög nem születik, a világ teszi azzá.
Eren
nem esik kétségbe.
Ha maradt benne egy kevés élet… Akkor
üvölteni fog.
Az
út egyenes, az út hosszú, az út vérnyomokkal, ártatlanok holttestével
tarkított.
Egyenes
az út, ami Zeke-hez vezeti, és ami a Pokolba is küldi őket.
Eren
szája széle félmosolyra görbül.
Ördög vagy Isten legyek? – tűnődik el. Mit
tegyek? Mit tegyek?
Ördög
is és Isten is, a világ felszabadítója és a világ romba döntője.
Eren…
Csak
Eren.
Készült: 2019. 06. 27.
Megjegyzés: Öhm-öhm. Lesz még hasonló szöszmösz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése