Levi x Eren – Téves szám (novella)

(Levi x Eren)

modern!AU, egy nagyon érdekes telefonbeszélgetés ihletett meg. Kétszer is hívott ugyanaz az illető, és még be is mutatkozott a nagy elnézések közepette, amikor rájött, hogy a barátja helyett egy teljesen más embert küldött el a francba :D

figyelmeztetések: durva nyelvezet

Téves szám

Eren idegesen dobolt az ujjaival az íróasztalán, miközben a hívás többször is kicsöngött. Egy, kettő, három, számolta, és elhatározta, hogyha az üzenetrögzítő jelentkezik be, elküldi a francba azt a lóarcú gyökeret, másnap meg eltöri az orrát, mert Jean egyszerűen nem érdemelt mást azok után, hogy ismét megbántotta Sasha érzéseit. Burgonyalány, ahogyan Eren meg a barátai nevezték Sasha Blouse-t, bár nem hazudtolta meg önmagát, hiszen ha beszélgettek, bármikor képes volt az ételre asszociálni egy-egy elejtett mondat hallatán, mégiscsak lány volt, és igenis rosszulesett neki Jean újabb kommentje.

Talán hagynom kellene, hogy Mikasa intézkedjen – jutott az eszébe, miután megnyomta a gombot, de aztán megrántotta a vállát. Mikasa, akit úgy szeretett, mintha a nővére lenne, a végén még megölte volna azt a gyökér Lópofát, Eren meg nem akart odáig elmerészkedni. – Elég, ha beolvasok neki, aztán meghallgatom a szánalmas magyarázkodását, lereagálom és leteszem. Csak ennyi a dolgom, a többit majd intézi Armin. – Sötét elégedettség költözött a szemébe, amikor arra gondolt, hogy Armin esetleg meggyőzi Reinert, és… Eren felkuncogott, ahogyan elképzelte.

Jeant pokolian szerethették odafent, mert megúszta az orrtörést. Eren mély levegőt vett, aztán belekezdett. Örült, amiért egyedül tartózkodott otthon, így könnyedén kitombolhatta magát. Könnyebb volt úgy leüvölteni Lópofát, hogy senki sem lihegett a nyakába – Mikasa, hogy átvállalja helyette a feladatát –, vagy szólt rá szigorúan, hogy vigyázzon a nyelvére – rendszerint az apja vagy a legjobb barátja, Armin.

– Kíváncsian várom, miféle magyarázattal állsz elő – tette hozzá a szitokáradat befejeztével egy árnyalattal nyugodtabb hangon. Rákönyökölt az íróasztalára, állát pedig megpihentette a tenyerén; a telefont a vállával szorította a füléhez, és azon kapta magát, hogy valóban érdekli a lóarcú seggfej mentegetőzése. Bár nem konyított az érzelmekhez, az még számára is világos volt, hogy mi a kiváltó oka Jean és Sasha állandó összeszólalkozásának.

A vonal túlsó oldalán egy pillanatig gyanús csend uralkodott. Eren elvigyorodott; alig bírta megállni, hogy ne nevessen hangosan.

Ennyire ráijesztettem volna?

És aztán…

– Erre én is kíváncsi vagyok, kölyök – hasította ketté egy hűvös hang. Eren szeme elkerekedett döbbentében.

– Te nem Lópofa vagy – nyögte ki az első gondolatát, mire megvető horkantás ütötte meg a fülét.

– Nyilvánvalóan nem ő vagyok. – Eren kihallotta belőle a gúnyt; ökölbe szorította a kezét. Senkitől sem tűrte el, hogy így beszéljen vele, egy vadidegentől meg pláne nem! Kieresztett magából egy mély sóhajt, hogy megnyugodjon, aztán elvette a fülétől a telefonját, majd rábámult annak képernyőjére.

– A francba! – szaladt ki a száján, amikor rájött, mi történt. – Ezek szerint mégsem emlékszem fejből Lópofa telefonszámára. – Két nappal korábban, amikor összevesztek Jeannal – akkor kivételesen nem Sasha miatt, hanem mert egyszerűen görény volt, mint mindig –, Eren megpróbált bemosni egyet a fiúnak. Természetesen nem sikerült – legnagyobb bánatára Mikasának bezzeg igen! –, ezért dühében kitörölte a számát.

A vonal másik végén csend volt. Eren kétszer is ellenőrizte, hogy az ismeretlen illető letette-e vagy sem, de úgy tűnt, nem szakította meg a hívást, miután kiderült, hogy az téves.

– Öhm… – kezdte bizonytalanul. – Kivel beszélek? – Nem tetszett neki a „kölyök” megszólítás.

– Ezt én is kérdezhetném. Ki lehet az az idióta, aki hajnal kettőkor tárcsázza a hülye haverját?

Eren az órájára sandított, majd összeráncolta a homlokát.

– Azt hiszem, nagyon nem ugyanott élünk. Nálam épphogy beesteledett.

Horkantás hallatszott.

– Ez az én szerencsém.

– Kivel beszélek? – kérdezte Eren türelmetlenül.

– Papolnék neked a tiszteletről, kölyök, ám már a hívásod első másodpercében megértettem, hogy nem ismersz ilyesmit.

Eren felrántotta a szemöldökét, elöntötte a harag.

– Célzol valamire?

– Miért nem tetted még le? Anyád nem tanított meg rá, hogy nem szabad szóba állni idegenekkel?

– Ez egy nagyon jó kérdés. És nem, már nem tudott. – Eren torka elszorult. Nem értette, miért nem hagyta annyiban, azért meg csak szidni tudta magát, amiért válaszolt az édesanyjával kapcsolatos kérdésre. Visszaemlékezni az asszonyra, amint fekszik a kórházi ágyon… Nem! Azóta is próbálta elfelejteni. Kicsi volt még, nagyon kicsi, utána meg minden megváltozott.

Csend.

Eren sóhajtott.

– Levi – hangzott aztán a férfi hangja. – És te ki vagy?

– Eren. Öhm… Eren Jaeger.

– Eren, kölyök létedre választékos a szókincsed.

Eren felrántotta a szemöldökét.

– Honnan veszed, hogy kölyök vagyok?

– És képes voltál megbántani Sashát a huszonegyedik születésnapján, te hülye köcsög – idézte a Levi-nak nevezett férfi. – Ha ez a Sasha huszonegy éves, Lópofa sem lehet sokkal több… és ha ők huszonévesek, te is annyi lehetsz – magyarázta halkan.

Eren elhúzta a száját.

– Márciusban töltöttem – ismerte be kelletlenül.

– Na, ezért nevezlek kölyöknek.

– És te hány éves vagy, ha már engem kölyöknek titulálsz?

– Harmincnégy. – A válasz nem érkezett azonnal, mintha Levi először nem akarta volna elárulni ezt az információt magáról. Eren igazából mindegyik mondata után hallotta, hogy hezitál.

– Sajnálom, amiért felkeltettelek. És sajnálom… hát, a kiabálást meg minden.

– Nem aludtam még, kölyök.

Eren elfintorodott.

– Akkor nem értem, mit problémázol.

Levi felhorkantott, aztán csend hallatszódott. Eren kihangosította, majd elgondolkodva bámulta a képernyőt. Nem tudta eldönteni, hogy mit tegyen, kérjen még egyszer bocsánatot és búcsúzzon el, vagy várjon a másik válaszára, ami valahogy csak nem akart megérkezni.

– Nem haragszom, kölyök. Téves hívás volt, nem igaz?

– De-de – bólogatott Eren. – Öhm… bocsánat, tényleg… a kései zavarásért meg minden másért. Öhm… Jó éjszakát, uram.

– Éjszakát, Eren – mormogta Levi, aztán kattant a vonal. Letette.

Eren keze remegett, amikor magához húzta a mobilját: a képernyő még vibrált, az ismeretlen telefonszám pedig már nem is tűnt annyira ismeretlennek. Egy számot tévesztett, az nem is volt akkora hiba, mégis országokat ívelt át.

Elmentette a számot, majd mélyet sóhajtott.

Hezitált.

Megint tárcsázott, és majdnem kiejtette a kezéből, ahogy eljutott a tudatáig a kattanás; felvették.

Elvigyorodott, amikor meghallotta a hangot:

– Tudod, normális emberek másodjára nem cseszik el.

Készült: 2016. 07. 06. – 07. 07.

Szerző megjegyzése: Előreláthatóan este hozom a Vihar 2. fejezetét! :) Ha mégsem, akkor legkésőbb holnap reggel, és a fejezet végén mondom, mikor érkezik a 3. fejezet. :)