Gondolatok (egyperces, manga spoiler 90+)

GONDOLATOK

Tartalom: Zeke gondolatai az édesanyjáról és a családjukról. MANGA SPOILERES (90+), illetve enyhe utalás egy olyan teóriára, miszerint Zeke és Eren jelenleg ugyanazon az oldalon állnak. Én nagyon örülnék neki, ti hogy vagytok vele? ^^

– o –

Dinának hívták azt az eldiai démont, akit Grisha feleségül vett. Ez az eldiai semmiben sem különbözött azoktól a szigeti ördögöktől, akiktől meg kellett tisztítaniuk a világot, és ezt Zeke pontosan értette, hiszen ezért is hozta nyilvánosságra a nevét Grisha Jaegerével és az összes többi lázadóéval együtt. Rájuk szegezte az ujját, és miközben Dina Jaeger, arcán a félelem és a döbbenet keverékével Grisha karjában keresett oltalmat, az ő torkát is rettegés kezdte kaparni. Helyesen cselekedett és közben mégsem. A saját szüleit árulta el, és nem szabadott bűntudatot éreznie, csak dicsőséget, amiért a jó oldalt választotta. Ez az érzés évekkel később egészen mássá szelídült.

Zeke álmodott a nőről, aki világra hozta, akinek élete legnagyobb titkát köszönhette. Álmában az anyja újra meg újra a fülébe suttogta a bűnös szavakat: „A királyi család tagjai vagyunk, Zeke. Fritz vagyok, ahogyan te is. Éppúgy, mint a száznegyvenötödik király, Karl. Ő is Fritz volt, mielőtt nevet változtatott volna.” Minden egyes ilyen álommal emlékeztette rá, hogy vigyáznia kell magára. Arra is emlékeztette, hogy egy nap Colt meg fogja tudni. Miután felfalja, ahogyan egykor Zeke is felfalta a Bestia Óriás előző hordozóját, meg fogja örökölni az emlékeit. Látni fog mindent, ami vele kapcsolatos. Tudni fog Dináról és arról, hogy királyi vér csörgedezett az ereikben.

Tudni fogja, hogy mindvégig hazudtam. Még most is hallotta Coltot, ahogy áhítatosan így szólt:

– Azért, mert különleges vagy. Nem a királyi véred miatt. – Colt azt hitte, hogy a gerincvelője azért művelt csodákat az óriásokkal, mert mindenkinél különlegesebb volt, valamennyi Bestia Óriásnál, aki Ymir Fritz óta létezett. Végül is… igaza volt abban, hogy valamiben különbözött tőlük: a királyi család ezen ágának egyetlen élő leszármazottjaként értelemszerűen nem hasonlított a többi hordozóra. De azután, hogy meghaltam, vajon ugyanígy fog rólam vélekedni? Ugyanígy fog csodálni? Tisztelni? Vagy csak egy árulót fog bennem látni, aki megtagadta ezt az információt Marley elől?

Nem számított. Ha már Colt felfalta, akkor már mindegy, nem?

Zeke nyelt egyet, ahogy erre gondolt. Ahogy a halálára gondolt.

Dinának hívták azt az eldiai démont, aki a világra szülte, és Zeke nem tudta eldönteni, hogy mit érez. Túl sok év telt el azóta, de sosem felejtette el az arcát. Sosem felejtette el azt sem, hogy egykor mit érzett. Ha most nem is gondolt már úgy rá, egykor, mielőtt elárulta volna, az anyjaként szerette. Hagyta, hogy megfertőzzék az elméjét… igaz? Mindezt azért, mert szerette őket.

Zeke nem tudta, mi a helyes döntés. Sosem tudta. Olyat próbált hát hozni, amit később a legkevésbé bánt meg.

Ahogy a kezében forgatta a labdát, miután Colttal befejezték a játékot, azon gondolkodott, vajon hogyan reagáljon az üzenetre. Vajon… az, amire öntudatlanul készülni kezdett, lenne a helyes? Nem ezt akarták mindig is a szülei? Nem ezért árulta el őket? Mert ők olyasmiben hittek, ami… helytelen volt. Őrület.

Végül döntött.

Dinának hívták az anyját – és anyának, nemcsak Dinának –, és halott volt, mert azok az átokverte felderítők megtisztították és visszafoglalták a Mária falat, olyan halott, mint Grisha – a férfi, akit az apjáénak vallott, bármennyire is gyűlölt –, és amikor éjjel lehunyta a szemét, ismételten róla álmodott.

Készült: 2018. 02. 02. – 02. 19.