2018. május 28., hétfő

Eren Jaeger (novella; manga spoiler 90+; 105. fejezetre spoiler!!)

Eren Jaeger

Megjegyzés (1): a 105. fejezetet követően játszódik, tehát szigorúan spoileres!
Tartalom: Falco egész élete megváltozott, hogy megismerte „Mr. Krugert”; másképp látja már a világot, és ezen az sem változtat, hogy Mr. Kruger meghalt, hogy a helyébe valaki más léphessen: Eren Jaeger. Avagy semmi több, csak Falco gondolatai a léghajón illetve azt követően a szigetiekről, Eren Jaegerről, Gabiról és a jövőjükről.
Megjegyzés (2): Pre-slash, mert nagyon enyhén Eren/Falco (ne kérdezzétek, miért rajongok ennyire ezért a shipért, magam sem tudom xD), de aki akarja, az nem képzeli bele.




A lány, akit Gabi lelőtt, nem élte meg, hogy a léghajó földet érjen Paradis szigetén. A fedélzet kemény padlóján halt meg, a barátaival az oldalán, akik akkor sem hagyták abba a zokogást, mikor leszállni készültek. Falco összeszorult szívvel, gombóccal a torkában figyelte őket. Szótlanul álldogált, az sem érdekelte, hogy a bilincs a csuklójába mélyedt. Míg Gabi átkozódott, ő azért imádkozott, hogy egy nap bocsássanak meg nekik mindazért a szörnyűségért, amit velük tettek és lehetőleg ne végezzék ki őket azon a démoni szigeten.

Még ha minden okuk is meglenne rá – húzta el a száját keserűen. Néhány óra leforgása alatt majdnem kihajították őket a léghajóról, kis híján agyonlőtték, utána meg a dulakodás során úgy elverték, hogy Falcónak még most is sajgott az arca. Felszakadt a szemöldöke, a szájában meg vér fémes ízét érezte.

A parancsnok szemkötőt viselt és szemüveget; a férfi, aki hasonló rangú lehetett, mert mindannyian tisztelettudóan beszéltek vele, alacsonynak tűnt mellette – ő volt az egyetlen, aki furcsa, szárnyas szimbólummal díszített köpenybe burkolózott a felszerelése fölött. Falco próbálta megjegyezni a neveket – Hanji, Levi, Jean –, de képtelenség lett volna valamennyi démonét memorizálni – rengeteg voltak. Ha Falco nem a saját szemével látta volna a pusztítást, amit Liberióban véghez vittek, akkor egészen máshogyan nézett volna rájuk. Igaz, ő még így sem ugyanazt élte át, amit Gabi: nem látta Zofiát a törmelékek alatt, Udót az egymást taposó emberek lába alatt, a kapuőröket szitává lőni az utcán. A hölgy ölte meg őket a tetőről, mondta Gabi, mielőtt felkapaszkodott volna a léghajóra – az a hölgy, akit szíven lőtt, s aki iránt cseppet sem érzett bűntudatot.

Falco remegve nyelte a könnyeit. Mr. Kruger, vagyis Eren Jaeger, emlékeztette magát keserűen, hozzá hasonlóan láncokkal a csuklója körül ült. Hosszú haja a szemébe lógott, de Falco még így is elkapta az arcára kiülő érzelmeket. Árulkodóan reszketett a válla, a torkából feltörő, csuklásszerű hangok pedig egyértelműen sírásra utaltak. Miután elhangzottak a Sasha nevű lány utolsó szavai, miután az állítólagos barátai nekitámadtak és őt kezdték el hibáztatni mindenért, nem tudott megálljt parancsolni a testének. Falco vele szemben ült, őt nézte, s közben szánta.

Miért, Mr. Kruger? – kérdezte magában. Miért kellett ezt tenned? Zeke úr… te is… – siklott a pillantása a Bestia Óriásra. A férfi, aki büszkén egyengette Colt útjait, aki mindig segített rajtuk, ha bajba sodródtak, valójában az ellenséget támogatta – azokat, akiknek az elpusztításáról oly’ lelkesen és megfontoltan beszélt. És Pieck mindenre rájött. Az utolsó pillanatban, amikor majdnem odaveszett a puskatűzben, átlátott Zeke-en, megértette az árulását… és most Galliarddal meg Reinerral együtt végleg elszakadtak tőlük. A Háború Pörölyének Óriását elvesztették, az az erő ott lakozott Eren Jaegerben az Alapító és a Támadó ereje mellett, Marley pedig egyes-egyedül a Hordárra, a Páncélosra és a Marcangolóra támaszkodhatott.

Marley veszített – gondolta. Ez nem csupán az új Eldiai Birodalom első győzelme… Ez az első győzelme a sok közül. Marley végérvényesen veszített. Az anti-óriás fegyverek… a páncéltörő golyók. Az ellenség képes rá, hogy maga alá gyűrje Mr. Braunt… Pieck óriása pedig négykézláb vívja a csatáit!

A léghajó hirtelen leereszkedni kezdett. Falco, aki mindaddig szótlanul ült, és inkább a gondolataiba temetkezett, mintsem hangosan átkozódjon vagy vicsorogjon, ahogyan Gabi tette, elakadó lélegzettel konstatálta. Eren Jaeger is megfeszült, a lánc a csuklóján pedig csörrent egyet, ahogy megmozdult ültében. Könnye valamikor az út felében elapadt, az addigi cseppek az arcára száradtak. A nőt, aki fekete sálat viselt a nyakában, Mikasának hívták – Mikasa Ackerman, pontosította magában Falco szorongva –; ő volt az, aki minden alkalommal odahajolt, hogy letörölje őket, Eren meg csak azért nem hessegette odébb a kezét, mert nem tudta megmozdítani azt. A szája összepréselődött, hosszú haja rejtekében megbúvó különös színű szemét harag lobbantotta sötétre. Falco nyugtalanul, dörömbölő szívvel leste minden mozdulatát.

Mr. Kruger meghalt, amikor Eren Jaeger óriássá változva pusztulást hozott Liberióra, Falco pedig az első igaz barátját vesztette el. Eren Jaeger valaki más volt, teljesen más, mint Mr. Kruger, s mégis annyira hasonló. Falco nézte őt, próbálta megérteni, és egyre csak az járt a fejében, amit Reinernak mondott. A kezét nyújtotta, és azt állította, hogy „egyformák”.

Falco megnézte magának Eren Jaegert. A pillantása róla előbb Mikasára, majd Levira vándorolt. Levi Ackerman nem egyszer borsot tört Zeke úr orra alá még évekkel korábban, de látszólag remekül élcelődtek egymáson, megbocsátva vagy inkább félretéve a nézeteltéréseiket. A szőke, szomorú arcú fiút is megfigyelte, akit Arminnak szólítottak, majd Hanji parancsnokot, akinek megsérült a szeme a háború alatt… A Connie nevű katonát, aki Sashát siratta, a másikat, Jeant, aki majdnem lelőtte Falcót, amikor a fiú Pieck életéért rimánkodott…

Sokáig tartott, amíg memorizálni próbálta a neveket, ráadásul aligha sikerült mindenkiét megjegyezni, de a legfontosabbakat Eren életéből az út végére meg tudta tanulni. Gabi kísérletet sem tett rá, ám nem is számított. A sorsuk megpecsételődött, amint felkapaszkodtak a léghajóra, s most már mindegy volt, hogy ismeri-e a szigeti démonokat vagy sem, mert kikötöttek és az ítélet meg fog születni. Nem hajították ki őket a léghajóból, tehát nem akarták megölni őket. Gabi látta előre a jövőjüket: órákig tartó, embertelen kínzások alá vetik majd őket, hogy kiszedjék belőlük az információkat, aztán egy-egy cella lakói lesznek életük hátralevő részében. Talán egy darabig Eren Jaeger is osztozni fog velük rajta, vagy a szomszédjuk lesz egy másik barátságos zárkában, hiszen a szigetiek nyilvánvalóvá tették, hogy a „Bitorlóként” emlegetett férfit letartóztatták.

Soha többé nem láthatjuk a szülőföldünket – nyelt egyet a gondolatra. Egy valami vigasztalta: azzal, hogy elfogták őket, valamelyest megmentette Gabit. Egyikünk sem lesz a Páncélos Óriás – húzta el a száját –, de így legalább mindketten élhetünk. Ez a ketrec… aligha különbözhet majd a gettó ketrecétől. Mindig is foglyok voltunk, nem úgy, mint… az a madár… – jutott eszébe a pillanat, amikor a harcmezőn magához térve először látta meg a szárnyát kétségbeesetten csapkodó madarat. Az messze szállt, el tőle, mert megtehette azt, amit Falco soha sem. Akkor Falco zavarodottan, egy hosszú és sötét álomból ébredve azt kívánta, bárcsak ő is madár lehetne.

A királynő, akiben Ymir Fritz vére csörgedezett, apró termetű, szigorú tekintetű nő volt. Falco korántsem az istennőt látta benne, mint ahogy néhány katona összesúgott a háta mögött, hanem a démonok megtestesítőjét: az aranyhajú, angyalba bőrbe bújt démont, aki évekkel korábban kővé dermesztette a szívét.

– Historia királynő – súgta oda az egyik démon, az, amelyiket Jeannak szólítottak. – Ő fog majd dönteni a sorsotok felől, miután tanácskozik a parancsnokunkkal.

Míg Jean a történtek ellenére is viszonylag kedvesen bánt velük, addig akadtak olyanok is a léghajóról, akik kimutatták a foguk fehérjét.

– Lódulj! – Egy mogorva, nevenincs katona nagyot lökött Gabin, mire a lány ismét nekilátott a rúgkapálásnak. Falco nem látta ugyan az értelmét, hiszen nem volt hova menekülniük ezen az ördögi szigeten, Gabi azonban az a fajta lány volt, aki mindig megmakacsolta magát. Kölyök létére több embernek kellett lefognia erővel, és így nem egy zúzódást összeszedett. Felrepedt a szemöldöke, a szája széle meg vértől piroslott. A ruhája elszakadt, a testét összeverték, de a büszkeségén nem esett csorba. Nem adta fel, ezek után sem.

– Ez a lány… – A szőke katona, Armin volt az, aki hirtelen Falco mellé lépett. Falco azzal töltötte az idejét, amíg utaztak, hogy mindent és mindenkit megfigyelt. Összerakta a képet, hogy Eren, Mikasa és Armin egykor legjobb barátok voltak, és hogy Armin az, aki megörökölte a Kolosszális Óriást. Arra is rájött, hogy valami történhetett az évek során, mert a két barát, Eren és Armin eltávolodtak egymástól. Eren tulajdonképpen mindenkitől eltávolodott, valószínűleg azért, hogy beszivároghasson Liberióba. – Ez a lány… – mormolta Armin, miközben tetőtől talpig végigmérte Gabit. – Emlékeztet engem valakire. – A pillantása Erenre siklott, és Falco, bár nem neki szólt a mormolás, megértette a finom utalást.

Hát ilyen lett volna Mr. Kruger? – ráncolta a homlokát. Próbálta elképzelni Eren Jaegert Gabihoz hasonlóan vad és makacs gyerekként, de minduntalan azt az énjét látta maga előtt, aki szelíden beszélgetett vele a kórházi padon, és aki látszólag teljesen a bizalmába fogadta. Barátokká váltak ott ketten, és ez a barátság akkor szakadt félbe, amikor kijátszotta és felhasználta Falcót a mocskos terveire. Vajon a barátom volt-e valaha is? – tűnődött. Vajon látott bennem mást is a szerencsétlen kölykön, aki segít neki véghezvinni a mészárlást? Ezt annyira meg szerette volna kérdezni Mr. Krugertől, de már nem került rá sor. A királynő előrelépett, hogy köszöntse a hősöket, az új Eldiai Birodalom győzteseit, és valaki a fülébe súghatta, hogy kiket veszthettek el, mert a sokktól egy pillanatra elkerekedett a szeme. Sasha testét lepel fedte a kíváncsi tekintetek elől, a keze azonban kilógott alóla.

Tipikus – gondolta Falco elszoruló torokkal. Gabi… Hogy tehetted?

A királynő is ezt kérdezte magában, mert alaposan megnézte magának a dühös lányt.

– Tehát tényleg igaz – mondta színtelen hangon. – Ez a két kisgyerek…

– Harcosok! – süvöltötte Gabi, miközben a katonák szorításában vergődött. – Marley büszke harcosai vagyunk, rohadt démonok! Eresszetek! Azt mondtam, eresszetek! – A tekintete valahogy rátalált Falcóéra, és az arca, ha lehetséges, még jobban kivörösödött a haragtól. – Falco! – rivallt rá. – Ne csak állj és bámulj, miféle harcos vagy te?! Hogy akarod megörökölni a Páncélos Óriást, ha arra sem vagy képes, hogy harcolj?!

Eren Jaeger erre felemelte a fejét. Falco hálát adott az égnek, amiért szégyenében nem sütötte le a szemét Gabi dühös kitörését követően, mert így tisztán láthatta a férfi arckifejezését: megfejthetetlen volt, mint oly’ sokszor, csillogó a szeme, szokatlanul mély ránc a homlokán. Ha igazat pletykáltak az emberek, akkor Reinernál egy évvel lehetett fiatalabb, de Falco egyáltalán nem egy tizenkilenc éves fiút látott maga előtt, hanem egy megfáradt, éveket öregedett férfit, akinek a vállát lehúzta a hatalmas súly, amit cipelnie kellett. Szomorúság? Büszkeség? Vajon miféle arcot vághatott Eren Jaeger? Vajon mit jelenthetett az a pillantás, amivel őt, Falcót illette?

Falco az ajkába harapott. Érezte, hogy zavarában elpirult, és cseppet sem lett tőle könnyebb, hogy eszébe jutott, hogy ezt most mindenki láthatja. Eren Jaeger felvonta a szemöldökét, mint akit meglepett a reakciója, és egy leheletnyit zavartnak is látszott, Armin összeráncolta a homlokát és összenézett Mikasával, Gabi meg… Gabi meg elvesztette a józan eszét.

– Mit pirulgatsz?! – förmedt rá még élesebb hangon, mint azt megelőzően. – Ahelyett, hogy harcolnál! Majd akkor én! Én kész vagyok akár az életemet is adni a hazámért! – A szigeti eldiaiak megrángatták, majd a fejénél fogva lenyomták a földre, hogy behódoltassák Historia királynő előtt. Gabi térdre kényszerült, teljesen megalázták.

Falco Eren Jaegert nézte, Eren Jaeger meg őt, és valahogy egyiküket sem érdekelte többé Gabi szenvedése, a katonák között felcsapó susmus. Historia királynő sem izgatta őket, pedig a nő csendesen, igaz, kimérten beszélt Gabihoz. A szavai fontosak voltak, hiszen parancsokat adott az őröknek. A Falcót körülvevők például a kelleténél durvábban nyúltak hozzá, majd penderítették Gabi nyomába. Gabi időközben felállt, és bár egész testében remegett az elfojtott dühtől, megindult arra, amerre a királynő parancsolta. Az őrök vitték, ő meg vicsorgott, fújtatott és köpködött, és ahogy Falco elhaladt a királynő előtt, észrevette a nő szeme sarkában megcsillanó könnyeket.

– Miért, Eren? – hallotta a megtört suttogást. – Miért tetted ezt?

Eren Jaeger azonban nem akart válaszolni.

– Mire vársz, Eren? – kérdezte Levi. – Válaszra sem méltatod a királynődet?

Óráknak tűnő percek teltek el, Falco már azt hitte, megtagadja a válaszadást, vagy ha mégis felel, akkor már nem fogja elérni őt a hangja. Végül mégiscsak hallotta a választ, épp hogy eljutott a füléig.

– Hadnagy… – Nem ismerték egymást évek óta, sőt hónapok óta sem, mégis… Falco egyszerűen tudta, hogy Mr. Kruger soha sem ejtette volna ki ennyire fájdalmasan ezt az apró szócskát. Azt is tudta, hogy Mr. Kruger sosem mutatta ki ennyire az érzéseit, a darabokra zúzott, megsebzett lelkét. Halk volt a hangja és végtelen fájdalom áradt belőle. A gyászt tükrözte, azt a szegény nőt gyászolta, akit elvesztettek. – Hadnagy, kérem… Most már legyen elég.

Érdekes módon valahogy mindenki megelégedett ennyivel. Falco hátratekerte a nyakát, hogy láthassa, mi történik, és amikor ezt megtette, ismét összeakadt a tekintete Erenével. A férfi is elindult, Levi hadnagy személyesen kísérte, míg Mikasa Ackerman a másik oldalát foglalta el. Armin, aki egykor a barátja volt, nem mozdult a királynő mellől. Ő csak állt, és nézte, amint Eren követi a két gyermeket, hogy hozzájuk hasonlóan az egyik cellába kerüljön, s semmit sem tett, hogy ezt megakadályozza. Valami végleg eltörött, Falco pedig annyira tudni szerette volna, hogy micsoda!

Milyen ember vagy valójában, Eren Jaeger? – töprengett magában. Valamiért… én valamiért elhiszem neked, hogy egyformák vagyunk. Ez a háború… értelmetlen. Azt hiszem, kezdem érteni, mit miért teszel… Te csak… haladsz előre, nem igaz? És megpróbálsz véget vetni… Ezért árult el bennünket is Zeke úr… Nem a szigetieket választotta, hanem a testvérét… Mert ő mindenkinél jobban tudja, hogy ha így folytatjuk, akkor nem lesz jövőnk…

– Mondd, Falco – szólította meg aznap este Eren Jaeger először azután, hogy felfedte igaz énjét és megannyi ember halálát okozta –, gyűlölsz engem? – Elkülönített cellában kuporodtak mindhárman, ki-ki a maga oldalán. Gabi a lehető legtávolabb mindenkitől, Eren és Falco azonban túlságosan is közel egymáshoz. Falco volt az, aki odakúszott a férfi cellarácsához, hogy rájuk fonja az ujjait, és amikor ez megtörtént, Eren Jaeger ránézett és megajándékozta egy mosollyal. Szép mosolya volt, annyira szép, hogy Falcónak elakadt a lélegzete.

– H-hogyan? – Meghökkent, egyáltalán nem ilyen kérdésre számított. Eren Jaeger őt nézte, kedvesen és komolyan, mindenképpen valamiféle feleletet várva. A tárgyalásuk messze volt még, így is csodába illett, hogy egyáltalán elkezdtek beszélgetni. Falco nyelt egyet, hogy összeszedje a bátorságát, de amikor megszólalt, a hangja cérnavékonyan csengett. – N-nem… Én… Azt hiszem, értem, hogy mi miért volt szükséges…

Gabi erre összerezzent.

– Te rohadt áruló! – suttogta. – Bár te haltál volna meg Udo és Zofia helyett!

Fájt az őszintesége, fájtak a szavai, Falco azonban mégis egykedvűen bólintott.

Legyen, ahogy akarod, Gabi – gondolta. Fogalmad sincs semmiről, hogy én… mi mindent megtennék érted… Ezt… egyedül Mr. Kruger tudja… Vagyis Eren Jaeger – sandított a férfira, aki valóban mindentudóan tanulmányozta őket. Még Reiner sem láthatott bele úgy a fejébe, mint ahogy Eren Jaeger, mikor Mr. Krugernek adta ki magát.

– Örülök, hogy itt vagy, Falco – vallotta be. – Először talán nem úgy tűnt, de… Örülök, hogy itt vagy, minél távolabb attól az ördögi helytől. Teljesítetted a küldetésedet: a lány, aki annyira fontos számodra, hosszú életet fog élni, ha egy kicsit megjön az esze… Nem fog meghalni Ymir átkától tizenhárom év elteltével… És az én kívánságom is teljesült – mosolyodott el halványan. – Te is hosszú életet élhetsz. Hosszú és boldog életet… Mert bármennyire is kegyetlen a világ – komolyodott meg még inkább a tekintete –, ha elég ügyes vagy, megláthatod a szépségét is… Mert megszámlálhatatlanul sok szépsége van, Falco – bizonygatta. – Csak hinned kell bennük! – És Falco hitt is. Ahogy eddig is, úgy most is minden szavát elhitte Eren Jaegernek.

Egymásra bámultak, és Falco az ujjait nézte a rácsokon, a sajátját meg a férfiét. Kedve támadt finoman összesimítani őket, de már így is annyira átmelegedett az arca, hogy biztos volt benne, teljesen nyilvánvaló a zavara.

– Mindjárt elhányom magam. – A csendet Gabi törte meg, undorodva kommentálta Eren monológját (és valószínűleg egy kicsit a szituációt is, amibe belekerültek). Úgy nézte Falco ujjait, mintha egyesével szerette volna letörni őket.

Eren Jaeger a lány felé pillantott.

– Szokj hozzá – vetette oda ingerülten. – Már nem otthon vagy, kicsi hercegnő.

– Te is szokj hozzá – vágott vissza Gabi. – A gondolathoz! Gabi Braun vagyok – emelkedett fel. A láncok hangosan csörögtek. – Gabi Braun vagyok, a leendő gyilkosod! Megesküszöm, hogy meg foglak ölni… Akkor is meg foglak ölni, ha ez lesz az utolsó tettem ebben az életben! Ha nem lehetek Páncélos… Akkor elveszem azt, ami benned lakozik: az Alapítót, a Támadót és a Háború Pörölyét! Én leszek a gyilkosod és az Eldiai Birodalom megmentője!

Eren Jaeger ajkán ezt hallva átsuhant egy halvány mosoly. Falco hirtelen meleg ujjakat érzett a sajátjaira simulni; Eren szorítása erős volt, ugyanakkor gyengéd, barátságos és cseppet sem ellenséges. Gabi tágra nyílt szemmel szörnyülködött, de valahogy sem Erent, sem Falcót nem érdekelte.

– Sajnállak – mondta ki Eren. – De veled ellentétben én nem gyűlöllek, Gabi Braun. Azok után sem, amiket tettél. Te csak egy naiv, ostoba kiskölyök vagy, aki mit sem tud a kegyetlen valóságról. Willy Tybur megpróbálta felnyitni a szemedet, de úgy látom, nem végzett jó munkát. Én sem, ami azt illeti. De nem baj. Most a saját szemeddel tapasztaltad meg a világ kegyetlenségét, ahogyan egykor én is. Azt állítod, különbözünk? Tévedsz, Gabi. Egyformák vagyunk. A falakon belül… Az óceán túloldalán… Egyformák vagyunk, Gabi, és egy nap ezt te is belátod.

– Szitává foglak lőni! – fenyegetőzött a lány. – Szétloccsantom az agyadat, Jaeger!

– Egy nap hinni fogsz nekem, Gabi. És meg fogod érteni azt is, hogy miért tettem. Mindenki… meg fogja érteni, hogy valójában… semmiben sem különbözünk. Ugyanolyan szörnyetegek vagyunk, éppen ezért… az óriásokat, a halált, mindent… mi magunk hoztuk a fejünkre a vesztünket, és csak mi lehetünk azok, akik győzelmet arathatunk. Hogy végre… felkeljen a nap… és minden… más legyen. Hogy elhozhassuk a világ számára azt, amire mindannyian annyira vágyunk, éljünk a falakon belül vagy a gettóban… A szabadságot. Te az életedet adnád azért, hogy megölhess engem… Dicséretre méltó. Én a szabadságért… kész vagyok meghalni, Gabi Braun. Még mindig azt állítod, hogy különböznénk?

Gabi nem felelt; összeszorította a fogát és vicsorgott, mert abban jó volt. Eren úgy tűnt, nem is várt választ. Fogta Falco ujjait meg egy kicsit a rácsot is, mert aligha lehetett tagadni, hogy ezt tette, hosszú haja meg az arcába hullott.

– Falco… – suttogta oda a fiúnak, amikor Gabi nem figyelt rájuk. – Bocsáss meg, amiért kihasználtalak, de…

– Semmi baj, Mr. Kruger. – Falco türelmetlenül szakította félbe. – Vagyis… Mr. Jaeger – helyesbített. Az udvariasság könnyedén, Mr. Kruger igazi neve cseppet sem olyan könnyedén gördült le az ajkáról. Rászorított Eren ujjaira, és a férfi sötét fürtjein keresztül hagyta, hogy összekapcsolódjon a tekintetük. Eren Jaegernek nemcsak a mosolya volt szép, hanem a szeme is, különleges és túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. – Most már értem – mondta halkan. – Eddig nem értettem, de most már… kezdem érteni. Tudja, hogy mit miért tett.

– Akkor már nem vagyok egyedül.

– Eddig sem volt. – Falco Reinerra gondolt, és arra, hogyan váltak el egymástól Eren Jaegerrel. Gyűlölet lenne? Nem, az nem lehetett. Ők… megértették egymást odalent, a sötétben. Mielőtt Eren Jaeger lépett volna, a kezét nyújtotta, Reiner meg elfogadta. Ők egyformák voltak, ahogyan Falco is. – Minden rendben lesz, Mr. Jaeger – biztosította a férfit hirtelen fellobbanó határozottsággal. Sosem érezte magát még ilyennek, erős volt és magabiztos, és Eren Jaeger szája sarkában mosoly bujkált ezt látva. – Minden rendben lesz.

– Eren – mondta, mire Falco meglepetten pislogott.

Eren Jaeger mosolygott, és nem törődött Gabi rosszallásával.

Hát ennyire egyszerű lenne? – kérdezte Falco. Hát tényleg… barátok lennénk? Szövetségesek? Eren Jaeger… tényleg ugyanazt akarja, amit Mr. Braun? Lehetséges, hogy… közös erővel meg tudjuk állítani ezt a földi poklot?

Ennyire egyszerű volt – a kezdet.

– Szólíts Erennek – hangzott a felelet a férfi szájából, Falco pedig rábólintott.

– Ahogy óhajtja… óhajtod…

Eren.

Készült: 2018. 05. 12. – 05. 28.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése