Ymir és az Ördög – Az Ördög alkuja [egyperces; teória; manga spoiler (90+)]

Az Ördög alkuja

Tartalom: „Neked, két ezer évvel későbbre.” Egyperces, amiben az Ördög alkut ajánlj Ymir Fritznek, és megmutatja neki a két ezer év titkát.

Megjegyzés: Azon a – szerintem zseniális – teórián alapul, hogy az egész manga nem más, mint egy „látomás”, amit Ymir Fritz lát, mielőtt megkötné az alkut az Ördöggel. A látottak tudatában vagy megköti, vagy nem (és ezzel zárulna az elmúlt, nem is tudom már hány évemet meghatározó történet).

---

– Neked, két ezer évvel későbbre.

Az Ördög a göcsörtös fa felé mutat, ujja hegyén köröm helyett karmok csillannak. Ördög a javából, csúf, otromba teremtmény, aki mohón próbálkozik, újabb meg újabb kísérletet tesz, hogy bűnbe vigye. Az alma a fán ízletes, zamatos gyümölcsnek látszik, piros és hívogató, és Ymir Fritz megnedvesíti az ajkát, annyira kívánja.

– Neked adom – mondja újból az Ördög. – Két ezer évvel későbbre. Neked adom az erőt. Neked adom a biztos győzelmet. Az uralmat a világ fölött.

Ymir féloldalt pillant rá, lopva az almát bámulja.

– Csak egy harapás, ennyibe kerül – suttogta tovább a lény, a hangja nyílt csábítás.

– Csak egy harapás – sóhajtja Ymir –, és cserébe… hatalmat kapok.

– Úgy van, kedvesem, úgy van. Csak egy harapás, no, gyerünk! Neked adom… Két ezer évvel későbbre.

Ymir összeráncolja a homlokát.

– Két ezer év – ismétli. Félrebillenti a fejét. – Vajon mi lesz akkor? Vajon… mi lesz addig?

– Szeretnéd tudni? – Az Ördög kegyes, vannak pillanatok, amikor igenis nagylelkű tud lenni. Például most.

Ymir tudni akarja.

– Igen – feleli. – Meg tudod mutatni?

– Ó, igen. – Az Ördög szemében ravaszkás fény csillan. – Gyere, kedvesem – inti közelebb a lányt. – Gyere, hadd mutassam meg… a két ezer év titkát. Hadd mutassam meg… Azt a napot, amikor az emberiség emlékeztetőt kapott… A Tőlük való félelmet illetően, és a falnak nevezett ketrecbe zártságuk szégyenéről.

Ymir eleget tesz a kérésnek, az Ördög elé áll, a kezét nyújtja, vár, kíváncsi. Az Ördög csúf arcán széles, ragyogó mosoly terül szét. Elégedettség villan fel ravasz tekintetében, és amikor megérinti Ymir Fritz homlokát, aranysárga fény cikázik fel az érintése nyomán, s Ymir… Képeket lát, gyorsuló, majd egyre lassuló képeket. Lát egy történetet, az emberiség történetét. Látja Marleyt, Eldiát, később Paradist. Látja a két ezer évig tartó háborút, két birodalom háborúját, Karl Fritz megfutamodását, Mariát, Rose-t és Sheenát, a három testvért, akik ugyanabból a húsból lakmároztak, és látott egy gyermeket is, aki azért született, hogy szabad lehessen.

– Most már vége – suttogja az anya, aki a karjába emelte gyermekét. A körforgás véget ért, a végtelen, legendás csata befejeződött. Győztek.

– Szabad vagy. – És Ymir Fritz is megismétli.

– Nos? – hajol közelebb az Ördög. Fejével az alma felé int. – Hogy döntesz?

Ymir remeg, a gyomra kavarog a látottaktól, vállán két ezer évig tartó szenvedés súlya, kezében a döntésé, amit meg kell hoznia. Az Ördög égető tekintetének kíséretével megindul az almafa felé, nyújtózik, a lábujjhegyére áll, hogy elérje a pirosló gyümölcsöt, és az ujja hegyével épphogy megérinti, épphogy, amikor eszébe jut a fiú arca.

Eren – gondolja, majd leereszti a kezét.

A kérdés ott csüng a levegőben, sürgetőbb, mint valaha.

– Nos? – kérdi az Ördög. Ymir lassan felé fordítja a fejét.

– Hogy döntöttél?

Készült: 2018. 11. 19.