2019. január 3., csütörtök

Eren és Mikasa – Üzenetek, amikre nincs válasz [soulmate AU; novella; manga spoiler]


Sziasztok!
Amíg a manga 113. fejezetére várunk, gondoltam, hozok egy kis szösszenetet. Ne tévesszen meg senkit, attól, hogy Mikasa és Eren kapcsolatáról szól, ez nem Eremika történet, és nem is nagyon várható tőlem, mert nagyon nem látom a romantikus szálat közöttük, maximum a viszonzatlan szerelmet. (És igen, a 112. fejezet az eddigi legnagyobb kedvenc volt. :D)
Az új fejezet még nincs kint, valamikor a napokban várható, magyar fordítás a vizsgáim tekintettel pedig inkább 3-5 napot vesz igénybe. (Vagy meglátjuk, mikor jön ki és hogy haladok a fordítással.)

Üzenetek, amikre nincs válasz

Soulmate AU, canon era
Párosítás: Eren/Mikasa, de valójában Levi/Eren
Tartalom: Eren sorra kapja az üzeneteket, de egyszer sem tudja őket megválaszolni.
Megjegyzés:
1.) A példakép és a Bizonytalan évekhez tartozó szösszenet, Eren szemszögéből a történtek.
2.) Leheletnyi utalás 90+ manga spoilerre.



A lányt, akinek a lélektársa volt, Mikasának hívták. Nyolcszáznegyvennégyben, mikor az apjának a peremterületre kellett mennie, hogy orvosi teendőinek eleget tegyen, Eren legszívesebben Arminnal bújta volna az öreg Mr. Arlert titkos könyvét, de mind az apja, mind az anyja ragaszkodott hozzá, hogy ő is meglátogassa az Ackerman családot. Az apja valamiért korábban sem engedett abból, hogy vele tartson, és amikor az anyja fülébe jutott az „idegesítő eset Mikasa Ackermannal”, kijelentette, hogy mennie kell.

– Annak a lánynak te vagy a lélektársa! – Az anyja szigorúan nézett rá. Fültövön csípte, mikor el akart somfordálni indulás előtt, hogy még véletlenül se találjanak rá a nagy kapkodásban, és egészen addig nem eresztette, míg el nem készültek.

– De ha egyszerűen nem tudok rájuk válaszolni! – Eren a fogát csikorgatta. A világban majdnem mindenki rendelkezett valakivel, akit neki teremtettek, ezt a valakit nevezték lélektársnak. A lélektársak a bőrükön keresztül kommunikálhattak egymással – már ha az olyan könnyű lett volna. Eren számtalan üzenetet kapott már a lánytól, aki az első adandó alkalommal Mikasa Ackermanként mutatkozott be, ám egyszer sem tudott neki visszaírni. A leírt szavak ott maradtak a bőrén, nem izzottak fel, hogy eltűnjenek és megjelenjenek Mikasa bőrén… mégpedig azért, mert Mikasa nem Eren lélektársa volt.

– Annak a lánynak akkor is sokat jelentene, ha találkoznál vele! – vágta rá az anyja. – Hidd el… Az, hogy nem egymás lélektársai vagytok, nem jelent semmit… – Óvatosan Eren apja irányába sandított. A férfi éppen a táskáját pakolta, de mintha megérezte volna a pillantást; Eren látta, hogy a keze félúton megállt a levegőben.

– Igen, tudom – forgatta meg a szemét. – De hogy ez neked miért annyira fontos…

– Csak csináld, amit mondok, Eren!

– Jó-jó. – Eren inkább behúzta a nyakát. Az anyja félelmetes tudott lenni, ha akart, és olyankor, ha Eren nem hallgatott rá, nagyon is megmutatta ezt a fajta képességét. Valahogy így történt meg, hogy az apjával együtt látogattak el az Ackerman családhoz, együtt találtak rá Mr. és Mrs. Ackerman vérbe fagyott testére… és Eren egymaga szabadította ki Mikasa Ackermant. A lányt, akinek a lélektársa volt, és aki teljesen máshogy viselkedett élőben, mint az üzenetei alapján – amin Eren nem csodálkozott, egy ilyen borzalmas dolog után senki sem tudott úgy viselkedni, mint korábban.

Eren ma bemutatott Arminnak.

Eren ma ismét összeverekedett Yvonne néni fiával.

Eren mindig kibújik a feladatok alól.

Eren.

Eren.

Eren.

Mikasa nem tudta, hogy ő a lélektársa, mert Eren nyomatékosan a szülei orrára kötötte, hogy ne árulják el neki, különben világgá szalad, de ettől függetlenül nem állt le az írással. A kérdések átcsaptak üzenetekbe, melyek jóformán mindig róla szóltak. Eren ezt csinált, Eren azt csinált. Eren a végén már a fejét fogta.

– Miért nem tudok válaszolni neki? – Dühösen fonta karba a karját. Az apja, aki a fültanúja volt a kijelentésnek, elkomolyodva fordult felé.

– Tudod, fiam, nem mindenki olyan szerencsés. Vannak, akik egyszerűen nem egymás lélektársai. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs közöttük kötelék. Mikasa kötődik hozzád, Eren, mert te vagy a lélektársa. Te is kötődsz hozzá valamilyen módon, de úgy tűnik, van egy erősebb kötelék. Az a valaki, aki a te lélektársad lesz.

– És ha nem én vagyok a lélektársa annak a valakinek? Mi van, ha ennyire szerencsétlen vagyok?

– Ismertem valakit… – Az apja leült az asztalhoz. Az anyja és Mikasa odakint teregettek, kirázták a ruhákat, a szárítóra akasztották, közben pedig összemosolyogtak; Mikasa éppen azt ecsetelte, hogy mi mindent csináltak kora reggel Arminnal. Eren az apjára koncentrált, ritka pillanat volt, hogy a férfit nem szólította el a munkája. (Az is ritka volt, hogy ilyesmikről beszélgessenek.) – Ismertem valakit, aki rátalált a lélektársára. Tudod, ők egymás lélektársai voltak. Összeházasodtak, gyermekük született… De aztán… Az a valaki elvesztette a kedvesét. Azt hitte, sosem lesz olyan boldog. Azt hitte, a lélektársa nélkül nincs élet.

– De hát nincs is – okoskodott Eren homlokráncolva. – Azt mondják, ha elveszíted a lélektársadat…

– Mondjuk úgy, ez a lélektárs nem halt meg. – Az apja szomorú mosolyt villant. – Csak elszakították őket egymástól.

– Aha… És mi történt?

– Rátalált valakire, akitől egész életében titokzatos üzeneteket kapott. – A szomorú mosoly melegséggel telt meg. – Üzeneteket, amikre hozzád hasonlóan nem tudott válaszolni, mert más emberhez húzta a szíve.

– De annak a valakinek ő volt a lélektársa, ahogyan Mikasának én.

– Pontosan – biccentett az apja.

– És egymásba szerettek?

– Összeházasodtak, gyermekük született… és azóta együtt élnek.

– Apa… – Eren hangjába gyanakvás költözött. – Ugye nem Yvonne néni az az ismerős? – Yvonne Shiganshina körzet szolgálatos pletykálkodójaként tengette az életét; fiai közül az egyik – az, amelyik Eren-korabeli gyerek volt –, rendszeresen borsot tört Eren orra alá. Eren nem állhatta volna, ha ennek a nem is annyira szörnyű történetnek a főszereplője személyében Yvonne néni tetszelgett volna.

Mikor az apja felnevetett, hatalmas kő esett le a szívéről.

– Hála az égnek! – sóhajtotta. – Már azt hittem, a végén megkedvelem.

– Eren… – Az apja finoman összekócolta a haját. – Sokat kell még nőnöd, hogy megértsd a világot. Különösen a kapcsolatot… Ezt a különleges kapcsolatot, a lélektársságot

– Ja, persze. – Eren elfintorodott. – Csak Mikasa meg ne tudja… Sosem szállna le rólam.

Mikasa egyszer sem unta el az egyoldalú beszélgetést, folyton írt, folyton tájékoztatta őt. Eren néha bedühödött, mert nem tudta, mit kezdjen vele – Mikasa írt, az a személy viszont, aki a lélektársa volt, egyszer sem. Nagyon reménykedett benne, hogy nem az a helyzet áll fenn, hogy az ő lélektársa is hasonló cipőben jár.

Akkor tényleg egyedül vagyok – gondolta. Nem mintha annyira izgatta volna ez a helyzet, a falakon túli világ szépségei, az óriások elpusztítása iránti vágy sokkal jobban lekötötték. Bármit megadott volna, hogy kijusson a ketrec börtönéből. Mindig is érdekelte, minden egyes nappal egyre jobban nőtt benne az elhatározás.

Minek nekem lélektárs? Megrántotta a vállát. Elég, ha kijutok a falakon túlra.

– Eren! Kérlek, ma…

Eren lepillantott a karjára, a betűk izzottak, el kellett rejtenie őket.

Ma elmegyek Erennel fát gyűjteni.

– Szuper – morogta. – Megyek fát gyűjteni, anya.

– Ó, milyen szorgalmas fiatalember! – Az anyja kuncogott, fejével Mikasa felé intett. – Mikasa is…

– Elkísér, tudom. – Eren a szemét forgatta. – Gyere, Mikasa, menjünk.

Kiléptek a házból, odakint ragyogott a nap, gyengéden cirógatott a szellő. Fát kellett gyűjteni, így megindultak ketten a megszokott úton… Két gyermek, egy fiú és egy lány, akik testvérekként éltek, elindultak.

Miután elég fát gyűjtöttek, Eren elfogta az álom. Ledőltek a mezőn a fűbe, a virágok közé, a terebélyes fa hűvös árnyékában, s Eren lustán kinyújtózott. Mikasa halkan beszélt, valamit nagyon magyarázott, valamire nagyon figyelmeztette, és Eren hallgatta, fél füllel mindig hallgatta… De aztán az álom győzött, elaludt.

Később találkozunk… Eren.

És hirtelen felnyitotta a szemét.

Nyolcszáznegyvenötöt írtak, és órákkal később megjelent egy ötven méternél is magasabb óriás, a Kolosszális, aki lyukat ütött a Mária falba. A zűrzavaros órákat követően, mikor Eren már mélységes gyásztól és dühtől reszketve ült a hajón, ami a Rózsa fal mögé menekítette őket Mikasával, Arminnal meg Armin nagyapjával, a karján betűk izzottak fel.

Itt vagy?

De Eren nem volt itt. Lélekben a legkevésbé sem.

Mikasa kinyúlt, megérintette a kezét, összefűzte az ujjaikat.

– Eren… – suttogta. – Minden rendben?

Eren az anyjára gondolt – az anyjára, aki a törmelékek alá szorult, akit felfalt az a mosolygó óriás, és aki azt mondta, annak a lánynak sokat jelentene, ha találkozna vele. Az a lány, Mikasa ott ült mellette. Élt, lélegzett, sértetlennek látszott. Sokkoltnak, de legalább sértetlennek. És Armin is ott volt.

Éltek.

A hajón rekedt túlélők közül sokan sírtak. Férjüket, feleségüket, gyermekeiket siratták, a lélektársuk elvesztésébe fokozatosan beleroppantak, az óriásoktól való félelem a legnagyobb mélységekbe taszította őket. Egy olyan világban éltek, ahol az emberek közül sokan rendelkeztek lélektárssal, de ez egy olyan világ is volt egyben, ahol nem lehettek boldogok. Addig nem, amíg odakint óriások fenyegették őket. Addig nem, amíg nem lehettek szabadok. Eren sok mindent nem tudott még, sok mindent nem értett a világból, de azt tudta, hogy a szabadság minden.

Itt vagy? – kérdezték tőle, Eren azonban nem volt ott. A könnyei elmosták a betűket, elmosták a csipetnyi vágyat, hogy törődjön a lélektársával.

– Eren… – hallotta a nevét újból, mire Mikasára nézett.

Rámosolygott.

– Minden rendben lesz – fogadták meg egymásnak.

(Végzek velük.)

(Az összeset megölöm.)

(És majd ezután…)

(Majd ezután válaszolok neked…)

Készült: 2018. 11. 16.
Megjegyzés:
1.) Yvonne néni saját szereplő, többször is előfordul a történeteim során. Az egyik kölyök anyja, akivel Eren rendszerint összekeveredett. :D Jelentéktelen, csak gondoltam, megjegyzem. Eren sem őt, sem a gyerekét nem kedveli. :D
2.) Érkezni fog egy kiegészítő szösszenet, amiben Grisháról és Carláról olvashattok majd, na, az viszont manga spoileres lesz.
3.) A következő szöszben Eren és Levi találkozni fog. ^^

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése