Újra meg újra
Párosítás: Levi/Zeke; említés szintjén: Levi/Erwin
Korhatár: +18
Figyelmeztetés: erotikus tartalom (!)
Tartalom: A legnagyobb bűnt újra meg újra elkövetik.
Megjegyzés: Sajnálom, nem sajnálom. :D Valamikor a 112. fejezet
környékén íródott?
Levi nekiveti a hátát a fa
törzsének, és lehunyja a szemét, mikor Zeke a farka köré fonja az ajkát. Távol
a sátraktól, az ott állomásozó, szüntelen aggódó katonáktól, Levi bűntudatot
ébreszt saját magában azzal, hogy élvezi, amit Zeke vele tesz. A szőke
tincsekbe tép, közelebb húzza magához a férfi fejét, a csípőjére ringására
mozgatja; mélyebbre löki magát Zeke készséges szájában, és az ajkába harap,
hogy elfojtsa a nyögését. Így is néha hallhatóan élesen szívja be a levegőt, és
olyankor érzi Zeke elégedettségét, a nyelve gyorsabban siklik fel és alá a
hosszán, a keze ráakad Levi heréjére.
Megrándul, a gyönyör felgyülemlik,
egész teste remeg tőle, remeg a vágytól, hogy végre elélvezzen. Amikor végre
sor kerül rá, annyira mélyen csúszik Zeke torkába, amennyire csak tud,
amennyire csak mindketten képesek, és Zeke hosszú, nedves ujjai a combját
kezdik simogatni, félköröket rajzolnak a belső részére, utat találnak a
bejáratához. A rohadék…, szisszen fel
gondolatban, de mire megakadályozhatná, Zeke már a testébe hatol, az orgazmus
pedig pontról pontra csúcsosodik ki, hosszas és túl jóleső érzés ahhoz, hogy
azzal a fránya bűntudattal foglalkozzon.
– Nagyon élvezed magad – jegyzi meg
Zeke-nek, amint levegőhöz jut. A férfi elhajol tőle, a száját nedvesíti, még
mindig térdel. Mosolyog, fedezi fel
Levi, és hirtelen zavartság lesz rajta úrrá. Mihez is kezdjen egy rendkívül
elégedett, mosolygós Zeke Jaegerrel?
– Ó, igen – hallja meg a férfi
duruzsoló hangját –, de ahogy elnézem, nemcsak én élveztem. – A lehelete
borzongtató. Ahogy a kezébe veszi, Levi meg-megrándul még a markának puha
fogságában. Félrebillenti a fejét, ravaszkásan sandít fel rá a pillái alól. –
Mit szeretnél, hadnagy? – kérdi, és gyengéd erővel megszorítja. – Mit
csináljunk?
Levi nem válaszol, az alsó ajkába
vájja inkább a fogát. Gyakorlatilag ez is egy válasz: nem tiltakozik, Zeke-re
bízza a lehetőségeket. Mit is remél? Minden, ami történik, a hatalmas fák
erdejének titka marad, senki sem fogja megtudni – leszámítva persze szegény
Historia királynőt, aki át fogja örökölni Zeke Bestiáját. Bizonyosan lesz nem
egy álmatlan éjszakája, amíg feldolgozza a látottakat – már ha lehet hinni Zeke
állításának, hogy valamennyi hordozó látja az elődjei és az utódai emlékeit.
Legalább
feldobjuk az estéit – gondolja, majd felhördül, mert még
mindig túl érzékeny, Zeke pedig elgondolkodó arccal simogatni kezdi. Ismét a
szájába veszi, az ujjaival pedig nekilát a munkának: lassan készíti elő,
finoman mozog a testén, a testében, ügyel rá, hogy kellően nedvesek legyenek
maguk az ujjai, s maga Levi is kívül-belül.
Pillanatok alatt a gyönyör kapuiban
találja magát – reszket a csípője, remeg a combja, nedves és forró belülről,
farka gyöngyözik Zeke szájában. Zeke megérinti őt, belülről érinti azt a
pontot, amitől nem tud uralkodni magát, és lángol az arca, liheg, zihál, nyög
és sóhajt egyszerre, Zeke nevét kiáltja, és a végén a földre akar rogyni. Zeke
vállába kapaszkodik egyik kezével, a másikkal a nyakát karolja át, úgy reszket,
Zeke pedig átöleli, szorosan vonja magához, addig nem hagyja abba jobbjának
mozgatását, míg el nem csitul a remegése.
– Nem gondolod… – éri utol egyszer
csak Zeke hangja –, hogy sokkal élvezetesebb program, mint ugyanazt a könyvet
olvasni újra meg újra? Vagy ugyanazt a mesét mondani újra meg újra? Ha akarod…
minden egyes napunkat megszínesíthetjük valami újjal, hadnagy – ajánlja, s
szemében mohó fény villan. Levi nyel egyet, mindarra gondol, amiket az elmúlt
napokban együtt tettek. A bűn… Erwin emléke összerántja a gyomrát, fájdalmat és
epe ízét küldi fel a torkába.
Miért…
(Miért kellett így találkozniuk?)
Zeke őt nézi, szánakozik, olvas a
gondolataiban, pontosan tudja, kire gondol, s közben mégsem… Még Erwin nevét
sem tudta, még csak nem is sejtette, hogy a Felderítő Egység tizenharmadik
parancsnokát Shiganshina körzetében vesztette el. Csak azt látta, hogy Eren
Bertoltot markolja, hogy kész rá, hogy az életét vegye… és két test fekszik
majdnem egymás mellett: egy összeégett és egy felismerhetőbb, mindkettőben alig
van élet. Csak azt ismerte fel, hogy Bertoltnak befellegzett: fel fogják falni.
Levi Zeke-re bámul, Zeke meg őt
bámulja. (Oh.)
– Olvasd a könyvet – mondja neki
végül rekedten. – Azzal… mindketten jobban járunk.
Zeke felvonja a szemöldökét, de nem
tiltakozik. Visszamennek a sátrakhoz, úgy tesznek, mintha mi sem történt volna,
s míg Levi a teáját kortyolgatja, társai meg az utolsó csepp borért marakodnak,
Zeke nekilát olvasni, újra meg újra ugyanazon a lapon siklik végig a tekintete,
és nem mondanak semmit. Nem kellenek szavak ahhoz, hogy igazából tudják,
nemcsak egyszer vétkeztek az életük során.
A legnagyobb bűnt a világon… újra
meg újra elkövetik.
Készült:
2018. 11. 29. – 12. 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése