Szabadság Szárnyai
10. felvonás
Tartalom:
Dióhéjban nem többnek
indult, mint Levi és Eren első együtt töltött éjszakájának Levi lakásán,
valójában pedig egy kicsit sokkal több lett annál: Mikasa aggódik, Armin
szerelmi bánatban szenved, Farlan egy pult alatt kuporog, Petra meg eltöri
valakinek az orrát… Ugye, hogy sokkal több, mint csak szex?
Páros: Levi/Eren; mellékszálon/említés szintjén: Mikasa/Annie, Jean/Armin,
Isabel/Farlan
Korhatár: +18
Megjegyzés:
Nem
vicceltem legutóbb, íme, az új mottóm: „még
mindig nem azt írom, amit kellene, és sosem úgy, ahogy kellene.” :D A
tervek szerint amúgy 15 felvonásból fog állni ez a szösszenetcsokor (aztán
lehet, módosítok rajta, még nem tudom), és fog érkezni még egy Jean/Armin
szösszenet, meg egy olyan szösszenet, ami 90+ manga spoilert tartalmaz (ez
utóbbit igyekszem nem annyira szerves részévé tenni a szösszenetcsokornak).
Jó olvasást
kívánok! ^^
– Tessék. – Eren felnyekkent, mikor Mikasa az ölébe
ejtette A ZACSKÓT. – Őszintén remélem, gondolkodsz, mielőtt cselekszel, és
hasznát veszed majd, nemcsak az éjjeliszekrényed fiókjában porosodik. Bár azt
sem bánnám – tette hozzá gyorsan. – Akkor legalább nem fogok belegondolni abba,
hogy miket is művelhettek az éj leple során. Vagy fényes nappal.
– H-hogyan? – Eren hatalmas szemeket meresztett. Bár
Mikasa és Annie összecuccoltak, ez nem akadályozta meg abban az ázsiai lányt,
hogy rendszeres látogatója legyen egykori otthonának. Eren legnagyobb bánatára
egyre többször járt náluk a kelleténél, és valamiért mindig hozott magával
valamit, amivel zavarba hozhatta. – E-ez micsoda?
– Szerinted? – húzta föl a szemöldökét. –
Természetesen óvszer, síkosító meg némi tájékoztató elsősorban, de más dolgokat
is tartalmaz, használjátok egészséggel. Utána olvastam a dolgoknak! – jelentette
ki büszkén. – Már mindent tudok.
Eren elvörösödött, Armin pedig, aki a kanapén
gubbasztott, és narancslét ivott, az egészet a vadonatúj szőnyegükre köpte.
– Sosem akartam hallani ezeket a szavakat Mikasa
szájából – nyögött.
– Tönkretetted a szőnyeget.
– Mikasa! – Armin elkínzottan nyögött. – Nem a szőnyeg
a lényeg!
– M-mindent?
Öhm… – Eren kínosan nevetgélt. A szőnyeg a legkevésbé sem érdekelte. Érezte,
hogy átforrósodott az arca, és Mikasa szürkés tekintetének kereszttüzében egy
cseppet sem sikerült megnyugodnia; a zavartság pírja újra meg újra felkúszott a
nyakán, még a füle töve is kivörösödött. – M-mégis… miért vetemedtél ilyesmire? – Mi visz rá egy normális (jó, erős
túlzásokkal normális!) lányt, hogy a fogadott öccse szexuális élete
foglalkoztassa? Eren sem kérdezősködött! Pedig azért két lány együtt…
Mikasa persze nem értette a felháborodása okát.
– Biztos voltam benne, hogy te nem tennéd meg –
magyarázta nyugodtan –, márpedig akár hiszed, akár nem, nagyon fontos, hogy az
ember tájékozott legyen! Tudtad, hogyha rosszul csináljátok, akkor…
– Mikasa –
vágott a szavába rákvörösen. Búgott a füle, viszketett a tenyere. – Kérlek,
ezt, amíg élek, soha ne fejezd be!
– Eren – nézett rá komolyan a lány. – Fontos az
előkészítés, meg persze a védekezés is. És nem, még véletlenül sem a nem várt
terhesség miatt – intette le. – Tisztában vagyok a férfi és a női biológiai
különbségekkel, tudom, hogy egyikőtök sem lehet terhes, de…
– Mi lenne, ha ezt a beszélgetést inkább hanyagolnánk?
– Eren a zacskóba pillantott, majd még inkább elvörösödött. Ne nézz le, ne nézz le, csak tegyél úgy,
mintha nem láttál volna semmit… Jesszusom, mégis honnan szedte ezeket? Ilyenek
egyáltalán léteznek? Forgalomba hozhatóak? Biztos nem illegális cuccok? –
Ahogy látom, jegyzeteket is készítettél, meg könyvet is vettél… Öhm, nagyon
köszönöm, m-majd áttanulmányozom őket, jó?
– Még mielőtt
lefekszel vele, Eren! Nem utána!
– Úgy lesz, úgy lesz – bólogatott serényen. – Csak…
hagyjuk abba, jó? Én sem faggatlak téged a szexuális életedről, és nem jártam
rá a nyakadra, mikor elhatároztad, hogy te meg Annie…
– Járhattál volna. – Mikasa megvonta a vállát. – Én
veled ellentétben mindennek
utánanéztem! És természetesen az összes kérdésedet meg tudtam volna válaszolni
a témában. Akár most is kérdezhetsz! – fonta karba a karját. – Nincs
szégyellnivalóm.
– Méltóságod sincs?
– Eren!
– Azt sem akartam tudni, hogy Mikasa és Annie
lefeküdtek – hallatszott Armin motyogása, akit egyik információ jobban sokkolt,
mint a másik. Teljesen feladta a reményt, hogy meg tudja inni a narancslevét,
és Eren az új szőnyegük miatt hálásan vette ezt tudomásul. Még egy korty, még
egy megjegyzés, és Armin biztosan belefulladt volna az italába, akkor pedig
szedhették volna elő a spórolt pénzüket, hogy legyen legalább egy szép
szertartása. – Miért is kellett hallanom? Miért, ó, uram, miért? – nyivákolta.
– Miért nem lehetett…
– Armin – szólt rá Mikasa a szemét forgatva,
félbeszakítva a sopánkodását –, ne drámázz.
– Ez nem dráma! Csupán az ártatlanságom öngyilkos
csobbanása.
– Milyen ártatlanság? – kérdezett egyszerre Eren és
Mikasa.
– Most úgy teszek, mintha ezt nem hallottam volna, jó?
– Armin biztos távolságba helyezte magától a narancslevet, és egy kicsit
elkeseredetten szemlélte a tálcáját az asztalon: az ital mellé kaját is
felhalmozott, amiből Eren arra következtetett, hogy esti mozizást tervezett.
Mostanság nagyon sokat lógott Jeannal, így nem volt kérdés, miért készített
mindenből kettőt. Mikasa nem maradt éjszakára, már felcipzárazta a dzsekijét,
mikor eszébe jutott, hogy nem világosította fel Erent kellőképpen, így ő nem
lehetett a társ.
– Tehát…
– Tehát köszönöm
szépen, mindent előtte fogok
elolvasni – hangsúlyozta. – Így megnyugodott egy kicsit a lelked?
– Nem éppen – ingatta a fejét Mikasa –, de tudom, hogy
ez a legtöbb, amit tőled várhatok. Talán a törpének több esze van, még ha nem
is látszik rajta.
– Alig várom, hogy ezt a szemébe mondd.
– Nem félek tőle.
– Pedig lehet, hogy kellene – szúrta oda Armin. – Néha
nem tudom eldönteni, melyikük az ijesztőbb – magyarázta Erennek. A fiú nagyot
sóhajtott.
– Ő elvetemült – bökött Mikasa felé –, Levi meg szimplán…
– Antiszociális rohadék? – javasolta Mikasa. –
Kitűnően jellemezné. De vannak még szinonimák a tarsolyomban…
– Amikre senki sem kíváncsi – legyintett Eren. A
telefonjára pillantott, vibrált a képernyője, majd színpadiasan a szívéhez
kapott. – Nahát, már ennyi az idő? – kiáltotta. – Mikasa, elkésel a nem tudom
én milyen találkozódról! Jobb lesz, ha gyorsan sietsz!
– De hát… Még csak…
– Majd felhívlak – lökdöste az ajtó felé. – Ne aggódj,
minden rendben lesz, csodálatos estém lesz, éééééés ha annyira szeretnéd, a
szaftos részleteket is megosztom veled. Készülj fel, órákon át fogom ecsetelni,
hogy Levi meztelen felsőteste mennyire csodálatos, mennyire szexi, és amiket az
ágyban művel velem…
– Azt hiszem, tényleg késésben vagyok – állapította
meg a lány enyhe undorral a hangjában. – Azt a telefonhívást ráér később is
megejteni. Vagy nem kell ennyire részletesen. Elég, ha annyit mondasz, minden
rendben volt.
– Igenis, anyuci! – Eren kitaszigálta az ajtón, és
amikor végre-valahára sikerült könnyes búcsút vennie tőle, a háta mögött
felemelte a középső ujját Arminnak, aki az egész jelenetet végigröhögte. Sajnos
narancslét is próbált inni közben, így tényleg majdnem megfulladt, és ami nem a
száján, az az orrán keresztül jött ki belőle. Siralmas látványt nyújtott, Eren
a fejét csóválta. – Tudjátok, nem áll jól nektek a gonoszkodás.
– Gyakorlás teszi a mestert – vigyorodott el a fiú,
majd el is komorodott. – Viccet félretéve, Eren – mondta komolyan –, ugye,
tudod, hogy Mikasát a jó szándék vezérelte, még ha ilyen kifacsart, fura módon
is?
– Persze, tudom.
– És amiket adott… Miket is adott? – próbált belelesni
a tasakokba.
Eren azonnal elrántotta tőle.
– Tudod… Ha látnád, mi van benne, sosem lennél a régi.
– Ennyire durvák? – meresztette a szemét.
– Én azt sem tudtam, hogy léteznek ilyesmik – vallotta
be, mire Armin elkuncogta magát.
– Nahát, Mikasa! Nem gondoltam volna.
– Hát én sem.
Armin hallgatott. A kaját nézte, amit bekészített,
aztán az óráját, és egyre izgatottabbnak látszott. Mindketten nagy nap elé
néztek, csak másmilyen értelemben. Armin és Jean minden bizonnyal nem arra
készültek, hogy az egész éjszakát vadul átszeretkezzék. Legalábbis egyelőre.
Amilyen iramban a kapcsolatuk fejlődött, Eren nem kételkedett benne, hogy egy
nap igenis így fogják végezni – talán éppen a kanapén fognak egymásnak esni,
egy dögunalmas sorozat valamelyik dögunalmas epizódja alatt.
– Izgulsz? – kérdezte meg azért tőle. – Jean miatt.
– Te izgultál, mikor randiztatok Levijal?
– Persze.
– És amikor alakulgatott valami közted meg Mina
Carolina között?
– Szerinted? – kérdezett vissza.
Armin erre elmosolyodott.
– Köztünk semmi ilyesmi nincs, mégis úgy remegek, hogy
szerintem egy falatot sem fogok tudni enni.
– Hidd el – nézett rá Eren komolyan –, ez az az egy dolog,
ami miatt nem féltelek. Téged ismerve… tutira felfalsz majd mindent a film
végére. Ha ideges vagy, mindig tömöd magad.
– Dehogyis.
– Dehogynem.
– Dehogyis. Különben is, hogy érted, hogy mindig tömöm
magam? Csak úgy közlöm veled, hogy annyit fogytam, hogy…
Eren elnevette magát.
– Csak viccelek, Ar – vigyorgott rá. – Egyet se félj,
minden rendben lesz. Bízz magadban! Ha Jean számodra az igazi, akkor idővel ki
fog alakulni. Látod? Máris mennyi időt tölt veled! Lassan kezdi elfelejteni
Mikasát!
– Úgy gondolod? – ragyogott fel Armin arca. –
Mostanában egyre kevesebbet beszélünk róla, ez igaz, de úgy érzem…
– Ne csak magadban bízz – paskolta meg a vállát Eren.
– A legjobb barátodban is. Értem a dolgomat.
– Na persze – eresztett meg Armin egy halvány vigyort.
– Mi vagy te, szerelemguru?
– Valami olyasmi – büszkélkedett.
– Aha. Hát persze, Eren.
Nevettek.
Könnyebb
volt – Armin szívéről szemmel láthatóan hatalmas kő gördült le.
Legalább az
egyikünk megnyugodott – gondolta Eren. Sokkal jobb így, minthogy mindkettőnket szétvessen az ideg.
Leheveredett mellé a kanapéra, még volt hátra egy kis
ideje. Nagyjából akkor kellett elindulnia, amikorra Armin Jeant hívta át, így
az még váratott magára, legalább tudtak egy keveset beszélgetni. Mindkettőjük
szükségét érezte, hogy még jobban megerősítsék a barátságukat. A legjobbak
között is a legjobbak voltak egymásnak.
Összekucorodtak a takaró melegében, Armin majdnem
kiette a fél pattogatott kukoricás tálat, Eren pedig bőszen bólogatott,
valahányszor Jeant szidta. Legalább ebben tényleg őszintén igazat adhatott
neki. Jean, az a lóarcú rohadék öntudatlanul ugyan, de annyiszor törte már
össze Armin szívét, hogy egy kézen nem lehetett megszámolni.
– Ez van – kesergett a fiú. – Valahogy csak lesz.
– Jól viseled – állapította meg Eren. – Jobban, mint
kellene.
– Változtatna valamin, ha bőgnék egyet? – A fejét
rázta. – Semmin sem változtatna – válaszolta meg a saját kérdését. – Inkább
erős vagyok, és várok türelemmel. Ahogy mondtátok, talán tényleg lesz belőle
valami.
– Biztosan lesz.
Jean csengetett, és csak egy kicsit vágott utálkozó
arcot, mikor Armin helyett Eren nyitott neki ajtót. Talán az utálkozás mellé
egy kis csalódottság is társult, amiért nem Armint pillantotta meg elsőként.
Eren nem volt benne biztos, hogy ezt nem képzelte bele, mert annyira pártolta
őket.
– Nos, akkor én megyek, nézzétek csak a kis
sorozatotokat.
– Ledaráljuk az összes évadot – húzta ki magát Armin.
– Annyira király lesz!
– Nagyon lelkes – súgta oda Jean Erennek. – Imádja.
– De te is, nem? – rántotta meg a vállát Eren, mire
Jean pillantása Arminra siklott. Ellágyult az arca, mintha mosoly jelent volna
meg a szája szegletében. Most komolyan
ennyit képzelődöm?
– Igen – hallatszott Jean mormogása. – Én is.
– Na, szuper. Ki is a főgonosz? Én annak fogok
szurkolni.
– Hát – vakarta meg a tarkóját Armin. – Ezt elég nehéz
lenne elmondani, de a negyedik évadban…
– Ne spoilerezz! – piszegte le azonnal Jean. – Még
csak a harmadik évad második felénél járok!
– Kettészedték – magyarázta Armin Erennek. – Ezek
idióták.
– Aha. – Nem hangzott túl meggyőző válasznak, de Jean
és Armin elfogadták, hogy minél hamarabb megszabadulhassanak tőle. Armin
lelkesen integetett még egyet, majd meg sem várta, hogy Eren hátat fordítson
neki, már be is rángatta a lakásba Jeant, és a hangerőt feltekerve tisztán
hallatszott, mikor elindította az első évad első részét. „Azon a napon az emberiség emlékeztetőt kapott…”
Eren elvigyorodott, a fejét csóválta. Érezte, hogy
rezegni kezdett a telefonja a nadrágja zsebében, sietve előhúzta, és a vigyora
még inkább kiszélesedett, mikor ismerős nevet pillantott meg a kijelzőn: „Levi”.
– Úton vagyok – szólt bele köszönés nélkül, mire a
vonal másik végéről néhány másodperces csend következett.
– Várlak – mondta aztán Levi, és érződött a hangján,
hogy ő is izgult.
Istenem!
Ma tényleg…
Eren összeszorította a szemét.
– A francba, a
végén még lekésem a buszt!
**
* **
Szerencsére nem késte le, ráadásul a rövid séta alatt,
amit Levi lakásáig kellett megtennie, az ég sem szakadt le rá, pedig nagyon
sötét felhők tornyosultak a házak fölé. Levi ki akart érte menni a
buszmegállóba, de még a Szabadság Szárnyaiban bíbelődött, mikor Eren busza
beért, így végül úgy beszélték, a teázó helyett egyenesen a lakás előtt fognak
találkozni. Úgysem volt olyan messze egymástól a kettő, és így legalább Eren
megmenekült attól, hogy Levi valamelyik barátja is faggatózzon az estéjük
felől.
Persze – gondolta
–, előbb-utóbb úgyis elkapnak.
Lehúzta a cipőjét a lábáról, mikor beléptek, figyelte,
hogy Levi gondosan elfordította a kulcsot a zárban, sőt még az ajtót is
bereteszelte. Mikor Eren felé fordult, megrántotta a vállát.
– Jobb, ha nem zavarnak – mondta, mire Eren bólintott.
– Bölcs döntés.
Félszegen álltak, félszegen és némán.
– Ez annyira ciki – mondta aztán Eren, és elnevette
magát.
Levi ajkán mosoly tűnt fel.
– Az lenne? – kérdezte félrebillentve a fejét. – Miért
is? Mert nem találod meg magadtól az utadat? – tárta szét a karját.
Pillanatokba került csupán, és Eren már a karjában volt, és az ajtónak
préselődve csókolóztak. Hogy ki döntött kit neki, az egyik percről a másikra
változott. Eren megemelte a fejét, élvezte, hogy Levi a torkára tapadva
csókolta-harapta a bőrét, és felnyöszörgött, mikor megszívott egy érzékeny
pontot a kulcscsontja környékén. Ooooooh.
Össze nem lehetett hasonlítani az eddigi kapcsolatával. Sokkal másabb volt,
sokkal jobb, sokkal elevenebb.
– Így már jó? – lehelte az ajkára. – Elfogadható?
– Nem rossz – hangzott Levi mormogása; a hangja
vágytól karcolódott. A térde alá nyúlt, fölemelte a lábát, hogy a csípője köré
fonja. Eren túlságosan is lelkesen cselekedett az akaratának megfelelően.
Nekidörgölőzött, miközben majdnem megbicsaklott az a lába, amelyikre a súlyát
helyezte, és felnyikkant, mikor Levi a másik lábát is eligazította a csípője
körül, és így most ténylegesen ő tartotta, ő préselte bele vadul és mohón az
ajtóba. Csak az az egy volt rossz ebben a pozícióban, hogy a kilincsnek
sikerült beleállnia a hátába, de annyira eszét vesztette már a vágytól, hogy a
legkevésbé sem számított. Átkarolta Levi nyakát, forró szenvedéllyel viszonozta
a nedves csókokat, a szájába kalandozott a nyelvével, ujjaival ruha alá
siklott, a meztelen bőrt cirógatta nagyon finoman…
Levi szorosan fogta, és valahogy elszakadtak az
ajtótól.
Óóó.
Eren szeme tágra nyílt.
Levi berúgta a hálója az ajtaját, csak annyira fáradt,
hogy egy kicsit be is hajtsa utána a lábával, majd nagyot penderített, Eren
pedig az ágyon találta magát, ami be volt vetve, makulátlannak látszott,
frissen mosott, frissen vasalt ágyneműnek… és a szobában kellemes félhomály
uralkodott, a reluxákon keresztül alig jutott be némi fény.
Eren ajka duzzadt volt a sok csóktól, a haja kócos, a
ruhája megcincálódott. Rémesen mocskos látványt nyújthatott, erre mérget vett,
Levi azonban nem éppen úgy bámulta, mint akinek nem lett volna ínyére a
kinézete.
A szenvedély nem múlt el, csupán a vadság kissé mássá
szelídült.
A helyzet komolysága csapta meg mindkettőjüket –
gyakorlatilag úgy estek egymásnak, mintha ki lettek volna éhezve, pedig egyikük
sem éppen így tervezte az estét.
– Készültem vacsorával – köszörülte meg a torkát Levi,
mire Eren elvigyorodott.
– Remélem, spagettivel próbálsz meglepni.
– Talán.
– Meg egy üveg borral.
– Talán – titokzatoskodott Levi. – Tehát… kezdjük
lassan?
– Felőlem átugorhatjuk a vacsorát és rátérhetünk a…
hm, még élvezetesebb dolgokra – simított végig a takarón Eren. – Ahogy te
akarod, nekem teljesen mindegy.
– Ideges vagy?
– Te ideges vagy? – súgta vissza a kérdést.
– Kicsit – felelte Levi őszintén. – Túl rég volt már,
hogy…
Eren erre lecsúszott az ágyról. A lába magától vitte,
bár még mindig remegett egy kicsit az intenzív csókoktól. Mikor eljutott hozzá,
puhán csókolta arcon.
– Tudom – mondta kuncogó hangon. – Emlékszem még,
miért nyaggatott minket az elején annyira Hanji… és persze Isabel, róla már
majdnem megfeledkeztem. Mindannyian nagyon szurkoltak nekünk. – Elhúzódott
tőle, lágyan rámosolygott. – Megnyugtat, ha azt mondom, hogy én is ideges
vagyok?
– Eleve azért hozakodtam elő, mert…
– Levi. –
Eren átkarolta a nyakát, összepréselte a szájukat. A férfi ajkára mormogta a
következőket, a szorítása pedig felerősödött. – Annyira szeretlek. Függetlenül attól, hogy megvacsoráztatsz,
mielőtt megdugsz. Annyira szeretlek, hogy te azt elképzelni sem tudod. Remélem,
kellően romantikus vallomást kaptál.
Levi felhümmögött, magához ölelte.
– Csak olyat, amilyet egy hozzád hasonló kölyöktől
elvártam.
– Hé! Sértegetsz ezen a fontos estén…
– Ugyan – csókolt a fülcimpájára gyengéden –, miért
tenném? – Finoman meg is harapdálta, mire Eren felnyöszörgött.
– Te tényleg azt akarod, hogy éhesen vonuljak a
csatamezőre, mi? – zihálta. – Nem mintha bánnám! – tette hozzá rögtön. – Ó, egy
cseppet sem bánom! – Levi végighúzta a nyelvét a fülén, majd lejjebb csúszott, a
nyakába kóstolt. – Hagyjuk a vacsorát! – könyörgött. – Nem érdekel, mennyire
finom a kajád!
Levi erre abbahagyta a ténykedését.
– Előbb eszünk – mondta szigorúan. – Aztán…
– Szexelünk?
– Felkerülhet a terítékre, nem tiltakozom.
– Akkor melegen ajánlom, hogy baromi gyorsan együnk.
**
* **
Végül lassan és viszonylag nyugodtan ettek – Levi tényleg tudott főzni, pedig Eren már
kezdett kételkedni benne, hogy a teán kívül ért valamihez, és a spagettihez nem
teát készített, hanem jó minőségű bort vásárolt, azt is komótos tempóban
kortyolgatták. Eren érezte, hogy az idegessége alábbhagyott; be nem állt a
szája, a kínos csendek örökre véget értek, ahogy játékosan élcelődött a
férfival. Összeakasztotta a lábukat, elégedetten mosolygott, mikor a lábfejével
végigcirógatta Levi lábszárát, borzongást csalva ki belőle, és Levi szeme
sötéten fénylett, sötéten a mély vágytól…
És megszólalt az a kibaszott
telefon is. Szerencsére ezúttal nem Erené.
– Izzy – szólt bele a telefonba Levi vészesen higgadt
hangon –, ha nem emberevő óriások támadtak rátok, gyorsan mondd, különben… –
Isabel a szavába vághatott, mert elhallgatott, a szeme pedig tágra nyílt.
– Emberevő óriások? – vihogta el magát Eren.
Levi legyintett felé.
– Kedvenc sorozata, túl sokat kellett néznem vele.
– Ennyire jó lenne?
– Nem rossz.
– Tehát tényleg jó. – Eren bólintott egyet,
feljegyezte magának. – Talán én is belenézek…
Isabel motyogott valamit a telefonba, amivel annyira
felbőszítette Levit, hogy a férfi megkísérelte összeroppantani a készüléket.
Eren átnyúlt az asztalon, gyengéden megérintette a csuklóját. Melegen
mosolygott rá, szelíden tartotta körülötte az ujjait.
– Mi az, hogy
Farlan a pult alatt kuporog?! Másszon ki onnan, de
sürgősen, és tegyen rendet! Nem igaz, hogy nélkülem nem tudjátok megoldani!
– Farlan a pult alatt van? – tátotta el a száját. –
Jesszusom, Izzyék mit műveltek?
– Nem Izzyék a gond – sóhajtotta oda neki Levi. – A
sok idióta a világon.
– Rendezvény? – tippelt Eren.
– Telitalálat. – Levi tekintete elsötétült. – Izzy –
mondta a lánynak –, nyugodj meg. Lemegyek és mindenkit kidobatok.
Eren azonnal felpattant.
– Menjünk! – indítványozta, és Levinak annyi ideje sem
maradt, hogy még jobban megnyugtassa a szemlátomást hisztérikus Isabelt, már
magával is rángatta, hogy minél hamarabb odaérjenek. Véletlenül sem azért
sietett, nehogy lemaradjon a balhéról.
Mikor leértek a Szabadság Szárnyaiba, odabent valóban
kaotikus állapotok uralkodtak – Isabel nem viccelt, amikor azt állította,
egyedül a „bátyus” oldhatja meg. Három suhanc volt az, aki csetepatét
rendezett, azt hitték, alkoholt is kaphatnak, és amikor Petra finoman
megpróbálta az értésükre, hogy ez nem ilyen helyen, még bátorkodtak engedély
nélkül megérinteni szegény lányt. Erennek viszketett a tenyere, és ha Isabel
nem kapaszkodott volna belé egyből úgy, mint az egyik megmentőjébe,
valószínűleg beszállt volna Levi mellé, hogy jól orrba vágja és seggbe rúgja
valamelyik gyökeret.
– De biztos kellett ide a segítségünk? – kérdezte
közben Izzytől. – Petra… elég jól kezelte a helyzetet. – Az egyik srácnak már
eltört az orra, mire odaértek, Eld és Gunther pedig együtt erővel próbálta
visszatartani Oluót, hogy ne bosszulja meg a szerelmén ejtett sérelmet. Isabel
a szemét forgatta, elégedetten mosolygott.
– Nagyon elfajult volna, ha nem értek ide.
– Ez igaz – bólintott Eren, miközben észrevette Farlan
ujjait a pulton. A fiú nagy nehézségek árán vette csak rá magát, hogy előbújjon
biztonságos rejteke mögül. Ziláltnak tűnt a feje, a ruháját megtépték. – Vele
meg mi történt?
– Hát… Egy kis baleset – vágta ki magát Isabel.
– Azok a rohadékok megütötték? – szemlélte meg Eren a
monoklit a fiú arcán.
– Nem… – Isabel hangja cincogássá szelídült. – A-az én
voltam.
– Teeeee? – döbbent le Eren. – Mit ártott neked
szerencsétlen?
– Csak segíteni akartam! – védekezett. – Elővettem a
baseball ütőt, amit a bátyus vészhelyzet esetére tartogat, és Farlan meg éppen
meg akarta mondani a magáét azoknak az alakoknak, amikor véletlenül… fejbe
kólintottam? Szegénykém, azt is mondta, hogy csillagokat látott az ütésemtől!
Eren elvigyorodott, megveregette a hátát.
– Belevaló lány vagy, Isabel Magnolia. Ne aggódj,
Farlan így is szeret téged.
– Remélem… – érkezett a halk motyogás. – Tudja, hogy
nem akartam megölni…
Az este azzal zárult, hogy Levi sikeresen kidobta mind
a három jómadarat, megnyugtatta Petrát, aki igenis nem szorult segítségre, ha
önvédelemről volt szó, majd Oluót is, hogy Petrának nem esett baja, és hálát
adott az égnek, amiért a nagy zűrzavar közepette az állítása szerint
„leggyengébb láncszemben”, Isabelben maradt annyi lélekjelenet, hogy tárcsázza
a számát. Ha azok a barmok tönkretették volna a teázóját, tényleg rendőrségi
ügy lett volna belőle.
– Szolgáljátok ki a megmaradt vendégeket – siklott a
tekintete a két fiatal felé*, akik a teázó legeldugottabb részét választották a
romantikázásra, de úgy, hogy közel ültek az ablakhoz is, hogy rálátást
nyerjenek az utcára. Erennek az egyikről egy disznó jutott az eszébe, a lányról
meg az volt az első gondolata, hogy mennyire apró, ám mennyire figyelmes.
Mindvégig magán érezte a tekintetét, vizslatta-tanulmányozta őt, és elégedetten
fonta karba a kezét. – Aztán zárjatok be – folytatta Levi, aki Erenhez
hasonlóan megbámulta a párost –, és hagyjatok békén az este folyamán. Remélem,
nincs harag, amiért kidoblak titeket.
– Petránál alszom – virult fel Isabel arca. – Csapunk
egy jó kis lánybulit.
– Mindenkit kibeszélünk – vigyorgott az említett, mire
Oluo reménykedő arccal kérdezte meg újból:
– Biztos nem mehetek?
A válasz kórusban érkezett:
– NEM!
– Én pedig átugrom egy kicsit a srácokhoz – intett
Farlan Guntherék felé. – Ne aggódjatok, megleszünk. Ti csak… öhm… élvezzétek…
egymást? Mindegy, felejtsd el, hogy megszólaltam, Levi – mondta gyorsan. – Szép
estét nektek.
– Nektek is, Farlan – vigyorgott rájuk Eren.
– Aztán ne felejtsetek el bezárni! – emlékeztette még
őket Levi, majd Eren karon fogta, és kiléptek a hűvös éjszakába. A mindentudó
vigyort ezek után lehetetlenség lett volna levakarni a barátaik arcáról.
**
* **
A hálóban végre kettesben maradtak. Kölcsönösen
megegyeztek abban, hogy kikapcsolják a telefonjaikat, és Eren csak reménykedni
tudott benne, hogy másnap nem arra fog felkelni, hogy Mikasa vagy kétszáz
kísérletet tett rá, hogy utolérje, és már a rendőrséget is hívta valamiféle
sorozatgyilkosság gyanújával. Nála sosem lehetett tudni, mikor fogta el annyira
az aggodalom, hogy minden követ megmozgasson.
A bor elfogyott, a sötétben valamennyire a ruhák is
lekerültek. Lustán csókolóztak, bátran érintették egymást. Eren lecsókolta az
utolsó borcseppet is Levi ajkáról, kényelmesen sóhajtott, ahogy
melléhengeredett az ágyban. Alig csináltak valamit, már összegyűrték maguk
alatt a lepedőt, Eren lába pedig a takaróba is belegabalyodott. Nevetett,
miután kibányászta magát belőle, nekidőlt Levinak, a feje a férfi vállgödrének
simult.
– Tudod… Ha megfogadtad volna a tanácsomat és
kimentünk volna a szabadba… Most nem tudná mindenki, mivel fogjuk eltölteni az
éjszakát.
Levi felhorkant.
– Ennyire szeretnél a szabadég alatt szexelni?
– Nem a „hol”
számít, hanem a „kivel”.
– Helyes válasz.
Eren a plafonra vigyorgott, újra meg újra Levi vállára
csókolt. Finoman cirógatta az ajkával a bőrt, majd a nyakához érve gyengéden
végigkarcolta a fogával, és amikor Levi élesebben vette a levegőt, gondot
fordított rá, hogy meg is szívja. Biztosra vette, hogy hosszú időre nyomott
hagyott a férfi testén, de a legkevésbé sem érdekelte; a sajátja már régóta
tele lett Levi birtokló fog- és harapásnyomaival, sárgába meg lilába hajlottak
az elmúlt napok során. Élvezte mindegyikük látványát a tükörben.
Levi a csípőjére markolt, valahogy úgy sikerült
irányítania, hogy Eren lovagló ülésben el tudott helyezkedni fölötte. Átkarolta
Eren nyakát, lehúzta magához egy forró csókra; a szájuk összepréselődött, a
nyelvük félúton találkozott, táncba hívva egymást… És valahogy minden
tökéletesnek tűnt. Egymáshoz simultak, és ez könnyen ment, nagyon könnyen,
meztelenül és keményen a szoba félhomályában. Felbátorodva érintettek, merészen
simítottak. Eren ívbe feszítette a hátát, előrelökte a csípőjét.
– Talán így… könnyebb – hallatszott Levi hangja a
fülénél, mikor finoman a hasára gördítette. A keze megpihent valahol Eren
köldöke tájékán, úgy nyúlt alá és tartotta meg a súlyát, amíg Eren meg nem
támaszkodott az alkarján, a testét meg nem emelte készségesen a levegőbe.
Négykézláb, úgy, hogy a homlokát könnyedén az ágyneműnek tudta nyomni, nem
látni Levi arcát… Még könnyebb lett az egész, kevésbé zavarba ejtő.
– J-jól vagyok így?
– Kényelmes így? – kérdezett vissza Levi.
Eren hümmögött.
Nem volt rossz.
– Jól van.
Levi ajkát érezte a bőrén, a gerincoszlopát követte
végig, csigolyáról csigolyára haladva, apró, nedves csókokat nyomott rá, míg el
nem érte a csípőjét; akkor rámarkolt a kezével, mély levegőt vett.
Eren szíve tandemben vert.
Durr-durr!
Durr-durr!
DURR-DURR!
Teljesen más volt, mint mikor Minával rászánták
magukat, hogy elveszítik… Az még ennél is esetlenebb volt, ráadásul túl korán
is lett vége, és egyikük sem élvezte igazán. Nem voltak csalódottak, csak nem
ilyenre számítottak. A gyakorlás tette a mestert, a következő már nem volt annyira béna, a sokadik együttlétüket
pedig már igenis élvezték. Eren elbizonytalanodott, vajon most is így lesz-e.
Kinyílt az éjjeliszekrény fiókja, Levi matatott,
káromkodott, kicsit idegesnek hallatszott. Mikor visszamászott mögé az ágyba,
hűvösek és síkosak voltak az ujjai, gyengéden simogatták, miközben az ajkával
újabb meg újabb csókot adott, ez alkalommal a csípőjét részesítve még nagyobb
előnyben. Eren borzongott, homorított, furcsa hangot produkált. Nem nézett rá,
lehunyta a szemét, amikor megérezte az első érintéseket.
Hazudott volna, ha azt állította volna, hogy egy
kicsit sem fájt. Soha életében nem érintették meg még így, és Levi hiába fogta
vissza magát, akkor is valami szokatlant tettek, valami olyasmit, amit Eren
teste még soha nem élt át. Az első ujj nehezen siklott belé, ő maga is
rágörcsölt, nehezen tudott ténylegesen ellazulni – de amikor sikerült, még
könnyebbé vált maga az egész, ahogyan azt Levi előre megjósolta. A második
talán még nehezebben, mint az első, pedig addigra már azt hitte, sikerült megszoknia
a szokatlan ténykedést – aztán Levi előrenyúlt, megkereste a szájával a száját,
hátrahúzta egy csókra, és az ujjak mélyebbre és bátrabban siklottak belé, és
Eren teste remegni kezdett valamitől,
valami egészen jótól. Tudatában volt benne, mennyire fájóan kemény lett, és
annak is, hogy a makkja gyöngyözött, ám sem magát, sem Levit nem sürgette. Jó
volt ez a lassú, komótos tempó, hozzá tudott szokni, jobban tudta élvezni.
Levi lassan mozgatta az ujjait, gyengéden ollózott a
testében, és valahányszor kényelmetlenebb lett, nem fukarkodott használni a
síkosítót sem, ahogyan csókokat sem felejtett el adni Eren nyakába, a csípőjére
vagy éppen a gerincére. Végigcsókolta az ujjait, belecsókolt a tenyerébe;
lehunyt szemmel mormogott valamit,
amit Eren nem értett, de nem is kellett értenie… Elég volt sejteni a szavakat.
Mikor végre beléhatolt, Eren túljutott a nehézségeken,
az első orgazmusától kábultan kapaszkodott a szétgyűrt ágyneműbe, a teste készségesen
és mohón engedelmeskedett a vágyának. Így, hogy egyszer már elélvezett, nem
fájt annyira, mint amennyire számított rá, de így is eléggé fájt.
Összeszorította a fogát, és csak akkor lazított rajta, mikor Levi mozogni is
kezdett benne, és közben fogta a csípőjét, segített neki, hogy még könnyebbé
tegye. Nem ilyennek képzelte az egészet, mégis csodálatos volt így is. Egy
ütemre mozdult a testük, ugyanaz a szenvedély fűtötte mindkettőjüket.
Furcsamód mindketten csendesek voltak – Eren néha
halkan felnyögött, mikor Levi farka a prosztatájának simult, Levi pedig
hangosabban vette egy kicsit a levegőt, ahogy a vége felé közeledtek –, de
egyiküket sem zavarta. Ez így volt jó elsőre, így volt meghitt és tökéletes,
pláne azok után, hogy mennyi mindent át kellett élniük, míg eljutottak odáig.
Eren már azt hitte, a végére le is fújják az egészet. Mit kellett tudnia
mindenkinek, hogy éppen mit akartak csinálni egymással? Annyira kínos!
Levi száját csókolta, az utolsó lökések tökéletesek voltak, a forróság a hasában
engedett egy kicsit, férfiassága Levi finom szorításába került. Nem egyszerre
élveztek el, azonban egyikük sem bosszankodott miatta – az elhasználódott
óvszer zsebkendők hadával végezte végül a kukában, Eren meg kellemesen és
sajogva nyújtózott végig az ágyon, figyelte a férfi ténykedését, kielégülten és
lágyan mosolygott.
Mikor minden megfelelt Levi magas higiéniai
mércéjének, Eren a karját nyújtotta, csókra invitálta, a reluxákon keresztül
pedig besütött egy kicsit az utcai lámpák fénye. Gyengéden csókolóztak, míg
Eren feje Levi vállára nem bukott – az álom gyorsan érkezett, sietve támadt,
ragadta magával. Lehunyta a szemét, testével a férfihoz simult. Levi átölelte,
és végül tényleg elaludtak. Nemcsak ő, hanem Levi is, ami ritkaságba ment.
Reggel nézte csak meg a telefonját, felkészült a
legrosszabbra. Öt (csak öt!) üzenet
érkezett Mikasától, három (csak három!)
pedig Armintól, az utolsó mindkettőjük részéről a „Jó éjszakát! Vigyázz magadra!” volt. Jean perverz hangulatjelet
küldött, nagyon elemében érezhette magát, amiért Eren gondolatban felírta
magának, hogy ne felejtsen el behúzni neki egyet.
Levi megtámaszkodott a könyökén, gyűrött, álmos arccal
pislogott rá, nagyokat ásított. Az egész éjszakát végigaludta.
– A barátaid? – kérdezte egy ásítást követően.
Eren összeráncolta a homlokát.
– Is-is – felelte. – Az utolsó üzenet ismeretlen számról lett küldve.
Levi azonnal elevenebb lett.
– Kenny? – dörmögte sötéten.
– Öhm… – Eren a fejét rázta. – Nem hiszem. – Azzal
Levi felé nyújtotta a telefonját. – Szerintem nem ő az.
Levi átvette a készüléket, végigsiklott a tekintete a
képernyőjén. A ránc homlokán mélyebb lett, mire átpörgette a beszélgetéseket,
és ráakadt arra, amelyikről Eren beszélt.
Eren nem izgult, mégis érezte, hogy a szíve akaratlanul
is felgyorsult.
Csak ennyi állt benne:
Te
vagy… Eren Jaeger?
És még egy mondat… A mondat, ami egészen Eren szívéig
hatolt.
Semmiben
sem hasonlítasz apádra…
Készült: 2018. 10. 03. – 2019. 05. 02.
Megjegyzés:
*csipetnyi
manga spoiler, Galliard és Pieck ültek a teázóban ;)
ÉS ÚRISTEN, sokkal tovább tartott, mint gondoltam
volna, de VÉGRE kész ez a szösszenet is. ÉS ÚRISTEN, akik olvassák a mangát,
azok tudják, ki fog érkezni majd, és miért mondtam, hogy lesz egy 90+
szösszenet is. Végül is… hamarosan az animét nézők is tudni fogják. Gyorsan
elröppen ez a 10 rész…
A következő szösszenet Jean/Armin lesz, talán éppen az ő estéjükről fogunk olvasni egy
kicsit, mert bár mozizósra tervezték, ember tervez… és hát, tudjátok, hogy megy
ez. :) És nem elfelejteni, Armin hardcore Shingeki
no Kyojin-rajongó, nézzen mindenki 3. évad második felét, talán nem cseszik
el! <3
Folytatás
remélhetőleg nem fél év múlva.
Kedves Detti!
VálaszTörlésTartozom egy töredelmes vallomással: már tegnap elolvastam ezt a részt, novellát. Nem is tudom minek tituláljam. Mindenesetre nagyon nagyon jó lett. Az elején szabályosan halálra nevettem magam és ezt majdnem egy szőnyeg bánta a valóságban is. A két kedvenc részem innen az volt, mikor Eren mondta, hogy Mikasa sose fejezze be a mondatot illetve az, mikor megkérdezte hogy van-e méltósága a lánynak. Nagyon nevettem ezeken. Ahogy a randalírozós jelenet is vicces volt. Szegény Farlan, kapott egy nagyot onnan, ahonnan a legkevésbé számított rá :S.
Ami pedig Levi, Eren jeleneteket illeti azok is nagyon nagyon nagyon tetszettek *o*. Mind végtelenül aranyos volt és a +18-as rész pedig nagyon szépen volt megírva. Nem túl sok, nem túl kevés. Pontosan annyi, mennyi kell. (Számomra egy elnyújtott szex jelenet bármilyen könyvben/novellában már-már kínosba tud átmenni.)
Ami pedig az SMS-t illeti van tippem kitől jött, de nagyon várom már a következő részt (vagy az az utánit) hogy kiderüljön :D.
Fruzsi
Szia Fruzsi!
TörlésNagyon megleptél a véleményeddel, örülök, hogy ezt a történetet - öhm, szösszenetcsokrot - is olvasod tőlem, és hogy hagytál magad után nyomot. ^^
Húúú, ha tudnád, mennyire megkönnyebbültem, hogy nevettél azokon a részeken! Sosem sikerül megállapítanom, hogy csak én szórakozom ennyire jól írás közben, vagy tényleg viccesre sikerült egy-egy jelenet, de akkor ezek szerint most nem vallottam kudarcot. :D Szegény Farlan amúgy igen, most kicsit pórul járt, de majd Isabel megvigasztalja és kiengeszteli. ^^ (Járnak vagy éppenséggel nem járnak ebben a történetben, hirtelen nem is tudom, de valami van közöttük, az biztos.)
Bevallom, ritkán szoktam erotikus tartalmú fejezeteket írni, valahogy mindig olyan zavarba ejtő részletezni... Úgyhogy én inkább a finom utalások híve vagyok; a kevesebb néha több elvet vallom, és szeretem, ha egy történet nemcsak arról szól, hogy két szereplő egymásnak esik. (És persze a valóságban semmi sem úgy történik, mint egy pornóban, tehát... azért nem árt, ha a realitások talaján maradunk.)
Óóó, igen, az ominózus SMS, szerintem biztos jó a tipped. :D A következő szösszenet már elkészült, abban Jean és Armin estéje lesz, tehát ezzel a szösszenettel játszódik egyidőben, de az azutáni viszont... Manga spoilerre felkészülni, a rejtélyes idegen érkezik, és felkavarja egy kicsit az állóvizet.
[És amúgy kb. két nap, és hozom Az óceán túloldalán következő fejezetét. ;)]
Köszönöm, hogy írtál!
Detti
Kedves Detti!
TörlésMeglep hogy mefleptelek a felemnyemmel :D. Az igazság az hogy a Szabadság szárnyai szöszöket előbb - olyan 4-5 résztől - olvastam mint az Ócen túloldalánt [aminek nem mellesleg nagyon örülök hogy jön a következő része már alig várom! *o*]. Szóval már vártam ezt a részt is :D. És hogy ne érjen meglepetésként a Múltadba zárvát is olvasom de az Ócenaos a határozott kedvenc.
És igen megértem a fentartásod az erotikus tartlom írásával. Egyszer próbáltam én is de annyira zavarban voltam, hogy az hihetetlen. Pedig nem vagyok már tizenéves suhanc xD. És ezt az egymásnak esést is megértem, nagyon sok DJ és fanfic csak arról szól valami lagymatag történettel és ezt én sem szeretem. De e miatt szerintem nem kell aggódnod, a te történeteid nagyon nagyon messze állnak ezektől ^^. (Úgy értve természetesen, hogy minőségben ezek felett vannak.)
Fruzsi
Szia Fruzsi!
TörlésWooow, jó sok mindent olvasol tőlem, erre aztán tényleg nem számítottam. ^^ Amúgy Múltadba zárva új fejezet is érkezni fog valamikor; ez a május nagyon frissítős lesz, mert zsúfolt a vizsgaidőszakom, és töltögetem fel, amiket már gyorsan megírtam. Örülök amúgy, hogy az Óceános a kedvenced; bevallom, én is azt szeretem a legjobban (pontosabban a koncepciót, hogy Eren Marley harcosa, és nem Paradis katonája, úgyhogy lesz amúgy más párossal ilyesmi történet, szösszenetcsokor vagy nem tudom, minek nevezzem).
Köszönöm szépen! ^^ Ha pedig valaki ilyet keres amúgy, lehetősége végtelen, úgyhogy...
Köszönöm, hogy írtál!
Detti ^^
Kedves Detti!
TörlésHát igen :D. Tudod olyan ez, mint mikor egy írónak tetszik az írása, mindent elolvasol, ami a leírások alapján kedvere való lehet. Szóval én most is így tettem :D.
És jaj én örülök, hogy lesznek még ebben a világban szöszök :3. Szerintem nekem is pont a koncepció miatt a kedvencem. Mert annyira egyedi és szokatlan és nagyon nagyon jól működik mind e mellé :D.
Fruzsi ^^
Szia Fruzsi!
TörlésEnnek nagyon örülök, remélem, nem fogok csalódást okozni! ^^ Végre géphez kerültem, így felkerült Az óceán túloldalának új fejezete, előre is jó olvasást kívánok. :)
Detti