2019. május 12., vasárnap

A Szabadság Szárnyai – 10. felvonás (Levi x Eren; manga spoiler)


Szabadság Szárnyai

10. felvonás

Tartalom: Dióhéjban nem többnek indult, mint Levi és Eren első együtt töltött éjszakájának Levi lakásán, valójában pedig egy kicsit sokkal több lett annál: Mikasa aggódik, Armin szerelmi bánatban szenved, Farlan egy pult alatt kuporog, Petra meg eltöri valakinek az orrát… Ugye, hogy sokkal több, mint csak szex?
Páros: Levi/Eren; mellékszálon/említés szintjén: Mikasa/Annie, Jean/Armin, Isabel/Farlan
Korhatár: +18
Megjegyzés: Nem vicceltem legutóbb, íme, az új mottóm: „még mindig nem azt írom, amit kellene, és sosem úgy, ahogy kellene.” :D A tervek szerint amúgy 15 felvonásból fog állni ez a szösszenetcsokor (aztán lehet, módosítok rajta, még nem tudom), és fog érkezni még egy Jean/Armin szösszenet, meg egy olyan szösszenet, ami 90+ manga spoilert tartalmaz (ez utóbbit igyekszem nem annyira szerves részévé tenni a szösszenetcsokornak).

Jó olvasást kívánok! ^^




– Tessék. – Eren felnyekkent, mikor Mikasa az ölébe ejtette A ZACSKÓT. – Őszintén remélem, gondolkodsz, mielőtt cselekszel, és hasznát veszed majd, nemcsak az éjjeliszekrényed fiókjában porosodik. Bár azt sem bánnám – tette hozzá gyorsan. – Akkor legalább nem fogok belegondolni abba, hogy miket is művelhettek az éj leple során. Vagy fényes nappal.

– H-hogyan? – Eren hatalmas szemeket meresztett. Bár Mikasa és Annie összecuccoltak, ez nem akadályozta meg abban az ázsiai lányt, hogy rendszeres látogatója legyen egykori otthonának. Eren legnagyobb bánatára egyre többször járt náluk a kelleténél, és valamiért mindig hozott magával valamit, amivel zavarba hozhatta. – E-ez micsoda?

– Szerinted? – húzta föl a szemöldökét. – Természetesen óvszer, síkosító meg némi tájékoztató elsősorban, de más dolgokat is tartalmaz, használjátok egészséggel. Utána olvastam a dolgoknak! – jelentette ki büszkén. – Már mindent tudok.

Eren elvörösödött, Armin pedig, aki a kanapén gubbasztott, és narancslét ivott, az egészet a vadonatúj szőnyegükre köpte.

– Sosem akartam hallani ezeket a szavakat Mikasa szájából – nyögött.

– Tönkretetted a szőnyeget.

– Mikasa! – Armin elkínzottan nyögött. – Nem a szőnyeg a lényeg!

M-mindent? Öhm… – Eren kínosan nevetgélt. A szőnyeg a legkevésbé sem érdekelte. Érezte, hogy átforrósodott az arca, és Mikasa szürkés tekintetének kereszttüzében egy cseppet sem sikerült megnyugodnia; a zavartság pírja újra meg újra felkúszott a nyakán, még a füle töve is kivörösödött. – M-mégis… miért vetemedtél ilyesmire? – Mi visz rá egy normális (jó, erős túlzásokkal normális!) lányt, hogy a fogadott öccse szexuális élete foglalkoztassa? Eren sem kérdezősködött! Pedig azért két lány együtt…

Mikasa persze nem értette a felháborodása okát.

– Biztos voltam benne, hogy te nem tennéd meg – magyarázta nyugodtan –, márpedig akár hiszed, akár nem, nagyon fontos, hogy az ember tájékozott legyen! Tudtad, hogyha rosszul csináljátok, akkor…

Mikasa – vágott a szavába rákvörösen. Búgott a füle, viszketett a tenyere. – Kérlek, ezt, amíg élek, soha ne fejezd be!

– Eren – nézett rá komolyan a lány. – Fontos az előkészítés, meg persze a védekezés is. És nem, még véletlenül sem a nem várt terhesség miatt – intette le. – Tisztában vagyok a férfi és a női biológiai különbségekkel, tudom, hogy egyikőtök sem lehet terhes, de…

– Mi lenne, ha ezt a beszélgetést inkább hanyagolnánk? – Eren a zacskóba pillantott, majd még inkább elvörösödött. Ne nézz le, ne nézz le, csak tegyél úgy, mintha nem láttál volna semmit… Jesszusom, mégis honnan szedte ezeket? Ilyenek egyáltalán léteznek? Forgalomba hozhatóak? Biztos nem illegális cuccok? – Ahogy látom, jegyzeteket is készítettél, meg könyvet is vettél… Öhm, nagyon köszönöm, m-majd áttanulmányozom őket, jó?

– Még mielőtt lefekszel vele, Eren! Nem utána!

– Úgy lesz, úgy lesz – bólogatott serényen. – Csak… hagyjuk abba, jó? Én sem faggatlak téged a szexuális életedről, és nem jártam rá a nyakadra, mikor elhatároztad, hogy te meg Annie…

– Járhattál volna. – Mikasa megvonta a vállát. – Én veled ellentétben mindennek utánanéztem! És természetesen az összes kérdésedet meg tudtam volna válaszolni a témában. Akár most is kérdezhetsz! – fonta karba a karját. – Nincs szégyellnivalóm.

– Méltóságod sincs?

– Eren!

– Azt sem akartam tudni, hogy Mikasa és Annie lefeküdtek – hallatszott Armin motyogása, akit egyik információ jobban sokkolt, mint a másik. Teljesen feladta a reményt, hogy meg tudja inni a narancslevét, és Eren az új szőnyegük miatt hálásan vette ezt tudomásul. Még egy korty, még egy megjegyzés, és Armin biztosan belefulladt volna az italába, akkor pedig szedhették volna elő a spórolt pénzüket, hogy legyen legalább egy szép szertartása. – Miért is kellett hallanom? Miért, ó, uram, miért? – nyivákolta. – Miért nem lehetett…

– Armin – szólt rá Mikasa a szemét forgatva, félbeszakítva a sopánkodását –, ne drámázz.

– Ez nem dráma! Csupán az ártatlanságom öngyilkos csobbanása.

– Milyen ártatlanság? – kérdezett egyszerre Eren és Mikasa.

– Most úgy teszek, mintha ezt nem hallottam volna, jó? – Armin biztos távolságba helyezte magától a narancslevet, és egy kicsit elkeseredetten szemlélte a tálcáját az asztalon: az ital mellé kaját is felhalmozott, amiből Eren arra következtetett, hogy esti mozizást tervezett. Mostanság nagyon sokat lógott Jeannal, így nem volt kérdés, miért készített mindenből kettőt. Mikasa nem maradt éjszakára, már felcipzárazta a dzsekijét, mikor eszébe jutott, hogy nem világosította fel Erent kellőképpen, így ő nem lehetett a társ.

– Tehát…

Tehát köszönöm szépen, mindent előtte fogok elolvasni – hangsúlyozta. – Így megnyugodott egy kicsit a lelked?

– Nem éppen – ingatta a fejét Mikasa –, de tudom, hogy ez a legtöbb, amit tőled várhatok. Talán a törpének több esze van, még ha nem is látszik rajta.

– Alig várom, hogy ezt a szemébe mondd.

– Nem félek tőle.

– Pedig lehet, hogy kellene – szúrta oda Armin. – Néha nem tudom eldönteni, melyikük az ijesztőbb – magyarázta Erennek. A fiú nagyot sóhajtott.

– Ő elvetemült – bökött Mikasa felé –, Levi meg szimplán…

– Antiszociális rohadék? – javasolta Mikasa. – Kitűnően jellemezné. De vannak még szinonimák a tarsolyomban…

– Amikre senki sem kíváncsi – legyintett Eren. A telefonjára pillantott, vibrált a képernyője, majd színpadiasan a szívéhez kapott. – Nahát, már ennyi az idő? – kiáltotta. – Mikasa, elkésel a nem tudom én milyen találkozódról! Jobb lesz, ha gyorsan sietsz!

– De hát… Még csak…

– Majd felhívlak – lökdöste az ajtó felé. – Ne aggódj, minden rendben lesz, csodálatos estém lesz, éééééés ha annyira szeretnéd, a szaftos részleteket is megosztom veled. Készülj fel, órákon át fogom ecsetelni, hogy Levi meztelen felsőteste mennyire csodálatos, mennyire szexi, és amiket az ágyban művel velem…

– Azt hiszem, tényleg késésben vagyok – állapította meg a lány enyhe undorral a hangjában. – Azt a telefonhívást ráér később is megejteni. Vagy nem kell ennyire részletesen. Elég, ha annyit mondasz, minden rendben volt.

– Igenis, anyuci! – Eren kitaszigálta az ajtón, és amikor végre-valahára sikerült könnyes búcsút vennie tőle, a háta mögött felemelte a középső ujját Arminnak, aki az egész jelenetet végigröhögte. Sajnos narancslét is próbált inni közben, így tényleg majdnem megfulladt, és ami nem a száján, az az orrán keresztül jött ki belőle. Siralmas látványt nyújtott, Eren a fejét csóválta. – Tudjátok, nem áll jól nektek a gonoszkodás.

– Gyakorlás teszi a mestert – vigyorodott el a fiú, majd el is komorodott. – Viccet félretéve, Eren – mondta komolyan –, ugye, tudod, hogy Mikasát a jó szándék vezérelte, még ha ilyen kifacsart, fura módon is?

– Persze, tudom.

– És amiket adott… Miket is adott? – próbált belelesni a tasakokba.

Eren azonnal elrántotta tőle.

– Tudod… Ha látnád, mi van benne, sosem lennél a régi.

– Ennyire durvák? – meresztette a szemét.

– Én azt sem tudtam, hogy léteznek ilyesmik – vallotta be, mire Armin elkuncogta magát.

– Nahát, Mikasa! Nem gondoltam volna.

– Hát én sem.

Armin hallgatott. A kaját nézte, amit bekészített, aztán az óráját, és egyre izgatottabbnak látszott. Mindketten nagy nap elé néztek, csak másmilyen értelemben. Armin és Jean minden bizonnyal nem arra készültek, hogy az egész éjszakát vadul átszeretkezzék. Legalábbis egyelőre. Amilyen iramban a kapcsolatuk fejlődött, Eren nem kételkedett benne, hogy egy nap igenis így fogják végezni – talán éppen a kanapén fognak egymásnak esni, egy dögunalmas sorozat valamelyik dögunalmas epizódja alatt.

– Izgulsz? – kérdezte meg azért tőle. – Jean miatt.

– Te izgultál, mikor randiztatok Levijal?

– Persze.

– És amikor alakulgatott valami közted meg Mina Carolina között?

– Szerinted? – kérdezett vissza.

Armin erre elmosolyodott.

– Köztünk semmi ilyesmi nincs, mégis úgy remegek, hogy szerintem egy falatot sem fogok tudni enni.

– Hidd el – nézett rá Eren komolyan –, ez az az egy dolog, ami miatt nem féltelek. Téged ismerve… tutira felfalsz majd mindent a film végére. Ha ideges vagy, mindig tömöd magad.

– Dehogyis.

– Dehogynem.

– Dehogyis. Különben is, hogy érted, hogy mindig tömöm magam? Csak úgy közlöm veled, hogy annyit fogytam, hogy…

Eren elnevette magát.

– Csak viccelek, Ar – vigyorgott rá. – Egyet se félj, minden rendben lesz. Bízz magadban! Ha Jean számodra az igazi, akkor idővel ki fog alakulni. Látod? Máris mennyi időt tölt veled! Lassan kezdi elfelejteni Mikasát!

– Úgy gondolod? – ragyogott fel Armin arca. – Mostanában egyre kevesebbet beszélünk róla, ez igaz, de úgy érzem…

– Ne csak magadban bízz – paskolta meg a vállát Eren. – A legjobb barátodban is. Értem a dolgomat.

– Na persze – eresztett meg Armin egy halvány vigyort. – Mi vagy te, szerelemguru?

– Valami olyasmi – büszkélkedett.

– Aha. Hát persze, Eren.

Nevettek.

Könnyebb volt – Armin szívéről szemmel láthatóan hatalmas kő gördült le.

Legalább az egyikünk megnyugodott – gondolta Eren. Sokkal jobb így, minthogy mindkettőnket szétvessen az ideg.

Leheveredett mellé a kanapéra, még volt hátra egy kis ideje. Nagyjából akkor kellett elindulnia, amikorra Armin Jeant hívta át, így az még váratott magára, legalább tudtak egy keveset beszélgetni. Mindkettőjük szükségét érezte, hogy még jobban megerősítsék a barátságukat. A legjobbak között is a legjobbak voltak egymásnak.

Összekucorodtak a takaró melegében, Armin majdnem kiette a fél pattogatott kukoricás tálat, Eren pedig bőszen bólogatott, valahányszor Jeant szidta. Legalább ebben tényleg őszintén igazat adhatott neki. Jean, az a lóarcú rohadék öntudatlanul ugyan, de annyiszor törte már össze Armin szívét, hogy egy kézen nem lehetett megszámolni.

– Ez van – kesergett a fiú. – Valahogy csak lesz.

– Jól viseled – állapította meg Eren. – Jobban, mint kellene.

– Változtatna valamin, ha bőgnék egyet? – A fejét rázta. – Semmin sem változtatna – válaszolta meg a saját kérdését. – Inkább erős vagyok, és várok türelemmel. Ahogy mondtátok, talán tényleg lesz belőle valami.

– Biztosan lesz.

Jean csengetett, és csak egy kicsit vágott utálkozó arcot, mikor Armin helyett Eren nyitott neki ajtót. Talán az utálkozás mellé egy kis csalódottság is társult, amiért nem Armint pillantotta meg elsőként. Eren nem volt benne biztos, hogy ezt nem képzelte bele, mert annyira pártolta őket.

– Nos, akkor én megyek, nézzétek csak a kis sorozatotokat.

– Ledaráljuk az összes évadot – húzta ki magát Armin. – Annyira király lesz!

– Nagyon lelkes – súgta oda Jean Erennek. – Imádja.

– De te is, nem? – rántotta meg a vállát Eren, mire Jean pillantása Arminra siklott. Ellágyult az arca, mintha mosoly jelent volna meg a szája szegletében. Most komolyan ennyit képzelődöm?

– Igen – hallatszott Jean mormogása. – Én is.

– Na, szuper. Ki is a főgonosz? Én annak fogok szurkolni.

– Hát – vakarta meg a tarkóját Armin. – Ezt elég nehéz lenne elmondani, de a negyedik évadban…

– Ne spoilerezz! – piszegte le azonnal Jean. – Még csak a harmadik évad második felénél járok!

– Kettészedték – magyarázta Armin Erennek. – Ezek idióták.

– Aha. – Nem hangzott túl meggyőző válasznak, de Jean és Armin elfogadták, hogy minél hamarabb megszabadulhassanak tőle. Armin lelkesen integetett még egyet, majd meg sem várta, hogy Eren hátat fordítson neki, már be is rángatta a lakásba Jeant, és a hangerőt feltekerve tisztán hallatszott, mikor elindította az első évad első részét. „Azon a napon az emberiség emlékeztetőt kapott…”

Eren elvigyorodott, a fejét csóválta. Érezte, hogy rezegni kezdett a telefonja a nadrágja zsebében, sietve előhúzta, és a vigyora még inkább kiszélesedett, mikor ismerős nevet pillantott meg a kijelzőn: „Levi”.

– Úton vagyok – szólt bele köszönés nélkül, mire a vonal másik végéről néhány másodperces csend következett.

– Várlak – mondta aztán Levi, és érződött a hangján, hogy ő is izgult.

Istenem!

Ma tényleg…

Eren összeszorította a szemét.

– A francba, a végén még lekésem a buszt!

** * **

Szerencsére nem késte le, ráadásul a rövid séta alatt, amit Levi lakásáig kellett megtennie, az ég sem szakadt le rá, pedig nagyon sötét felhők tornyosultak a házak fölé. Levi ki akart érte menni a buszmegállóba, de még a Szabadság Szárnyaiban bíbelődött, mikor Eren busza beért, így végül úgy beszélték, a teázó helyett egyenesen a lakás előtt fognak találkozni. Úgysem volt olyan messze egymástól a kettő, és így legalább Eren megmenekült attól, hogy Levi valamelyik barátja is faggatózzon az estéjük felől.

Persze – gondolta –, előbb-utóbb úgyis elkapnak.

Lehúzta a cipőjét a lábáról, mikor beléptek, figyelte, hogy Levi gondosan elfordította a kulcsot a zárban, sőt még az ajtót is bereteszelte. Mikor Eren felé fordult, megrántotta a vállát.

– Jobb, ha nem zavarnak – mondta, mire Eren bólintott.

– Bölcs döntés.

Félszegen álltak, félszegen és némán.

– Ez annyira ciki – mondta aztán Eren, és elnevette magát.

Levi ajkán mosoly tűnt fel.

– Az lenne? – kérdezte félrebillentve a fejét. – Miért is? Mert nem találod meg magadtól az utadat? – tárta szét a karját. Pillanatokba került csupán, és Eren már a karjában volt, és az ajtónak préselődve csókolóztak. Hogy ki döntött kit neki, az egyik percről a másikra változott. Eren megemelte a fejét, élvezte, hogy Levi a torkára tapadva csókolta-harapta a bőrét, és felnyöszörgött, mikor megszívott egy érzékeny pontot a kulcscsontja környékén. Ooooooh. Össze nem lehetett hasonlítani az eddigi kapcsolatával. Sokkal másabb volt, sokkal jobb, sokkal elevenebb.

– Így már jó? – lehelte az ajkára. – Elfogadható?

– Nem rossz – hangzott Levi mormogása; a hangja vágytól karcolódott. A térde alá nyúlt, fölemelte a lábát, hogy a csípője köré fonja. Eren túlságosan is lelkesen cselekedett az akaratának megfelelően. Nekidörgölőzött, miközben majdnem megbicsaklott az a lába, amelyikre a súlyát helyezte, és felnyikkant, mikor Levi a másik lábát is eligazította a csípője körül, és így most ténylegesen ő tartotta, ő préselte bele vadul és mohón az ajtóba. Csak az az egy volt rossz ebben a pozícióban, hogy a kilincsnek sikerült beleállnia a hátába, de annyira eszét vesztette már a vágytól, hogy a legkevésbé sem számított. Átkarolta Levi nyakát, forró szenvedéllyel viszonozta a nedves csókokat, a szájába kalandozott a nyelvével, ujjaival ruha alá siklott, a meztelen bőrt cirógatta nagyon finoman…

Levi szorosan fogta, és valahogy elszakadtak az ajtótól.

Óóó.

Eren szeme tágra nyílt.

Levi berúgta a hálója az ajtaját, csak annyira fáradt, hogy egy kicsit be is hajtsa utána a lábával, majd nagyot penderített, Eren pedig az ágyon találta magát, ami be volt vetve, makulátlannak látszott, frissen mosott, frissen vasalt ágyneműnek… és a szobában kellemes félhomály uralkodott, a reluxákon keresztül alig jutott be némi fény.

Eren ajka duzzadt volt a sok csóktól, a haja kócos, a ruhája megcincálódott. Rémesen mocskos látványt nyújthatott, erre mérget vett, Levi azonban nem éppen úgy bámulta, mint akinek nem lett volna ínyére a kinézete.

A szenvedély nem múlt el, csupán a vadság kissé mássá szelídült.

A helyzet komolysága csapta meg mindkettőjüket – gyakorlatilag úgy estek egymásnak, mintha ki lettek volna éhezve, pedig egyikük sem éppen így tervezte az estét.

– Készültem vacsorával – köszörülte meg a torkát Levi, mire Eren elvigyorodott.

– Remélem, spagettivel próbálsz meglepni.

– Talán.

– Meg egy üveg borral.

– Talán – titokzatoskodott Levi. – Tehát… kezdjük lassan?

– Felőlem átugorhatjuk a vacsorát és rátérhetünk a… hm, még élvezetesebb dolgokra – simított végig a takarón Eren. – Ahogy te akarod, nekem teljesen mindegy.

– Ideges vagy?

– Te ideges vagy? – súgta vissza a kérdést.

– Kicsit – felelte Levi őszintén. – Túl rég volt már, hogy…

Eren erre lecsúszott az ágyról. A lába magától vitte, bár még mindig remegett egy kicsit az intenzív csókoktól. Mikor eljutott hozzá, puhán csókolta arcon.

– Tudom – mondta kuncogó hangon. – Emlékszem még, miért nyaggatott minket az elején annyira Hanji… és persze Isabel, róla már majdnem megfeledkeztem. Mindannyian nagyon szurkoltak nekünk. – Elhúzódott tőle, lágyan rámosolygott. – Megnyugtat, ha azt mondom, hogy én is ideges vagyok?

– Eleve azért hozakodtam elő, mert…

Levi. – Eren átkarolta a nyakát, összepréselte a szájukat. A férfi ajkára mormogta a következőket, a szorítása pedig felerősödött. – Annyira szeretlek. Függetlenül attól, hogy megvacsoráztatsz, mielőtt megdugsz. Annyira szeretlek, hogy te azt elképzelni sem tudod. Remélem, kellően romantikus vallomást kaptál.

Levi felhümmögött, magához ölelte.

– Csak olyat, amilyet egy hozzád hasonló kölyöktől elvártam.

– Hé! Sértegetsz ezen a fontos estén…

– Ugyan – csókolt a fülcimpájára gyengéden –, miért tenném? – Finoman meg is harapdálta, mire Eren felnyöszörgött.

– Te tényleg azt akarod, hogy éhesen vonuljak a csatamezőre, mi? – zihálta. – Nem mintha bánnám! – tette hozzá rögtön. – Ó, egy cseppet sem bánom! – Levi végighúzta a nyelvét a fülén, majd lejjebb csúszott, a nyakába kóstolt. – Hagyjuk a vacsorát! – könyörgött. – Nem érdekel, mennyire finom a kajád!

Levi erre abbahagyta a ténykedését.

– Előbb eszünk – mondta szigorúan. – Aztán…

– Szexelünk?

– Felkerülhet a terítékre, nem tiltakozom.

– Akkor melegen ajánlom, hogy baromi gyorsan együnk.

** * **

Végül lassan és viszonylag nyugodtan ettek – Levi tényleg tudott főzni, pedig Eren már kezdett kételkedni benne, hogy a teán kívül ért valamihez, és a spagettihez nem teát készített, hanem jó minőségű bort vásárolt, azt is komótos tempóban kortyolgatták. Eren érezte, hogy az idegessége alábbhagyott; be nem állt a szája, a kínos csendek örökre véget értek, ahogy játékosan élcelődött a férfival. Összeakasztotta a lábukat, elégedetten mosolygott, mikor a lábfejével végigcirógatta Levi lábszárát, borzongást csalva ki belőle, és Levi szeme sötéten fénylett, sötéten a mély vágytól…

És megszólalt az a kibaszott telefon is. Szerencsére ezúttal nem Erené.

– Izzy – szólt bele a telefonba Levi vészesen higgadt hangon –, ha nem emberevő óriások támadtak rátok, gyorsan mondd, különben… – Isabel a szavába vághatott, mert elhallgatott, a szeme pedig tágra nyílt.

– Emberevő óriások? – vihogta el magát Eren.

Levi legyintett felé.

– Kedvenc sorozata, túl sokat kellett néznem vele.

– Ennyire jó lenne?

– Nem rossz.

– Tehát tényleg jó. – Eren bólintott egyet, feljegyezte magának. – Talán én is belenézek…

Isabel motyogott valamit a telefonba, amivel annyira felbőszítette Levit, hogy a férfi megkísérelte összeroppantani a készüléket. Eren átnyúlt az asztalon, gyengéden megérintette a csuklóját. Melegen mosolygott rá, szelíden tartotta körülötte az ujjait.

– Mi az, hogy Farlan a pult alatt kuporog?! Másszon ki onnan, de sürgősen, és tegyen rendet! Nem igaz, hogy nélkülem nem tudjátok megoldani!

– Farlan a pult alatt van? – tátotta el a száját. – Jesszusom, Izzyék mit műveltek?

– Nem Izzyék a gond – sóhajtotta oda neki Levi. – A sok idióta a világon.

– Rendezvény? – tippelt Eren.

– Telitalálat. – Levi tekintete elsötétült. – Izzy – mondta a lánynak –, nyugodj meg. Lemegyek és mindenkit kidobatok.

Eren azonnal felpattant.

– Menjünk! – indítványozta, és Levinak annyi ideje sem maradt, hogy még jobban megnyugtassa a szemlátomást hisztérikus Isabelt, már magával is rángatta, hogy minél hamarabb odaérjenek. Véletlenül sem azért sietett, nehogy lemaradjon a balhéról.

Mikor leértek a Szabadság Szárnyaiba, odabent valóban kaotikus állapotok uralkodtak – Isabel nem viccelt, amikor azt állította, egyedül a „bátyus” oldhatja meg. Három suhanc volt az, aki csetepatét rendezett, azt hitték, alkoholt is kaphatnak, és amikor Petra finoman megpróbálta az értésükre, hogy ez nem ilyen helyen, még bátorkodtak engedély nélkül megérinteni szegény lányt. Erennek viszketett a tenyere, és ha Isabel nem kapaszkodott volna belé egyből úgy, mint az egyik megmentőjébe, valószínűleg beszállt volna Levi mellé, hogy jól orrba vágja és seggbe rúgja valamelyik gyökeret.

– De biztos kellett ide a segítségünk? – kérdezte közben Izzytől. – Petra… elég jól kezelte a helyzetet. – Az egyik srácnak már eltört az orra, mire odaértek, Eld és Gunther pedig együtt erővel próbálta visszatartani Oluót, hogy ne bosszulja meg a szerelmén ejtett sérelmet. Isabel a szemét forgatta, elégedetten mosolygott.

– Nagyon elfajult volna, ha nem értek ide.

– Ez igaz – bólintott Eren, miközben észrevette Farlan ujjait a pulton. A fiú nagy nehézségek árán vette csak rá magát, hogy előbújjon biztonságos rejteke mögül. Ziláltnak tűnt a feje, a ruháját megtépték. – Vele meg mi történt?

– Hát… Egy kis baleset – vágta ki magát Isabel.

– Azok a rohadékok megütötték? – szemlélte meg Eren a monoklit a fiú arcán.

– Nem… – Isabel hangja cincogássá szelídült. – A-az én voltam.

– Teeeee? – döbbent le Eren. – Mit ártott neked szerencsétlen?

– Csak segíteni akartam! – védekezett. – Elővettem a baseball ütőt, amit a bátyus vészhelyzet esetére tartogat, és Farlan meg éppen meg akarta mondani a magáét azoknak az alakoknak, amikor véletlenül… fejbe kólintottam? Szegénykém, azt is mondta, hogy csillagokat látott az ütésemtől!

Eren elvigyorodott, megveregette a hátát.

– Belevaló lány vagy, Isabel Magnolia. Ne aggódj, Farlan így is szeret téged.

– Remélem… – érkezett a halk motyogás. – Tudja, hogy nem akartam megölni…

Az este azzal zárult, hogy Levi sikeresen kidobta mind a három jómadarat, megnyugtatta Petrát, aki igenis nem szorult segítségre, ha önvédelemről volt szó, majd Oluót is, hogy Petrának nem esett baja, és hálát adott az égnek, amiért a nagy zűrzavar közepette az állítása szerint „leggyengébb láncszemben”, Isabelben maradt annyi lélekjelenet, hogy tárcsázza a számát. Ha azok a barmok tönkretették volna a teázóját, tényleg rendőrségi ügy lett volna belőle.

– Szolgáljátok ki a megmaradt vendégeket – siklott a tekintete a két fiatal felé*, akik a teázó legeldugottabb részét választották a romantikázásra, de úgy, hogy közel ültek az ablakhoz is, hogy rálátást nyerjenek az utcára. Erennek az egyikről egy disznó jutott az eszébe, a lányról meg az volt az első gondolata, hogy mennyire apró, ám mennyire figyelmes. Mindvégig magán érezte a tekintetét, vizslatta-tanulmányozta őt, és elégedetten fonta karba a kezét. – Aztán zárjatok be – folytatta Levi, aki Erenhez hasonlóan megbámulta a párost –, és hagyjatok békén az este folyamán. Remélem, nincs harag, amiért kidoblak titeket.

– Petránál alszom – virult fel Isabel arca. – Csapunk egy jó kis lánybulit.

– Mindenkit kibeszélünk – vigyorgott az említett, mire Oluo reménykedő arccal kérdezte meg újból:

– Biztos nem mehetek?

A válasz kórusban érkezett:

– NEM!

– Én pedig átugrom egy kicsit a srácokhoz – intett Farlan Guntherék felé. – Ne aggódjatok, megleszünk. Ti csak… öhm… élvezzétek… egymást? Mindegy, felejtsd el, hogy megszólaltam, Levi – mondta gyorsan. – Szép estét nektek.

– Nektek is, Farlan – vigyorgott rájuk Eren.

– Aztán ne felejtsetek el bezárni! – emlékeztette még őket Levi, majd Eren karon fogta, és kiléptek a hűvös éjszakába. A mindentudó vigyort ezek után lehetetlenség lett volna levakarni a barátaik arcáról.

** * **

A hálóban végre kettesben maradtak. Kölcsönösen megegyeztek abban, hogy kikapcsolják a telefonjaikat, és Eren csak reménykedni tudott benne, hogy másnap nem arra fog felkelni, hogy Mikasa vagy kétszáz kísérletet tett rá, hogy utolérje, és már a rendőrséget is hívta valamiféle sorozatgyilkosság gyanújával. Nála sosem lehetett tudni, mikor fogta el annyira az aggodalom, hogy minden követ megmozgasson.

A bor elfogyott, a sötétben valamennyire a ruhák is lekerültek. Lustán csókolóztak, bátran érintették egymást. Eren lecsókolta az utolsó borcseppet is Levi ajkáról, kényelmesen sóhajtott, ahogy melléhengeredett az ágyban. Alig csináltak valamit, már összegyűrték maguk alatt a lepedőt, Eren lába pedig a takaróba is belegabalyodott. Nevetett, miután kibányászta magát belőle, nekidőlt Levinak, a feje a férfi vállgödrének simult.

– Tudod… Ha megfogadtad volna a tanácsomat és kimentünk volna a szabadba… Most nem tudná mindenki, mivel fogjuk eltölteni az éjszakát.

Levi felhorkant.

– Ennyire szeretnél a szabadég alatt szexelni?

– Nem a „hol” számít, hanem a „kivel”.

– Helyes válasz.

Eren a plafonra vigyorgott, újra meg újra Levi vállára csókolt. Finoman cirógatta az ajkával a bőrt, majd a nyakához érve gyengéden végigkarcolta a fogával, és amikor Levi élesebben vette a levegőt, gondot fordított rá, hogy meg is szívja. Biztosra vette, hogy hosszú időre nyomott hagyott a férfi testén, de a legkevésbé sem érdekelte; a sajátja már régóta tele lett Levi birtokló fog- és harapásnyomaival, sárgába meg lilába hajlottak az elmúlt napok során. Élvezte mindegyikük látványát a tükörben.

Levi a csípőjére markolt, valahogy úgy sikerült irányítania, hogy Eren lovagló ülésben el tudott helyezkedni fölötte. Átkarolta Eren nyakát, lehúzta magához egy forró csókra; a szájuk összepréselődött, a nyelvük félúton találkozott, táncba hívva egymást… És valahogy minden tökéletesnek tűnt. Egymáshoz simultak, és ez könnyen ment, nagyon könnyen, meztelenül és keményen a szoba félhomályában. Felbátorodva érintettek, merészen simítottak. Eren ívbe feszítette a hátát, előrelökte a csípőjét.

– Talán így… könnyebb – hallatszott Levi hangja a fülénél, mikor finoman a hasára gördítette. A keze megpihent valahol Eren köldöke tájékán, úgy nyúlt alá és tartotta meg a súlyát, amíg Eren meg nem támaszkodott az alkarján, a testét meg nem emelte készségesen a levegőbe. Négykézláb, úgy, hogy a homlokát könnyedén az ágyneműnek tudta nyomni, nem látni Levi arcát… Még könnyebb lett az egész, kevésbé zavarba ejtő.

– J-jól vagyok így?

– Kényelmes így? – kérdezett vissza Levi.

Eren hümmögött.

Nem volt rossz.

– Jól van.

Levi ajkát érezte a bőrén, a gerincoszlopát követte végig, csigolyáról csigolyára haladva, apró, nedves csókokat nyomott rá, míg el nem érte a csípőjét; akkor rámarkolt a kezével, mély levegőt vett.

Eren szíve tandemben vert.

Durr-durr!

Durr-durr!

DURR-DURR!

Teljesen más volt, mint mikor Minával rászánták magukat, hogy elveszítik… Az még ennél is esetlenebb volt, ráadásul túl korán is lett vége, és egyikük sem élvezte igazán. Nem voltak csalódottak, csak nem ilyenre számítottak. A gyakorlás tette a mestert, a következő már nem volt annyira béna, a sokadik együttlétüket pedig már igenis élvezték. Eren elbizonytalanodott, vajon most is így lesz-e.

Kinyílt az éjjeliszekrény fiókja, Levi matatott, káromkodott, kicsit idegesnek hallatszott. Mikor visszamászott mögé az ágyba, hűvösek és síkosak voltak az ujjai, gyengéden simogatták, miközben az ajkával újabb meg újabb csókot adott, ez alkalommal a csípőjét részesítve még nagyobb előnyben. Eren borzongott, homorított, furcsa hangot produkált. Nem nézett rá, lehunyta a szemét, amikor megérezte az első érintéseket.

Hazudott volna, ha azt állította volna, hogy egy kicsit sem fájt. Soha életében nem érintették meg még így, és Levi hiába fogta vissza magát, akkor is valami szokatlant tettek, valami olyasmit, amit Eren teste még soha nem élt át. Az első ujj nehezen siklott belé, ő maga is rágörcsölt, nehezen tudott ténylegesen ellazulni – de amikor sikerült, még könnyebbé vált maga az egész, ahogyan azt Levi előre megjósolta. A második talán még nehezebben, mint az első, pedig addigra már azt hitte, sikerült megszoknia a szokatlan ténykedést – aztán Levi előrenyúlt, megkereste a szájával a száját, hátrahúzta egy csókra, és az ujjak mélyebbre és bátrabban siklottak belé, és Eren teste remegni kezdett valamitől, valami egészen jótól. Tudatában volt benne, mennyire fájóan kemény lett, és annak is, hogy a makkja gyöngyözött, ám sem magát, sem Levit nem sürgette. Jó volt ez a lassú, komótos tempó, hozzá tudott szokni, jobban tudta élvezni.

Levi lassan mozgatta az ujjait, gyengéden ollózott a testében, és valahányszor kényelmetlenebb lett, nem fukarkodott használni a síkosítót sem, ahogyan csókokat sem felejtett el adni Eren nyakába, a csípőjére vagy éppen a gerincére. Végigcsókolta az ujjait, belecsókolt a tenyerébe; lehunyt szemmel mormogott valamit, amit Eren nem értett, de nem is kellett értenie… Elég volt sejteni a szavakat.

Mikor végre beléhatolt, Eren túljutott a nehézségeken, az első orgazmusától kábultan kapaszkodott a szétgyűrt ágyneműbe, a teste készségesen és mohón engedelmeskedett a vágyának. Így, hogy egyszer már elélvezett, nem fájt annyira, mint amennyire számított rá, de így is eléggé fájt. Összeszorította a fogát, és csak akkor lazított rajta, mikor Levi mozogni is kezdett benne, és közben fogta a csípőjét, segített neki, hogy még könnyebbé tegye. Nem ilyennek képzelte az egészet, mégis csodálatos volt így is. Egy ütemre mozdult a testük, ugyanaz a szenvedély fűtötte mindkettőjüket.

Furcsamód mindketten csendesek voltak – Eren néha halkan felnyögött, mikor Levi farka a prosztatájának simult, Levi pedig hangosabban vette egy kicsit a levegőt, ahogy a vége felé közeledtek –, de egyiküket sem zavarta. Ez így volt jó elsőre, így volt meghitt és tökéletes, pláne azok után, hogy mennyi mindent át kellett élniük, míg eljutottak odáig. Eren már azt hitte, a végére le is fújják az egészet. Mit kellett tudnia mindenkinek, hogy éppen mit akartak csinálni egymással? Annyira kínos!

Levi száját csókolta, az utolsó lökések tökéletesek voltak, a forróság a hasában engedett egy kicsit, férfiassága Levi finom szorításába került. Nem egyszerre élveztek el, azonban egyikük sem bosszankodott miatta – az elhasználódott óvszer zsebkendők hadával végezte végül a kukában, Eren meg kellemesen és sajogva nyújtózott végig az ágyon, figyelte a férfi ténykedését, kielégülten és lágyan mosolygott.

Mikor minden megfelelt Levi magas higiéniai mércéjének, Eren a karját nyújtotta, csókra invitálta, a reluxákon keresztül pedig besütött egy kicsit az utcai lámpák fénye. Gyengéden csókolóztak, míg Eren feje Levi vállára nem bukott – az álom gyorsan érkezett, sietve támadt, ragadta magával. Lehunyta a szemét, testével a férfihoz simult. Levi átölelte, és végül tényleg elaludtak. Nemcsak ő, hanem Levi is, ami ritkaságba ment.

Reggel nézte csak meg a telefonját, felkészült a legrosszabbra. Öt (csak öt!) üzenet érkezett Mikasától, három (csak három!) pedig Armintól, az utolsó mindkettőjük részéről a „Jó éjszakát! Vigyázz magadra!” volt. Jean perverz hangulatjelet küldött, nagyon elemében érezhette magát, amiért Eren gondolatban felírta magának, hogy ne felejtsen el behúzni neki egyet.

Levi megtámaszkodott a könyökén, gyűrött, álmos arccal pislogott rá, nagyokat ásított. Az egész éjszakát végigaludta.

– A barátaid? – kérdezte egy ásítást követően.

Eren összeráncolta a homlokát.

– Is-is – felelte. – Az utolsó üzenet ismeretlen számról lett küldve.

Levi azonnal elevenebb lett.

– Kenny? – dörmögte sötéten.

– Öhm… – Eren a fejét rázta. – Nem hiszem. – Azzal Levi felé nyújtotta a telefonját. – Szerintem nem ő az.

Levi átvette a készüléket, végigsiklott a tekintete a képernyőjén. A ránc homlokán mélyebb lett, mire átpörgette a beszélgetéseket, és ráakadt arra, amelyikről Eren beszélt.

Eren nem izgult, mégis érezte, hogy a szíve akaratlanul is felgyorsult.

Csak ennyi állt benne:

Te vagy… Eren Jaeger?

És még egy mondat… A mondat, ami egészen Eren szívéig hatolt.

Semmiben sem hasonlítasz apádra…



Készült: 2018. 10. 03. – 2019. 05. 02.
Megjegyzés: *csipetnyi manga spoiler, Galliard és Pieck ültek a teázóban ;)
ÉS ÚRISTEN, sokkal tovább tartott, mint gondoltam volna, de VÉGRE kész ez a szösszenet is. ÉS ÚRISTEN, akik olvassák a mangát, azok tudják, ki fog érkezni majd, és miért mondtam, hogy lesz egy 90+ szösszenet is. Végül is… hamarosan az animét nézők is tudni fogják. Gyorsan elröppen ez a 10 rész…

A következő szösszenet Jean/Armin lesz, talán éppen az ő estéjükről fogunk olvasni egy kicsit, mert bár mozizósra tervezték, ember tervez… és hát, tudjátok, hogy megy ez. :) És nem elfelejteni, Armin hardcore Shingeki no Kyojin-rajongó, nézzen mindenki 3. évad második felét, talán nem cseszik el! <3

Folytatás remélhetőleg nem fél év múlva.

6 megjegyzés:

  1. Kedves Detti!

    Tartozom egy töredelmes vallomással: már tegnap elolvastam ezt a részt, novellát. Nem is tudom minek tituláljam. Mindenesetre nagyon nagyon jó lett. Az elején szabályosan halálra nevettem magam és ezt majdnem egy szőnyeg bánta a valóságban is. A két kedvenc részem innen az volt, mikor Eren mondta, hogy Mikasa sose fejezze be a mondatot illetve az, mikor megkérdezte hogy van-e méltósága a lánynak. Nagyon nevettem ezeken. Ahogy a randalírozós jelenet is vicces volt. Szegény Farlan, kapott egy nagyot onnan, ahonnan a legkevésbé számított rá :S.

    Ami pedig Levi, Eren jeleneteket illeti azok is nagyon nagyon nagyon tetszettek *o*. Mind végtelenül aranyos volt és a +18-as rész pedig nagyon szépen volt megírva. Nem túl sok, nem túl kevés. Pontosan annyi, mennyi kell. (Számomra egy elnyújtott szex jelenet bármilyen könyvben/novellában már-már kínosba tud átmenni.)

    Ami pedig az SMS-t illeti van tippem kitől jött, de nagyon várom már a következő részt (vagy az az utánit) hogy kiderüljön :D.

    Fruzsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Fruzsi!

      Nagyon megleptél a véleményeddel, örülök, hogy ezt a történetet - öhm, szösszenetcsokrot - is olvasod tőlem, és hogy hagytál magad után nyomot. ^^

      Húúú, ha tudnád, mennyire megkönnyebbültem, hogy nevettél azokon a részeken! Sosem sikerül megállapítanom, hogy csak én szórakozom ennyire jól írás közben, vagy tényleg viccesre sikerült egy-egy jelenet, de akkor ezek szerint most nem vallottam kudarcot. :D Szegény Farlan amúgy igen, most kicsit pórul járt, de majd Isabel megvigasztalja és kiengeszteli. ^^ (Járnak vagy éppenséggel nem járnak ebben a történetben, hirtelen nem is tudom, de valami van közöttük, az biztos.)

      Bevallom, ritkán szoktam erotikus tartalmú fejezeteket írni, valahogy mindig olyan zavarba ejtő részletezni... Úgyhogy én inkább a finom utalások híve vagyok; a kevesebb néha több elvet vallom, és szeretem, ha egy történet nemcsak arról szól, hogy két szereplő egymásnak esik. (És persze a valóságban semmi sem úgy történik, mint egy pornóban, tehát... azért nem árt, ha a realitások talaján maradunk.)

      Óóó, igen, az ominózus SMS, szerintem biztos jó a tipped. :D A következő szösszenet már elkészült, abban Jean és Armin estéje lesz, tehát ezzel a szösszenettel játszódik egyidőben, de az azutáni viszont... Manga spoilerre felkészülni, a rejtélyes idegen érkezik, és felkavarja egy kicsit az állóvizet.
      [És amúgy kb. két nap, és hozom Az óceán túloldalán következő fejezetét. ;)]

      Köszönöm, hogy írtál!

      Detti

      Törlés
    2. Kedves Detti!

      Meglep hogy mefleptelek a felemnyemmel :D. Az igazság az hogy a Szabadság szárnyai szöszöket előbb - olyan 4-5 résztől - olvastam mint az Ócen túloldalánt [aminek nem mellesleg nagyon örülök hogy jön a következő része már alig várom! *o*]. Szóval már vártam ezt a részt is :D. És hogy ne érjen meglepetésként a Múltadba zárvát is olvasom de az Ócenaos a határozott kedvenc.

      És igen megértem a fentartásod az erotikus tartlom írásával. Egyszer próbáltam én is de annyira zavarban voltam, hogy az hihetetlen. Pedig nem vagyok már tizenéves suhanc xD. És ezt az egymásnak esést is megértem, nagyon sok DJ és fanfic csak arról szól valami lagymatag történettel és ezt én sem szeretem. De e miatt szerintem nem kell aggódnod, a te történeteid nagyon nagyon messze állnak ezektől ^^. (Úgy értve természetesen, hogy minőségben ezek felett vannak.)

      Fruzsi

      Törlés
    3. Szia Fruzsi!

      Wooow, jó sok mindent olvasol tőlem, erre aztán tényleg nem számítottam. ^^ Amúgy Múltadba zárva új fejezet is érkezni fog valamikor; ez a május nagyon frissítős lesz, mert zsúfolt a vizsgaidőszakom, és töltögetem fel, amiket már gyorsan megírtam. Örülök amúgy, hogy az Óceános a kedvenced; bevallom, én is azt szeretem a legjobban (pontosabban a koncepciót, hogy Eren Marley harcosa, és nem Paradis katonája, úgyhogy lesz amúgy más párossal ilyesmi történet, szösszenetcsokor vagy nem tudom, minek nevezzem).

      Köszönöm szépen! ^^ Ha pedig valaki ilyet keres amúgy, lehetősége végtelen, úgyhogy...

      Köszönöm, hogy írtál!

      Detti ^^

      Törlés
    4. Kedves Detti!

      Hát igen :D. Tudod olyan ez, mint mikor egy írónak tetszik az írása, mindent elolvasol, ami a leírások alapján kedvere való lehet. Szóval én most is így tettem :D.

      És jaj én örülök, hogy lesznek még ebben a világban szöszök :3. Szerintem nekem is pont a koncepció miatt a kedvencem. Mert annyira egyedi és szokatlan és nagyon nagyon jól működik mind e mellé :D.

      Fruzsi ^^

      Törlés
    5. Szia Fruzsi!

      Ennek nagyon örülök, remélem, nem fogok csalódást okozni! ^^ Végre géphez kerültem, így felkerült Az óceán túloldalának új fejezete, előre is jó olvasást kívánok. :)

      Detti

      Törlés