Floch/OC(/Eren) – Idióták [novella; manga spoiler (117!)]

Idióták

Párosítás: Floch Forster/OC, mellékszálon: Eren Jaeger/OC

Tartalom: Selena Richter otthonát óriások pusztították el, mikor kilencéves volt. A szüleit a szeme láttára falták fel, de ő szerencsésnek bizonyult; Mike Zacharias időben rátalált, és onnantól kezdve gondoskodott róla. Tizenkét éves korában nem volt kérdéses, hogy részt vesz a kiképzésen; a 104. kiképző egység tagjaként összebarátkozott a „csapattal”, később pedig Eren szerelme is lett. Eren azonban önfejűen átszelte az óceánt, és még csak el sem búcsúzott tőle, így tíz hónap elteltével Selena még mindig nem tudja a miérteket, de már nem is érdekli. Továbblépett, és beleszeretett Flochba. Pont akkor, amikor minden tökéletes, kell neki is megőrülnie… Még hogy Jaegeristák! Nevetséges.

Megjegyzés: MANGA SPOILER (117!), ennek tudatában kéretik olvasni. Kérésre született, és néha én magam sem tudtam, hogy mit szeretnék kihozni belőle… úgyhogy akár az is előfordulhat, hogy inkább Eren/Selena, mintsem Floch/Selena. :D Egy biztos, Selena nem egy megjuhászkodó típus, én pedig nagyon élveztem, hogy írhattam róla.

---

1. felvonás,

amelyben megismerjük Selenát

– Jaeger-frakciónak nevezik őket, azt akarják, hogy Eren Jaeger vezesse az új Eldiai Birodalmat.

Selena Richter csupán fél füllel hallgatta Connie rekedt suttogását, az ölében pihentetett kezét bámulta inkább, és próbált nem arra gondolni, ami a léghajón történt. Valahányszor lehunyta a szemét, Sashát látta maga előtt, és Louise-t meg saját magát, amint kétségbeesetten küzdenek, hogy megmentsék az életét. Azt kívánta, bárcsak örökre elfelejthetné.

– Annyi bizonyos, hogy Floch győzte meg azokat az újoncokat – morogta Jean elsötétült arccal.

– Nem azokat – javította ki Selena. – Louise-t.

– Louise-t is – biccentett Jean, majd kinyúlt, a kezébe vette Selena jobbját, a remegő ujjakra szorított. – Sajnálom – mondta halkan –, tudom, hogy Floch meg te…

– Ne beszélj róla múlt időben – förmedt rá egyből Selena. – Még mindig együtt vagyunk, csak… észhez kell valahogy térítenem – szűkült össze a szeme dühösen. Megtörölte az arcát szabad kezével, felitatta a könnyeit, amiket észre sem vett, mikor csordultak ki, aztán kibontakozott Jean vigasztalónak szánt érintéséből. – Szerintetek, ha pofán vágnám, minden helyrejönne?

Connie erre felemelte a fejét. Hosszú idő óta először nézték egymás szemébe; Selena nem tudta szavakba önteni, hogy mit érzett. Szerette a barátait – a kiképzést is együtt szenvedték el.

Valamennyien a 104. Kiképző Egységből kerültek ki – ha Flochot nem vette számításba.

Kilenc éves volt, mikor az otthonát óriások pusztították el, a szüleit pedig a szeme láttára falták fel. Ha nem lett volna Mike Zacharias, valószínűleg ő is hasonlóan végezte volna.

De Mike megmentette, és onnantól kezdve a szárnyai alá vette; a saját lányaként nevelte, és mikor Selena tizenkettő lett, nem is volt kérdéses, hogy a férfi nyomdokaiba lepve csatlakozik a katonasághoz, hogy felderítő lehessen.

Így ismerkedett meg a barátaival – Erenékkel, Jeannal, Connie-vak meg Sashával, azokkal, akikkel két teljesen más világból származtak. Együtt harcoltak óriások ellen, együtt élték meg, amikor Erenről kiderült, hogy óriás-alakváltó. Trost, a hatalmas fák erdeje, Stohess, előbb Annie, majd Reiner és Bertolt árulása, végül pedig Shiganshina és Liberio…

Eren – gondolta Selena aggódva. Mégis mit tervezel?

Connie a szemébe nézett, és egyszerűen ennyit kérdezett:

– Vissza tudod hozni vele Sashát?

Selena az ajkába harapott.

– Nem – felelte, mire Connie szomorúan elmosolyodott.

– Tudom, hogy Mikasa a szívére vette, amit mondtam, de Armin… Ő megértett engem, és tudom, hogy te is… Selena. Meg te is, Jean – sandított a fiúra. – Ti ott voltatok. Hallottátok nevetni… Sasha meghalt – szorult ökölbe a keze –, de az a rohadék… Az a rohadék nevetett rajta!

– É-én… Én nem hiszem, hogy… – Selena elhallgatott. Mindegy, gondolta, úgysem tudnám meggyőzni az ellenkezőjéről. Hiába gondolom azt, hogy Eren nem azért nevetett… Connie a Másik Felét vesztette el… Annyira nehéz…

Felsóhajtott, mire Jean hasonlóan tett.

– Nézd, Selena, tudjuk, hogy te meg Eren…

– Annak már nagyon régen vége – vágott a szavába. – Eren fogta magát, és se szó, se beszéd, lelépett civileket mészárolni! Nincs olyan, hogy Eren meg én!

– De mégiscsak te ismered őt a legjobban. – Jeannak sikerült megőriznie a hidegvérét. Selena már ezen meglepődött. Ő maga úgy remegett, hogy alig tudta kontrollálni magát.

– Nem mondanám – mondta végül egy megadó sóhaj kíséretében. – Armin és Mikasa… Ők ismerték a legjobban. Nekem… még annyit sem árult el, mint nekik.

– És egy ilyen alakra bízzuk a világunk megmentését – húzta el a száját Connie, mérgesen csettintett egyet a nyelvével. – Pompás.

– Talán ha beszélhetnék valamelyikükkel… Floch Eren nézeteit osztja… Talán… Eren elmondott neki dolgokat. Talán… – Szörnyű balsejtelme támadt, ahogy erre gondolt. Több mint tíz hónappal ezelőtt Eren elhagyta őket. A saját feje után kezdett menni, és többé senkit sem avatott be a terveibe. De Floch volt az, aki titokban mindvégig segítette őt… Floch, akihez aztán Selena túlságosan is közel került…

– Mi jár a fejedben? – kérdezte Jean szemöldökráncolva. – Esetleg tudsz valamit…

– Szerintetek kihasznált? – Selena tágra nyílt szemmel kérdezett vissza. – Floch – tette hozzá, mikor a két fiú értetlenül nézett össze. – Gondoljátok, hogy csak Eren kérésére férkőzött a bizalmamba?

– Nem lennék meglepve – válaszolt Jean lassan, elgondolkodó arcot vágva. A ránc a két szemöldöke között még jobban elmélyült. – Nem tudhatjuk, mit tervez Eren… Hogy mennyire vagyunk fontosak számára…

– Semennyire! – vágta rá Connie. – Sasha…

– Beszélnem kell vele! – zihált fel Selena. – Meg kell tudnom…!

– Erenhez nem fogod megkapni az engedélyt. Bár Mikasa és Armin ma megy Zacklyhoz. Talán őket, de csak azért, mert gyerekkori barátok… Te csak a barátnője voltál. Már nem vagy az.

– De Flochnak az vagyok! – pattant fel Selena ültéből. – Ha hozzá nem engednek be, majd meglátjátok, mennyire meg fogják bánni!

Erre Jean elnevette magát, Connie pedig elnyomott egy halvány mosolyféleséget.

– Azért hagyd őket életben, Selly!

A lány hátrapillantott a válla fölött, mikor már az ajtóhoz ért. Nem volt nehéz kitalálni, hogy Mikasa a temetőben időzött, mielőtt találkozott volna Arminnal, Armin meg… minden egyes nap meglátogatta Annie-t, aki négy éve, hogy kristályba zárta magát.

– Nem ígérek semmit – mondta a fogát csikorgatva, majd behúzta maga után az ajtót. Már a folyosó végén járt, de még mindig hallotta Jean jókedvű nevetését.

2. felvonás,

amelyben Selena meglátogatja Flochot a börtönben

Az őrök először nem akarták leengedni, de elég volt csak Hanji nevét sóhajtoznia, és egy kicsit talán fenyegetőbbnek tűnnie a szokásosnál, mire félreálltak az útjából. Az egyik cella fogságában Louise sínylődött – felcsillant a szeme, mikor észrevette Selenát –; kicsivel távolabb pedig, miután elhaladt a többi újonc zárkája előtt, Flochra is ráakadt.

Az a rohadék – vicsorodott el rögtön, amint összeakadt a tekintetük. Úgy látszik, nem számított a saját barátnője érkezésére… Ha egyáltalán még a barátnője vagyok.

Erre a gondolatra az ajkába harapott. Szerette Erent, amikor még kamasz volt, és szerette Flochot, amikor felnőtt lett. A kettőt nem lehetett összehasonlítani. Mást érzett Floch iránt, és egészen mást Eren iránt.

Floch… Az a rohadék – gondolta megint. Mindvégig átvert.

– Drágám. – És nemcsak rohadék volt, hanem ostoba is, mert nem érezte a vesztét. Selena tajtékzott a haragtól. – Hát eljöttél… ennyire hiányoztam, igaz? – Valószínűleg ezzel akarta palástolni a döbbentét (meg talán azt is, hogy mennyire megrémisztette a tudat, hogy minden apró kis hazugságára fény derült, gondolta Selena egyre dühösebben), és meg sem fordult a fejében, hogy alaposan meg kéne fontolnia, amit mond.

– A legkevésbé sem – vágta rá Selena. – Louise-t jöttem meglátogatni. – Azzal a lány cellája felé fordult, karját makacsul összefonva a mellkasa előtt, szándékosan a hátát mutatva Flochnak. Kuncogás hallatszott – Holger vagy valamelyik srác produkálta –, Selena azonban egyetlen pillantásával beléjük fojtotta.

Kellett néhány perc, hogy összeszedje magát, és Flochnak is, hogy eldöntse, mit mondjon neki. Mikor visszafordult felé, egyszerre akartak megszólalni.

– Előbb te – udvariaskodott Floch, felemelve mindkét kezét.

– Aha! – szűkült össze Selena szeme. – Hát jó! – sziszegte. – Mi ez az egész Jaeger-frakció? Nektek teljesen elment az eszetek?! Azt ne mondd, hogy támogatod a civilek lemészárolását! Ami Liberióban történt…

– Eldia győzelme volt! – vágott a szavába Floch. – Az új Eldiai Birodalom győzelme!

– Na, ne szórakozz velem! Eren… – Selena hangja elcsuklott, ahogy eszébe jutott a fiú. – Eren küldött? Eren kért meg rá, hogy legyünk barátok, hogy… – Szeress, gondolta fájón. Ezt akarom megkérdezni, de egyszerűen nem tudom.

Floch olyan arcot vágott, mint akit arcon ütöttek volna. Kikerekedett a szeme, és elnyílt az ajka.

– T-tessék?! – nyögte teljesen elfehéredve. – Te meg… mégis miről beszélsz?

– Amire gondolsz – válaszolt halkan.

– Sel… – Floch nyelt egyet, a rácsokba kapaszkodott. – Nem tudom, mi jár éppen a fejedben, csupán sejtésem van, de sürgősen felejtsd el, bármi is az!

– Ezek szerint tévednék? – Selena elvicsorodott. Közvetlenül a cellarácsokhoz hajolt – legszívesebben hatalmas pofont kevert volna le Flochnak, ám a cella megakadályozta benne. Elfintorodott, mikor Floch ujjai finoman az övéihez értek.

– Persze, hogy tévedsz! – csattant fel a fiú. – Ennek semmi köze Erenhez! Ő soha… nem utasított volna ilyesmire. Ami történt… az azért volt, mert én így akartam. Mert akartalak téged – nézett a szemébe őszintén –, és még most is akarlak. A Jaegeristák…

– Értem – bólintott Selena kicsit megszelídülve. – Jó… – A hangja suttogóvá vált, visszafogta magát. Még így is dühös volt Flochra – a Jaeger-frakcióval egyszerűen nem tudott egyetérteni, pláne azok után nem, ami Liberióban történt.

– Hiszem, hogy Eren Jaeger az egyetlen igaz vezetőnk, aki győzelemre segíthet minket… és aki megmentheti Eldiát. Akiket ide bezártak, mind ebben hisznek. De nemcsak ennyien vagyunk. Ha most nem is érted, idővel meg fogod érteni, ebben biztos vagyok.

Selena a szemét forgatta.

– Ha jót akarsz magadnak, csak ne legyél biztos semmiben, ami velem kapcsolatos!

Floch azonnal visszakozott.

– Persze-persze! – emelte fel a kezét védekezőn. A lányra vigyorgott, pimasz fény csillant fel a tekintetében. – Csak szeretnélek kiismerni.

– Sok sikert hozzá… – motyogta Selena. – Ha sikerült, elárulhatnád, hogy csináltad. Még én sem ismerem saját magamat eléggé ahhoz, hogy tudjam, mit keresek itt.

– Azért jöttél, mert szeretsz – hangzott el a magabiztos állítás, mire Selena nagyot sóhajtott.

– Valóban? – kérdezte élesen, bár a végére megremegett a hangja.

A francba!

Floch kihúzta magát; önbizalma, ami nagy valószínűséggel akkor párolgott el, mikor megpillantotta Selenát belépni, mintha visszatért volna, és a lánynak így csak még jobban viszketett a tenyere. Koncentrálnia kellett, nem azért látogatta meg, hogy barátságos csevejt ejtsen meg vele. Azért jött, hogy tisztázza a félreértést – mert ezek szerint tényleg csak félreértés volt –, és talán azért is, hogy egy kicsit jobb belátásra bírja a fiút. Nem volt benne biztos, hogy sikerülni fog, sőt! Elnézve Floch arcát, aligha.

Miért is van rám ilyen hatással? – dühöngött.

– Azért jöttem, hogy megtudjam, mi ez az őrültség – találta meg végül a hangját. Floch erre meglepetten pislogott rá.

– Őrültség? – visszhangozta. – Nem nevezném annak. Sel, te ezt…

– Nem értem, mi? – Selena a fejét csóválta. – Akkor világosíts fel, Floch! Azért jöttem, hogy megértsem. Eren… – Nyelt egyet, erőt kellett vennie magán, hogy folytassa: – Eren ártatlanokat ölt. Azt hittem, sosem fog ilyet tenni… Hogy tényleg ismerem… De… Te is ezt tetted – suttogta, ahogy felidézte a liberiói csatát. Ha Jean nem fékezi meg, örömmel gyilkolt volna tovább. Tényleg… ő lenne az, akit szeretek? Egy kishang persze elszántan bizonygatta, hogy mindenre van magyarázat. Arra is, amit Floch tett. Amit együtt tettek Erennel. – Kérlek, mondj valamit… – könyörgött, mire Floch ráemelte a tekintetét.

– Nincs mit mondanom. Nem értünk egyet. De majd meggondolod magad – tette hozzá rögtön bizakodóan. – Biztos vagyok benne, hogy meg fogod gondolni magad, Sel. Ha egy kicsit többet látsz, ha egy kicsit jobban megismered a világot, meg fogod érteni. A mi oldalunkra fogsz állni.

A lány mély levegőt vett, elsötétült az arca.

– Örülj, amiért a rácsok túloldalán vagy – fenyegette. – Ha nem ott lennél, pofon vágnálak.

Flochnak a szeme sem rebbent.

– Nem sokáig vagyok itt – mutatott végig magán. – Ki fogok innen kerülni.

– Milyen… magabiztos valaki.

– Hiszek valamiben.

– Valamiben, mi? – Selena elhúzta a száját. – Bennem is hiszel egy kicsit, mi? – A kabátja zsebébe nyúlt, kitapintotta a cellaajtó kulcsát. Milyen egyszerű lenne… Csak egyetlen mozdulatába telne, elfordítaná a kulcsot a zárban, és tá-dám, Floch szabad lenne, mint a madár, Selena meg… hatalmas bajban. Hanji parancsnok szépen Floch helyére zárná, és egy jó darabig ott is tartaná.

– Reménykedem benne, hogy kiengedsz.

– Álmodozz csak! – Selena a szemét forgatta. – Nem fogom elárulni a Felderítő Egységet! – A tekintete Louise-ra siklott, aki mozdulatlanul állt a cellájában, jobbját a szívéhez emelve. Azóta csinálta ezt, amióta Mikasa meglátogatta – legalábbis a jelentések szerint. Érte igenis vérzett a szíve, belegondolni is rossz volt, hogy itt kellett hagynia hosszú éjszakákra. – Sajnálom, Louise – mondta a lánynak. – Nem hozhatlak ki.

Louise állta a pillantását.

– Adj nekünk egy esélyt, Selena – kérte csendesen. – Nem vagyunk szörnyetegek, csak hiszünk Erenben és Zeke-ben. Van egy tervük, amivel megmenthetjük a világot. Ennél többet nem árulhatok el.

– Terv? – Selena felnevetett. – Zeke-nek már van egy terve, ha elfelejtettétek volna.

– Nem tudsz te semmit, Selena, ez a te bajod.

– Adj nekünk egy esélyt. – Floch a rácsokba kapaszkodott, ujjaival Selena után nyújtózott. – Adj nekünk egy esélyt, hogy bebizonyíthassuk, szerelmem.

Selena elfordult tőle.

– További szép napot – intett neki búcsút, majd küldött még egy utolsó, bocsánatkérő mosolyt Louise felé, és elegánsan távozott az alagsorból.

3. felvonás,

amelyben Selena rájön, hogy idiótákkal van körülvéve

Floch mindig remekül értett hozzá, hogy felbosszantsa. Már a kadétéveik alatt is rendszeresen sportot űzött belőle, hogy a 104. egység idegeire menjen, és akkor még szóba sem került, hogy a Felderítő Egység tagja legyen. Azóta mesterivé fejlesztette eme képességét, Selena pedig egyenesen fortyogott a dühtől, miután otthagyta a börtöncellában raboskodni. Egyedül Louise miatt érzett bűntudatot, szegény kislányt tényleg kedvelte, és egyszerűen nem akarta elhinni, hogy Floch belerángatta egy olyan hülyeségbe, mint amilyen a Jaegeristák szervezete volt. Pont ez hiányzott neki!

– Ha így folytatod, életed végéig ráncos leszel – jegyezte meg Jean, mikor összetalálkoztak a folyosón. Connie szobájából jöhetett, a fiú vigasztalhatatlan volt, amióta Sasha meghalt. Miután Selena elrobogott, hogy bebocsátást kérjen az alagsorba, ahol a foglyokat őrizték, Jean és Connie még sokáig beszélgettek csendesen. Eren a barátjuk volt. Eren mindannyiuk barátja volt, és most mégsem ismertek rá. Még Selena sem.

– Ah! – A levegőbe bokszolt. – Mintha számítana is valamit… – dörmögte aztán. – Floch börtönben, Eren börtönben, a világ romokban.

– Nos, nem túl rózsás a helyzetünk – vakarta meg a tarkóját Jean –, ráadásul amit Armin is mondott… Erennel kapcsolatban… Nem tetszik ez nekem, hogy nem akarják beengedni őket hozzá.

– Nem akarják? – pislogott nagyokat Selena. – Ez biztos?

– Feltételezés. Azért megpróbálják – vonta meg a vállát. – Máriára, Shiganshina hősei lennénk! Ezek a rohadt falak már nem állnának, ha nem harcoltunk volna az emberiségért vért izzadva! Ha nem áldoztunk volna fel annyi embert… köztük Erwin parancsnokot is…

– Shiganshina. – Selena dühe elpárolgott, a hangja suttogássá szelídült. – A pince titka. Azon a napon minden megváltozott. Eren viselkedése… Onnantól kezdve rá sem lehetett ismerni. Onnantól kezdve…

– Egyszer csak elkezdte a maga útját járni, amire mi bárhogyan is szeretnénk, nem tudunk rálépni. Kíváncsi vagyok, vajon mi járhatott a fejében, amikor átszelte az óceánt… és vajon milyen lehetett a találkozása Zeke-kel. Mi mindent tudhatott meg, és miért akarta mindenáron felfalni a Háború Pörölyét.

Selena egyikre sem tudta a választ. A katonaság valamit fontolgathatott, mert Mikasát és Armint valóban nem eresztették be Erenhez. Még őket sem, pedig ők tényleg a gyermekkori legjobb barátai voltak. Aztán persze sosem derült ki, mert a Jaegeristák nem hagyták annyiban, Darius Zackly irodája felrobbant, Selena futólépésben közelítette meg a holttestét. Odakint az emberek hangosan üvöltöttek; „Szenteljétek rá a szívetek!”, hangzott el minden irányból, amit hallva Selena ökölbe szorította a kezét.

Eren megszökött. A Háború Pörölyének erejét használta, talán éppenséggel pont ezért akarta megszerezni az erőt a Tybur család hölgyétől. A Háború Pörölye olyan képességgel bírt, amivel akárhonnan ki tudott szabadulni. Többé egy alvilági cella nem jelentett számára akadályt, és ez… egyszerre volt döbbenetes és ijesztő.

És persze Floch is megszökött – fintorodott el. Meg Louise. Nem hiszem el, hogy már megint bajba sodorta! Ezért esküszöm, hogy megölöm! És valami fellobbanhatott a szemében, valami ijesztő fény, mert Armin félrenyelte ijedtében az italát, és védekezően emelte maga elé mindkét kezét.

– Nem tudom, miért kattantál be ennyire, de ne bánts!

Selena felhorkant.

– Nem szokásom – húzta el a száját, mire Armin szeme kidülledt.

– Nem? Selly, te…

– Tehát meglátogatjátok Nicolót? – vágott a szavába. – Veletek megyek.

– I-igen. – Armin megnedvesítette az ajkát; elkomolyodott. Az ideje nagy részét, amikor nem Hanji parancsnokkal vitatta Paradis jövőjét, Annie-nál töltötte. Erről mindenki tudott, mégsem hangoztatták egyszer sem. Csak leült a kristálya elé, elmesélte neki, hogy Sasha meghalt, hogy eltemették, hogy Eren ostoba módon megszökött… Hogy többé nem tudják, mi a helyes és mi az, ami helytelen. Hogy mit tegyenek… hogy ne hulljon darabokra körülöttük minden.

Mikor az étteremben váratlanul megjelent Eren – és persze a Jaegeristák –, Selena nem tudta, hogyan reagáljon. Nem látta ugyan a fiút, ám a hangok alapján tudni lehetett, hogy ő volt az. Floch ott állt vele szemtől szemben, rájuk szegezte a puskáját, és a szeme sem rebbent, mikor találkozott a tekintetük.

– Rohadék – közölte vele megvetően. – Igazi rohadék vagy.

– Nem tudsz te semmit. – Floch csak ennyit mondott. Nem támadott, nem védekezett, csak ennyit közölt tárgyilagosan, és Selena érezte, hogy megint felment benne a pumpa. Bilincs kattant a csuklóján, csak azért nem tett semmit, mert az események tragikus fordulatot vettek. A két harcos-jelölt is ott vendégeskedett az étteremben, Selena elnézte a kislány arcát, a kislányét, aki nem volt több egy kölyöknél, és aki hidegvérrel megölte Sashát. A másik kölyök ivott a borból, ami Zeke gerincvelői folyadékát tartalmazta. A Felderítő Egységet letartóztatták.

– Te most… börtönbe fogsz zárni? – Selena mélységesen ledöbbent. – Neked… elment az eszed?

– Tényleg meg akar halni – súgta oda Jean Connie-nak. – Selena ezért tuti kinyírja.

– Nem is kérdés – bólintott a fiú sötéten. – De ezúttal nem fogom visszafogni.

– Ja, én sem.

Selena rájuk vicsorgott.

– Elhallgassatok! – majd Flochra nézett. – Ha ezt így folytatod…

– Nem foglak börtönbe zárni. – Floch nyugodtan válaszolt. – Előbb… Van valaki, aki beszélni szeretne veled.

Jeant és Connie-t erőszakkal kellett visszatartani, hogy ne próbálják követni őket. Floch vezette a helyiség felé, ahonnan Mikasa, Armin valamint a kislány – Gabi – távozott; megbilincselve terelték őket a lovas kocsik irányába.

Hosszú hónapok után végre ekkor találkozott először úgy Erennel, hogy beszélhetett vele. A fiú az asztalnál ült, a kezéből vér ömlött, meg sem kísérelte begyógyítani, és ráérősen hintázott a székében, miközben arra várt, hogy Selena megérkezzen. Floch átadta, a levegőből érződött a feszültség… és amikor becsukódott az ajtó, Eren végre rápillantott.

– Jól nézel ki – mondta halkan, mire Selena felnevetett.

– Most már te is – közölte vele. – Végre nem úgy festesz, mint aki nem ismeri a fésű fogalmát. És talán Levi hadnagy sem fog kidobatni most, hogy meg is fürödtél. Úgy bűzlöttél, hogy messziről lehetett érezni a szagodat.

Eren szája széle ennek hallatán mosolyra kunkorodott. Ritkaságba ment mostanában a mosoly az arcán, ráadásul most az a fajta volt, amit Selena mindig is annyira szeretett: kedves és gyengéd, kicsit talán nosztalgikus, hiszen a kapcsolatuk merően máshogy alakult. A szerelem, amit Selena egykor érzett iránta, nem múlt el teljesen, csupán átalakult; az árulás szakadékot ásott közéjük, mindketten sokat változtak.

– Hiányzott a humorod… és persze te is.

– Igen? – Selena felhorkant. – Hát… nekem egyáltalán nem hiányoztál. – Karba szerette volna vonni a kezét, azonban a bilincsnek köszönhetően nem tudta megtenni. Undorodva sandított rá, majd vissza Erenre, és már egyenesen robbant a haragtól. Viszketett a tenyere, le szerette volna törölni Eren arcáról azt a kedves, barátságos mosolyt. Nem illett már hozzá. Nem illett egy olyan emberhez, aki elárulta az emberiséget, és aki annyi ártatlan emberrel végzett Liberióban.

– Azt hiszem, erre a kíméletlen őszinteségre rászolgáltam.

– Nem kenyerem a hazudozás.

– Tudom.

Hallgattak. Méregették, tanulmányozták egymást. Többé nem voltak szerelmesek, sem barátok, sem drága ismerősök egymásnak. Ellenségek lettek, mert nem értettek egyet bizonyos dolgokban. Eren rossz útra lépett. Ha tényleg azon is fáradozott, hogy megmentse az egész világot, valamit nagyon elrontott. Zeke… nagyon elrontotta őt.

Irányítja – értette meg Selena. Csak ez lehet a megoldás… Az igazi Eren… Az az Eren, akit mindenki ismert, és akit mindenki szeretett, sosem tett volna ilyen szörnyűségeket. Ez Zeke befolyása. Zeke nagy terve, a „remegés”… Vajon mit mondhatott Erennek Liberióban? Mit hitetett el vele? A „remegés” csak egy ürügy… Nem rászabadítani akarják a világra a kolosszális óriások milliárdjait, hanem valami egészen mást akarnak elérni. Mi lehet az, ami annyira szörnyűséges, hogy ekkora fájdalommal nézel rám, Eren? Te még… mindig ugyanaz a fiú vagy, igaz? Mikasa könnyei, az Armin testét borító ütések… Nem változhattál ekkorát ilyen rövid idő alatt.

A homloka ráncba gyűrődhetett, mert Eren hirtelen elnevette magát. Nem tűnt igazi, boldog nevetésnek, de lényegesebben felszabadultabban hangzott, mint amilyenre Selena számított. Eren egy kicsit boldognak látszott. Nagyon kicsit, nagyon rövid időre.

– Olyan vagy, akár egy bagoly – csóválta a fejét. – Sokat változtunk, de van, amiben nem tudunk. – Újfent hallgatott, megrándult az arca. – Nem zavar – mondta. – Floch meg én… Beszélgettünk.

– Szerintem nincs miről beszélgetni. – Selena csak azért is folytatta tovább a homlokráncolást. – Ha azt hiszi, hogy ezek után szóba állok vele, akkor még nagyobb idióta, mint azt gondoltam, remélem, ezzel mindketten tisztában vagytok.

– Még nem érted. Hamarosan megérted.

– Ugyan! – horkant fel. – Nem akarom megérteni.

Eren a szemét forgatta.

– Meg sem lepődöm, hogy így viselkedsz. Mindig annyira makacs voltál. Ha valamit a fejedbe vettél, attól nem lehetett eltántorítani. Talán ezért is passzoltunk annyira egymás mellé – tette hozzá végül sután, mire Selena szeme összeszűkült.

– Hm, igen, lehet benne valami – húzta fel az orrát. – Amekkora idióta vagy, kellett melléd valaki, aki egy kicsit visszafog. Most, hogy láthatóan az összes barátodat megpróbálod elmarni magad mellől, kíváncsi vagyok, kire akarsz támaszkodni. Floch húzna ki a pácból? Pont ő? A sors fintora, mi? Itt hagytál a fenébe, és amikor visszatérsz, pont az segít rajtad, aki úgymond elloptad tőled a barátnődet.

– Ellopott volna tőlem?

– Ó, igaz – legyintett Selena. – Nem kellett ellopni. Feladtál, amikor elmentél – mutatott rá, és a hangjából most először csendült ki csalódottság. Bármennyire tartotta magát az elmúlt hónapok során, Eren nemcsak megbántotta az érzéseit; olyasfajta tátongó űrt hagyott maga után, amit nehezen lehetett betölteni. Floch nem vágyott rá; a maga ostoba módján szerette őt, és Selena is őt.

– Ebbe jobb lenne, hogyha inkább… – Félúton meggondolhatta magát, mert hirtelen teljesen megváltozott a tekintete. Tágra nyílt a szeme, majd egy pillanatra összeszorította a száját. Saját magával viaskodott, aztán mégis engedett. – Sajnálom – nézett egyenesen a szemébe. A hangja halkan szólt ugyan, de kegyetlenül őszintén. – Tényleg nagyon sajnálom, hogy búcsú nélkül mentem el. Hogy önfejűen a magam útját kezdtem járni… De ha itt maradok, ha elárulom neked, hogy mire készülök, biztosan visszatartottatok volna.

– Ez nem is kérdés! – heveskedett rögtön Selena. – Mégis mi a francot képzeltél magadról, hogy szó nélkül átszelted az óceánt?! Ráadásul teljesen egyedül! Az ellenség területére mentél! Felfogtad egyáltalán, hogy mekkora veszélybe sodortad magadat, és persze Paradist is, hiszen kiszolgáltattál bennünket az ellenségnek! Armin Kolosszálisa mégis hogy a fenébe tudott volna minket megvédeni?! Egyszerűen nem hiszem el, hogy még ennyi idősen sem gondolkozol, hanem…

– Jaj, ezt pont te vágod hozzám? – csattant fel Eren, ám a hangjának nem volt éle. Belefáradt abba a bármibe is, amit elszántan próbált kivitelezni, pedig a java még hátravolt. – Mindegy. Nem szeretnék veszekedni veled, nem ezért akartam beszélgetni, mielőtt… – Mielőtt mindannyiunkat lecsukatsz? Selena biztosra vette, hogy erre ment ki a játék. Kattant a bilincs, mégpedig az ő csuklóján is. Ezért ki fogom nyírni Flochot. Kezdheti a visszaszámolást – sötétült el a tekintete. Ha kiszabadulok – fogadkozott –, nem lesz köszönet. Senki sem bánhat így velem… Senki sem bánthat így a barátnőjével.

Félrebillentette a fejét, lassan szívta és fújta ki a levegőt.

Mikor ismét Erenre nézett, könnyebb lett valamivel.

– Na? – kérdezte sürgetően. – Akkor mit akarsz?

– Bocsánatot kérni. Azt mindenképpen.

– Ezért hívtál ide?

– Én csak… – Eren zavartba jött. – Szeretném, ha egy nap megértenéd – vallotta be halkan. – Nagyon szeretném, ha legalább te tudnád, hogy minden, ami mostantól történik, az nem azért van, mert önző módon összejátszom Zeke-kel. Mindennek oka van. A küldetést be kell fejezni. Ha nem sikerül, minden újra meg fog történni. Ugyanaz a történet, ugyanazok a hibák. – A végén már rekedtes hangon suttogott, egy teljesen más ember állt Selena előtt. Egy idegen, akit nem ismert. – Ha meg akarod menteni Mikasát és Armint – találta meg váratlanul a hangját Eren –, meg persze mindenki mást, akkor be kell fejezni a küldetést. Ez minden, amit jelenleg tehetünk.

– Eren…

– Kérlek… – És a hangjából könyörgés csendült ki. – Legalább te… bízz bennem egy kicsit.

Bizalom – gondolta Selena. Én bízom bennetek, Eren, csak nem tetszenek a módszereitek. Igaz… – jutott eszébe Darius Zackly, meg hogy nem akarták őket beengedni Erenhez –, talán minket sem kell félteni. Vége lesz valaha is?

– Ami köztünk volt… Annak végleg vége, igaz? – kérdezte végül hangosan. Eren elfordította a fejét, aprót bólintott a fejével.

– Neked most már… ott van Floch, nem igaz?

– Igen. – Mert összetörted a szívem. Mert elhagytál, feladtál minket, hazudtál. Továbbléptem, és ahogy látom, te is. Mindketten valami (valaki) mást választottunk. Te Zeke-et és a nagy tervet, én pedig Flochot és a Felderítő Egységet. Hogy Floch kit, mit választott, az még tisztázatlan volt. Selena annyit tudott, hogy biztosan pofán fogja vágni, ha újból találkoznak. Talán még jóval azelőtt, hogy berakná a dutyiba.

Nem szabad hagynom, hogy az érzelmeim vezéreljenek. Az emberiségért küzdünk minden egyes nap… Az emberiséget kell saját magam elé helyeznem, és ahogy téged elnézlek, Eren – sandított a fiúra –, te is azt teszed, csak máshogyan, mint mi.

– Azt hiszem, most már jobb, ha valaki a cellámba kísér.

Eren újból bólintott.

– Igen – mondta fáradtan. – Az lesz a legjobb. Bár… hosszú út vár rád addig.

– Ó? Hova megyünk?

– Ahol minden elkezdődött… – Eren lehunyta a szemét, hátat fordított neki. – Shiganshina körzetbe.

A cella végül ott várt rájuk. A kislány, Gabi külön zárkába került, Selena, Connie, Jean, Armin valamint Mikasa viszont ugyanazon osztoztak. A Jaegeristák átvették az irányítást a katonaság fölött, megbillogozták azokat, akik ittak a borból, ami Zeke gerincvelői folyadékát tartalmazta, és másokat is megjelöltek. Igazából ugyanazt a fajta módszert alkalmazták, amit Marley is az óceán túloldalán. Gusztustalanul viselkedtek, ugyanakkor Selena kezdte azt érezni, hogy mindannyian rászolgáltak erre a büntetésre. Mikasa és Armin azt mondták, hogy Zackly… Hogy Zackly szörnyű dologra készült Erennel kapcsolatban. Selena a pokolba kívánta, és remélte, hogy egyenesen oda is került. Legalább egy jó dolgot már fűzhettek a Jaegeristák nevéhez.

– Milyen kár, hogy Floch gyáva módon megfutamodott – dörmögte Jean, miközben összefonta a karját a mellkasa előtt. – Úgy megnéztem volna, ahogy Selena észhez téríti.

– Lehet, hogy őt már nem lehet megmenteni – morogta Connie. – Teljesen bekattant.

– Nincs mese, valamit ki kell találnunk.

– Armin, valami ötlet? – fordult a szőke fiú felé.

– Sajnálom – rázta a fejét a kérdezett. – A Kolosszális Óriásom segítségével nem tudunk innen kitörni, ez az egy biztos.

– Akkor talán a legendás Ackerman klán ereje – vetette fel Jean. Mindannyian Mikasa felé sandítottak. A lány azon túl, hogy megerősítette Armin állítását Erent illetően, nem volt hajlandó megszólalni. Mint kiderült, Eren… megbántotta Mikasát. Szavakkal, nem tettekkel. Őt nem ütötte meg. Azt egyedül Armin érdemelte ki.

Tehát ezt csináljátok – értette meg Selena. Elvágjátok a kötelékeket. A napnál is világosabb.

– Nem tudom, melyiket üssem meg jobban – szólalt meg hirtelen. – Miért van az, hogy csak idiótákkal veszem körbe magamat? – fakadt ki. – Előbb Eren, aztán most Floch. És most nézzétek meg, hova jutottam! – Elvicsorodott, dühödten fújta ki a levegőt. – Ha kijutok innen, esküszöm, hogy képen törlöm az összes idiótát!

Mindenki elfojtott egy mosolyt, még Mikasa is.

– Jól van – csapta össze a tenyerét Jean. – Találjunk ki valamit!

Selena harciasan bólintott.

Csak kerülj a kezem közé, Floch…

– Azt is megbánod, hogy a világra jöttél… – motyogta, majd közelebb lépett társaihoz, és mindannyian összedugták a fejüket, hogy kiötöljenek valamit a helyzetüket illetően. Órákkal később megremegett a mennyezet, borzalmas hangok hallatszódtak, és a levegő kínnal teli sikolyoktól lett terhes.

Aha.

Elkezdődött.

Készült: 2019. 01. 14. – 05. 22.