2016. július 25., hétfő

Vihar – 2. fejezet – A szökés

Halihó, erre tévedők! ^^
Kicsit bekavart a nyaralásom, így nem tudom biztosan, hogy azt sikerült kihoznom ebből a fejezetből, amit akartam, de remélem, tetszeni fog nektek. :) Jó olvasást kívánok, véleményeket szívesen fogadok! ^^
Illetve: tervek szerint hetente egyszer fogok frissíteni, feltehetőleg vasárnap-hétfő körül, de szösszenetek bármikor várhatóak. :) Van néhány, ami jelenleg békésen pihen az SnK mappában. ^^

Vihar

2. fejezet

~ A szökés ~

Eren…
A kulcs a titok nyitja…
Eren…
– Ébredj, Eren!
Eren.
Eren.
EREN.
Felejts, Eren…
Eren arra ébredt, hogy a vállát rázzák és közben suttogva szólongatják. Armin kezében halványan pislákolt még a gyertya lángja, amivel az arcába világított, Mikasa pedig, aki keltegetni próbálta, aggódva ráncolta a homlokát.
– Jól vagy? – kérdezte rögtön, amint észrevette, hogy magához tért. – Rosszat álmodtál?
– Mikasa, erre nincs idő – csóválta a fejét Armin. – Mennünk kell, mielőtt ideérnek!
Eren kábultan tűrte, hogy Mikasa segítsen neki a felülésben. Felnyögött; arcát a tenyerébe temette, amikor tudatosult benne, mennyire sajog a feje. Füle tompán zúgott, ágya verejtékben úszott. Görcsösen szorongatta a lepedőt, amit csak akkor engedett el, amikor észrevette, hogy Mikasa tekintete a kezére siklik.
Elfordította a fejét, zavartan nézett Arminra.
– Menni?
– Hé, Jaeger! – Összerezzent, és az ajtó felé kapta a tekintetét. Jean kukkantott be; igencsak bosszúsnak tűnt, miközben Connie-val és Sashával civakodott. – Meddig várjunk még rád?
– Igazad van, Armin, kifutunk az időből – mormolta Mikasa. Armin hezitált.
– Menjetek előre, Jean – mondta végül. – Segítünk Erennek, aztán jövünk.
Eren összevonta a szemöldökét, fáradtan dörzsölte meg a szemét.
– Elárulná valaki, hogy mi folyik itt?
– Nyakunkon a parancs a kivégzésedről. – Levi hadnagy megtámaszkodott az ajtófélfában. Nem az uniformisát viselte, hanem könyökig feltűrt fehér inget és sötét nadrágot, Eren meg nem tudott nem arra gondolni, hogy az ötvenhetedik falakon túli expedíció volt mindennek az oka. – Erwin őrizetben, szinte garantált, hogy felakasztják. Kaptunk egy fülest a Katonai Rendőrség egyik tagjától, a király elrendelte az elfogatásodat. Jönnek, ezért jobb lenne, ha nemcsak bámulnál, hanem szedelőzködnél. Elegem van ebből a mocskos helyből meg a nyavalyás Katonai Rendőrségből.
– Azonnal indulunk – nyugtatta meg Armin sietve. Levi hadnagy arca komor volt, túl komor. Erennek nyelnie kellett, amikor találkozott a tekintetük, s miután a hadnagy hátat fordított nekik, valahogy visszaköltözött belé az ereje. Eszébe jutott az álma, miközben az ingét gombolta be, ujjai remegni kezdtek, és magán érezte Armin aggódó pillantását. Mikasa Levi hadnagy után eredt – Eren csak remélni merte, hogy nem miatta –, Armin viszont ott maradt vele, hogy segítsen az öltözésben. Magára kapkodta az egyenruháját, aztán megmasszírozta az orrnyergét. – Féltünk, Eren – törte meg a csendet barátja. – Nem ismerünk rád Annie óta.
– Sok minden megváltozott – értett egyet Eren. – Én magam is változtam.
Eren…
Felejts, Eren…
Jeges hideg szaladt végig a gerince mentén, ahogy visszaemlékezett az álmára.
Az a hang – gondolta. – Az a nő… és a kulcs.
A nyakához nyúlt, megmarkolta a láncot. Utoljára édesapja nyakában látta Shiganshinában, erre határozottan emlékezett, utána valahogy odakeveredett hozzá. Találkozott az apjával, a kulcs azt jelentette. Találkozott azután, hogy az Mária falba lyukat ütöttek és az édesanyja meghalt.
Kettő lenne belőle? Két kulcs?
Egy apának, egy meg anyának? Mi ez az álom? Egy újabb emlék?
És az a nő? Ki volt az a nő? Miért érzem úgy, hogy mégis ismerem?
Felsóhajtott. Nem maradt több ideje, hogy gondolkodjon: Sasha berontott a szobába – majdnem hasra esett a küszöbben –, és félig térdelve, zihálva ragadta meg a karját; barna haja csapzott volt.
– Gyertek már! – kiabálta, parázsként izzó szemében eszelős fény csillogott. – Mire vártok?!
Egyikük sem hezitált többé, ám a lépcsőig sem jutottak, amikor a földszintről hangok hallatszódtak fel. Eren egyből felismerte Hanjiét, aki felháborodottan vitatkozott egy ismeretlen férfival.
– Ez őrültség! Eren megmentette a körzetet a Nőstény Óriástól!
– Ez a király parancsa – közölte a férfi higgadtan; a Katonai Rendőrségtől lehetett, mert Sasha dühösen szidta őket. – Ha ellenkeznek, felségárulásnak tekintjük.
– A király parancsa? – Hanji hisztérikusan nevetett fel. – Ugyan! – horkant fel megvetően. – Mind tudjuk, hogy az uralkodót a legkevésbé sem érdeklik az itt történtek, csak saját magával foglalkozik!
– H-hogy merészeli…
– Hordják el magukat! Senkit sem engedünk Eren közelébe!
– Szóljon annak a lánynak, hogy tegye el a kardját! – A katona ugyan felemelte a hangját, ám abból páni félelem csendült ki.
– Még mit nem! – vicsorgott Hanji.
– Az a lány Mikasa Ackerman. – Egy női hang szólt közbe, nyomban zúgolódás és hitetlenkedés támadt.
– Ackerman?
– Legalább annyira erős, mint Levi hadnagy – állította a katonanő. Társa erre felmordult.
– Nos, mindjárt kiderítjük. Levi hadnagy nem nagy szám.
Eren a falhoz simult, szíve a torkában a dobogott. Nyelve hegyén érezte felháborodását, amiért azok odalent odáig merészkedtek, hogy kétségbe vonják Levi hadnagy képességeit – pont az övét, aki számtalanszor bebizonyította már, hogy nem véletlenül hívják az emberiség legerősebb katonájának!
Keze ökölbe szorult.
– Most mit csináljunk? – kérdezte Sasha suttogva. Armin felemelkedett; ellépett tőlük, majd felsóhajtott.
– Lemegyek. Megpróbálom meggyőzni őket.
– Armin…
– Egyszer már sikerült, Eren.
Eren nyelt egyet. Amennyire a hangokból sikerült megítélnie, Mikasán kívül Jean, Bertolt és Reiner is lent maradtak. Ymir, Krista és Connie Sashát követhették, mert kisvártatva megjelentek a folyosó végén. Sasha megrázta a fejét, amikor észrevette őket; ujját a szájára helyezte, úgy intette, hogy maradjanak csendben.
– Ki kell jutnunk innen – suttogta Krista ijedten –, különben azok ott lent elhurcolják Erent.
– Maradj itt, Kristám – sóhajtotta Ymir beletörődően. – Segítek azoknak a szerencsétleneknek.
Sasha zaklatottan söpörte a füle mögé egyik hajtincsét.
– Connie, találtál valami kiutat?
A fiú leguggolt mellé, majd megrázta a fejét. Sasha elkáromkodta magát; a reggeliről mormogott valamit – talán búcsút intett neki –, de Eren nem értette pontosan. Majdnem elmosolyodott; annyira Sashára vallott, hogy a leglehetetlenebb helyzetekben is az ételen járt az esze.
Dobogó léptek hallatszottak, valaki a lépcső felé indult. Eren nem teketóriázott tovább, feléledt a bátorsága, gyorsan cselekedett: megragadta a hozzá legközelebb guggolót a karjánál fogva – Kristát, tudatosult benne haloványan –, és felrántotta a földről.
– Gyerünk! – zihálta. Sasha kijózanodott, azonnal mellettük termett.
– Jó, de merre? – kérdezte kétségbeesetten.
Eren a folyosó vége felé iramodott, maga után húzva szőke barátjukat. Sasha és Connie egy pillanatig hezitáltak, aztán megindultak utána. Odalentről dulakodás zaja vágta ketté a hirtelen beülő csendet, egy női sikoly csendült fel – biztosan nem Mikasától vagy Hanjitól származott –,  a léptek pedig felgyorsultak.
– Kiugrunk az ablakon – döntötte el Eren. Míg Sasha felvinnyogott, Krista összepréselte az ajkait, elszántan viszonozva a fiú pillantását.
Connie eltátotta a száját.
– Te nem vagy normális – nyögte. – Nincs nálunk a felszerelésünk, összetörjük magunkat… Vagy csak meghalunk. Az is elég, nem? – sandított idegesen Sashára. – Csak meghalunk. Jobb, mintha óriáskaja lennénk.
Eren fáradtan sóhajtott egyet.
– Van jobb ötletetek?
– Van – szólt egy hideg hang mögöttük, mire mindannyian összerezzentek. Eren megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor hátrafordult: Levi hadnagy meleg tenyere nehezedett a vállára. A férfi finoman megszorította azt, közben pedig hátrafordult. – Nifa, add oda nekik, amiket kimenekítettél. – Egy fiatal lány bújt át a karja alatt, alig lehetett magasabb nála néhány centivel. Rövid, fekete haja egyenes volt, s ahogy Eren jobban megnézte magának, arra jött rá, hogy megdöbbentően hasonlít Arminra.
– Ezeket sikerült – mondta a lány. Nifa, ahogyan a hadnagy nevezte.
– A felszerelésünk! – ujjongott Krista. Nifa biccentett.
– Csak kettő van – sajnálkozott. Levi komoran nézett végig rajtuk.
– Megoldjuk.
– Én viszem Sashát – ajánlotta fel Connie, megfogva a lány karját. Sasha elfintorodott.
– Miért te? Majd én viszlek!
– Te lány vagy.
– Komolyan? Ezt eddig nem is tudtam!
– Elég – vágta el a vitát Levi hadnagy. – Te viszed a lányt – mutatott Connie-ra, mire Sasha fintorgott egyet –, te meg – pillantása Kristára rebbent – használd a másikat, megértetted?
Krista kihúzta magát, komolyan bólintott.
– U-uram? – Eren értetlenül fordult a férfihoz. – É-én…
Levi hadnagy nem nézett rá, amikor válaszolt, szorítása a vállán viszont felerősödött.
– Te velem jössz, Eren – jelentette ki ellentmondást nem tűrően.
– U-uram…
– Levi hadnagy! – Éles kiáltás szakította félbe a beszélgetésüket; Jean megbotlott az utolsó lépcsőfokban, és alig tudta megtartani az egyensúlyát, hogy ne zuhanjon vissza, úgy igyekezett hozzájuk. – Menjenek, uram! – Megfordult, megállt a lépcső előtt, és előhúzta a kardját.
Eren egy pillanat erejéig elkapta a hadnagy pillantását; a megfejthetetlennek látszó álarc mögött igazi érzelmek lapultak, s a különös fény, mely a szürke íriszben csillant meg, egy volt közülük. Nem faggatózott, nem tiltakozott; tűrte, hogy a férfi tenyere a válláról a csípőjére simuljon, s csak egy meglepett nyögés hagyta el az ajkát, amikor az közelebb is húzta őt magához. Karját a nyaka köré fonta; arca lángba borult zavarában. Kerülte a többiek tekintetét, ugyanakkor érezte, hogy mindenki őt vizslatja.
– Eren! – kiáltotta Mikasa, ám Levi hadnagy hirtelen elrugaszkodott. Mintha szánt szándékkal választotta volna azt a percet, amikor Mikasa átverekedte magát a Katonai Rendőrség csapatán és eljutott Jeanig. Mintha. Eren nem mert feltételezésekbe bocsátkozni, ezért hamar elvetette a gondolatot.
– Kapaszkodj – hallatszott a hadnagy suttogása, aztán ugrottak.
– Eren, várj! – kiabálta a nevét valaki, de nem nézett hátra, hogy lássa, ki volt az. Megmarkolta Levi hadnagy ingét, úgy kapaszkodott belé, s szemét szorosan lehunyta; megbízott a férfiban és annak képességeiben.
Felejts, Eren… – mormolta álmában az ismeretlen nő.
Ugyanaz a nő, aki most utána kiáltott.

** * **

Levi hadnagy leguggolt a patak elé, és megmártotta a kulacsát a hideg vízben. Mire eljutott a hír a Sina falnál állomásozókhoz, hogy a Felderítő Egység megtagadta Eren Jaeger kiadását, addigra a Rózsa fal területén belül voltak. Eren lopva a hadnagyot figyelte, míg fél füllel Sasha és Connie vitáját hallgatta, és nem tudta, hogyan köszönje meg neki, hogy újfent megmentette az életét. Erwin parancsolta így, mert szükségük volt az óriására, Levi hadnagy azonban választhatta volna azt is, hogy nem kockáztatja a rangját és az életét, hanem félreáll a katonák útjából, s átengedi őt nekik.
Elszakadtak a többiektől: Mikasa, Jean, Armin, Bertolt, Reiner és Ymir Stohess körzetében maradtak, hogy feltartóztassák a Katonai Rendőrséget; Hanji, Mike és Nanaba szintúgy. Az egyetlen, aki velük tartott, az a Nifa nevű lány volt, aki Armin szakasztott mása lehetett volna, ha a haja nem koromfekete. Hamar kiderült róla, hogy Hanji osztagába tartozik, a nő küldte hozzájuk, hogy segítse őket a menekülésük során. Levi hadnagy megbízhatott benne, mert Eren gyakran kapta rajta, hogy félrevonja és sugdolóznak. Nem kellett sokat bosszankodnia, a hadnagy többnyire azonnal beszámolt a beszélgetéseik bizonyos részleteiről – feltehetőleg azokról, amik őket is érintették.
A lovakat még Stohess körzetben lopták el az állomásozó katonáktól. Erwin parancsnok minden lehetőséget végigpörgethetett magában, és minden bizonnyal továbbadta az információkat Hanjinak, mert Levi hadnagy egyszer sem förmedt Nifára, amikor az beavatta a részletekbe.
– Félsz, Eren?
Összerándult a kérdés hallatán. Levi hadnagy már nem a patak mentén állt, hanem egyenesen előtte. Kérdőn húzta fel a szemöldökét, miközben félrebillentette a fejét, és elgondolkodva méregette.
– H-hogyan?
– Félsz? – Levi hadnagy meglepően türelmesen várta a válaszát.
Eren a fejét ingatta.
– Nem, uram. Eddig sem nézték jó szemmel, hogy képes vagyok óriássá változni… Az, hogy már ki is akarnak végezni… Nos, legutóbb is ez volt a tervük, nem igaz? – Próbált könnyedén viselkedni, hangján azonban érződött zaklatottságának valódi mértéke. Levi hadnagynak is feltűnhetett, mert szeme megvillant.
– A barátaitok jól vannak.
– Biztosan – bólintott Eren gyengén. – Mikasa… Mikasa nagyon erős, Armin pedig igazi stratéga. Nem kételkedem benne, hogy kitalálnak valamit.
Levi aprót biccentett a fejével, aztán elfordult tőle.
– Hanji tudja, hol keressen minket – jelentette ki higgadtan. – Emiatt nem kell aggódnod. Hamarosan találkozhattok.
Eren kipréselt magából egy mosolyt.
Az a hang… – villant az elméjébe. Szíve kihagyott egy dobbanást, amikor találkozott a tekintete a hadnagyéval. – El kellene neki mondanom… Tudnia kell róla. Ez nem egy álom volt, hanem egy emlék… És az a nő…
Levi hadnagy nem sürgette, csak nézte és várt.
– Különöset álmodtam – mormolta végül Eren. – Az otthonomról és a családomról.
– A kulcsról?
– Arról is.
Hümmögést kapott válaszul, a férfi nem kérdezősködött.
Eren nyelve megeredt.
– Álmomban édesanyám nyakában volt a kulcs, nem az apáméban… És volt egy nő is, akit nem ismertem, de akit mégis mintha ismerném… És amikor elmenekültünk, hallottam, hogy utánam kiált… És ez az egész őrültségnek hangzik, igaz, uram? – Kényszeredetten nevetett fel, ujjaival zaklatottan szántott végig barna haján.
Levi hadnagy felsóhajtott. Megérintette a vállát, s megszorította, mintha csak erőt akarna önteni belé ezzel az apró, jelentéktelennek tűnő mozdulattal, aztán lassan elengedte. Mélyen a szemébe nézett, ahogy hátralépett.
– Minden álomnak van valamilyen jelentősége, Eren – mondta halkan. – Szólj, ha újból álmodsz valami hasonlót.
– Igenis, uram.

** * **

– Ha tovább haladunk előre, akkor a falumba jutunk el, uram – magyarázta Sasha, miközben az orra alá nyomott térképet vizsgálgatta. Elég volt egy elejtett megjegyzés arról, hogy közel van az otthona, Levi hadnagy – vagy igazából Connie, aki belefáradt a lovaglásba? – egyből lecsapott rá.
– Átvághatunk rajta – jegyezte meg Nifa. – Pontosabban megpihenhetnénk ott, mindannyian fáradtak vagyunk. Napok óta lovagolunk, a Katonai Rendőrség meg köztudottan hülyékből tevődött össze. Mire eszükbe jut, hogy esetleg Dauper környékén bujkálunk, már réges-rég máshol leszünk.
Levi felhorkant.
– Ostobák. – Sashához fordult, összevonta a szemöldökét. – Azt mondod, Dauper?
Sasha arca felragyogott, heves bólogatásba kezdett.
– Igen, uram, Dauper. A falum.
Eren elmosolyodott.
– Legyen – morogta a hadnagy beleegyezően. – Dauperön keresztül megyünk tovább.
– Egyáltalán hová tartunk, uram? – kérdezett közbe Krista kíváncsian. Eren mellett állt, és úgy kapaszkodott a fiú karjába, mintha azt remélné, az mindentől és mindenkitől meg tudná őt védeni. Erennek nem kellett sokat gondolkodnia, hogy rájöjjön, Krista a többieket félti, ahogyan az is nyílt titok volt, hogy a lány leginkább Ymirért aggódik, aki elsősorban miatta  vállalta a veszélyt.
– Egy olyan helyre, ahol a Katonai Rendőrség nem tud ránk találni.
– Egy titkos búvóhely?
– Olyasmi.
– A magáé? – kérdezte Connie. Eren felnyögött.
– Connie, kérlek! – suttogta, Levi hadnagy azonban leintette.
– Hagyd. – Connie-ra nézett, homlokán a ránc elmélyült. – Connie Springer?
– Igen, uram.
– Fogjuk rá, hogy az enyém – felelte.
– Connie. – Sasha belekönyökölt a fiú oldalába, hogy megakadályozza az újabb kérdések feltevésétől. Connie védekezően emelte fel a kezét, aztán hátrébb lépett, és bólintott egyet. Nem kérdezett többet.
Eren érezte, hogy összeszorult a torka. Levi hadnagy csak egy pillantást vetett rá, az viszont éppen elég volt ahhoz, hogy emlékezzen arra a napra, amikor Petra párhuzamot vont köztük. Mintha évszázadok teltek volna el azóta, hogy a lány a seprűjét szorongatta, és zavarba jött, mikor a hadnagy rajtakapta, hogy a múltjáról fecseg.
Ő most Levi hadnagy – gondolta Eren –, de nem mindig volt az. Régebben csak Levi volt. Most oda tartunk, ahol azt az énjét is megismerhetjük, jól sejtem, uram? – A férfi egyértelműen üzent a tekintetével: „Igen, kölyök.”
– Dauper – adta ki az utasítást, aztán visszaszállt a nyeregbe.
Eren megborzongott. Felnézett az égre, mielőtt felhúzta volna maga mögé Kristát, és összébb húzta magán a köpenyét. Odafent, a magasban sötét felhők tornyosodtak, a távolban pedig mintha villámlott volna egyet. Számoltak – egy, kettő, három, négy, öt, hat –, aztán nagyot dördült az ég. Levi hadnagy szitkozódása, Sasha és Connie összezördülése beleveszett a süvítő szél hangjába. Krista a vállára hajtotta a fejét, szája mintha mozgott volna, Eren azonban nem figyelt rá.
Mintha ismerné az utat, mintha tudná, hova tartanak, ilyesfajta érzések kavarogtak benne. Hányingere támadt, és azzal a kezével, amelyikkel nem a kantárt markolta, megragadta a kulcsot a nyakában.
Előttük mintha kettéhasadt volna az égbolt, a vakító fény mindent megvilágított. Egy alak kezdett a fák fölé magasodni, s a messziből Eren először csak a szurokfekete haját és meztelen testét pillanthatta meg, aztán megfordult, megmutatta az arcát is.
– Egy óriás – nyögte Sasha.
– Legalább tizennégy méteres – saccolta Connie falfehéren, közelebb húzódva a lányhoz.
Erent nem érdekelte a félelmük; a hadnagyra nézett.
– Nem óriás – mondta halkan.
– Nem, nem az – értett egyet vele a férfi. – Olyan, mint te.
Egy ember volt – óriásbőrbe bújva.

6 megjegyzés:

  1. Szia! :)

    Tetszik ez a két kulcsos teória, szerintem tök jó, hogy nemcsak szerelmi szálakkal egészíted ki, hanem a saját elképzelésed szerint folytatod a történetet. Érdekes egy másik alternatívát olvasni.

    Én most nem nagyon kezdenék el találgatni, mert a rejtvények amúgy sem az erősségeim, szóval inkább csak hátradőlök és élvezem a műsort. :D

    A Connie-Sasha páros annyira imádnivaló. ^^ (Tudom, hogy morbid párhuzam, de nekem mindig a Lovely Complex Otani-Koizumi párosa jut eszembe róluk. :P)

    A katonai rendőrség tényleg ritka ostoba és korlátolt. :) De ki mozgatja a szálakat, ha nem a király?
    Eren folyamatos déjà vu érzése nagyon kíváncsivá tesz, alig várom a további álmokat. És az óriásbőrbe bújt ember... remélem elkapják. :D

    Levi annyira király, hogy egyszerre tudja megmenteni Erenék életét és megmutatni Mikasának, mi is a szitu. :D Azt hiszem, nem kérdés, melyik volt a kedvenc jelenetem. ^^ (Menthetetlenül beleszerelmesedtem a párosukba.)

    Úú, Levi sötét múltja. Eren még egy oldaláról megismerheti a hadnagyot, és ezáltal talán még közelebb kerülnek egymáshoz. Szegény Levi, vajon hogy fogja érinteni, ha visszamegy oda? Tényleg mindenkit elveszített, aki valaha fontos volt neki, rohadt sanyarú sorsa van. :(

    Köszönöm szépen a fejezetet, ismét nagyon jó lett! (Mindig csak ismétlem önmagamat...) :)

    U.I.: El is felejtettem írni, mennyire szép lett az oldal. A fejléc gyönyörű. *-*

    Üdv.: Aurea

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! ^^

      Huhh, csak szerelmi szálakkal szerintem nem is tudnék sokáig dolgozni, mindig attól tartanék, hogy túl fluffos lett. :)

      Connie-Sasha, hmmm, szerintem nem morbid párhuzam. :D Egyik nagy kedvencem a Lovely Complex, bár eddig bele sem gondoltam, de tényleg, abszolút igazad van... *-*

      Óóó, kíváncsi vagyok, mi lesz a véleményed, ha megtudod, ki áll az egész mögött. :) De addig azért még sok lépcsőt kell megmásznunk, nagyon az elején tartunk. :)

      Az álmok hamarosan érkeznek, előbb azonban van egy óriásunk... :D Én amúgy az első évad után kb egy Intelligensek kontra emberiség háborút vártam a mangában, hiszen Erwin is célozgatott rá, hogy közöttük élnek stb. Azt hittem, sokkal több emberről derül ki, hogy valójában képes óriássá változni. :) Ha nem, hát nem, legalább megírhatom én. :D

      Levi mindig király. :D Szerintem Mikasa életkedve kb a nullára csökkent ezek után, és nem tudja eldönteni, hogy Erenért aggódjon, vagy Levi-t akarja meggyilkolni. :D Hát majd még később, amikor Levi meg Eren... :D Huuupsz, Mikasa. :D

      Levi múltja... Szerintem biztosan közelebb kerülnek egymáshoz. :) Persze nem várhatjuk, hogy a hadnagy azonnal beavassa mindenbe, ő azért nem az a fajta ember. Én valahogy úgy képzelem, hogy lassan egyre több mindent mesél majd magáról - vagy magától, vagy valaminek köszönhetően. :) És igen, az a hely... Talán éppen ez lesz az, aminek hatására Levi beszélni fog. :)

      Köszönöm, hogy írtál, nagyon örülök, hogy tetszett! ^^ Az oldal, huhh, nem nagyon értek az ilyesmihez, szenvedtem vele rendesen, de azért próbálkozom. :) A fejléc sajnos nem saját készítésű (hajaj, én lennék a legboldogabb, ha ott tartanék *-*), de amikor rátaláltam, muszáj volt *-*

      Detti ^^

      Törlés
  2. Szia,nagyon örülök hogy végre olvashatom:) merengőn is nagy olvasód vagyok Devilgirl néven:) Levi adta magát,nem csalódtam benne,Eren pedig szerintem aranyos volt a maga módján:) csak úgy kérdezem erre nagyon kiváncsi vagyok,melyikőjük lesz a khm....tudod...a erősebbik nem??:D köszönöm a fejezetet:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Devilgirl! ^^

      Nagyon köszönöm, hogy írtál, örülök, hogy nem csalódtál. :)

      Fúhha, hátöhm, igazából nekem nincs ellenvetésem egyik felállás ellen sem, mindkettőt el tudom képzelni, de szerintem valószínűleg Levi lesz az. :) Valahogy a jelenetek is ezt sugallják, azt hiszem. :D Persze, ha nagy a tiltakozás, akkor változtatok. :)

      Detti ^^

      Törlés
  3. Szép jó reggelt, itt Belgina :D
    Eljutottam ide, és most a véleményem egy rövid mondatba tömörítve: áááááá, de jó!!! :D
    Te aztán tudod, mi kell nekem, illetve a népnek :D Van benne rejtvény, Mikasa-oltogatás (engem az animében rettenetesen idegesített a csaj), valamint a függővég, és emiatt fogok megőrülni a következő fejezetig :D De azt is szeretem, hogy nem úgy kezdődik, ahogy sok fanfic (Eren igazából mindig is szerelmes volt Levi hadnagyba... -.-). Szeretem, ha a szereplők nem jönnek össze olyan egyszerűen :D Várom a következő részt, kíváncsi vagyok, ki az a drágalátos óriás (nem, nem tippelgetek, nekem az nem megy :D) Végül pedig (és ezt veheted akár fenyegetésnek is :D): én mindig itt leszek, és figyelni fogom a blogodat. És ha jön a következő fejezet, akkor azt könyörtelenül elolvasom!:D *ördögien kacag*
    Na jó, befejeztem :D Üdv: Belgina :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! ^^
      Kellemes reggeli meglepetés, nagyon köszönöm, hogy írtál! :)
      Mikasa-oltogatás lesz ezerrel (engem is idegesített), valahogy meg kell értetni vele, hogy nem Eren a világ közepe, nélküle is elboldogul. :D Amit ő csinál, az már beteges...
      Eren és Levi, huhh, szerintem nem is lenne hiteles, ha egyből azzal kezdtem volna, hogy titokban őrülten szerelmesek egymásba, a következő percben meg már ágyjelenet... Lassan, de biztosan, ez a mottóm. :D
      A következő fejezet vagy vasárnap este, vagy hétfő reggel fog érkezni, de azt nem ígérem, hogy rögtön ki is derül, ki az új Intelligensünk. ;)

      Várlak vissza szeretettel! :)

      Detti ^^

      Törlés