Halihó, felderítők!
Nemrégiben írtam egy bejegyzést, hogy belekezdtem egy Ereri fanfictionbe. Nos, akkor még nem tudtam a címét, azóta viszont kiötlöttem. :) Akik erre tévedtek, láthatták, hogy a napokban elkészítettem az összefoglalóját is, most meg, mivel jelenleg nyaralok és kicsit korlátozva van a netem meg az időm, úgy döntöttem, hozok némi ízelítőt az 1. fejezetből. :) Még nem tudom pontosan, mikor teszem közzé teljesen, de még ezen a héten szeretném, mert júl. 18-22-ig egyáltalán nem lesz netem.
Nos, íme a részletek:
„Az óriás
szeme mozgott. Éppen csak annyira sérült meg a fal, hogy láttatni vélte az
arcának jobb felét, azonban az elég volt ahhoz, hogy pánikot keltsen. Egy szöszke
kislány vette észre elsőként, aki az anyja kezét fogta, miközben átvágtak a
téren; hangos sikoltozásba kezdett, amivel egyből felhívta magára a figyelmet. Ujját
a falra szegezte, a bámészkodok pedig megértették. Döbbent susmogás csapott
fel, mely nyomban rémült kiabálásba torkollott; a hír tornádóként söpört végig
Stohess körzetén, s fél órába sem telt, mindenki a Sina falban rejtőző, gigantikus
méretű óriásról beszélt.”
„Ez a kezdet – gondolta. – Eddig is léteztek emberbőrbe bújt óriások…
Emberek, akik képesek rá, hogy több méteres alakot öltsenek, csak eddig
meghúzódtak a háttérben. Bár bizonyos értelemben elbukott a küldetésünk, sőt
rengeteg áldozattal is járt, Erwin parancsnoknak igaza van abban, hogy most már
legalább tudunk a létezésükről. Armin sem tévedett: mindannyian feszülten
figyelnek minket. Mindannyian arra várnak, hogyan lépünk, hogy aztán ők is
megtehessék a saját lépésüket, és elképzelhető, hogy az övéké az emberiség
pusztulását idézi elő. ”
„–
H-hadnagy – nyögte meglepetten. Levi óvatosan becsukta maga mögött az ajtót.
Összefonta a karját a mellkasa előtt, és nekidőlt, miközben pillantását a fiúra
szegezte. Érzéseit megint a közömbösség furcsa köntöse mögé bújtatta, arckifejezése
megfejthetetlen volt. Eren nem tudta állni a tekintetét, helyette inkább
tenyere tanulmányozásának szentelte a figyelmét.”
„– Óvatosan, Eren –
mondta a lány, amikor elhagyták a szobát, ahol a fiú az elmúlt napokban
tartózkodott, és a hóna alá nyúlt, hogy támogassa. Eren felmordult, majd
dühösen lerázta magáról a karját.
– Tudok egyedül is
járni, Mikasa! Semmi bajom!
– Eren… – kezdte nyugodtan, ám hangját elnyomta egy
lelkes kiáltás.”
Remélem, velem tartotok erre a kalandra! ^^
Szeretettel fogadok minden visszajelzést! :)
Szia!
VálaszTörlésÉrdekesnek tűnik, már nagyon várom a teljes fejezetet. :)
Üdv.: Aurea
U.I.: Olvasom a mangát, nem a türelmemről vagyok híres. :D 2017 tavasza még messze van... :/
Szia! ^^
TörlésEnnek örülök, igyekszem vele ^^ Jellemzően pont akkor kap el az írhatnék, amikor nincs rá időm... De most ezerrel dolgozok, hogy mindent összehozzak. :)
2017 tavasza... Már eljutottam arra a pontra, hogy nevetek, ha arra gondolok, hányszor csúsztatták már el a folytatást :D
Köszönöm, hogy írtál! :)
Detti ^^