2016. július 13., szerda

Vihar ~ Ereri fanfiction ~ Ízelítő (részletek)

Halihó, felderítők!

Nemrégiben írtam egy bejegyzést, hogy belekezdtem egy Ereri fanfictionbe. Nos, akkor még nem tudtam a címét, azóta viszont kiötlöttem. :) Akik erre tévedtek, láthatták, hogy a napokban elkészítettem az összefoglalóját is, most meg, mivel jelenleg nyaralok és kicsit korlátozva van a netem meg az időm, úgy döntöttem, hozok némi ízelítőt az 1. fejezetből. :) Még nem tudom pontosan, mikor teszem közzé teljesen, de még ezen a héten szeretném, mert júl. 18-22-ig egyáltalán nem lesz netem.

Nos, íme a részletek:

Az óriás szeme mozgott. Éppen csak annyira sérült meg a fal, hogy láttatni vélte az arcának jobb felét, azonban az elég volt ahhoz, hogy pánikot keltsen. Egy szöszke kislány vette észre elsőként, aki az anyja kezét fogta, miközben átvágtak a téren; hangos sikoltozásba kezdett, amivel egyből felhívta magára a figyelmet. Ujját a falra szegezte, a bámészkodok pedig megértették. Döbbent susmogás csapott fel, mely nyomban rémült kiabálásba torkollott; a hír tornádóként söpört végig Stohess körzetén, s fél órába sem telt, mindenki a Sina falban rejtőző, gigantikus méretű óriásról beszélt.

Ez a kezdet – gondolta. – Eddig is léteztek emberbőrbe bújt óriások… Emberek, akik képesek rá, hogy több méteres alakot öltsenek, csak eddig meghúzódtak a háttérben. Bár bizonyos értelemben elbukott a küldetésünk, sőt rengeteg áldozattal is járt, Erwin parancsnoknak igaza van abban, hogy most már legalább tudunk a létezésükről. Armin sem tévedett: mindannyian feszülten figyelnek minket. Mindannyian arra várnak, hogyan lépünk, hogy aztán ők is megtehessék a saját lépésüket, és elképzelhető, hogy az övéké az emberiség pusztulását idézi elő.

– H-hadnagy – nyögte meglepetten. Levi óvatosan becsukta maga mögött az ajtót. Összefonta a karját a mellkasa előtt, és nekidőlt, miközben pillantását a fiúra szegezte. Érzéseit megint a közömbösség furcsa köntöse mögé bújtatta, arckifejezése megfejthetetlen volt. Eren nem tudta állni a tekintetét, helyette inkább tenyere tanulmányozásának szentelte a figyelmét.

– Óvatosan, Eren – mondta a lány, amikor elhagyták a szobát, ahol a fiú az elmúlt napokban tartózkodott, és a hóna alá nyúlt, hogy támogassa. Eren felmordult, majd dühösen lerázta magáról a karját.
– Tudok egyedül is járni, Mikasa! Semmi bajom!
– Eren… – kezdte nyugodtan, ám hangját elnyomta egy lelkes kiáltás.

Remélem, velem tartotok erre a kalandra! ^^ 
Szeretettel fogadok minden visszajelzést! :)

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Érdekesnek tűnik, már nagyon várom a teljes fejezetet. :)
    Üdv.: Aurea

    U.I.: Olvasom a mangát, nem a türelmemről vagyok híres. :D 2017 tavasza még messze van... :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! ^^
      Ennek örülök, igyekszem vele ^^ Jellemzően pont akkor kap el az írhatnék, amikor nincs rá időm... De most ezerrel dolgozok, hogy mindent összehozzak. :)

      2017 tavasza... Már eljutottam arra a pontra, hogy nevetek, ha arra gondolok, hányszor csúsztatták már el a folytatást :D

      Köszönöm, hogy írtál! :)

      Detti ^^

      Törlés