Levi x fem!Hanji – Ostoba (egyperces)

Halihó!

Ez alkalommal egy szösszenetet hoztam, még júliusban készült, miután nem bírtam magammal és ismét megnéztem az Ilse Lagnaros OVA-t. Lassan úgy érzem, Levi hadnagyot mindenkivel össze tudom párosítani, talán még azzal is, akivel nem kéne... (Oké, a legnagyobb kedvenc akkor is Erennel lesz.)

Ezen kívül ELKÉSZÜLT állapotban van egy nem romantikus egyperces, ami egy olyan teóriára épül, ami sajnos nem valósult meg a mangában, pedig szinte biztos voltam benne, hogy mégis... Illetve KÉSZÜLGET egy modern!AU Ereri szösszenet is; beharangozóban: Levi hadnagynak teázója van, Hanji bosszantó barát, mint mindig, Eren pedig egy nap betéved oda... :) És talán abban Mikasa kevésbé lesz idegesítő – persze az Eren-mániáját nem hagyom csak annyiban.

Vihar 7. fejezete szintén készülget, de inkább a hétvége környékén várható, eseménydús napokat tudhatok magam mögött, kevés időm maradt rá.

Jó olvasást kívánok! ^^

(Levi x fem!Hanji)

Ostoba…

Hanji becsukta az ajtót, miután elköszönt Nanabától, majd elfordította a kulcsot a zárban. Levette a szemüvegét, és egyik kezével a szemét dörzsölve, a másikkal az ingét kigombolva indult meg az ágya felé. Halk köhintés hallatszódott valahonnan a háta mögül, mire megállt a mozdulat közepén.

– Sosem nézel körbe, mielőtt nekilátsz a vetkőzésnek, pápaszem?

– Levi! – Hanji szeme meglepetten kerekedett el, amint felfedezte a férfit a sötétben. Nem beszéltek többet, miután megtette a jelentést az Ilse Langnar naplójában találtakról, de a szenvedélyes lelkesedését az óriások iránt valamennyire elnyomta a tény, hogy majdnem odaveszett a negyvenkilencedik falakon túli expedíción egy bajtársával együtt. Megijedt – persze, hogy megijedt, végtére is emberből volt! –, Levi hadnagy azonban még inkább megijesztette, ahogyan megragadta és közel húzta magához, aztán ellökte magától. Szürke szeme izzott a haragtól, s Hanji a magasságkülönbségük ellenére aprónak érezte magát mellette, ahogy lebámult az arcába.

Elengedte az ingét, és a férfi felé fordult, aki az íróasztala előtti székben ücsörgött, egyik lábát elegánsan átvetve a másikon. Szemlátomást unott arckifejezéssel várakozott rá, míg vissza nem tér a szobájába, pillantásával viszont szinte égette Hanjit. Volt valami benne, a kavargó szürkeségben, amitől a nő megborzongott.

– Ha az expedíción történtek miatt jöttél, akkor igazán feleslegesen fáradoztál. Láthattad, hogy nekem volt igazam, és Erwin végre engedélyezte…!

– Csodás.

Hanji elfintorodott a gúny hallatán. Félrebillentette a fejét, és elgondolkodva nézett a férfira.

– Bolondnak nézel, nem igaz, Levi?

– Az is vagy – vágta rá az habozás nélkül, aztán nagyot sóhajtott. – Most boldog vagy, mi?

– Ez nem is kérdés. – Hanji elvigyorodott. – Egy nap megértitek… Ez egy áttörés, Levi… Olyan információk birtokába kerültünk, amik gyökeresen megváltoztatnak mindent! Ha élve elfogunk egyet… Ha tanulmányozhatom…

– Hűtsd le magad, pápaszem! – horkant fel a férfi. – Térjünk vissza rá, ha már ott tartunk.

Hanji meglepetten bámult rá.

– Nocsak! – mondta. – Csak nem izgatott vagy, Levi?

– Egy cseppet sem.

– Valld be, hogy téged is érdekel!

– Nem.

– Nem vallod be vagy nem érdekel?

– Mindkettő.

– Aj, Levi! – Ajkáról panaszosan sóhajtva gördült le a hadnagy neve. – Komolyan mondom, annyira ünneprontó vagy! Ha csak ezért jöttél… gúnyt űzni belőlem, akkor fordulhatsz is kifelé! – Ujját az ajtóra szegezte, ellentmondást nem tűrően biccentett felé a fejével. – Szeretnék örülni a sikeremnek, te viszont, úgy látom, csak elrontod azt!

Levi nem válaszolt, de nem mozdult a helyéről.

Hanji felmorrant; frusztráltan markolta meg az ingét.

– Mondd, mit akarsz, aztán menj el, Levi… Fáradt vagyok. Le akarok feküdni.

Erre már annyit méltóztatott tenni, hogy felállt és kinyújtózott. Hanji összeráncolta a homlokát, úgy figyelte minden mozdulatát. Megállt előtte, és felbámult rá.

Törpe – jutott a nő eszébe, s alig bírta visszafojtani a kuncogását. Levi felmordult, majd megragadta a vállát, és finoman a falnak lökte. Hanji meglepődött, de egy szót sem szólt, csak kíváncsian vonta föl a szemöldökét.

Levi szemében acélos harag villant fel.

– Ostoba – morogta. Ujjai felkúsztak Hanji arcára, aztán közelebb húzta azt, miközben testét a hideg kőfalnak nyomta, és ajkával valahogy megtalálta az övét. Forró volt a szája, ahogy rátapadt, akárcsak az érintése, s Hanji ez alkalommal már nem tudta titkolni a meglepettségét; belenyögött a csókba, Levi pedig újra morgott.

– Ostoba – mondta újból, mikor elhúzódott. – Kockáztatja az osztagom egyik tagjának az életét… és a sajátjával sem foglalkozik, annyira szerelmes azokba a seggfejekbe. És még osztagvezetőnek meri nevezni magát… Egy idióta, semmi több – mormolta elfúlóan.

Hanji ajkai elnyíltak, megszólalni sem tudott a döbbenettől. Levi megtámaszkodott a falban, csípőjük összesimult, ahogy odapréselte, nyelve meg követelődzően hatolt a szájába, szemhéja lecsukódott. Hanji szeme vele ellentétben elkerekedett. Ha nem érte volna annyira váratlanul mindkét csók, akkor sem hunyta volna le; megbabonázva itta magába a hadnagy látványát.

– Az – hagyta rá aztán fáradtan. – Ostoba vagyok.

Levi elégedett lehetett a beismeréssel, mert azt követően elengedte. Hanji csodálkozva fedezte fel, hogy remeg a lába, arca pedig lángol; ezek olyasmik voltak, amiket túlságosan is régen tapasztalt meg ahhoz, hogy megszokottnak nevezzen, mintha egy másik világban lettek volna, még a Mária fal áttörése előtt.

– Jól van – szusszantotta –, jól van, Levi.

Lepillantott a mellére, mely hevesen hullámzott, és elnézte kigombolt ingét. Levi mintha elpirult volna, ám Hanji nem volt benne biztos, ezért nem mert hangosan rákérdezni. Talán a férfi meg is ölte volna, ha megtette volna.

(Mit talán? Biztosan.)

Megfogta a kezét, és a melléhez vezette. Levi szeme erre határozottan kitágult.

Hanji felkuncogott.

– Érints meg, Levi! – bátorította. – Nem vagyok már tizenéves.

Felsóhajtott, mikor a férfi eleget tett a kérésének. Érezte a testének melegét, ajkának mohóságát, s amikor a lepedőbe gabalyodva ügyetlenkedtek, hátravetette a fejét, és hangosan felzihált. Nehezen uralkodott magán, ágyéka fájón lüktetett a vágytól, és legszívesebben lehunyta volna a szemét, hogy úgy élvezze az érintéseket, ugyanakkor vágyott rá, hogy láthassa Levi arcát, miközben a férfi mozog benne. Nagy kortyokban nyelte a levegőt, nem eresztette a tekintetét.

– Jól van – suttogta –, jól van. – Ujjaival végigkövette a hadnagy állának ívét, és amikor elélvezett, a nevét kiáltva remegett meg.

Levi kipirult.

– Ostoba pápaszemes – mormogta mintegy magának, Hanji pedig ezúttal sem tiltakozott.

– Az vagyok.

Készült: 2016. 07. 13 – 07. 14.