Halihó! ^^
Félig-meddig már
az Alvilágban járunk, a 7. fejezet viszont már egyértelműen ott játszódik. A
tervek szerint Levi hadnagy végre mesélni fog a múltjáról Erennek – nemcsak
Farlanról és Isabelről, hanem még másokról
is –, illetve sor kerül majd arra is, hogy Eren és Hanji végre beszélgessenek
egy kicsit Selmáról.
Kicsit megint
eltértem a mangától bizonyos dolgokban, de ahogyan azt korábban említettem, nem
célom követni az eseményeket. :) Gondolkodtam a történetszálon és az
előfordulhat, hogy egy-két elem azonos lesz – Levi hadnagy vezetékneve,
története, illetve lehet, hogy mégis megemlítem név szerint a Kolosszális
Óriást és a Páncélos Óriást –, azonban többnyire új jeleneteket szeretnék
hozni, nem azt, amit olvastatok illetve látni fogtok jövőre.
Jó olvasást
kívánok ehhez a részhez, remélem, tetszeni fog. :)
Vihar
6. fejezet
~ A
Falon Túli Lány ~
Hajnal felé járhatott
az idő, amikor Eren felriadt. A torkában érezte a szívét, és arcát a tenyerébe
temette, úgy próbált megnyugodni. Egész testében remegett, s nem tudott másra
gondolni, csak Selmára és annak gyermekére; a fülében csengett a kislány riadt
kiáltása és az azt követő fülsiketítő robbanás. Nem kellett sokat törnie magát,
hogy tudja, mit tett Selma, ám álmai
minden addigi elképzelését romokba döntötték.
– Hé, kölyök. –
Összerezzent, amikor váratlanul Levi hadnagy guggolt le elé. Krista
összegömbölyödve, akár egy kiscica, szuszogott mellette; ujjai finoman
meg-megrándultak, ahogy mélyen álmodott. Sasha és Connie összebújva aludtak el,
és Eren biztos volt benne, hogyha felébrednek, letagadják, mennyire közel
kerültek egymáshoz az utóbbi hetekben.
Levi hadnagy nem úgy
tűnt, mint aki hosszú órákon keresztül pihent; szemöldöke mély ráncba szaladt,
szeme alatt a kialvatlanság jelei sötétedtek. Haja sem kócolódott össze,
ellentétben Erenével – az övé merő szénakazal volt, összevissza álltak a
tincsei –, ám korábban vizes ingét még mindig nem vette magára.
– Eren – mondta ki a nevét rekedten –, miért
nem alszol?
Eren felzihált, mire
a férfi tekintete remegő kezére siklott. Megfogta a csuklóját, és erővel emelte
el az öléből. Felhúzta a földről, és közben mélyen a szemébe nézett, mintha a
puszta pillantásával próbálna üzenni neki, azonban bármi is volt a kimondatlan
üzenet, Eren képtelennek érezte magát, hogy megértse.
– Eren… – Hangja
egészen gyengéden csengett; szinte lágyan
nézte őt. – Hogy érzed magad?
– Pocsékul – szaladt
ki a száján az igazság, mielőtt megfékezhette volna azt, ám utólag rájött, hogy
felesleges erőfeszítés lett volna hazugsággal előhozakodni. Levi hadnagy jó
megfigyelőként szinte azonnal átlátott a legtökéletesebb álcán is; pillanatok
alatt meg tudta mondani, ki hazudik és ki nem, és amennyire Eren kiismerte,
abból tudta, hogy nem állhatja, ha valaki nem őszinte vele.
– Értem.
Nem eresztette a
csuklóját. Elfordult tőle; óvatosan maga után húzva indult meg előre, arra a
helyre, ahol órákkal korábban beszélgettek. Eren botladozva követte; reszketett
a lába, a keze, mindene, s a kulcs a nyakában hűvösen simult a bőréhez, újból
meg újból emlékeztetve őt az álmára: Selmára, a kislányra és a szérumra… és az
azt követő robbanásra.
Megálltak; Levi
hadnagy nem engedte a tekintetét sem. Odakint gyöngéden szemerkélt még az eső,
az égbolt viszont már kitisztulni látszott. Eren biztosra vélte, hogy amint a
többiek is felkelnek, nekivágnak a lovaglásnak. Az Alvilág sötétje napról napra
közeledett feléjük, akárcsak a megannyi titok megfejtésének pillanata.
Eren sosem vágyott
még rá, hogy ennyire találkozzon
Hanjival, de nem kételkedett benne, hogy ő az egyik kulcs a nyugodtabb
éjszakájához; a másik Selma Dok gyermeke volt, akiről azt sem tudta, hogy él-e
még, ám valamiért úgy érezte, hogy igen.
Azok után, hogy Selma gondoskodott róla a szérum által, élnie kellett.
– Kreusa tehát képes
óriássá változni, akárcsak te. – Levi elgondolkodva hümmögött, miután beszámolt
neki minden egyes momentumról, amit fel tudott idézni az álom-emlékéből. – Mit
gondolsz, Eren? Még most is
lehetségesnek tartod, hogy Selma és az az Intelligens egy és ugyanaz a személy?
– kérdezte. – Nem fordult meg a fejedben, hogy inkább a lányával találkoztunk?
– Már abban is
elbizonytalanodtam, hogy az az Intelligens tényleg
Selma – vallotta be a fiú. – Úgy értem, az álombeli Selma Dok nem fekete hajú, mint az az óriás, hanem
szőkésbarna. És a lánya, Kreusa, az
övé is világos, amennyire emlékszem rá. É-és… bár nem tudunk sokat az
óriásokról, annyi bizonyos, hogy az Intelligens óriások alakjai az emberi
formájukhoz hasonló. Annie-é… illetve bizonyos mértékig az enyém is.
– Leszámítva, hogy a
te hajad hosszabb.
– Igen, uram.
– Hm. – Levi hadnagy
összeráncolta a homlokát. – Úgy gondolod, hogy valaki teljesen más bukkant fel
az erdőben, igaz?
– Az a valaki ismeri
Selma Dokot, ebben nem kételkedem – bólintott Eren fáradtan.
– Hm.
Eren nyelt egyet.
– Uram… – kezdte
bátortalanul. – Nem kellene beavatnunk a többieket is?
– Nem – közölte a
férfi határozottan.
– D-de… nem lehet,
hogy tudnának segíteni?
– Nem.
– U-uram… – szeppent
meg a fiú. – Nifa talán… Nifa biztosan…
– Nem. Nifának egy
szót sem.
– H-hadnagy? – Csodálkozva
sandított a férfira. – A h-hadnagy nem bízik Nifában?
– Félreérted – rázta
meg a fejét Levi. – Mindennél jobban bízom
Nifában. Megvan rá az okom.
– Nem értem, uram. –
Eren pillantása a csuklójára rebbent, a hadnagy még mindig fogta. Határozott
erővel markolta, és nem úgy tűnt, hogy szándékában áll elengedni. – Nem értem,
miért nem mondhatnánk el neki, nekik. Ők a barátaink, nem? A bajtársaink.
Bíznunk kell bennük… E-ezt… – Ezt önök
tanították, uram, gondolta, Petra meg
ön, uram… Miért felejtette el?
– Egyelőre nem
szeretném, hogy tudjanak róla, Eren.
– Egyelőre?
– Később, kölyök.
– Miért, uram?
– És te megbízol a
bajtársadban, Eren? – kérdezte hirtelen. – Igen? Akkor megbízol bennem is?
– Természetesen,
uram, ez nem is kérdés.
Levi hadnagy
bólintott.
– Értem… Pedig
előfordulhat, hogy nem szolgálok rá a bizalmadra... Talán nem vagyok olyan jó
ember, mint amilyennek hiszel, Eren.
– Én szörnyeteg
vagyok, uram, nálam biztosra veszem, hogy sokkal jobb ember.
– Annie Leonhart is
ember. A Kolosszális Óriás, a Páncélos Óriás meg az új Intelligensünk is az.
Kreusa Dok is az. Mindegyik Intelligens az, Eren, és te... Te az emberiség
reménye vagy, az egyetlen, aki a mi
oldalunkra állt, aki megnyeri nekünk ezt az átokverte háborút az óriások ellen.
– Ez most nem számít.
– Eren dacosan ingatta a fejét. – Ön jó ember, uram.
– Valóban?
– Igen. Én…
egyszerűen tudom, hogy ön jó ember.
Levi hadnagy
meglepetten pillantott rá; hallgatott.
– Lenz felébredt –
mondta végül. Eren megpördült, és valóban:
Krista álmosan vánszorgott elő; egyik kézfejével a szemét dörzsölte, a másikkal
az ásítását fojtotta el.
– Jó reggelt, Eren –
mosolygott kedvesen –, jó reggelt kívánok, Levi hadnagy.
– Lenz.
Krista zavarában
lesütötte a szemét.
– Hogy aludtál, Eren?
– fordult inkább a fiúhoz, szándékosan kerülve a szemkontaktust a hadnaggyal.
– Öhm… köszönöm… öhm…
jól…
Krista összeráncolta
a homlokát a nyilvánvaló hazugság hallatán, de nem tette szóvá. Miután Eren
visszakérdezett, csak ennyit suttogott:
– Ymirrel álmodtam.
Hogy ez jónak
számított-e vagy nem, azt Eren nem tudta eldönteni, ám szemlátomást a lány sem,
ugyanis jól láthatóan hol megörült, ha a barátaikra gondolt, hol pedig annyira
elszomorodott, hogy senkinek sem sikerült megvigasztalni.
– Keltsük fel a
többieket – indítványozta gyorsan, mire Krista hálásan bólintott. Udvariasan
biccentettek egyet Levi hadnagynak, majd megindultak befelé. Sasha még mindig a
földön feküdt, félig ülőhelyzetbe tornászva magát, hogy a lábát kímélje, Connie
viszont előtte guggolt már, tenyerét pedig a tarkóján pihentette, annál fogva
húzta őt közelebb magához. Bizonytalanul csókolóztak, és amikor Krista
felvinnyogott döbbentében, olyan hirtelen rebbentek szét, hogy Connie
elvesztette az egyensúlyát. Eren forrónak érezte az arcát, amiért megzavarták
őket, s Krista is hasonlóképpen érezhetett, mert a haja mögé rejtőzött; csak
piros füle látszott ki szőke fürtjei közül. Ahogy egyik lábáról a másikra
illegett-billegett, mintha nyüszített volna. Csillogott a szeme, a meglepettség
mögött igazi öröm bújt meg, ahogy a barátaikat figyelte.
– E-elnézést… M-mi
nem tudtuk… – hebegte boldogan; a végén Erennek kellett megfognia a karját, hogy
kettesben tudják hagyni a riadt szerelmeseket.
Levi hadnagy felvonta
a szemöldökét, amikor nevetve tértek vissza, azonban nem kérdezősködött.
Elfordította a fejét, és inkább a felszerelésével foglalkozott; ellenőrizte,
mennyi üzemanyaga van, s a homlokát ráncolta. Eren a látszólagos közömbösség
ellenére úgy érezte, mintha fél szemmel még mindig őt vizslatná, és ez az érzés
csak fokozódott, akárhányszor Krista kuncogva megérintette a vállát, ránevetett
vagy rámosolygott.
– Szép jó reggelt
mindenkinek! – Nifa fáradtan igazgatta rövid, fekete haját, miután felkászálódott
a földről. Leporolta magát, aztán elvigyorodott. – Hé, Eren – bökte oldalba a
fiút a könyökével –, tegnap azt hallottam, hátrahagytuk a kis barátnődet,
Misakit.
Eren szeme
elkerekedett.
– Mikasa… – javította
ki döbbenten. – És ő nem a barátnőm... Ő… ő családtag. – Érezte, hogy a vér az
arcába kúszott, zavarában pedig legszívesebben félrefordította volna a fejét,
hogy kerülje Nifa tekintetét, azonban akkor Levi hadnaggyal kellett volna
farkasszemet néznie, aki ezúttal nem titkolta, hogy őket figyeli.
– Lényegtelen, te
minek gondolod őt. – Nifa szeme megvillant; játékos fény csillant fel benne. –
A kérdés az, hogy neki mi vagy, nem
igaz, hadnagy? – A férfi erre félrenézett. Nifa elhúzta a száját. – Tudod, Eren
– hajolt közelebb a fiúhoz –, Levi hadnagy nagyon szerencsétlen, ha az
érzelmekről van szó, de ezt ne hangoztasd előtte, a végén még a fejemet veszi.
– Ahhoz éppen elég hangosan beszélt,
hogy a férfi is hallja, ezért Eren annak ellenére sem mert felé sandítani, hogy
mindent megadott volna az arckifejezéséért.
– Nifa…
– Áh, az új
szerelmespárunk! – Sasha Connie-ra támaszkodott, miközben feléjük bicegett;
mindketten zavarban voltak és mélyen elpirultak Nifa váratlan lelkesedésétől. A
lány addigra már odaszökkent hozzájuk, megveregette Connie vállát, majd rájuk
vigyorgott. – Gratulálok, kedveskéim, sok boldogságot.
– Elég lesz, Nifa –
szólt rá Levi hadnagy. – Még egyik kölyök sem házasodik.
– Még – hangsúlyozta a lány. – Egyelőre
persze, hogy nem, hiszen tényleg csak kölykök, de később bármi megtörténhet –
kacsintott Sashára. Levi erre felhorkant.
– Te is kölyök vagy.
– Tizennyolc éves vagyok, uram –
helyesbített Nifa sértődötten.
– Tizennyolc? –
csodálkozott Sasha. – Akkor az csak három év!
– Ezért hívom őt is
kölyöknek, Blouse.
Nifa dühösen ingatta
a fejét, bár szája sarkát mosoly ülte meg, ahogy vitatkozni kezdett a
hadnaggyal.
– Eren? Hé… – Eren
annyira elmerült a gondolataiban, hogy megugrott, mikor Krista megérintette a
kézfejét. A lány felkuncogott, miközben gyengéden nézte őt. – Ugye tudod, hogy
nekem bármit elmondhatsz? Ne félj kiönteni a szívedet, meghallgatlak és
megpróbálom a legjobbat tanácsolni. Bízz bennem. Barátok vagyunk, nem?
– Krista… – Barátja
neve keserű sóhajként hangzott a szájából. Hetek teltek el, hogy elmenekültek
Stohess körzetéből, s bár napról napra közelebb érezte magát Kristához,
Sashához, Connie-hoz és Nifához, más volt velük a kapcsolata, mint Mikasával
vagy Arminnal. Mikasa és Armin a legjobb barátai voltak, előttük sosem
titkolózott. Bízott Kristában is, de annyira összezavarodott, hogy nem tudta,
egyáltalán mit mondjon el neki – mit és mennyit.
– Barátok vagyunk,
Eren. Kérlek, engedd, hogy segítsek!
– Nem tudom, mit
érzek – vallotta be csendesen. – Nem tudom, mi ez az egész, és Nifa… Nifa sem
könnyíti meg a dolgomat, ugye érted?
Krista szeme kerekre
tágult döbbentében.
– A-a h-had…? –
Elharapta a kérdés végét, ahogy ráébredt, kiről
beszélnek. Eren bólintott; úgy rázta meg a fejét, mint aki nem akarja
elhinni, amire gondolt. Még mindig nem mert a férfi felé pillantani, Krista
pedig megértette kimondatlan félelmét, csak fél szemmel sandított arrafelé,
amerre sejtette, hogy áll.
– Nifa őrültségeket
fecseg.
– Nifa ismeri őt –
mondta Krista lágyan. A lány éppen az orrát fintorította, s úgy élcelődött,
ahogyan Hanji tette. Le sem tagadhatta, hogy az ő osztagába tartozott. Levi
hadnagy hasonlóképpen viselkedett vele, mint az osztagvezetővel, ám Eren többet látott belőle, érzékelte a
köteléket, ami a közös múltjukból fakadt. Bár a hadnagy nem mondta még el neki,
hogyan ismerkedett meg Nifával, csupán célozgatott, hogy nem a múltkor
találkozott vele először, Eren öntudatlanul is összekötötte az alvilági
életével.
Talán odalent – gondolta. – Ha egyszer lekerülünk, talán mindent elmesél,
és akkor én sem fogok tiltakozni, hogy megismerjem… Azt hiszem…
– Bármit is mondott
neked – folytatta ezalatt az apró lány óvatosan –, biztos vagyok benne, hogy
nem tévedett. Van egy múltjuk, nem igaz?
Eren kelletlenül
biccentett; valamiért nem szerette a gondolatát, hogy Nifa közelebb áll a
hadnagyhoz egy beosztottnál.
– Hé, Eren. – Krista
összefűzte az ujjaikat, mintha kitalálta volna, mi jár a fejében; bátorítóan rámosolygott. – Hosszú az út odáig, van időd gondolkodni, nem? –
Megvárta, míg Eren bólintott, azután odabújt hozzá, a fejét pedig a vállára
hajtotta. Hirtelen csend lett. Nifa és Levi hadnagy abbahagyták a beszélgetést,
Sasha és Connie pedig csodálkozva figyelték őket. Kristát nem érdekelte. –
Minden rendben lesz, Eren – mormolta, mintha mi sem történt volna. – Minden
rendben. – Elhúzódott a fiútól, de még mindig úgy viselkedett, mintha csak
kettesben lennének. – Ha bármikor is úgy érzed, hogy el szeretnél nekem mondani
valamit, én itt leszek és meghallgatlak, ugye tudod?
Eren hálásan nézett
rá; mély sóhaj szakadt fel belőle.
– Köszönöm, Krista.
Mihez kezdenék nélküled?
A lány nevetett.
– Elmerülnél a sötét
gondolataid bugyraiban.
– Ez igaz. Ugye azt
tudod, hogy ez kölcsönös? Te is számíthatsz rám.
Krista megrántotta a
vállát.
– Jól vagyok – mondta
félénken. – Nagyon hiányzik Ymir… És nagyon aggódom értük, de én egyelőre jól
vagyok. Hiszek bennük. Tedd te is ezt, Eren! Hinnünk és bíznunk kell bennük, ez
egyben bajtársi és baráti kötelességünk.
Elhallgatott.
Levi hadnagy
felhorkant; hangja élesen vágta ketté a beszélgetésüket. Összehúzta a
szemöldökét, a ránc homlokán még jobban elmélyült.
– Indulunk – közölte
ellentmondást nem tűrően. – Álljatok készenlétben!
– Igenis, uram – bólintottak.
Connie felsegítette a
lóra Sashát, majd mögé ülve előrehajolt, hogy megragadja a kantárt. Eren
felhúzta maga mellé Kristát, és amikor találkozott a tekintete Nifáéval, a lány
vigyorgott és kacsintott.
Levi hadnagy anélkül
indult el, hogy hátrapillantott volna, Nifa pedig nyomban követte. Eren vetett
még egy utolsó pillantást a hodályra, s valamiért eszébe jutott Selma Dok. A
fülében csengett a hangja: Érted teszem… Hogy erősebb legyél…
– Egyik kezével elengedte a kantárt, mire hallotta, hogy Krista panaszosan
felszisszen mögötte, és megérintette a kulcsot a nyakában.
Kreusa, kérlek – gondolta. – Ha tényleg élsz, adj valami jelet! Tudnom
kell, mi történt!
Felsóhajtott, majd
elengedte a hideg fémet.
Kérlek, Kreusa…
Tudnom kell ahhoz, hogy legyőzhessem őket…
** * **
– Örülök, hogy nem
esett bajotok. – Hanji fáradtan mosolygott Jeanra, miközben megszorította a
jobbját. Mikasa félrelökte Armint az útból, aki a karjánál fogva próbálta
visszatartani, hasonló mozdulattal a jobb oldalára pördítette Jeant is, és mint
egy őrült, vetette magát a szemüveges nőre. – Hékás, kicsikém! – Hanji
kényszeredetten nevetett, és zavarában félrefordította a fejét. Mikasa
megragadta az állát, mélyen a szemébe nézett.
– Hol van? –
kérdezte. – Hol van Eren? Mi történt vele? – Falfehér volt az arca és remegett
az ajka, ahogyan Hanjit bámulta; kezével görcsösen szorongatta őt. – Hol van az
a törpe?! – Bár igyekezett halkan beszélni, hangjából kiérződött idegessége.
Jean sokkoltan figyelte. – Mit tett Erennel?!
– Mikasa, Levi
hadnagy a legjobbat…
– Elhallgass, Armin!
– mordult rá; szeme dühösen villogott. – Válaszoljon! Hol van Eren?!
Hanji megőrizte
nyugalmát.
– Annie nálatok van,
igaz?
– Mi megtettük, amire
kért, noha nem volt könnyű – közölte Mikasa szárazon; arca elfelhősödött, ahogy
ismét eszébe jutott a hadnagy. – Az a törpe túl messzire ment. Nem érdekel más,
csak Eren. Vajon jól van? Vajon fájdalmai vannak? N-nélkülem… N-nélkülem
meghalhat.
– Mikasa egyre
rosszabb – súgta Jean fülébe Armin, kizökkentve a gondolataiból őt. A fejét
csóválta, miközben a lány ideges-türelmetlen faggatózását hallgatta; szinte vallatta Hanjit.
– Elborult az elméje.
– Igen, ez nem is
kérdés – értett egyet Jeannal.
Hanji felsóhajtott.
– Várjatok
türelemmel, Mikasa. Ha minden jól alakul, Levi hadnagy napokon belül ideér az
osztagával.
Armin bólintott.
– De mi lehet a
többiekkel? – kérdezte halkan.
Bertolt, Reiner és
Ymir nem érkeztek meg a találkozóhelyre, sőt azóta, hogy utoljára látták őket,
nyomtalanul felszívódtak. Hanji, aki többször is szemmel tartotta Jeanékat,
elkeseredetten hajtotta le a fejét.
Jean felhorkant.
– Reménykedjünk
benne, hogy ők is csatlakoznak.
– Elvesztettem a
nyomukat – ismerte be Hanji. – Bármerre is járnak, biztosan nem kerültek a Katonai Rendőrség kezébe. Arról tudnánk.
Ezek a balfékek bizonyosan telekürtölték volna a világot, hogy végre elkaptak
egy-két Felderítőt.
– Valóban – eresztett
meg egy halvány, gúnyos vigyort Jean. – Nem arról ismerjük őket, hogy nem
dicsekednének el egy ilyen kapással.
– Gyertek – hívta
őket aztán Hanji. – Jobb, ha meghúzódunk, amíg rájuk várunk.
Maradj életben, Jaeger… – kívánta
Jean mélyet sóhajtva. – Csak maradjatok
életben mindannyian.
** * **
Eren kerülte Levi
hadnagy tekintetét, mióta lejutottak a mélybe, de amikor magához ölelte
Mikasát, akkor sem nézett volna rá, hogyha az természetellenesen könyörgött
volna érte, hogy tegye meg. A viszontlátás örömét beárnyékolta, hogy Bertolt,
Reiner és Ymir még mindig nem érkeztek meg, s Hanjinak
sejtelme sem volt, hogy mi történhetett velük. Krista halkan pityergett, Armin
pedig esetlenül vigasztalta. Levi hadnagy, Nifa és Hanji félrevonultak, hogy
megvitassák a következő lépést, csak azután tértek vissza, miután mindent
megtárgyaltak.
– Eren… – suttogta
Mikasa megtörten. – Nélküled…
A fiú halványan
elmosolyodott.
– Tudom – mondta lágyan. – Te is nagyon hiányoztál
nekem. És hé, te is, Armin… – A három barát végre-valahára összeölelkezett.
Odalent sötét volt és
hideg, és Eren tulajdonképpen kimerültnek érezte magát. Fáradtnak és álmosnak,
s amikor Levi hadnagy azt javasolta – vagy inkább parancsolta? –, hogy pihenjen
le, nem tiltakozott. Nekidőlt a férfi vállának, miközben Mikasa tekintete
szikrákot szórt, és lehunyta a szemét. Az Alvilág sötétjében, Levi hadnagy
oldalán pillanatok alatt elaludt.
** * **
Selma Dok a tenyerébe
temette az arcát, miután értesítették, hogy valakik kijuttatták Annie Leonhart
kristályát, ráadásul úgy, hogy azt senki nem vette észre. A Felderítő Egységre
bízták, a Felderítők viszont makacsul megtagadták, hogy a Katonai Rendőrségtől
küldöttek segítsenek feladatuk végzésében, erre meg… erre meg Annie Leonhart
eltűnt.
Selma nem volt
ostoba, felkészült erre a lehetőségre is, Nile Dok azonban fortyogott a dühtől,
és aznap nem lehetett vele többé szót érteni. A férfi felesége, Marie és a
három porontyuk – mert Selma magában
csak így nevezte a gyerekeket, még a nevüket sem jegyezte meg – riadtan
figyelték minden mozdulatát. Selma kortyolt egyet forró italából, majd elhúzta
a száját. Shiganshina óta élt velük, mégsem érzett semmit, ha rájuk gondolt.
Marie kedvesen fogadta, a kölykök pedig azóta, hogy egy kicsit cseperedtek,
körülugrálták és követelték, hogy meséljen arról
a napról, mindezek ellenére Selma közömbös volt irántuk.
Mindenkinek megvan a maga fájdalma – gondolta
–, az enyém a családom… Már amennyi
maradt belőle, nem igaz?
Carla Jaeger eszméletlenül
feküdt a Mária fal előtt, amikor a Felderítő Egység emberei megtalálták. Kilenc-tíz
éves lehetett vagy még annyi sem, és még a saját nevére sem emlékezett, hiába
faggatták. Az egyik Felderítő, aki tulajdonképpen felfedezte, magához vette, nevet
és otthon adott neki, és úgy nevelte fel, mintha ő is a sajátja lenne. Csak
egyszer hozta szóba, milyen körülmények között talált rá, mégpedig azon a
napon, amikor Fritz király először és
utoljára kimozdult Mitrasból, hogy a
saját szemével nézze meg a Falon Túli Lányt.
Évekkel később, amikor pedig Grisha Jaegerre találtak rá kísértetiesen hasonló
körülmények között, senki sem emlegette fel a Felderítők közül Carla ügyét.
Fritz király valamiért gondoskodott
Carláról, és eltussolta, hogy a falakon kívülről származik. Hogy Grisha tudta-e
a felesége megannyi titkát – némelyet biztosan –, Selmának sejtelme sem volt. Ő
Carlát ismerte elsősorban, Carlát és Lieselotte Arlertet; velük töltötte a
gyermek- és kamaszkorát, s a végsőkig velük volt.
Kegyetlen világban élünk, de a falakon túli mindennél rosszabb.
Lieselotte volt az
első, aki eltűnt az életéből.
– Látni akarom Carla világát – vallotta be
álmát és tervét azon a napon, amikor férjével együtt eldöntötték, hogy útra
kelnek. Első gyermeke alig lehetett egy-két esztendős, mikor elvesztette egy
járvány során, s onnantól kezdve nem hallgatott a józan eszére. Sokak szerint
megbolondult, Selma azonban tudta az igazat, szinte belelátott Lieselotte
fejébe.
– Biztos vagy benne? – kérdezte akkor
tőle, Lieselotte pedig bólintott. – És mi
lesz a fiaddal? Armin, így hívják, nem?
– Egy nap megérti – felelte
az asszony férje –, addig pedig apám fog
rá vigyázni. Ő megadhatja neki mindazt, amire mi nem vagyunk képesek.
Később, amikor
nyomozni kezdtek az eltűnésük miatt, Selma egyenes háttal ült a székében, úgy
hallgatta Carla félelmeit. Ujjait Kreusa puha tincsei közé temette, a gyermeket
a fejénél fogva vonta a mellére. Szerette ő a maga módján, ahogyan szerette
Erent is, de bizonyos információk birtokában kénytelen volt mérlegelni és
máshogy viselkedni, mint Carla.
Sem Grisha, sem Carla nem támogattak, de azt tettem, amire szükség
volt… Kreusa erősebbé vált, sokkal erősebbé, a családomat azonban így is
elvesztettem. Persze erre is szükség volt, nem? Kellett valaki, egy áldozat
ahhoz, hogy ő megerősödhessen. Mindannyian ezt akartuk, mindketten, ő is, a
férjem is…
Dörzsölni kezdte az
orrnyergét, és közben minden erejével azon fáradozott, hogy kizárja a három
kiskölyök izgatott vinnyogását. Marie Dok egyszer szólt rájuk, utána feladta a
küzdelmet, és inkább a férjével beszélgetett. Nile keze ökölbe szorult, a fejét
ingatta, akárhányszor Selma felé nézett.
– Nem lesz ez így
jó, Selma – mondta komoran. – Én megpróbáltalak megvédeni tőlük, de úgy tűnik, a te nyakad körül is szorul a hurok, nemcsak
Erwinnek.
– Erwin! – suttogta
Marie fájdalmasan. – Szegény Erwin!
Nile felhorkantott.
– Igen-igen, szegény
Erwin – legyintett türelmetlenül. – De most mihez kezdjünk, hm? Legutóbb akkor
vált ennyire veszélyessé a helyzetünk, amikor az az őrült nőszemély a Felderítő
Egységből rám szállt.
– Hanji – pontosított
Selma.
– Az – vicsorogta
Nile. – A lányod…?
– Egyelőre halott. – Selma hangja hidegen
csengett. – Halott, ameddig én jónak látom, aztán ha visszatér, minden másképp
lesz.
– És mi van az
alvilági üggyel?
Selma mélyet
sóhajtott.
– Tudod, minden egy
barátságról szól, Nile. Évtizedeket átszövő barátság egy olyan világban, ahol
az emberek ketrecben élnek, de a falakon túl egyszerre találod meg a mennyei
csodákat és a pokol bugyrait.
– Egy barátság három
nő között.
– Volt egy negyedik
is.
Nile felvonta a
szemöldökét.
– Egy negyedik?
– Látom, még mindig
nem érted, Nile. Persze, hogy nem érted, hiszen te nem a falakon túli világból
származol.
Farkasszemet néztek,
a helyiséget nyomasztó csend ülte meg, amit végül a férfi tört meg:
– Marie, kérlek, vidd
ki a gyerekeket és foglald le őket.
Felesége engedelmesen
felemelkedett, bólintott egyet, aztán megfogta legkisebb gyermeke karját, és
finoman kivezette őt a szobából. Másik két csemetéje értetlenül követte őket.
Selma nem szakította
meg a szemkontaktust, azonban hátradőlt a székében, és kényelmesen
elhelyezkedett.
– Kérdezz! –
szólította fel. – Talán válaszolok rá.
– Tudni akarom a
teljes igazságot. Elegem van a homályos utalásokból. Válaszolj, vagy menten ugyanarra
a sorsra jutsz, mint Erwin!
– Panaszt tennél rám?
– Selma felkuncogott. – Ez édes, Nile.
– Válaszolj!
– Hát jó – susogta. –
Válaszolok, mert kegyes vagyok hozzád… legfőképpen a családodhoz. Ez a történet
négy fiatal lányról szól, akik megfogadták, hogy történjék bármi, örökre
barátok maradnak. Hogy hangzik, Nile? Eléggé szánalmas, nem? – Nile Dok
összepréselte az ajkait, nem volt hajlandó felelni. Selma igennek vette;
elvigyorodott, aztán így folytatta: – Akárcsak Carla Jaeger, én is a falakon
túl születtem, éppen úgy, ahogy a negyedik, akiről mindeddig hallgattam. Őt
Céline-nek hívták, Shiganshina előtt egy évvel hunyt el és nem betegségben. Mi
mindannyian harcosok vagyunk, voltunk, Nile, éppen ezért ezt nem szabad
elfelejtened.
– Előbb Carla Jaegert,
aztán téged küldtek a falakon belülre, jól sejtem?
– És Céline-t is.
Carla barátsága Lieselotte Arlerttel persze egy olyan esemény volt, amire senki
sem számított. Nem akartuk, mégis megtörtént.
– Kémek… az emberiség
ellen – hörögte Nile, mire Selma megrántotta a vállát.
– Hívd, aminek
akarod.
– A Kolosszális
Óriás, a Páncélos Óriás és a Nőstény Óriás… a támadás Shiganshinában… valójában
az emberiség ellen…
– Tudod, Nile... –
Selma előrehajolt, rémisztő mosolyra húzta vékony ajkait. – A túl sok tudás veszélyes
is lehet.
– Te most fenyegetsz
engem?!
– És a családodat –
bólintott Selma. – Ne felejtsd el, Nile, hogy a feleséged meg a gyermekeid
élete az én kezemben van. Én is olyan vagyok, mint ők.
– Intelligens… – vicsorogta a férfi. Selma
felvihogott.
– Pontosan. Mind
olyanok voltunk. Carla és Céline is, ahogyan a gyermekeik is azok. Elvegyültünk
a falakon belül, és úgy tettük, mintha mindig is itt éltünk volna. És még sokan
mások. Sokat köszönhetünk a Kolosszális Óriásnak.
– Carla Jaeger
meghalt.
– Előfordulnak
kisebb-nagyobb balesetek – ismerte el Selma, ám hangja egészen közönyösen
szólt. Nile szeme elkerekedett döbbentében.
– Balesetek? – kérdezte élesen. – Carla
Jaegert megették. Az egyik óriás,
akit a Kolosszális hozott magával, megette
őt, Selma.
– Nem fájt neki
annyira, előtte kegyelemben
részesítette. Már halott volt, mikor lenyelte.
– Ó, te jóságos ég…!
C-csak nem…?
– Jaj, Nile, úgy
nézel rám, hogy kuncognom kell. Ez az arckifejezés… jaj, Nile, látom, már
sejted, mi történt igazából.
Nile elborzadva
viszonozta a nő pillantását.
– Az óriás – suttogta
rekedten –, aki öt évvel ezelőtt megette Carla Jaegert, valójában Intelligens
volt. Intelligens evett Intelligenst.
– Carla Jaeger
elfelejtette, ki volt ő valójában. Tennünk kellett valamit, nem maradhatott
életben. Sem ő, sem Grisha.
– Grisha Jaeger sem
él már, jól sejtem?
– Persze, hogy nem –
nevetett Selma –, hiszen Eren Jaeger elnyerte a képességet, hogy óriássá tudjon
változni. Ahhoz, hogy ez megtörténjék, meg kellett ennie Grishát, aki szintén
Intelligens volt. A lányom is ugyanezt tette. Az apám tudta, mire vállalkozik.
Meghalni azért, hogy később leigázhassuk a falon belüli világot… és megvédeni
Kreusát, nemes halál, nem gondolod? A férjem persze nem így gondolta. Ő
mindvégig tiltakozott ellene. Nem akarta, hogy Kreusa erőssé váljon, nem így akarta, ez is lett a veszte
Shiganshinában. Talán figyelmeztetni akarta Carla Jaegert? Talán Grisha
Jaegerrel találkozott? Nem tudom, azt viszont igen, hogy ő is meghalt.
– Látom, egy cseppet
sem bánod, hogy egy hidegvérű gyilkos vagy.
– Te ezt a hidegvérű
gyilkost védelmezed, Nile – kuncogott. – Ezt a hidegvérű gyilkost hoztad a
házadba, ültetted egy asztalhoz a családoddal, a feleségeddel és a
gyermekeiddel. A kezébe helyezted az életüket, Nile. Mindennek vége, ha
elárulsz.
– Abraham és
Lieselotte Arlert eltűnése…
– Mindenhez közöm
van, ha ez a kérdésed.
– És Céline? Carla
Jaeger és ez a Céline is Intelligensek voltak?
– Természetesen –
felelte, értetlenül nézve a férfira. – Céline átadta a képességeit a gyermekének,
aki később nem hozott szégyent a közösségünkre, ő is ott volt, amikor a
Kolosszális Óriás és a Páncélos Óriás pusztításokat hajtott végre
Shiganshinában. Büszke is voltam rá.
– C-csak nem…? A
Nőstény Óriás?
– Talán igen, talán
nem – vonta meg a vállát Selma. – Minél több mindent tudsz a közösségünkről,
annál rosszabb lesz neked, Nile.
– Hol van a lányod?
Selma összehúzta a
szemöldökét.
– Az a nő is ezt
kérdezgette. Hol van a gyermeke, Dok kapitány? Miért nincs önnel? Hogyan lett
ennyire jóban Nile Dokkal?
– Hanji… – mormogta
Nile. Selma figyelmen kívül hagyta.
– Erre tudod, mit
válaszoltam neki, Nile? – kérdezte, miközben lassan felállt. Hirtelen döntött. Tudta,
Nile mikor fedezte fel a kést a jobbjában, látta a szemében a megcsillanó
rémületet, és ezt felettébb szórakoztatónak találta. Könnyedén sarokba
szorította, a torkának nyomva a pengét. – Erre azt mondtam neki, drága Nile,
hogy mi nem vagyunk barátok… és végül is… nem hazudtam, nem igaz?
– Selma…
– Ne aggódj, Nile –
mosolygott Selma Dok ridegen –, a gyermekeket talán életben hagyom majd… –
Azzal elmetszette Nile Dok torkát, és miután a férfi teste elernyedt, megindult
a másik szobába, hogy végezzen Marie Dokkal.
Szia,màr nagyon vàrtam az új részt:) tegnap mindig néztem mikor rakod fel:D Eren aranyos,Levi-t meg szivesen elfogadnàm;) de lassan csak beindulnak az izgalmak.Selma Dok...róla màr nem tudom mit gondoljak..melyik oldalon àll..mit akar?Mikasa kezd az idegeimre menni..bocsi,de eddig is Eren fan volt,de azért nem ennyire:D Akkor vajon mihez kezd majd ha Eren es Levii majd kezd..mélyebb baràtsàgot àpolni??:D köszönöm a részt,remélem hamar jön majd a folytatàs. Devilgirl :):)
VálaszTörlésSzia Devilgirl! ^^
TörlésNagyon örülök, hogy ennyire vártad. :)
Hm, Selma Dok leginkább a saját oldalán áll. :) Lassan kiderülnek a tervei illetve a teljes múltja is, kíváncsi vagyok, mit gondoltok majd róla. :)
Igen, igazad van, elismerem, kicsit túlzásba vittem Mikasa Eren-mániáját... :D Ígérem, alakítok rajta, hogy ne legyen ennyire idegesítő. :D Hajajjj, ne is kérdezd, ne is kérdezd, mi lesz akkor! :D Reméljük, Arminnak sikerül visszafognia, Jeannak meg kijózanítania, mielőtt elszabadul a pokol. :D
Köszönöm, hogy írtál, a 7. fejezet jövőhéten érkezik. :) Addig elképzelhető, hogy hozok egy szösszenetet, még nem tudom. :)
Detti ^^
Szia! :)
VálaszTörlésHű, a fejezet elején olvadoztam meg sikkantgattam, ahogy az jó fangirl-höz illik, de szivárványos jókedvem a végére sikeresen el is tűnt. :D
Connie és Sasha ott vannak végre egymásnak, nagyon örülök nekik. ^^
Krista nekem mindig is közömbös karakter volt, de ebben a történetben igazán megkedveltem, bírom az ilyen erős, határozott, mégis kedves és törékeny női szereplőket. (Plusz előremozdítja az Ereri ügyet... köszönjük Krista, amiért nem foglalkozol a privát szféra fogalmával és simán letapizol bárkit.)
A Nifás összeesküvés elméletemnek annyi, de vannak újabbak. :D Rögtön az jutott eszembe a közös múltjuk hallatán, hogy Levi Nifa apja. Milyen szép kis család lennének. A két apa, a harmincakárhány éves Levi és a 15 éves Eren, és a kislányuk, a 18 éves Nifa. :P Szóval értelmesebb gondolat az, hogy Levi gengszter-múltjához van köze a csajnak, ami nagyon tetszik. Szegény Levi minden valaha szeretett emberkéje meghalt (Hanjin kívül), szóval jó, hogy esetleg Nifa megmaradt neki.
Mikasa tényleg túlpörgött, de a mangában nem merült fel ilyen helyzet, szóval nem tudhatjuk, lehet, hogy ott még durvábban nyomná. Ó, anyám, Eren Levi vállán aludt... előtte. És még élnek.
Selma egy tünemény. Nem szívesen futnék össze vele egy sikátorban késő éjjel. (Mondjuk fényes nappal a Tescóban sem... jobb elkerülni a hozzá hasonlókat.)
Juj, kannibalizmus, szegény Carla. Durva, hogy egy eszme miatt mikre nem képesek az emberek.
Nagyon örültem neki, hogy végre kitisztult egy kicsit a kép, de még mindig nem értek mindent. Alig várom már, hogy Erenék találkozzanak Selmával.
Most már fogalmam sincs, ki lehet Selma szívem lánya. Meg hogy hogyan értette azt, hogy halott. Nem tud a képességeiről és a származásáról, esetleg...
Köszönöm ezt a fejezetet is, egyre érdekesebb a történet!
Üdv.: Aurea
Szia Aurea! ^^
TörlésNagyon örülök, hogy írtál, annak meg még jobban, hogy ezek szerint tetszett is a fejezet. :)
Connie-éknak jót tett Sasha sérülése, az hozta össze őket igazából. Persze nem hagyom ennyiben a szálukat, nagyon megszerettem a párosukat. :)
Fúha, Krista. Bevallom, engem mindig is nagyon idegesített. A mangában egy ideig azt hittem, sikerül megkedvelnem, de csak annyit sikerült elérnie, hogy megszerettem a közös jeleneteiket Erennel, ezért is van most mellette ebben a történetben. És na, ha már Ereri, Krista hasznos is, Levi hadnagynak szemlátomást túl sok bosszúságot okoz. :D Talán rá tudja venni, hogy ne szerencsétlenkedjen annyit. Bár ha Nifán és majd Hanjin múlik (valahogy őt is nagy Ereri shipperként képzelem el), nem kell várni húsz évet egy vallomásig. :D
Húha, kicsit meresztettem a szememet a képernyőre, hogy jól látom-e, de ezek szerint igen. :D Nem, nem kell aggódni, Nifa nem Levi gyereke. Egy időben amúgy volt egy olyan elméletem, hogy Levi Mikasa apja vagy nagybátyja (Mikasa szőke hajú apja még most is nagyon gyanús nekem...), de még akkor is meredek elképzelés lenne, ha nem shippelném annyira Erent és Levi-t. :)
Örülök, hogy tetszik a közös múltjuk, úgy tervezem, hogy a következő fejezetben a hadnagy erről is mesél, bár azt nem várhatjuk tőle, hogy mindent Eren nyakába zúdítson, azért az nagyon OOC lenne. Ó, és ha már kiemelted a korkülönbséget, közel áll a szívemhez a gondolat, hogy Levi harmincnégy éves legyen ebben a történetben. (Másik kedvenc a harminchat, de ha már ilyen jól tartja magát... Legyen csak harmincnégy. :D)
Lehet, hogy túlzásba estem egy kicsit Mikasával, de elképzeltem, amint nem tud Erenről semmit azon kívül, hogy a "Törpével" van, még tulajdonképpen azt sem, hogy él-e. Szerintem ez a bizonytalanság okozhat hasonló reakciókat, ha belegondolunk, anélkül is mennyire idegesítő a mániája. Szegény Jeant kell sajnálni, amiért pont belé lett szerelmes... Ami az alvást illeti, szerintem Mikasa simán nekiugrott volna a hadnagynak, ha nem tartotta volna fontosabbnak, hogy Eren kipihent legyen, illetve ha Armin meg a többiek közös erővel nem fogták volna le... :D
Selma igazi énje lassan megmutatkozik, hamarosan hallunk még a múltjáról. Ő tényleg a legtökéletesebb példája a nem egyértelműen fekete-fehér karaktereknek. A saját oldalán áll, és ha hisz valamiben, azért bármire képes, például arra is, hogy óriássá változtassa a lányát, meg még más szörnyűségekre... Kreusa még egy kicsit várat magára, de mindenféleképpen ki fog derülni, mi történt vele. Szeretem a teóriáidat, ééééés az "esetleg" alatt mire gondolsz? Kíváncsivá tettél. :)
A következő fejezet a hétvége környékén várható. ^^
Detti ^^
Le vagyok nyűgözve. Már régóta akartam egy Shingeki no kyojin fanficet olvasni. Érdekes és talán még jobb is az eredetinél. Izgalmas és jó az időzítése az információ adagolásnak. Nagyon tetszik.
VálaszTörlésSzia! ^^
TörlésÖrülök, hogy ennyire tetszik, annak meg pláne, hogy azt írtad, talán még jobb az eredetinél. *-* Még nem sikerült magamhoz térnem. :) Remélem, a későbbiekben sem okozok majd csalódást. :)
Detti ^^
Szia, mikor lesz kövi rész??:( :) Devilgirl
VálaszTörlésSzia! ^^
VálaszTörlésA tervek szerint vagy ma este, vagy legkésőbb holnap reggel-délelőtt. :) Kicsit kicsúsztam az időből, elnézést, de mozgalmas napjaim voltak. :)
Detti ^^