Levi x Eren
Kimerültség
Eren
kimerülten búcsúzkodott Hanjitól. Minden egyes nappal közelebb kerültek az
óriások titkának megfejtéséhez, azonban a kísérletek után jóformán alig állt a
lábán. Ezúttal is mindene sajgott, ráadásul még szédült is. Kapaszkodnia kellett,
hogy megtartsa magát, de ujjai árulkodóan remegtek az ajtófélfán. Tudta, hogy
csupán pillanatok kérdése, és valakinek fel fog tűnni, mennyire fáradt, ám
hiába indult meg a keze az ajtókilincs felé, Hanji egy-egy megjegyzéssel vagy
kérdéssel mindannyiszor visszatartotta.
Ha
Mikasa észreveszi, megint összeveszünk – suhant
át rajta a gondolat. Nem szeretett összeszólalkozni Mikasával, ám a lány
túlzott aggodalmaskodása gyakran odáig vezetett, hogy mégis kénytelen volt rá.
– … éppen
ezért szerintem az lesz a legjobb, ha holnap… Hé, Eren, figyelsz te rám?
– Öhm… Persze…
Bocsánat, Hanji, kérlek, folytasd.
– Tehát ott
tartottam, hogy az lesz a legjobb, ha holnap korábban kezdjük el. Biztos vagyok
benne, hogy a te óriásodnak is van valamilyen különleges képessége, hiszen
láthattuk Annie-et, és…
– Elég, pápaszem.
Eren
összerezzent; óvatosan a hang irányába fordította a tekintetét. Levi hadnagy
nem mozdult a szoba sarkából, csupán összehúzta a szemöldökét; homlokán a ránc
elmélyült, miközben tetőtől talpig végigmérte.
Hanji
meghökkent, ahogy félbeszakította. Eren hálás volt, amiért elhallgatott,
ugyanis a szédülése egy cseppet sem javult, csak rosszabbodott. Másra sem
vágyott, csak hogy bedőljön az ágyába és reggelig ki se keljen onnan.
Levi
hadnagy látja rajtam? – A gondolat nem hagyta nyugodni;
kellemes bizsergés szaladt végig a gerince mentén. A férfi nem vette le róla a
tekintetét, s Eren ezt anélkül is tudta, hogy igazán odanézett volna, magán
érezte, és próbált nem zavarba jönni
tőle.
– Mára legyen
elég ennyi, hagyd őt.
– Oh… Hát jó,
persze… – Hanji csalódottan sóhajtott fel, még az ajkát is lebiggyesztette. Eren
először azt hitte, nem fog beletörődni, ám komorságát csakhamar széles vigyor
váltotta fel. – Keményen dolgoztál, Eren – veregette meg a fiú vállát kedvesen.
– Megérdemled a pihenést, menj csak! Holnap úgyis elmondom, mi lesz a
feladatod.
Eren
megkönnyebbülten bólintott.
– K-köszönöm –
suttogta. – Akkor holnap. – Lenyomta a kilincset, és mielőtt kilépett volna a
szobából, félig hátrafordult, hogy elköszönjön. – Szép éjszakát kívánok. – Nem
várta meg a válaszukat, amilyen gyorsan csak tudott, remegő lába ellenére
kibotorkált a folyosóra. Behúzta maga után az ajtót, hátával pedig
nekitámaszkodott. Lehunyta a szemét, és egy röpke pillanatig hallgatta a néma
csendet, mely a távozása után ülte meg a helyiséget – „Gyerünk, Eren, erős vagy, meg tudod csinálni!” –, aztán ellökte
magát, s a falba kapaszkodva lassan elindult a szobája felé.
Összeszorította
a fogát, a legkisebb mozgás is fájdalommal járt. Ajtónyikorgás késztette
megtorpanásra, a szíve pedig kihagyott egy ütemet, mikor egy tenyér nehezedett
a vállára.
– Hé, kölyök.
– Kikerekedett a szeme. Nem kellett megfordulnia, hogy tudja, a hadnagy érintette
meg, ám sejtelme sem volt, hogyan tartsa titokban előtte fáradságának valódi
mértékét. Hiába gondolkodott, nem jutott eszébe semmi. Mielőtt azonban tovább
töprenghetett volna rajta, Levi hadnagy megragadta a karját, majd annál fogva,
finom erővel úgy fordította, hogy a háta a falnak nyomódjon.
Túl
közel kerültek egymáshoz. Túlságosan
is közel.
Eren nyelt
egyet. Remegett a teste, ahogy odapréselődött a falhoz, és ezt a férfinak is
éreznie kellett, mert nem elégedett meg azzal a kevéske távolsággal, ami köztük
volt, hanem még közelebb lépett.
Ujjak simultak
az álla alá, határozottan billentették úgy a fejét, hogy összekapcsolódjon a
tekintetük. Erennek korábban fel sem tűnt, Levi hadnagy mennyire alacsony
mellette. Mindig is felnézett a férfira, tisztelte és csodálta, és sosem
tulajdonított jelentőséget a magasságának, pedig Levi hadnagy valóban alacsony
volt. Le kellett rá néznie, és fáradt idegességében majdnem elkuncogta magát
emiatt.
Levi hadnagy
szeme összeszűkült – mintha olvasott volna a gondolataiból. Eren arcát
elöntötte a vér. El akarta szakítani a tekintetét, de a hadnagy nem engedte;
nézte őt, csak nézte és nézte, szemöldökét összehúzva, szigorúan.
– Holnap az
ágyban maradsz – jelentette ki végül ellentmondást nem tűrő hangon. Eren
meglepetten nyüszített fel, hogy aztán zavarában még jobban elvörösödjön.
Legszívesebben a szájára tapasztotta volna a kezét, Levi hadnagy azonban úgy
préselte a hideg kőnek, hogy moccanni sem tudott. Megnedvesítette
kicserepesedett ajkát, és érezte, hogy a hadnagy pillantása rárebbent.
– De én…
– Holnap az
ágyban maradsz – vágta el a tiltakozását élesen. Eren lassan, bizonytalanul
bólintott.
– Holnap az
ágyban maradok – ismételte csüggedten. A hadnagy szája széle megrándult. Mintha elégedettség fénye villant volna
föl a szemében, de annyira gyorsan tovaszállt, hogy Eren egyáltalán nem volt
biztos a létezésében.
– Jól van –
dünnyögte. – Gyere. – Eleresztette, aztán ellépett tőle. Csupán a fejével
intett, mégis elegendő volt hozzá, hogy Eren gondolkodás nélkül eleget tegyen
az akaratának. Még átfutott az agyán, hogy Mikasa és Armin aggódni fognak, ha a
megbeszélés után nem siet vissza egyenesen a hálójába, utána viszont engedett a
kíváncsiságának, és felzárkózott a hadnagy mellé. A férfi komótos tempóban
haladt előre, és azután sem sietett, hogy Eren beérte, sőt mintha még lassított
is volna.
Csak
nem…? – Eren óvatosan oldalra sandított. – Csak nem aggódik értem?
Levi hadnagy
arca közömbös maradt, mikor észrevette, hogy figyelik; azután sem változott,
hogy megálltak a szobája előtt. Az ajtó fülsértő hangon nyikorgott, Eren ujjai
idegesen rándultak meg.
Azt
akarja, hogy kövessem? – kérdezte magától. – Mit tegyek? Nem mondott semmit!
Levi
hátranézett, miután átlépte a küszöböt.
– Gyere
utánam, Eren – mondta szelíden, mintha megérezte volna ki nem mondott
gondolatát. Eren vére a fülében dobolt, a világ pedig forgott vele, ahogy a
kérésnek engedelmeskedve követte. – Pihenj le.
Készült:
2016. 12. 24. – 2017. 02. 09.
Imádom az ilyen kis szösszeneteket :3
VálaszTörlésSzia!
TörlésÖrülök, hogy tetszenek! ^^ Lassan, de még érkeznek ehhez hasonlók (nem is annyira a távoli jövőben), csak mostanság nagyon idő szűkében vagyok! :D
Imadom UwU
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett! ^^
Törlés