2017. február 9., csütörtök

Levi x Eren – Kimerültség


Levi x Eren

Kimerültség


Eren kimerülten búcsúzkodott Hanjitól. Minden egyes nappal közelebb kerültek az óriások titkának megfejtéséhez, azonban a kísérletek után jóformán alig állt a lábán. Ezúttal is mindene sajgott, ráadásul még szédült is. Kapaszkodnia kellett, hogy megtartsa magát, de ujjai árulkodóan remegtek az ajtófélfán. Tudta, hogy csupán pillanatok kérdése, és valakinek fel fog tűnni, mennyire fáradt, ám hiába indult meg a keze az ajtókilincs felé, Hanji egy-egy megjegyzéssel vagy kérdéssel mindannyiszor visszatartotta.
Ha Mikasa észreveszi, megint összeveszünk – suhant át rajta a gondolat. Nem szeretett összeszólalkozni Mikasával, ám a lány túlzott aggodalmaskodása gyakran odáig vezetett, hogy mégis kénytelen volt rá.
– … éppen ezért szerintem az lesz a legjobb, ha holnap… Hé, Eren, figyelsz te rám?
– Öhm… Persze… Bocsánat, Hanji, kérlek, folytasd.
– Tehát ott tartottam, hogy az lesz a legjobb, ha holnap korábban kezdjük el. Biztos vagyok benne, hogy a te óriásodnak is van valamilyen különleges képessége, hiszen láthattuk Annie-et, és…
Elég, pápaszem.
Eren összerezzent; óvatosan a hang irányába fordította a tekintetét. Levi hadnagy nem mozdult a szoba sarkából, csupán összehúzta a szemöldökét; homlokán a ránc elmélyült, miközben tetőtől talpig végigmérte.
Hanji meghökkent, ahogy félbeszakította. Eren hálás volt, amiért elhallgatott, ugyanis a szédülése egy cseppet sem javult, csak rosszabbodott. Másra sem vágyott, csak hogy bedőljön az ágyába és reggelig ki se keljen onnan.
Levi hadnagy látja rajtam? – A gondolat nem hagyta nyugodni; kellemes bizsergés szaladt végig a gerince mentén. A férfi nem vette le róla a tekintetét, s Eren ezt anélkül is tudta, hogy igazán odanézett volna, magán érezte, és próbált nem zavarba jönni tőle.
– Mára legyen elég ennyi, hagyd őt.
– Oh… Hát jó, persze… – Hanji csalódottan sóhajtott fel, még az ajkát is lebiggyesztette. Eren először azt hitte, nem fog beletörődni, ám komorságát csakhamar széles vigyor váltotta fel. – Keményen dolgoztál, Eren – veregette meg a fiú vállát kedvesen. – Megérdemled a pihenést, menj csak! Holnap úgyis elmondom, mi lesz a feladatod.
Eren megkönnyebbülten bólintott.
– K-köszönöm – suttogta. – Akkor holnap. – Lenyomta a kilincset, és mielőtt kilépett volna a szobából, félig hátrafordult, hogy elköszönjön. – Szép éjszakát kívánok. – Nem várta meg a válaszukat, amilyen gyorsan csak tudott, remegő lába ellenére kibotorkált a folyosóra. Behúzta maga után az ajtót, hátával pedig nekitámaszkodott. Lehunyta a szemét, és egy röpke pillanatig hallgatta a néma csendet, mely a távozása után ülte meg a helyiséget – „Gyerünk, Eren, erős vagy, meg tudod csinálni!” –, aztán ellökte magát, s a falba kapaszkodva lassan elindult a szobája felé.
Összeszorította a fogát, a legkisebb mozgás is fájdalommal járt. Ajtónyikorgás késztette megtorpanásra, a szíve pedig kihagyott egy ütemet, mikor egy tenyér nehezedett a vállára.
– Hé, kölyök. – Kikerekedett a szeme. Nem kellett megfordulnia, hogy tudja, a hadnagy érintette meg, ám sejtelme sem volt, hogyan tartsa titokban előtte fáradságának valódi mértékét. Hiába gondolkodott, nem jutott eszébe semmi. Mielőtt azonban tovább töprenghetett volna rajta, Levi hadnagy megragadta a karját, majd annál fogva, finom erővel úgy fordította, hogy a háta a falnak nyomódjon.
Túl közel kerültek egymáshoz. Túlságosan is közel.
Eren nyelt egyet. Remegett a teste, ahogy odapréselődött a falhoz, és ezt a férfinak is éreznie kellett, mert nem elégedett meg azzal a kevéske távolsággal, ami köztük volt, hanem még közelebb lépett.
Ujjak simultak az álla alá, határozottan billentették úgy a fejét, hogy összekapcsolódjon a tekintetük. Erennek korábban fel sem tűnt, Levi hadnagy mennyire alacsony mellette. Mindig is felnézett a férfira, tisztelte és csodálta, és sosem tulajdonított jelentőséget a magasságának, pedig Levi hadnagy valóban alacsony volt. Le kellett rá néznie, és fáradt idegességében majdnem elkuncogta magát emiatt.
Levi hadnagy szeme összeszűkült – mintha olvasott volna a gondolataiból. Eren arcát elöntötte a vér. El akarta szakítani a tekintetét, de a hadnagy nem engedte; nézte őt, csak nézte és nézte, szemöldökét összehúzva, szigorúan.
– Holnap az ágyban maradsz – jelentette ki végül ellentmondást nem tűrő hangon. Eren meglepetten nyüszített fel, hogy aztán zavarában még jobban elvörösödjön. Legszívesebben a szájára tapasztotta volna a kezét, Levi hadnagy azonban úgy préselte a hideg kőnek, hogy moccanni sem tudott. Megnedvesítette kicserepesedett ajkát, és érezte, hogy a hadnagy pillantása rárebbent.
– De én…
– Holnap az ágyban maradsz – vágta el a tiltakozását élesen. Eren lassan, bizonytalanul bólintott.
– Holnap az ágyban maradok – ismételte csüggedten. A hadnagy szája széle megrándult. Mintha elégedettség fénye villant volna föl a szemében, de annyira gyorsan tovaszállt, hogy Eren egyáltalán nem volt biztos a létezésében.
– Jól van – dünnyögte. – Gyere. – Eleresztette, aztán ellépett tőle. Csupán a fejével intett, mégis elegendő volt hozzá, hogy Eren gondolkodás nélkül eleget tegyen az akaratának. Még átfutott az agyán, hogy Mikasa és Armin aggódni fognak, ha a megbeszélés után nem siet vissza egyenesen a hálójába, utána viszont engedett a kíváncsiságának, és felzárkózott a hadnagy mellé. A férfi komótos tempóban haladt előre, és azután sem sietett, hogy Eren beérte, sőt mintha még lassított is volna.
Csak nem…? – Eren óvatosan oldalra sandított. – Csak nem aggódik értem?
Levi hadnagy arca közömbös maradt, mikor észrevette, hogy figyelik; azután sem változott, hogy megálltak a szobája előtt. Az ajtó fülsértő hangon nyikorgott, Eren ujjai idegesen rándultak meg.
Azt akarja, hogy kövessem? – kérdezte magától. – Mit tegyek? Nem mondott semmit!
Levi hátranézett, miután átlépte a küszöböt.
– Gyere utánam, Eren – mondta szelíden, mintha megérezte volna ki nem mondott gondolatát. Eren vére a fülében dobolt, a világ pedig forgott vele, ahogy a kérésnek engedelmeskedve követte. – Pihenj le.


Készült: 2016. 12. 24. – 2017. 02. 09.

4 megjegyzés:

  1. Imádom az ilyen kis szösszeneteket :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszenek! ^^ Lassan, de még érkeznek ehhez hasonlók (nem is annyira a távoli jövőben), csak mostanság nagyon idő szűkében vagyok! :D

      Törlés