A név ereje
III.
Tíz: A meghívás
Modern!AU & soulmate AU; manga
spoiler 90+
Párosítás: Levi/Eren ~ mellékszálon: Erwin/Marie, Farlan/Isabel,
Zeke/Frieda
Tartalom: Eren tizedik születésnapjára Levi is hivatalos, mint a
fiú lélektársa.
Megjegyzés: A név ereje III.
felvonása, amit annak idején
elkezdtem írni, végül mégsem fejeztem be, és ami lehetséges, hogy az előzőek
ismeretében is érthető – igyekeztem magyarázni, hogy mi történt eddig.
Elképzelhető, hogy készül még hozzá egy-két felvonás, és az is, hogy ugrunk
majd időben. ^^
Március
harmincadikán a digitális ébresztőóra hajnali három óra három percet mutatott,
Levi szemére azonban még mindig nem jött álom. Ez egyáltalán nem aggasztotta, a
jobb napokon aludt öt-hat órát – „Minek egyáltalán
alvás? Időpocsékolás…” –; egész életében beérte kevesebbel. Ujjai ezúttal
is, öntudatlanul táncoltak a bőrébe vésett kacskaringós, fekete betűkön, melyek
egy nevet formáltak – a neki rendeltetett, legtökéletesebb társ nevét. A
lélektársét: Eren Jaeger.
Egy
olyan világban éltek, ahol mindenkinek akadt egy személy, akit lélektársának
nevezhetett. Ez persze nem jelentette azt, hogy mindenki meg is találja az
élete során ezt a tökéletes személyt, voltak szerencsések, akik igen – Levi két
barátja, Farlan és Isabel már össze is házasodtak –, de voltak, akik még nem –
és lehet, hogy soha nem is fogják.
Levi
megtalálta a magáét. Sok időbe telt, de végre megtalálta.
Mikor
először megjelent a karján a név, izgatottan várta a napot, hogy találkozzanak
– aztán évek röppentek, és nem érkezett senki olyan az életébe, akinek a
csuklóján viszontláthatta volna a saját nevét. Lassan beletörődött, hogy nem
lesz lélektársa, hogy ő valamiért kivétel – hiszen egész életében kilógott a
sorból. Fájt, de idővel elfogadta. Néha viszketett a bőre ott, ahol a név
virított, ám egy idő után nem is reménykedett, hogy egy nap megtalálja. Minek
reménykedjen? Ha csak pörögtek a napok, hetek, hónapok és évek, és az égvilágon
senki sem toppant be, akiről kiderült volna, hogy neki teremtették?
Az
ominózus napon a külvárosban nyíló Café
Mariába tartott, hogy találkozzon az egyik barátjával, Erwin Smithszel,
akivel ugyanannál a cégnél dolgoztak egy Keith Shadis nevű ürge szárnyai alatt.
Erwin mindig a legjobb pillanatra időzítette a találkozóikat, Levinak ezúttal
sem volt kedve, hogy az életében turkáljanak, vagy éppenséggel más tökéletes
életének ecsetelését hallgassa.
Ez
alkalommal viszont… egy cseppet sem bánta meg, hogy elment.
Történetesen
ez a Keith Shadis ugyanis – az örök agglegény, a főnök Keith Shadis! – ismerte Grisha Jaegert. Jaegert, mint Eren Jaeger.
Erwin,
miközben egy csésze kávé mellett üldögélve mellékesen megemlítette, hogy a
felesége, Marie a harmadik porontyukkal várandós – mert azt a dús, szőke
szemöldököt meg gyilkos, jeges-kék szemet feltétlenül tovább kellett örökítenie,
nehogy az emberiség megússza a mufurc mini-Erwineket –, arról sem feledkezett
meg, hogy Levi orrára kösse Grisha vezetéknevét (meg úgy az egész Keithszel
kapcsolatos históriát.) A cég – vagyis inkább a főnök, Shadis, akit kipécézett
magának egy feltörekvő újságírónő, valami Ilse
– bajban volt, és a régi jó barát – Grisha
Jaeger! – azonnal ugrott a cégével egyetemben, hogy segítsen. Vagy
önszántából, vagy a felesége parancsára. (Ezt Levi már a részletkérdés
kategóriájába sorolta.)
A
híres megmentő, Grisha Jaeger a nagy, céges találkozóra bezzeg az egész
pereputtyát magával cipelte, mert ez teljesen normális megoldásnak látszott, ha
az ember üzleti ügyeket intéz. Mi sem lenne természetesebb, mint az üzleti
útból nagy családi kiruccanást csinálni? Összekötni a kellemeset a hasznossal,
és így senki sem panaszkodhat.
Levi
utálta az ilyen embereket. A puszta gondolattól is irtózott, hogy a folyosók
megteljenek gyermekkacajjal, és nem mondhatni, hogy nem érzett
megkönnyebbülést, mikor kiderült, hogy Grisha családja nemigen áll gyerekekből.
(És ekkor még nem tudta, hogy Farlan és Isabel gyereket várnak, mert Isabel is
rajongott a remek időzítésekért, ezért azt a pillantotta választotta ki, mikor
Levi kutyafuttában egy szendviccsel bajlódott. Hogy véletlenül a megrágott
falatot ráköpte Isabelre, nem lehetett érte hibáztatni.)
Grisha
Jaeger különc pasas volt, még Levi mércéjével is. A találkozóra magával hozta a
húgát, Faye-t, aki harmincöt éves kora ellenére egyszer volt csak házas, ráadásul
akkor is egy olyan emberhez ment hozzá, aki az apja is lehetett volna. Levi meg
sem lepődött ezek után, mikor kiderült, hogy a férfit hamar el is vesztette. Pechére
azonban – mert nem lehetett ennyire szerencsés – a nyakán ragadt az ipse három
kölyke, akiket a baráti összeborulás napjára lepasszolt az apósának meg
anyósának, hogy legalább tizenkét órára nagyszülők szerepében díszelegjenek, ha
már máskor rá se bagóztak a porontyokra.
Faye-en
kívül ott virított az oldalán a felesége, Carla Jaeger is, akit Levi azonnal a
szívébe zárt. Az asszonyt nem lehetett nem szeretni, pedig Levi megpróbálta.
Csinos volt, mosolygós, és ha kellett, szigorú is. Az egész cég arról
pletykált, hogy Shadis annak idején belezúgott – még az esküvő időpontját is
kitűzték –, Grisha Jaeger viszont jó legjobb barátként az orra előtt gyorsan el
is happolta. Mire az a szerencsétlen Shadis észbe kapott, imádott Carlája már
kimondta a boldogító igent, kicsivel később pedig gyermeket is szült.
A
gyermek…
A
magas, szőke hajú fiú Grisha kiköpött mása volt; a karján – természetesen egyes-egyedül
azért, hogy még tökéletesebb legyen – a kőgazdag Reiss család egyik lányának
neve szerepelt. Azé a Reiss családé, akiknek Levi nagybátyja, Kenny is
dolgozott. Levinak nem volt rá bizonyítéka, hogy Kenny meg Uri Reiss – akit
amúgy a Reiss család fejének tekintettek, noha a testvére, Rod volt korban az
idősebb, ráadásul öt törvényes meg egy fattyú gyermek apja is – egymás
lélektársai voltak, nemcsak nagyon jó barátok a főnök-beosztott viszony
mellett, de mivel Kennyt mindig is érzékenyen érintette, valahányszor Rod Urit
pocskondiázta, valószínűnek tartotta, hogy helyesen sakkozott. Grisha fia pedig
éppenséggel ebbe a családba készült beházasodni – vagy legalábbis szorosabb
viszonyba bonyolódni velük –, tehát valamelyest Levi rokonává is válni.
A
fiú – Grisha fia! – kiköpött apja volt. Levinak nevetni támadt kedve, ha erre
gondolt, de csak azért nem csinálta, mert Isabelnek mindig borsódzott a háta.
Állítólag a nevetés nem illett a személyiségéhez. Hát… eddigi élete során nem
is volt sokszor része benne, nem csoda, hogy nem passzolt hozzá.
De
Grisha fia hogy is hasonlított volna Carla Jaegerre? Grisha, a rohadék, barátságtörő Grisha kétszer házasodott!
A szőke fiút Zeke-nek hívták – Zeke
Jaegernek –; Grisha és Dina Fritz szerelemgyereke volt. Dina elvileg
rokonságban állt a Reiss családdal is, akik egyik napról a másikra unták el a
vezetéknevüket és változtatták át Reissre, de olyan távoli szegről-végről, hogy
senki sem szólta meg Zeke és a Reiss-lány kapcsolatát.
A
tortára a habot nem is ez a történet tette fel igazán, hanem az, hogy úgy, hogy
Carla elkísérte, Grishának még volt pofája az első feleségét is meghívni a
találkozóra. Levi két dolgot igazán nem értett: először is, hogy nem sült le a
bőr a képéről, másodszor pedig, hogy Carla miért tűrte el. És ha már a tortának
ez volt a krémje, a napra az tette fel a koronát, hogy Levi mindent
félreértett. Azt hitte Zeke-ről, hogy Eren, így amikor egy dühös, vékonyka
gyermekhang felcsattant a folyosó végéből, egyszerűen nem akart hinni a
szemének. Egy komplett idiótának érezte magát, és Isabel azt állította, annak
is nézett ki.
Eren
Jaeger egy kilencéves kisfiú volt – vagyis
most már tízéves, javította ki magát Levi szórakozottan, miközben a betűket
dörzsölgette a bőrén –; életvidám, kíváncsi természetű és egy igazi bajkeverő,
akit folyton a barátai húztak ki a bajból, amibe oly’ nagy lelkesen belesodorta
magát. És ennek a gyermeknek a neve szerepelt Levi alkarján – nem Zeke-é.
Hát…
mondhatni, nem erre számított, mégis megkönnyebbült. Eren féltestvére, Zeke arrogáns kis kamaszkölyök képét
festette le magáról a viselkedésével, Levi pedig őszintén kívánta neki, hogy
legyen boldog azzal a Reiss-lánnyal, ha már őt szánta neki a sors. Szegény
lány, talán valamilyen Frieda, jutott
eszébe a keresztneve, ahogy felidézte a kőgazdag Rod Reiss mind a hat porontyát.
Vele is jól kicsesztek odafent.
Zeke
Jaegeren már most döbbenetesen fel lehetett ismerni Grisha Jaeger vonásait, hát
még később! Levi őszintén remélte, hogy Eren a későbbiekben is az édesanyjára
fog hasonlítani, nemcsak most, gyermekkorában; Carla Jaeger tényleg csinos asszony volt – még Levi
mércéjével is mérve –, nem véletlenül szeretett bele Shadis. Egyelőre nem
nyugtalankodott Eren lehetséges külseje miatt: anya és fia éppúgy hasonlított
egymásra, ahogyan apa és fia. A természetük már vegyesnek tűnt, legalábbis Levi
számára: Eren, aki mindenre rákérdezett, s Zeke, aki inkább mindent megfigyelt.
Érdekes ellentétei voltak egymásnak. Levi leplezett izgalommal várta az
elkövetkezendő éveket, amikor Eren is kamasszá, majd végül felnőtté cseperedik.
A
pillantása az éjjeliszekrényen hagyott mobiljára esett – vibráló képernyőjéről
egy kócos, viharos szemű kisfiú bámult vissza rá duzzogást mímelve –; száján
halvány mosoly suhant át.
Jó sokat kell még várnom – gondolta, tekintve, hogy a kis lélektársa, Eren aznap,
azaz március harmincadikán ünnepelte a tizedik születésnapját. A félreértést
követően – hogy Zeke-et hitte Erennek – Shadis irodájában azonnal megvitatták
azt a tényt is, hogy Levi csuklóján ott szerepelt Eren neve. Mivel Eren még
gyerek volt, az övén nem jelent meg Levi neve, ám a közeljövő ezen bármikor
változtathatott.
Szerencsére
mindenki jól fogadta. Eren nem tulajdonított neki akkora jelentőséget, hiszen
gyerekként nem is érthette, miért kell felhajtást csinálni, de nem is
viselkedett távolságtartóan, mikor Levi leguggolt elé, hogy azonos magasságba
kerüljenek. Ki kellett használni a magasságkülönbséget, Levi ugyanis szinte
eltörpült Grisha és Zeke mellett, és mivel Faye meg Carla sem gazdagították a
kifejezetten alacsony emberek körét – mint mondjuk Rod Reiss vagy a fattya –,
számítani lehetett rá, hogy Eren is nagyra fog nőni. Még csak tíz éves volt –
vagyis mától fogva tíz –, máris
magasabbnak tűnt, mint Levi ennyi idősen.
–
Levi vagyok – mondta. – A lélektársad.
–
Az jó. – Eren motyogott. Durcásan fordította el a fejét, a kezét meg karba
fonta. Sokkal fontosabb dolgok kötötték le a figyelmét, mint hogy valakinek a
lélektársa. Az ő szempontjából sokkal fontosabb, természetesen. – Dina
megtiltotta, hogy rohangáljak a folyosón! – árulkodott az anyjának. Carla arca
megvonaglott.
–
Ha Dina megtiltotta, akkor ne csináld! Nem szabad a folyosón rohangálni!
–
De…
–
Nem illik, Eren – kócolta össze az öccse haját Zeke, azonnal beleszállva a
családi vitába. – Fogadj szót anyának. – Hogy az anya alatt pontosan kit
értett, az csakhamar kiderült. (Véletlenül sem Carlát.)
–
De ő nem az anyám – hallatszott a gyerek ingerült motyogása. A legkevésbé sem
érdekelte Levi jelenléte, csak egy vállvonással vette tudomásul azt. Mikor aztán
egy elejtett szófoszlányból sikerült kikövetkeztetni, hogy Levi és Erwin együtt
katonáskodtak, bezzeg egyből lelkesebben állt az egész lélektársi dologhoz. Pillanatok
alatt Levi elsőszámú rajongójává vált, és még a következő hónapban tartandó
ünnepi ebédre is meghívta a férfit. Március harmincadikán Levi így azon kapta
magát, hogy a Jaeger családhoz hivatalos, hogy megünnepeljék Eren
születésnapját.
A
digitális óra hajnali három óra tizenkét percet mutatott. A percek túl lassan
vánszorogtak.
Egy
órára kapott meghívást. Előző este Carla Jaeger telefonált, hogy egyeztessenek,
majd Levi lelkére kötötte, hogy még véletlenül se hozzon ajándékot a családnak,
hiszen nem azért hívták meg. Erennek persze azt vehet, amit akar – a lélektársak
köztudottan szerették elhalmozni egymást apróságokkal, és valahogy ráérzett,
hogy ebben Levi sem különb.
De
mi lehet a megfelelő ajándék egy tízéves számára?
Ebben
a korban volt igazából igazi kihívás olyan ajándékot találni, amit az
ünnepelt kölykök nem tituláltak azonnal gyerekesnek, vagy a másik, a rosszabb
eset: amiért tegnap még könnyfakasztóan kuncsorogtak a szüleiknek, hogy vegyék
meg nekik, a következő nap – természetesen a megvételt követően – lejárt
lemeznek tartották.
–
Eren nem szeret olvasni. – Levi ezt Eren féltestvérétől, Zeke Jaegertől tudta
meg. A céges találkozó napján, miután fény derült, hogy Eren valóban Levi
régóta keresett lélektársa, Hanji, akivel Levi négy hónappal korábban, egy, nyilvánvalóan őrült pillanatában
összecuccolt (és akit valamiért elfelejtett azóta kidobni), valamennyi Jaeger
számát megszerezte egyetlen beszélgetés alatt. Mire Levi észbe kapott, mindenkié
a névjegyek között szerepelt, akinek egy kicsi köze is volt Erenhez.
Elővigyázatosságból
azért felhajtott egy pohárkával, mielőtt tárcsázta Zeke Jaeger számát. A fiú
azonnal felvette – persze, hiszen a kezét szinte hozzáragasztották ahhoz az
átkozott telefonhoz! –; hallatszott a hangjából a meglepettség, mikor megtudta,
hogy ki keresi és miért. Levi izgatott női hangot is hallott a háttérből
beszűrődni, Zeke ezek szerint a barátnőjével ütötte el az idejét. (Szegény lány.)
–
A legjobb barátja, Armin, na, ő viszont nagyon szeret. – Zeke türelmesen
magyarázott, a hol kuncogó, hol dicsérő hang alapján maximálisan igyekezett
Frieda Reiss kedvébe járni. – Van egy idióta könyvük, vagyis Armin nagyapjáé,
abból nézegetik a világot. Tudod, ilyen földrajzi könyv, tájak, képek,
lexikonszerű ismertetők, satöbbi-satöbbi, minden, ami dögunalmas. Eren imádja
az óceánt. Nem kifejezetten a tengeri élővilágát, hanem magát az óceánt, a
hatalmas víztömeget, meg a… hogy is szokta mondani? Á, igen! Lángoló víz, jeges
tájak. Szóval na, ezekért totál odavan.
–
Lángoló víz, jeges tájak – ismételte Levi. – Meg az óceán, de nem kifejezetten
az élővilág.
–
Jaja – bólogatott Zeke. – Ezek.
–
Tehát könyvet ne vegyek?
–
Azt nem mondtam. Arminnal biztos elolvasná.
–
De könyv helyett…
–
Hát. – Zeke a fejét vakarhatta. – Szereti a hamburgert, a saját igazát, ezért
folyton összeverekedik a környékbeli kölykökkel, talán vehetnél neki egy
könyvet, ami a dühkitörésről szól, biztos értékelné.
–
Nem vehetek neki ilyeneket! – fakadt ki Levi; meghökkentette a kirohanása. Pár
másodperces csend hallatszott, majd Zeke így szólt:
–
Hát igen – mondta. – Tényleg nem.
–
Akkor? – türelmetlenkedett. – Te vagy a bátyja! Te mit vettél neki?
–
Én? – Zeke egy kicsit meghökkent. – Baseball labdát és kesztyűt. Vagyis azt
adtam oda, ami az enyém. Dedikálva is lett, a nagy példaképe, valami Kruger,
hihetetlen, hogy el tudtam csípni. Köszönöm még egyszer, édesem – mondta ezt
már a barátnőjének, aki felkuncogott. Valószínűleg a Reiss név segített abban,
hogy el tudja intézni.
–
Baseball, Kruger. – Levi felsóhajtott. – Még valami, amit tudnom kell róla?
–
Hát… – Zeke hangjába bizonytalanság kúszott. – Nem, egyelőre elég ennyi.
Közelebb kerültél a tökéletes ajándék megtalálásához?
–
Aligha.
–
Azért köszi, hogy raboltad az időmet.
–
Igazán nincs mit – felelte Levi őszintén. – Kösz a segítséget, Jaeger.
–
Nagyon szívesen! – hazudta a fiú mézesmázosan. – Az ebéden találkozunk. – Azzal
meg sem várta, hogy Levi elköszönjön, rácsapta a telefont. Hanji, aki majd’
megfulladt a nevetéstől a kanapén, a szemét törölgette, és nagyot sózott Levi
hátára. A férfi meggörnyedt, kapásból három káromkodással is reagált.
–
Csodás sógorok lesztek, Lee-Lee! Már most imádjátok egymást!
–
Ugye? – morogta Levi. – Nincs is csodásabb a kapcsolatunknál. Ötlet, hogy mit
vegyek Erennek? Kifestőn meg ilyen ostobaságon kívül. Azt én is tudom, hogy
gyerekesnek tartaná. Társast sem, az is kizárt. Egyáltalán miért vannak oda a
vele egykorúak? Szereti a baseballt, bálványoz valami Krugert… De nem nyúlhatom
le Zeke ötletét.
–
Persze, hogy nem – bólintott Hanji. Feljebb tolta a szemüvegét, majd
összerántotta a szemöldökét. Magas volt és egy cseppet sem épelméjű –
legalábbis Levi szerint –; hosszú, sötét haját mindig feltűzve viselte, kivéve
akkor, mikor lefekvés címszóval visszavonult a szobájába – bár nála ezt sem
lehetett biztosra tudni. Egy szemsérülés miatt az egyik szemét kötés fedte, amitől
pedig csak még őrültebbnek tűnt a megszokottnál.
Ő
volt Levi őrült tudós „barátja”, akit abban az időben ismert meg, mikor
Erwinnel is találkozott. Levi a maga részéről sokáig tiltakozott a „barát”
megszólítás ellen, ám Hanji addig erőszakoskodott, míg egyik alkalommal, amikor
többet ivott a kelleténél, a kollegáik füle hallatára, spiccesen elismerte,
hogy valóban barátok.
Négy
hónappal ezelőtt pedig összeköltöztek. Semmi romantikus fellángolás nem
vezérelte, Hanji egyszerűen úgy vélte, a szárnyai alá kell vennie Levit. Levi
nem így gondolta, de az alkohol nagyon sokat tudott változtatni a véleményén.
Másnap reggel, a kijózanodás határán megbánta a tettét, ám ami történt, az
megtörtént, Hanji nem engedett belőle, Erwin meg azt javasolta, miután Levi az
első kétségbeesést követően rögvest felhívta, hogy fogadja el a történteket,
hiszen… „Mindenki úgy járna a legjobban,
Levi, ezt te is tudod, különben is, megkönnyebbülnék, ha tudnám, hogy Hanji ott
van melletted.”
Vagy inkább én Hanji mellett – fintorgott a férfi. Ez az ember… egy időzítetlen bomba. Sosem lehet tudni, hogy épp mire
készül. Siralmas helyzetét az is tetézte, hogy Hanji nem egyedül bútorozott
össze vele, két megtermett, harcias kutyáját is magával cipelte, Sonnyt és
Beant, akik minden egyes nap rászolgáltak a szitkokra, amikkel Levi első
alkalommal illette. Mindent megtettek ugyanis, hogy pokollá változtassák Levi
életét, emellett pedig, hogy mielőbb a korai halálba kergessék.
A
tökéletes ajándék végül meglett, ám nem Hanji segítségével. Levi gondosan feljegyezte
magában mindazt az információt, amit Zeke kelletlenül rázúdított, és úgy
döntött, nem lopja el a flancos baseballos ötletét.
–
Jobbat adok neki, sokkal jobbat – magyarázta, mikor már az ebédhez készülődött.
Hanji az ágyán terpeszkedett, és kíváncsian várta, hogy mivel fog előrukkolni.
Mind az ajándékötlet, mind az aznapra szánt ünneplő is kifejezetten érdekelte,
ugyanis állítása szerint Levinak katasztrofális ízlése volt.
–
És mi az a sokkal jobb? – puhatolózott. – Mi az, amitől a kicsi Eren majd’
kiugrik majd a bőréből?
Levi
hátrapillantott a válla fölött, miközben a nyakkendőjével bajlódott. (A
nyakkendőt végül a tizedik átöltözés után Hanji kötötte meg, mivel a sokadik
próbálkozásra is kudarcot vallott vele.)
–
A kölyök imádja felfedezni a világot, legalábbis Zeke szavaiból ezt szűrtem le.
–
Hoppá! – Hanji szeme megcsillant. – Elviszed valahová?
–
Igen.
–
És hová?
–
Hát… – Levi habozott. – Tegnap felhívott Kenny…
–
A nagybátyád? – hajolt előre Hanji döbbenten. – Mégis mit akart? Ritkán
telefonál, többnyire…
–
Csak váratlanul betoppan – sötétült el Levi tekintete. – Igen, tudom, köszönöm,
hogy emlékeztetsz rá. De ezúttal telefonált.
–
Nocsak. Mit akart?
–
Mostanság besűrűsödnek a hétvégeim.
–
Újabb meghívás?
Hanji
szélesen vigyorgott.
–
Igen – dörmögte Levi sötéten. – Rokonlátogatás.
–
Ó, azt hittem, Kennyn kívül…
–
Távoli rokonok, Hanji. Tudod, akiket
már a családfádról is lefelejtesz, annyira távoliak.
Hanji
nem vágott kellőképpen együtt érző arcot, de legalább a hangján valamelyest
érződött:
– Ó.
–
Úgy döntöttem, elviszem az erdőbe.
–
Ezt hívják úgy, hogy cukros bácsi – kommentálta Hanji. – Biztos vagy benne,
hogy jó ötlet?
–
Nem úgy viszem el az erdőbe, te jó
ég, pápaszem! Hogy juthat egyáltalán ilyen az eszedbe?
–
Hát akkor?
Levi
hatalmasat sóhajtott. Ha hihetett Kenny históriának, a rokonok, akiket meg
akartak látogatni, vidéken éltek, egy erdős részen. Volt egy kislányuk is –
valami Misaka vagy Mikasa, mivel a szarházi rokonuk egy ázsiai nővel kötötte
össze az életét, és valószínűleg hogy újdonsült asszonykája kedvére tegyen,
magasról tett a hagyományos nevekre –; Kenny saccolása szerint Erennel egykorú
lehetett.
–
Ó, tehát játszópajtása is lenne! Kemping?
–
A kisgyerekek imádják az ilyen hülyeségeket.
–
Komolyan elviszed őket kempingezni? – csillant fel Hanji szeme. – Tutira?
–
Ha Mr. és Mrs. Jaeger az áldását adja, igen.
–
Hát nem tudom, Levi. Én biztos nem bíznám rád a gyerekemet, pláne nem ilyen
rövid ismeretség után.
–
Úgy gondoltam, hogy ők is jönnének, pápaszem. – Levi arca megvonaglott, ahogy
kimondta. – Ne, kérlek, ne nézz így rám! – folytatta gyorsan, mikor elkapta
Hanji tekintetét. Barátja válla rázkódott. – És ne is nevess! – tette hozzá
felcsattanó hangon. – Nem tudsz elképzelni, hogy kempingezek?
–
Sok mindent el tudok képzelni – vihogta Hanji, és közben a szemét törölte, mert
még a könnye is kicsordult –, de hogy te meg a kemping, te meg úgy alapjában
véve az erdő… Az évszázad vicce, hát ez baromi jó! – És alig tűnt úgy, hogy
megnyugodott, máris felnyerített. Levi hatalmasat sóhajtott, dühösen
legyintett.
–
Akkor is ez lesz az ajándékom.
–
Szó, ami szó, a gyerekek tényleg imádják az ilyesmiket. Eren biztos izgalmasnak
fogja tartani, na de vajon Mr. és Mrs. Jaeger…
–
Grisha Jaeger cége csapatépítés céljából rendszeresen szervez sátorozást.
Erwintől tudom, hogy olyankor mindig magával viszi a feleségét meg a fiait.
–
Zeke Jaeger sátorozik?
–
Úgy tűnik – vonta meg a vállát Levi. – Szerintem ennek az ötletnek mindenki
nagyon fog örülni… és mégsem egy béna kirakóst kap, meg egy tábla csokit. Nem
jó? Nagyon mellélőttem?
–
Ha én lennék a lélektársad… – Hanji hatásszünetet tartott, kiélvezte a Levi
arcán végigsuhanó pánikot. – Nos, én imádnám, és ha Grisha meg Carla szoktak
sátorozni… Biztos vagyok benne, hogy támogatni fogják az ötletet.
–
Persze, hogy fogják. – Levi sötéten elmosolyodott. – Pláne, hogy a madarak azt
csicseregték…
–
Azaz Kenny?
–
Igen, Kenny, de ne szakíts már félbe, szaros szemüveges!
–
Jó-jó, tehát a madarak…
–
A drága távoli kuzinom, fogalmam-sincs-hogy-hívják-milyen-Ackerman, szóval,
tudod, akit meglátogatunk… – Összeszűkült a szeme, mikor megütötte a fülét
Hanji kuncogása. Barátja ezúttal nem vágott közbe, igyekezett mihamarabb
rendezni a vonásait. – Állítólag a páciense a drága Jaeger doktornak. – Grisha
amellett ugyanis, hogy nagyvállalkozásba kezdett, orvosi végzettséggel
rendelkezett. Most is praktizált még a cége mellett, bár Levi nem értette, hogy
lehetett ennyi ideje.
–
Páciens? Beteg?
Levi
megrántotta a vállát.
–
A felesége összeszedett valami nyavalyát. Most várandós a második porontyukkal.
–
Ó, tehát akkor ezért lesz látogatás!
–
Hiába mondtam Kennynek, hogy ráér a kölyök megszületése után felkeresni…
Végtére is, most kapóra jött. Szép környéken laknak, simán lehet sátorozni meg
kirándulgatni.
–
Jó lesz ez az ötlet – mosolygott Hanji bátorítóan. – Biztos mindenki örülni fog
neki. Most pedig engedd meg, hogy egy kicsit rendbe szedjelek, mert a tuti
ajándékon kívül jó benyomást is kell keltened! Ha nem is Erent kell egyelőre
levenned a lábáról – kacsintott játékosan, miközben odébb tolta Levit, hogy feltúrja
a szekrényét a „szexisebb” ruhák után
–, nem árt, ha minél előbb belopod magad Mr. és Mrs. Jaeger szívébe!
Sonny
egyetértése jeléül a szőnyegre piszkított, mire Levi arca láthatóan elsötétült.
–
Na, pont az ilyenek miatt kell sürgősen megszabadulnom tőled.
–
A-a! – vigyorgott rá Hanji, mielőtt a kezébe nyomott egy mélykék inget. A négy
hónap alatt eljutottak már odáig, hogy nem jött zavarba, ha Sonny vagy Bean
rossz fát tett a tűzre. Pontosan tudta, hogy Levi nem fogja kidobni. Persze ez
nem jelentette azt, hogy nem is vágott vissza:
–
Pont ezért kell megtartanod és bőszen hálálkodnod, hogy megismerhettél, Lee-Lee!
Még mindig nem érted?
–
Kapiskálom, pápaszem.
Később
persze – ahogyan az rendszerint megesett – nem bánta meg a segítséget. Ahogy a
szívébe zárta Carla Jaegert, úgy az asszony is őt. Ezt már akkor tudta, mikor a
nő ajtót nyitott; felragyogott az arca, és Levi a következő percben egy finom,
meleg ölelésben találta magát. Carla utána szabadkozott, amiért közvetlenül
viselkedett, majd miután Levi megnyugtatta, hogy a legkevésbé sem sértette meg
vele, jóformán berángatta maga után a házba.
A
Jaeger család nem messze lakott a Café
Mariától; ahhoz képest, hogy Grisha milyen jól keresett, szerény
körülmények között éltek. Egy dagadt macskát is tartottak, Carla elárulta, hogy
Erennek vették, de a fiú egy fikarcnyit sem foglalkozott vele.
–
Hiába próbálom megnevelni, egyszerűen nem sikerül – ingatta a fejét az asszony;
elnyomta a mosolyt a szája sarkában. Az ajtó becsukódott mögöttük, Levi pedig
az előszobában találta magát.
A
falakat beborították a családi fotók: baba-Eren egy hintában a ház kellős
közepén, az első foghíjas képek, egy picivel idősebb Eren az anyja kezét fogva,
a két testvér népviseletben – Eren széles vigyorral az arcán, Zeke unottan,
ráadásul még a keze is belemozdult; éppen a gombokat igazgatta a mellényén,
mikor lekapták –; meg még sok más. A képsorozat folytatódott, ahogy Levi
megindult Carla nyomában. (Grisha és Carla esküvői fotóját például a nappaliban
aggatták a falra, hogy ne legyen annyira szem elől.)
Alig
jutottak előrébb, mikor egy tornádó kis híján ledöntötte Levit a lábáról.
Izgatott kiabálás hallatszott, Levi beleszédült a lelkes monológba.
–
Levi hadnagy, Levi hadnagy! Hát eljöttél! – Eren csillogó szemmel
csimpaszkodott belé. Mire Levi észbe kapott, vékony kis karját a nyaka köré
fonta. – Jaj, de jó! Ne aggódj, egy cseppet sem késtél el, bár valóban az
utolsók között érkeztél… Már azt hittem, nem fogsz eljönni! Itt van a haverom,
Armin is! Gyere! Feltétlenül meg kell ismerned, nagyon okos! Ó, és képzeld,
eljött Keith bácsi is! Meg képzeld, Armin mamája és papája megígérte, hogy
összerak egy hőlégballont! Bár igaz, anyu azt mondta, nem csinálhatják meg…
Mindegy, elvileg ez lesz az ajándékom! Hé, miért nem mondasz semmit? Ja, amúgy
Zeke is itt van, elhozta a nőjét! – Eren arcán fintor suhant át. – Kedves lány,
de hát na, mégiscsak Zeke „nője”! –
forgatta a szemét. – Annyira ciki!
–
Eren, hagyd szegényt levegőhöz jutni – szólt rá Carla. – És ne beszélj így a
bátyád barátnőjéről. Tudod, hogy lélektársak.
–
Egy napot igazán kibírhatnának egymás nélkül – durcáskodott a fiú. – Pláne,
hogy Frieda elhozta az összes kistestvérkéjét, mert nincs kire bíznia őket! Ez
az én szülinapom! Miért nem csak azok lehetnek itt, akiket én akarok?
–
Kérlek, nézd el neki. – Carla Levi felé fordult. – Éppen a dackorszakát éli.
–
Lesz ez még rosszabb is – jegyezte meg mindentudóan Zeke édesanyja, Dina, aki a
nagy felfordulásra megjelent a nappaliban. Egy borospoharat tartott a kezében,
annak tartalma jócskán megfogyatkozott. Csinos arcú, szőke nő volt, Levi meg
tudta érteni Grishát, amiért beleszeretett, és egy kicsit azt is, amiért utána
Carlát vette feleségül. Hogy a két feleség hogy viszonyult egymáshoz, arra
viszont nem tudott rájönni; mindketten mosolyogtak, ahogy egymás szemébe
néztek, és látszólag udvariasan elbeszélgettek, miután Eren elkezdte rángatni
Levit valamerre az udvar felé.
–
Mindannyian ott vagyunk! – magyarázta. – Gyere!
–
Mindannyian? – Levi felnyögött. A
„mindannyian” rengeteg embert jelentett, Eren csak egy töredékét sorolta fel.
Legjobb
barátjáról hamar kiderült, hogy Armin Arlertnek hívták – egy szöszke, kék szemű
kiskölyök volt, szégyenlősen bújt az anyja szoknyája mögé. Levi kedvelte, mert
a többi kölyökhöz képest csendesen meghúzta magát, és amikor Eren torpedó
üzemmódra kapcsolt, akkor is hang nélkül, egy könyvet cipelve a hóna alatt
követte. Ő lehetett az az Armin, akiről Zeke a telefonban mesélt. Az olvasni
szerető Armin mintha csak Erwin idősebbik kölyke lett volna, csupán bozontos
szemöldök hiányzott.
Míg
Arminnal kapcsolatban nem kellett félnie, addig a szülőket igyekezett messziről
elkerülni. Mr. Arlert alacsony, pocakos férfi volt, felesége magasabb,
vékonyabb és ugyanolyan kócos, szőke hajú, mint a fiuk. Elegáns ruhájukra
köpenyt vettek a tavaszi melegben, és valamit nagyon szerelgettek a nyitva
hagyott garázs hátuljában, ami egy idő után az időközben előkerülő Carlának is
szemet szúrhatott, mert röpke negyedóra elteltével az udvar az asszony
felháborodott kiabálásával telt meg. Grisha alig tudta elcsitítani a kirobbanni
készülő botrányt.
Faye
Jaeger ezúttal nem passzolta le elhunyt férje gyermekeit: a három csemete
egytől-egyig Erennel egykorú fiú volt, mégsem játszottak együtt. Faye ezt
később azzal magyarázta, hogy Erennel általában nem játszani, hanem verekedni
szoktak.
–
Az apjukra ütöttek! – panaszolta szomorúan. – Hatalmas hiba volt az a
kapcsolat!
Levi
óvatosságból pont ezért mindig a kölykökön tartotta az egyik szemét. Elég
aggasztónak bizonyult már maga a látványuk is, ugyanis kiharcolták, hogy hozzák
magukkal a kutyáikat (akiket az apjuktól kaptak ajándékba annak idején); a
három harci kutya a három kölyöknek a láncát tépve vicsorgott a vendégekre.
–
Nem tudják eltépni! – nyugtatta meg Faye, mikor észrevette, hogy döbbenten
bámulja a vicsorgó állatokat. – Tuti biztos a lánc, nem lesz több baleset.
–
Volt már baleset?
–
Ó, hát… egyszer – vallotta be a nő, megmutatva a bal karját. – Nem mindegy,
hogy adsz nekik enni, meg hát… szerintem nem kedvelnek.
–
Szerintem el kellene altatni azokat a dögöket! – szipákolta Eren nagymamája. –
Nézd meg, egy nap széttépnek! Téged is, meg a gyerekeidet is, drágám!
–
Elég vadak – ismerte el Faye. – A férjem képezte ki őket.
–
Nem gyerekeknek való.
–
Igen, mama, tényleg nem gyerekeknek való, de…
Levi
otthagyta az összeveszni készülő anya-lánya párost. Zeke-et a barátnőjével
enyelegve találta meg; egyikük sem takarta a csuklóját, és hogy Levit teljesen
elborzasszák a viselkedésükkel, áhítatosan bámulták egymást, valahányszor
csókolózás után elhúzódtak. A legrosszabb az volt, hogy amikor nem
nyalták-falták egymás száját, akkor ezt csinálták, és nem egyszer, hanem
jóformán állandóan.
–
Gusztustalan szerelmesek – motyogta maga elé Levi, majd megnézte magának a
többi Reiss-kölyköt. Frieda a kisebbeket hozta magával: a legkisebb törvényes
lány, Florian rettegett Grishától, és minduntalan a nővéréhez futott vissza,
hogy segítsen (Zeke és Frieda ilyenkor tartottak szünetet a csókcsatákban), a
törvénytelen gyermek, Historia pedig
egy darabig szégyenlősen álldogált, a bátorságát gyűjthette. Mire Levi
feleszmélt, a szőke kislány már együtt kergetőzött Erennel és Arminnal, s
elfelejtette, hogy egészen addig a sírás szélén állt.
–
Ebéd! – jelentette be aztán Carla, és Dinával egyetemben elkezdte a megterített
asztalok felé terelni az összegyűlt népet. Az ételeket együtt készítették,
sokkal jobban főztek, mint Levi valaha is. A torta is finom volt, tömény
csokoládé ugyan, amit Levi szerint túlzásba vittek egy picit, Eren viszont úgy
falta be, mintha az élete múlott volna rajta. Repetázott is, és az egész arcát
összekente a csokis krémmel.
–
Ha csokiról van szó, úgy eszik, mint egy kismalac – mondta Zeke Friedának egy
fintor kíséretében. – Egyszerűen nem lehet leállítani.
A
lány kuncogott.
Az
ajándékosztás pillanata is elérkezett, Levi fojtott hangon magyarázta el az
ötletét Grishának és Carlának. Most rajta volt a sor, hogy elborzassza Zeke-et,
és örömmel konstatálta, hogy elérte a célját: a fiú szeme elkerekedett, a fejét
pedig rémülten kapta az apja irányába.
–
Pompás ötlet! – ragyogott fel Carla szeme. – Menjünk! Olyan rég sátorozott
együtt az egész család!
–
Amikor azt mondod, hogy egész család… – kezdte Zeke nagyot nyelve. A rémület az
arcára volt írva.
–
Zeke-nek is jönnie kell! – kiáltott közbe Eren izgatottan. – Mindig kitalál
valamit, hogy kihúzza magát a családi programok alól!
–
Frieda is – kontrázott rá Historia kipirultan.
–
Biztos azért, mert egymás szájában vannak!
– Eren! – Carla döbbenten hápogott. – Hogy beszélsz?
–
De ha ez az igazság…
–
Tehát akkor… – Grisha megköszörülte a torkát. – Sátorozzunk? Mindenki benne
van?
–
Juhé! – Eren a levegőbe bokszolt. – Sátorozunk! – Levira villantotta a
mosolyát, és ahogy az asztalra könyökölt, mintha kacskaringós, fekete betűk
halovány árnyékát lehetett észrevenni az addig makulátlan bőrön.
Levi
elmosolyodott.
A nevem – gondolta. Hihetetlen,
mekkora ereje van.
Készült: 2018. 03. 17. –
08. 20.
Megjegyzés:
1.) Grisha és Dina lélektársak, Shadis és Carla szintúgy,
ők ezért is házasodtak volna össze. Nem mindegyik lélektárs-páros marad együtt
a kapcsolatuk ellenére, hiába tökéletesek egymásnak. Lehet, hogy ez a
tökéletesség nem mindig jó. (Illetve a sztori szempontjából muszáj volt, hogy
ne maradjanak együtt.) Dina a történet szempontjából sosem házasodott meg még
egyszer, és amúgy még mindig szerelmes Grishába. Carlával nyilván nem szívlelik
egymást, csupán teszik a szépet, ha nincsenek kettesben.
2.) Faye házassága… A szemfüles olvasók szerintem kitalálhatták,
ki lehetett a férje. Magam sem értem, miért pont Grosst választottam, de
gyorsan el is tettem láb alól, így talán nincs akkora bűntudatom érte. :D [Grossnak meg amúgy három fia volt, és azok a vad
kutyák a fiai kutyái voltak a mangában. Faye sérülése a bal karján (a mangában,
ha megfigyelitek, az egyik kutya a bal karjánál kapott a ruhájába).]
3.) Eren és Mikasa még
(!) nem ismerik egymást, de Eren ismeri Jeanékat.
4.) Tudtátok, hogy valamiért népszerű a Zeke/Frieda páros?
Szóval Zeke-nek ezért választottam Friedát a lélektársául, akivel per pillanat
gusztustalanul szerelmesek. ^^
5.) Szeretném megírni a közös kempingezést, mert van némi elképzelésem,
Zeke-et egy tízes skálán mennyire viselné meg a nagy családi kirándulás. :D
Illetve, ha még nem tettétek meg, nézzétek meg a Lost Girls OVA 3. részét,
részben amiatt is vittem bele most a Mikasás szálat. :)
Imádom😍
VálaszTörlésNagyon várom már a kemping részét is😍😍😍
Ennek nagyon örülök! ^^ A 4. felvonás már elkészült, július elején várható, ha jó lesz a netem, amíg el vagyok utazva.
TörlésMár várom😍😍😍
TörlésFeltöltésre került. ;)
Törlés