Urklyn x Marcel – Tudni az igazságot... [egyperces; soulmate AU; manga spoiler 90+]

Tudni az igazságot…

Soulmate AU, canon era

Párosítás: Urklyn/Marcel – mellékszálon: Kenny/Uri, Frieda/Zeke

Tartalom: Urklyn nem beszél a lélektársáról. Friedával ellentétben ő mindent tud.

Megjegyzés:

1.) 842-ben járunk, mielőtt Frieda átörökli az Alapító Óriást.

2.) 90+ MANGA SPOILERT tartalmaz!

3.) Igazából ez tényleg egy olyan történet, aminek semmi alapja nincs, de van egy elképzelésem arról, hogy ebben a szösszenetcsokorban kinek mi az életútja a manga fényében, úgyhogy… Ez az írók szabadsága: a páros, akikre szerintem senki sem gondolt, és akik talán senkit sem érdekelnek, de én mégis próbálkozom. :)

4.) „Megválaszolatlan kérdések”, „Barátok”, „Azok a boldog szép napok…”, „A két testvér” és a „Titok hálójában” szösszenetekhez tartozó szösszenet, kiegészítve az utóbbiban említett dolgokat Urklyn Reisszel kapcsolatban.

5.) Aki esetleg bajban lenne Rod gyerekeivel: Frieda (827), Urklyn (828), Dirk (831), Abel (833), Florian (835. január 14.), Historia (835. január 15.). Tehát Urklyn a második gyermek Rod és Lady Reiss házasságából.

6.) Kitartok amellett, hogy Florian Reiss sötét hajú, Frieda óriása pedig szőke (vagy fehér, kinek mi, a lényeg, hogy semmiféleképpen nem sötét színű a haja)

---

Frieda semmit sem tudott a világról. Igazából senki sem tudott semmit, kivéve azt a személyt, aki a szörnyeteg erejét birtokolta a családjukból. Az az ember minden titkok tudója volt, és lilán örvénylő szemével a múltba és a jövőbe látott – emlékekbe, amik az elődjeiké, s amik az utódjaiké voltak. Ezt az erőt most Urklyn nagybátyja, Uri mondhatta magáénak, és a következő hordozójáról megszületett már a döntés: Urklyn nővére, Frieda lesz az.

Míg Frieda semmit sem, addig Urklyn mindent tudott, amit tudnia kellett: a falak titkát, az óceán túloldalán élő emberiség másik felének létezését, a száznegyvenötödik király akaratát, az ígéretét a háborúról. A kilenc óriás erejét, amiből a legfontosabb a Koordinátor ereje, Urié volt. Alapító Óriásnak nevezték, és azt hitték, a királyi családban kell tartaniuk. De a királyi család tagja tagadhatatlan átörökölte Karl Fritz ideológiáját is, ezért nem indított háborút, nem pusztította el a kint fenyegető óriásokat, nem szabadította fel az emberiséget. Ugyanez a sors várt Urklyn nővérére is, bármennyire is elszántnak látszott.

Nem tudja – gondolta Urklyn –, és csak akkor fogja megtudni, amikor már késő.

Frieda lélektársát Zeke-nek hívták. Urklyn a nagybátyjuk elé állt, kijelentette, hogy mindent tud az égegyadta világon, s míg Uri elsápadt, hozzáfogott a meséjéhez. A világon majdnem mindenki rendelkezett lélektárssal, a számára teremtett emberrel, akivel a bőrén keresztül kommunikálhatott; nem számított a távolság, nem számított az illető neme, semmi sem. Mikor Urklyn először válaszolt a lélektársa üzenetére, még csak nem is sejtette, hogy nem ugyanonnan valók. Aztán a fiú, akit Marcelnek hívtak, beszélni kezdett, és olyan szavakat használt, amikről Urklyn sosem hallott: Eldia, Marley, Paradis… Liberio. Marcel Liberióból származott, ami egy falakon túli körzet volt. Marcel… egy falakon túli fiú volt, egy eldiai fiú, Urklyn ellensége. Olyasvalaki, aki azért küzdött minden egyes nap, hogy Ymir Fritz valamelyik óriáserejének hordozójává válhasson.

– Tehát ez az, amiről hallgattok, bácsikám? – szegezte Urinak a kérdést, mire a férfi a dolgozóasztala peremébe kapaszkodva tántorodott meg. Öregnek látszott, vénségesen öregnek és betegnek, a szó legszorosabb értelmében haldoklott.

Néhány nappal az „ideje” vége előtt jártak, az utolsó napokat Uri nem a családjával, hanem Kennyvel töltötte. Az utolsó éjszakák alatt Kenny karjában keresett vigaszt, nem a testvére, unokahúgai vagy unokaöccsei ajtaja előtt zokogott szánalmasan. Uri Reiss dicső, igaz király volt, a megmentő, a fény, maga a vegytiszta világosság, és Urklyn… csodálta érte. Uri Reisst nem lehetett szánalmasnak nevezni, csak egy megmentőnek, aki mégsem tudott eleget tenni a küldetésének.

– Sajnálom – suttogta Uri rekedten. – Sajnálom, amiért nem sikerült elhoznom a Paradicsomot.

– Paradicsom? – Urklyn felhorkant, nevetős mosolyra húzódott a szája. – Ugyan, bácsikám! – szólt. – Erről nem te tehetsz. Egyszerűen arról van szó, hogy nem te leszel az, aki felszabadít bennünket.

– Igen – suttogott Uri. – Valóban nem én.

– De te tudod már, ki lesz az? – Urklyn kíváncsian telepedett le az egyik puha karosszékben. Uri követte, sétabotjára támaszkodott, lassan bicegett. Mindene fájt, mindene vénségesen öreg volt. A szeme lilán örvénylett.

– Sajnálom – ismételte. – A fiú… Az a fiú… Csak ő fejezheti be.

– Az a fiú… nem a királyi család tagja, jól sejtem?

Uri nem felelt. Nem felelhetett.

Urklyn tovább próbálkozott; a bőrét vakarta az alkarján, tűnődve nézte a nagybátyját.

– Uri bácsi… – suttogta. – Mi lesz velünk?

Uri nyelt egyet, megérintette Urklyn homlokát.

– Felejtsd el – kérte. – Csak felejtsd el.

– Feledtesd el, ha úgy akarod.

Uri a fejét rázta. – Nem látom értelmét – mondta. – A lélektársad… újra írna.

Urklyn bólintott. Nyolcszáznegyvenkettőt írtak, és Marcel Galliard azért küzdött, hogy átörökölje a Marcangoló Óriást. Ahogy mindenféléről szabadon beszélgettek, megosztották a félelmeiket: Marcel attól tartott, hogy az öccsét, Porcót is tizenhárom évre fogják átkozni. Aki ugyanis óriáserővel bírt, nem élhetett többet tizenhárom évnél. Ez azt jelentette, hogyha Marcel nyolcszáznegyvenháromban megszerzi a Marcangolót, tizenhárom évet fog még kapni, tehát nyolcszázötvenhatra meg fog halni. A következő hordozó fel fogja őt falni. Talán sosem láthatják majd egymást.

Urklyn az ajkába harapott.

Marcel neveket említett. Az öccsét Porcónak hívták, a társait pedig, akikkel együtt edzett, Reinernak, Bertoltnak és Annie-nak. Volt egy lány is, Pieck, aki Porcóval szeretett lógni, meg egy fiú, egy idősebb fiú, aki nemrégiben kapta meg a Bestia Óriást, őt Zeke Jaegernek hívták. Zeke apja, Grisha állítólag azon a szigeten bujkált, ahol Urklyn is élt. Urklyn sosem hallott róla, így legnagyobb bánatára nem tudott információval szolgálni Marcelnek, viszont mivel a fiú elmondta neki a Marcangolót, így cserébe ő is mesélt a Koordinátorról. Egymás titkai voltak, Marcel hallgatott, és így Urklyn is hallgatott.

– Veszélyes játékot űztök – csóválta a fejét Uri az utolsó napok egyikén. – Ha a dolgok egy kicsit másképp alakulnának… De mindegy is. Mi már semmit sem tehetünk, Urklyn, csak megőrizzük a titkokat.

Urklyn nyelt egyet. A nővére, Frieda zokogva változott át a szeme láttára egy magas, világosszőke óriássá, s Uri mosolygott, mikor letépte őt a láncokról, hogy felfalja. Urklyn rettegett, leizzadt és belül sikoltott. Uri nem volt többé, és a füstölgő óriás teteméből Frieda emberi alakját húzták ki. A lány szeme lilán örvénylett, a régmúlt és a jövő sötét titkaival, valamennyi hordozó emlékeivel egyetemben. Uri továbbélt benne, és Frieda megérthetett valamit, mert egy szomorkás könnycsepp gördült le az arcán.

– Hát ezért… – suttogta Urklynnak.

Nem mondta el, hogy miért, Urklyn mégis tudta.

És ez a legszörnyűbb – gondolta, miközben segített a nővérének talpra vergődni a Reiss család titkos kápolnájának földalatti rejtekében. Tudni az igazságot… a legnagyobb átok a földkerekségen.

Készült: 2018. 09. 15.