Ördög-Eren és Historia – Az Ördög ereje [egyperces; manga spoiler (90+)]

Az Ördög ereje

Tartalom: Eren összegyűjtötte mind a kilenc óriás erejét, és kész, hogy az Ördög szerepében tetszelegve alkut ajánljon Historia királynőnek.

Megjegyzés: Egyperces, vagy még annyi sem, ami azon a – szerintem újabb zseniális – teórián alapul, hogy Eren valójában az „Ördög” szerepébe bújik, és a történet végén felajánlja a kilenc óriás erejét Historiának (aki Ymir Fritzet fogja megtestesíteni ebben a koncepcióban).

---

Ugyanott állnak. Eren az Ördög bőrébe bújva, bűnös szavakat suttog Historia királynő fülébe. Csak annyit kell tennie, hogy elfogadja az alkut, magába fogadja a kilenc óriás erejét, hogy a halála után az kilenc felé szakadjon. Hogy a körforgás sose érjen véget. Ahogy a bűnös szavakat suttog, úgy suttogják azokat az ő fülébe is. A hangok megszólalnak, sürgetően próbálják rávenni, hogy tegyen eleget a feladatának… A küldetésének. A küldetés, amit be kell fejeznie, nem más, mint az óriáserő összegyűjtése és annak átruházása a királyvérű utódra, jelen esetben Historia Reissre.

Eren nyel egyet, Historia arcát tanulmányozza. Historiát annak idején döntés elé állították, akkor nem fogadta el a felkínált hatalmat – nem akart az Első Király ideológiájának foglyává válni, elveszíteni a szabad akaratát. Historia akkor az emberiség ellenségének kiáltotta ki magát, egy olyan embernek, akinek nem lett volna szabad megszületnie. Gyakorlatilag tényleg az volt. Eren őt választotta, mert a döntés súlya pont olyan, ami remekül illene hozzá. Az emberiség ellensége, aki viszályt szít majd az emberek között… A tökéletes harmónia.

– Nos? – kérdi türelmetlenül, mire Historia felé pillant. Könnyek és kétségbeesés helyett határozottság bámul vissza rá, Erennek tetszik ez, mert valójában ez az, amire igazán szüksége van, amiből tudja… amiből tudja…

Historia… Hogy döntöttél?

– Tudom, mit kell tennem – szegi fel a fejét a büszkén, a királynő hangján szólal meg.

Eren ajka lassan elégedett mosolyra görbül.

A körforgás – gondolja – most ér véget.

Készült: 2018. 11. 20.

Ymir és az Ördög – Az Ördög alkuja [egyperces; teória; manga spoiler (90+)]

Az Ördög alkuja

Tartalom: „Neked, két ezer évvel későbbre.” Egyperces, amiben az Ördög alkut ajánlj Ymir Fritznek, és megmutatja neki a két ezer év titkát.

Megjegyzés: Azon a – szerintem zseniális – teórián alapul, hogy az egész manga nem más, mint egy „látomás”, amit Ymir Fritz lát, mielőtt megkötné az alkut az Ördöggel. A látottak tudatában vagy megköti, vagy nem (és ezzel zárulna az elmúlt, nem is tudom már hány évemet meghatározó történet).

---

– Neked, két ezer évvel későbbre.

Az Ördög a göcsörtös fa felé mutat, ujja hegyén köröm helyett karmok csillannak. Ördög a javából, csúf, otromba teremtmény, aki mohón próbálkozik, újabb meg újabb kísérletet tesz, hogy bűnbe vigye. Az alma a fán ízletes, zamatos gyümölcsnek látszik, piros és hívogató, és Ymir Fritz megnedvesíti az ajkát, annyira kívánja.

– Neked adom – mondja újból az Ördög. – Két ezer évvel későbbre. Neked adom az erőt. Neked adom a biztos győzelmet. Az uralmat a világ fölött.

Ymir féloldalt pillant rá, lopva az almát bámulja.

– Csak egy harapás, ennyibe kerül – suttogta tovább a lény, a hangja nyílt csábítás.

– Csak egy harapás – sóhajtja Ymir –, és cserébe… hatalmat kapok.

– Úgy van, kedvesem, úgy van. Csak egy harapás, no, gyerünk! Neked adom… Két ezer évvel későbbre.

Ymir összeráncolja a homlokát.

– Két ezer év – ismétli. Félrebillenti a fejét. – Vajon mi lesz akkor? Vajon… mi lesz addig?

– Szeretnéd tudni? – Az Ördög kegyes, vannak pillanatok, amikor igenis nagylelkű tud lenni. Például most.

Ymir tudni akarja.

– Igen – feleli. – Meg tudod mutatni?

– Ó, igen. – Az Ördög szemében ravaszkás fény csillan. – Gyere, kedvesem – inti közelebb a lányt. – Gyere, hadd mutassam meg… a két ezer év titkát. Hadd mutassam meg… Azt a napot, amikor az emberiség emlékeztetőt kapott… A Tőlük való félelmet illetően, és a falnak nevezett ketrecbe zártságuk szégyenéről.

Ymir eleget tesz a kérésnek, az Ördög elé áll, a kezét nyújtja, vár, kíváncsi. Az Ördög csúf arcán széles, ragyogó mosoly terül szét. Elégedettség villan fel ravasz tekintetében, és amikor megérinti Ymir Fritz homlokát, aranysárga fény cikázik fel az érintése nyomán, s Ymir… Képeket lát, gyorsuló, majd egyre lassuló képeket. Lát egy történetet, az emberiség történetét. Látja Marleyt, Eldiát, később Paradist. Látja a két ezer évig tartó háborút, két birodalom háborúját, Karl Fritz megfutamodását, Mariát, Rose-t és Sheenát, a három testvért, akik ugyanabból a húsból lakmároztak, és látott egy gyermeket is, aki azért született, hogy szabad lehessen.

– Most már vége – suttogja az anya, aki a karjába emelte gyermekét. A körforgás véget ért, a végtelen, legendás csata befejeződött. Győztek.

– Szabad vagy. – És Ymir Fritz is megismétli.

– Nos? – hajol közelebb az Ördög. Fejével az alma felé int. – Hogy döntesz?

Ymir remeg, a gyomra kavarog a látottaktól, vállán két ezer évig tartó szenvedés súlya, kezében a döntésé, amit meg kell hoznia. Az Ördög égető tekintetének kíséretével megindul az almafa felé, nyújtózik, a lábujjhegyére áll, hogy elérje a pirosló gyümölcsöt, és az ujja hegyével épphogy megérinti, épphogy, amikor eszébe jut a fiú arca.

Eren – gondolja, majd leereszti a kezét.

A kérdés ott csüng a levegőben, sürgetőbb, mint valaha.

– Nos? – kérdi az Ördög. Ymir lassan felé fordítja a fejét.

– Hogy döntöttél?

Készült: 2018. 11. 19.

Mangafordítás (112. fejezet)

Sziasztok!

Elkészültem a manga 112. fejezetének magyar fordításával! ^^

Köszönet illeti damienyukiit, aki segített a tisztításban Levi flashback jeleneteinél!

Jó olvasást kívánok!

Link: Shingeki no Kyojin_112. fejezet: Tudatlanság_magyar fordítás

Legfrissebb hírek a manga 112. fejezetéről! (frissített bejegyzés; spoileres képek)

Sziasztok!

Végre kint van koreaiul a manga 112. fejezete, várhatóan holnap érkezik az angol fordítás, így a hétvégén nekiülök, vasárnap-hétfő környékére szeretném legkésőbb befejezni, mert szerda-csütörtök már vizsgázom.

UPDATE, 12.07: Kint van angolul, elkezdtem a fordítást.
UPDATE 2.0, 12.08: 86% kész. ;)

UPDATE 3.0, LINK: Shingeki no Kyojin_112. fejezet: Tudatlanság_magyar fordítás

SPOILER – néhány oldal a mangából már lefordítva:

Before the Fall (20,6. fejezet)

Sziasztok!

Korábban ígértem, aztán nem akartam vele foglalkozni, amíg ki nem jön a manga 112. fejezete... De ma reggel mégis volt egy kis időm, és gyorsan lefordítottam a Before the Fall emlegetett kiegészítő fejezetét, ami Sharle szemszögéből mutatja be, hogy mi történt, míg Kuklót ki nem szabadították a Katonai Rendőrség fogságából.

Link: Before the Fall: 20,6. fejezet – A műhelyben váró lány

Jó olvasást kívánok! ^^

Hírek a manga 112. fejezetéről meg úgy minden másról (frissülő bejegyzés; spoiler + tartalom!)

UPDATE, ezen a linken 3 oldalt, ami kiszivárgott még a teljes fejezet előtt, lefordítottam!

Sziasztok!

Lassan egy hete az ágyat nyomom – és persze egy cseppet sem voltam szorgalmas az írás vagy fordítás terén, sajnálom, ilyenkor nem vagyok valami hasznos... –, de ezen a héten várható a manga 112. fejezete, úgyhogy próbálom rendbe tenni magam, hogy minél előbb lefordíthassam. Egyelőre még nincs kint sem koreaiul, sem angolul, de ezt egy frissülő bejegyzésnek szánom, szóval érdemes majd sűrűn nézni az elkövetkezendő napokban, mert BÁRMIKOR érkezhet. :D

Amit egyelőre tudni lehet, a fejezet címe valószínűleg valami ilyesmi lesz: Tudatlanság

Spoiler: a kiszivárgott infók alapján Eren és Mikasa kapcsolata fog előtérbe kerülni (és valamilyen szinten pont kerül a végére? – olyasmit lehet olvasni, hogy minden, ami eddig volt a barátságukkal kapcsolatban, Eren hazugsága, mindig is utálta Mikasát), Eren leigázza kb. a teljes katonaságot?, továbbá kapunk egy baromi izgalmasnak tűnő jelenetet Levijal és Zeke-kel (Zeke kiáltására egy hordányi óriás veszi körbe Levit).
Tartalom: Mikasa, Armin és Gabi leülnek beszélgetni, ám Eren a meglepetés erejével csatlakozik hozzájuk, a kezén már korábban sebet ejtett. Elmagyarázza, hogy ő már szabad, a saját akaratából cselekedik, saját akaratából találkozott Yelenával is, és hogy kapcsolatban állt Zeke-kel, amíg Marleyban volt. Zeke sokkal többet tud, mint amennyit Marley gondolná. Rávilágít, hogy Armint valószínűleg Bertolt irányítja, és az Ackerman családról is szót ejt, akik az óriástudomány altermékei. Mikasa és az Ackermanok  rabszolgák, és ez az, amit Eren a legjobban utál a világon. Armin neki akar ugrani Erennek, de Mikasa – aki úgy tűnik, fel sem fogja, mit csinál –, az asztalra nyomja. Eren tovább folytatja, mire ököl vágódik az arcába. Mivel még sosem verekedtek össze, most megteszik. A vesztes Armin. Armin azt kérdezi Erentől, ki az igazi rabszolga. Ezek után Shiganshina felé veszik az irányt – Gabival együtt. Az erdőben Levi a csapattársaira meg Erwinre gondol, majd odáig jut, hogy meg kell ölnie Zeke-et. Zeke ekkor kiált, és az óriáshorda alázuhan.
Lefordított párbeszéd gyors- és nyersfordításban (végleges verzió, mikor kijön a fejezet!):
Mikasa: Én…

Eren: Nem vagy önmagad. A klánod azért van, hogy parancsokat tagadjon meg. Más szavakkal, rabszolgák vagyok.

Armin: Elég, Eren!

Eren: Tudod, mi az, amit a legjobban utálok ebben a világban? Azokat, akiknek nincs szabadságuk. Vagy akik jószágok (?) Azóta… hogy gyerek voltam.

Eren: Mikasa, mindig is utáltalak/gyűlöltelek.

Armin: Eren!!! Hogy merészeled ezt mondani Mikasának?!

Plusz még egy sokkoló párbeszéd, gyanítom, Eren mondja végig: Armin... Még mindig látogatod Annie-t, igaz? Ez a te tudatod? Vagy inkább Bertolt tudata? Armin... Az elmédet Bertolt használja. Akit az ellenség valójában manipulál, az te vagy, igaz?

Van egy flashback jelenetünk is, amiben Eren az Ackerman családról beszél.
Azt, hogy Falcóval mi lett Zeke kiáltása után, nem tudjuk meg.

Link hozzá (már vannak képek a fejezetből!): https://ww5.readsnk.com/chapter/shingeki-no-kyojin-spoilers-raw-chapter-112/

UPDATE: Kint a raw, úgyhogy sanszosan 1-2 nap, és már kijön a teljes fejezet is. (Fentebb a spoilert frissítettem.)
UPDATE, 12.06: Egyre több kép van kint, maga a fejezet még sem koreaiul, sem angolul. Szerintem ha ebben az irányban haladunk, koreai teljes várható ma, holnap meg angolul... és akkor nem tudom, vasárnap-hétfő környékén esetleg magyarul? (Szerdán és csütörtökön már vizsgázom.)

Illetve a manga a final arcba lép éppenséggel, úgyhogy aki esetleg nem követi annyira figyelemmel, annak megmutatnám a Bessatsu Shonen magazin januári címlapfotóját:

Valamikor hozni fogom a Before the Fall régóta ígérgetett 20,6. fejezetét (és aztán igyekszem belehúzni, hogy a 21. fejezetet is lefordítsam), de előbb a 112. fejezet a mangából, mert tényleg alig van erőm. :D

Amit pedig nem árt tudni, december-januárban vizsgaidőszakom lesz, és igaz, eddig mindig azt mondtam az aktuálisra, hogy az a legrosszabb, de... ez most TÉNYLEG a legrosszabb vizsgaidőszakom lesz, annyira szoros, hogy szurkoljatok, éljem valahogy túl... :D És ez sajnos kihatással lesz a következő fejezetre, mert a 113. fejezet valószínűleg pont akkor fog érkezni, amikor a legsűrűbb az egész... Úgyhogy ott előfordulhat majd, hogy nem 1-3 nappal fejezem be, hanem 1-2 napot még ráhúzok.

Pozitívum, hogy előre megírtam egy csomó mindent, úgyhogy bár úgy tűnt, mostanság megritkultak a történetek, újult erővel fogunk visszatérni. Jelenleg A Titánok következő fejezetén dolgozom, nagyon szeretném befejezni, mert egyre ritkábban frissítem, illetve karácsony tájékán a Múltadba zárva új fejezete is érkezni fog. És valószínűleg megkezdem a feltöltését valamelyik hosszabb történetnek, amit a múltkor beharangoztam. Még én sem tudom pontosan, a lényeg, hogy lehet számítani erre-arra, illetve jelezni fogom, ha már tudni fogok konkrétabbat. :D

Levi x Zeke – Ugyanazt érezni [soulmate AU; novella; manga spoiler (111!)]

Ugyanazt érezni…

Soulmate AU, canon era

Párosítás: Levi/Zeke, utalás szintjén Levi/Erwin, Eren/Armin

Tartalom: Levi gondolatai a hatalmas fák erdejében töltött idő során Zeke-ről és a közöttük levő különleges kapcsolatról, amit lassan már nem tudnak tagadni. Avagy Levi és Zeke lélektársak, és ezt mindketten tudják.

Megjegyzés:

1.) Különálló történet, nem részese egyik szösszenetcsokornak sem, amit eddig írtam.

2.) MANGA SPOILER (111!), ennek tudatában olvasd!

3.) Lélektárs AU, amiben a lélektársak érzik egymás érzéseit és fájdalmát.

---

A hatalmas fák erdeje sötét árnyékot vont föléjük, sem a hold, sem a csillagok fénye nem tudott utat törni magának a kusza ágak-lombok között. Hideg volt a föld és kemény, a hűvös sátorban egy takarón kellett volna osztozkodniuk, meg persze a láncok okozta kényelmetlenségen, mert Levi a parancsot követve nem engedett szabad mozgást Zeke-nek. Az persze nem panaszkodott, férfiasan viselte a fájdalmat, és valamikor, a sokadik forgolódás után bele is aludt. A lánc belemélyedt a bőrébe, sajgó lüktetést és csúnya nyomot hagyott utána. Álmában is érezhette, mert olykor fel-felszisszent.

Levi karba fonta a kezét, féloldalt pillantott rá. Ugyanazon a fájdalmon osztoztak évek óta, most is ugyanazt érezték. Zeke fájdalma mindig is Levi fájdalma volt, ahogyan Levié Zeke-é, és ez most sem különbözött. Csuklóira nem vésett haragos vörös mintát a lánc, az övén láthatatlan sebek díszelegtek, így Zeke-nek nem kellett volna megtudnia. Sosem kellett volna megtudnia, valahogy mégis megtudta. Mindketten tudták, hogy lélektársak, mindketten tudták, hogy egymás fájdalmát érzik, és ehhez mérten viselkedtek. Zeke azért mozgolódott sokat éjjelente, hogy kényelmes pozíciót találjon, egy olyat, amiben később nem arra ébred, hogy a kezét markolja. Egy olyat, amiben Levinak nem fáj, és cserébe Levi… nem húzott be neki akkor sem, mikor már nagyon a türelmét feszegette az idegesítő kérdéseivel.

Zeke és Eren le sem tagadhatták, hogy testvérek, egyformán Levi idegeire jártak, ráadásul mindkettőjüket éppúgy jólesett megütni. A pillantásuk is hasonlóan változott a négy év alatt. Zeke, az ellenség Zeke Eldia megmentőjévé vedlett, Eren pedig, a szövetséges Eren Eldia pusztítójává. Micsoda ellentét! És mégis… a két testvér összedolgozott. Eren Zeke hatására döntött úgy, hogy a maga feje után megy, és Zeke… mindvégig csak játszott velük, nem igaz? A terve, a biztos terve, amivel nem hagyja cserben Paradist, csupán egy végső kártya lett a szemében. Valami mást akart. Ezt Levinál senki sem tudta jobban. Ő érezte azt, amit Zeke is. Érezte a férfi türelmetlenségét, az aggodalmát és az izgalmát, a megannyi érzelem keverékét. A vágyát, hogy mihamarabb láthassa Erent.

Mikor felébredt, még javában tartott az éjszaka, messze voltak a hajnaltól. Zeke ásított, a hajába túrt, összekócolta azt, és ahogy Levira sandított a szeme sarkából, a tekintete égetett. A csuklóját dörzsölte, fájón sziszegett, és amikor Levi ösztönösen leutánozta a mozdulatot, elégedetten vigyorgott.

– Jó reggelt! – köszöntötte álmosan, gyűrött arccal, mintha reggel lett volna. Levi felhorkant.

– Reggel? Húzd tovább a lóbőrt, még csak nem is hajnalodik.

Zeke erre felkönyökölt, ajka meglepett „Ó-t” formázott.

– Valóban? – A hangja kásás volt, mire Levi tarkójára nyomban borzongás szaladt fel, amit mindketten éreztek. Mindig mindent éreztek mindketten – fájdalmat, örömöt, keserűséget, mindent, fizikait és lelkit egyaránt. Lélektársak voltak, de nem vehettek róla tudomást. Nem egy olyan világban, amelyben Zeke-nek csak egy éve maradt hátra, és amelyben nem lehetett biztosan belőni, kinek az oldalán áll.

Ez az én szerencsém – gondolta Levi. Mindig is tudtam, hogy ott van valahol… és amikor megtaláltam, rögtön el is vesztettem.

A Bestia megjelent, mészárlást hajtott végre Ragakóban, egy egész falut változtatott át óriássá, aztán kivégezte Mikét – mert ha nem is emlékezett a nevére, még ha nem is tudta elmondani, hogy megölte-e vagy sem, Levi tudta, hogy ő tette, közvetve vagy közvetlenül, de felelőssé vált Mike haláláért –, és a végén… Shiganshinában…

Levi nem volt gyenge, mégis egyfolytában remegett. A hidegre fogta, és nem törődött a torkába kúszó keserűséggel.

Shiganshina…

Ahogy Eren nem tudott nem úgy gondolni rá, hogy ne az anyját lássa, amint felfalják, úgy Levi sem tudott többé úgy gondolni, hogy ne Erwint lássa. Erwint, akinek a sorsáról neki kellett döntenie, és akit végül hagyott meghalni, hogy Armin élhessen. Később, mikor elkapta Eren gyengéd pillantását, az apró, finom, alig észrevehető érintéseket, megértette, mit érezhetett akkor, mikor majdnem elvesztette a barátját. (A lélektársát, súgta egy kishang.)

Levi azon a napon Erwint és Zeke-et is elvesztette.

Hogyan is szerethetnék egymást? Hogyan is akarhatnák egymást? Hogyan… hiszen Zeke-nek annyi minden volt már a rovásán. Ragako, Mike, Erwin… Több száz, több ezer ember élete. Családok, akiket tönkretettek, remények, amiket összezúzott.

Levi fázott. Egész éjjel fázott, mégsem vette el a takarót Zeke-től.

Zeke is fázott, még így is. Érezte.

Aztán egyikük sem fázott többé.

Oh.

Valami meleg, puha, mégis erős vette körül. A láncok csörögtek, megfeszültek, ahogy Zeke addig ügyeskedett, míg Levi teste köré fonta a karját. Csak egy pillanatnyi gyengeség műve lehetett, Levi elfordult Zeke-től, hogy kipillantson a hűvös éjszakába, és Zeke ezt a pillanatnyi gyengeséget használta fel arra, hogy átölelje.

Oh.

(Ez egy ölelés.)

Levi felsóhajtott.

Rossz volt ez így, rossz volt egy ilyen embert szeretni és gyűlölni – mert valahogy mindkét érzelem dúlt benne, minden egyes nap ádáz harcot vívott egymással, s valahogy egyik sem tudott igazán győzedelmeskedni. Rossz volt ez így, mégis jó, mégis valami olyan, amivel Levi együtt tudott élni – mert egy ilyen világban aligha lehetett jobb életük.

– Ne mozdulj! – suttogta a fülébe Zeke; a hangja karistolt, remegtette Levit, bukfencet vetett tőle a gyomra, együtt borzongtak bele. – Csak egy kicsit… Csak egy kicsit maradj így, jó? Csak egy kicsit… Amíg nem jön el a hajnal… A sötétben…

– Senki sem látja? – Levi szája szórakozott mosolyra görbült. – Azt hiszed, senki sem látja?

– Mi látjuk – mormolta Zeke. – Elég ennyi, nem?

– Hm.

Zeke ölelte, aztán a lánc újból csörgött, egyik karját elhúzta Levi testéről, és valamit matatott… valamit, ami hirtelen gyönyörbe fordult át. Levi szeme felpattant, tágra nyílt, az ajkán alig hallható nyöszörgés tört fel.

Mi a…

Aztán az érzés elmúlt, majd ujjakat érzett a tarkóján.

A… (Oh.) A tarkóján.

Zeke egyetlen gyengepontja. (Oh.) A tarkója.

– Mit művelsz? – Levi mozdulatlanná merevedve, suttogva kérdezett. – Zeke… – A férfi neve nyögésként gördült le az ajkáról, hogy a következőt a nyelvére harapva elfojtsa, mert Zeke folytatta, amit elkezdett, a saját nyakszirtjét simogatta, az óriások sebezhetőségi pontját, az ujjai finoman cirógatták az érzékeny bőrét, a szája forrón és puhán simult Levi fülcimpájára.

A mozdulat végül félbemaradt, mikor Levi végre megmoccant; hátrafelé nyúlva simította az ujját Zeke arcára, húzta közel magához, hogy szájon csókolja. Az érintés ugyanolyan szelíd maradt, szelíd, óvatos és könnyed, puhatolózó, mert most fedezték fel egymást először, most kezdték először megismerni a másikat. A sátor sötétjében rajtuk kívül senki sem láthatta, mit csinálnak, így nyugodtan bűnözhettek. Nyugodt szívvel, bátran érinthettek, mert senki sem szólta meg őket érte, és még annál is nyugodtabban szerethettek és gyűlölhettek, mivel lélektársak voltak.

Lélektársak, és ezt mindketten tudták.

---

Készült: 2018. 11. 18.

Megjegyzés: Szeretem a gondolatát, hogy az óriás-alakváltók gyengepontja a nyakszirtjük. És szeretem azt a gondolatot is, amikor ezt kihasználják. :D