A fiú a tükörből
90+
manga spoiler
Tartalom: „A lány tükörből” jelenet Frieda szemszögéből, majd az Alapító és a
Támadó Óriás csatája az óriáserőért.
Megjegyzés: A történet azon a teórián
(?) alapul, hogy valamennyi óriáserő hordozója „kapcsolatban” van egymással az emlékeik által, legyen szó múltról,
jelenről vagy jövőről. Ennek értelmében Frieda pontosan tudja, hogyan fog
meghalni, és ahhoz mérten viselkedik is. Azaz lehetetlen, hogy az Alapító Óriást, amely minden óriás fölé
kerekedik, legyőzhesse a Támadó.
52. „Délről Szurt jön,
ágak dúlásával,
kardján öldöklő
Istenek tündöklése.
Sziklák omlanak,
óriásnők tűnnek,
hősöktől Hél útján
a menny meghasad.
53. Akkor beteljesül
Hlín második bánata,
és indul Ódin
farkassal víni,
és Beli gyilkosa
a deli Szurtra ront.
És Frigg szerelme
e harcon hull el.”
(Edda: A völva jövendölése)
A kefe megáll Frieda sötét hajában. A lány a tükör felé kapja a tekintetét, csinos arcán
zavartság suhan át. Kulcsra zárt szobájában ácsorog az aranykeretű, díszes
tükre előtt, háta mögött látszik a baldachinos ágya. Fiatal, gazdag és
megszeppent. A fiú, aki visszanéz rá, döbbent, értetlen, csakúgy, mint ő maga; a hangja
meglepett.
Frieda
tisztán hallja a gondolatait.
Historia?
Nem, ez nem ő…
Ez egy emlék?
…Mikorról?
Frieda
ajka elnyílik, lassan húzza tovább a fésűt a hajában. A fiú, akinek nem tudja a
nevét, folytatja a töprengést. Összevissza beszél, s szemmel láthatóan össze
is van zavarodva.
Frieda
semmit sem ért belőle. Nem ismeri, nem tudja, ki ő, mégis ismerősnek tűnik,
mégis mintha ismerné… A fiú ugyanúgy viselkedik, mint ő. Historiának hitte,
Frieda azonban csak egy Historiát ismer: a féltestvérét.
Az apjának, Lord Reissnek öt gyermeke született ugyanattól a nőtől, Frieda
édesanyjától, s még egy balkézről, a kúriájukban dolgozó cselédtől, Almától,
akit Lady Reiss csak úgy emleget, „a
lotyó”. Ennek a gyermeknek Frieda nagybátyja, Uri adott nevet: „Historia”, és amikor senki sem figyelt,
„királynőnek” nevezte. Róla beszélne
ez a fiú? Historia Reissről? Frieda
Historiájáról?
Egyáltalán
ki ez a fiú?
És
a legfontosabb kérdés: hogy lehet, hogy Frieda hallja a gondolatait?
Hogy
lehet… hogy látja és hallja is őt?
Ah… Ne… Ne megint…
A
fiú a fejét fogja, a tarkóján verejték gyöngyözik.
Frieda
az álmaira gondol, a viharos, kusza álmokra, amik emléknek lehetnek, de nem
tudja, kinek az emlékei. Egy férfit lát, aki szemüveget visel, kést a kezében,
aranyló robbanást, két óriást, amint egymással harcol életre-halálra, ártatlan
gyermekeket, akiket aztán a győztes fél agyontapos. Frieda reszket, nagyot nyel,
semmit sem ért.
Mást
is lát, az évek során egyre többet.
Az
óriása mindenki fölé kerekedik, ezt ő is tudja. Bár sosem szorult rá, hogy
harcoljon, képes lenne rá. A tapasztalatlansága nem lehet a veresége oka, ha
akarja, a földre tudja kényszeríteni az ellenfelét.
Aztán
egy nap álmot lát és elkezdi érteni. Elkezdi megérteni, mi miért történik, és
miközben szörnyű sorsának, az előre megálmodott jövőjének foglya, rájön, hogy
kiknek a hangjait hallja. Rájön a borzasztó titokra, és onnantól kezdve minden
egyes napja rettegésben telik, mert sosem tudja, mikor érkezik el az a nap, az
az utolsó nap, a legutolsó pillanatok, amikor meg kell adnia magát az óriása akaratának.
Felhúzza
a térdét az egyik nap, retteg, a könnyével viaskodik, mert tizenhárom évet kapott,
de közben annyit sem, mert napról napra, percről percre közeledik a vég. Az
erejét el fogják ragadni, elveszik az uralkodói családtól, hogy a kör egyszer
befejeződjön. A bitorló kezébe fog
kerülni, mert ő az egyetlen, aki befejezheti a küldetést. Rajta áll vagy bukik
az eldiai nép fennmaradása, az óriások korszaka.
–
Eldiai vagyok, aki ezeken a falakon túlról érkezett – hangzik el a mondat, ami
álmaiban annyiszor visszaköszönt, mióta átörökölte az óriást a nagybátyjától. A
férfi rájuk talált, kétségbeesett, reszkető alakja szánalomra méltó. – Ymir
népéhez tartozom, ahogyan te is. – „Ymir népe”, amit egyedül Frieda érthet,
rajta kívül senki sem. A férfit Grishának hívják, Grisha Jaegernek. Ő lehet,
csak ő… Kruger küldötte, Eren
apja.
Előrelép,
Frieda riadtan, segítő szándékkal a szívében figyeli.
–
Falak uralkodója! – szólítja meg Grisha határozottan. – Kérlek, végezz az óriásokkal,
akik minket támadnak! Mielőtt a feleségemet és a gyermekeimet… – csuklik el a
hangja. – Mielőtt mindenkit felfalnak a falakon belül!
Frieda
zaklatott, segíteni akar, válaszolni, hogy „megteszi”,
hiszen ezért is vállalkozott rá, hogy átörökli az óriáserőt Uritól, és mégis,
mikor szólásra nyitja az ajkát, ősi erő zubog végig a testén. Hullámokban önti
el, meggátolja őt a szabad gondolkodásban. Az ősi, lüktető erő azért jelenik
meg, hogy elvegye tőle a szabadságát. Hogy galádul az uralma alá hajtsa, s arra
kényszerítse, hogy eleget tegyen egy száz évvel ezelőtt született eskünek, az
első falakon belüli király, Eldia száműzött uralkodója akaratának.
Lehunyja
a szemét, majd mikor kinyitja, az lilán örvénylik, a régmúlt és a jövő
valamennyi titkával.
Frieda
Reiss, a falak királynője semmit sem tehet az emberiségért. Semmit sem tehet a
családjáért, hogy megmentse őket a végzetüktől, de mégis meg akarja tenni.
Kimondja a bűvös, sorsdöntő szavakat, s aláírja vele a halálos ítéletét. Grisha
elvágja a tenyerét a késével, az aranysárga fény robbanásszerűen izzik fel, és
ugyanabban a pillanatban Frieda beleharap a kezébe. Óriás esik óriásnak, ököl
csapódik a szörnyeteg arcába. Frieda erős, fürge, vad, sokkal erősebb, mint
Grisha szörnye, a hatalmas testű, óriások óriása, egy pokoli szörnyszülött, viszont
nincs mit tenni: mindkettőjük sorsa eleve elrendeltetett, egymás halálát kell
okozniuk. Frieda ezért adja meg magát. Nincs mit tenni, így is, úgy is ez lesz
a vége.
Grisha
a nyakszirtjére hajol, egymás izzó szemébe néznek, a smaragdzöld és a lila
szempár. Egy pillanat az egész, Grisha éles fogsora megcsillan, a harapása
forró, akár a teste, tűzben égő vadság, és ezzel a harapással felégeti a
világot is… Frieda teste lángra lobban a fájdalomtól, tűzben ég ő maga is, a
harapás tüzében.
Aztán hirtelen hideg lesz, hideg, súlyos sötétség, és Frieda…
Frieda nincs többé.
Készült: 2018. 09. 11.
– 09. 16.
Megjegyzés: A kép saját készítésű (néha nagyon unatkozom :D), az idézet pedig az Edda-énekekből való, és azt veszi
alapul, hogy a Shingeki története tulajdonképpen az istenek alkonya, azaz a Ragnarök,
ami a skandináv mitológiában a világvége utolsó csatája, amit az istenek és az
óriások vívnak egymással, néhány karakter pedig megfeleltethető ennek a
világnak. Ragnarök idején Surtr (Grisha)
és Frey (Frieda) összecsapnak és
egymás halálát okozzák.
1.) Headkánonom, hogy Uri meglátogatta Historiát (és talán ő is nevezte
el). :D
2.) Nem fogadom el, hogy Frieda óriása sötét hajú lett az animében. Hülyeség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése