2018. szeptember 16., vasárnap

A fiú a tükörből [egyperces; manga spoiler 90+]


A fiú a tükörből

90+ manga spoiler
Tartalom: „A lány tükörből” jelenet Frieda szemszögéből, majd az Alapító és a Támadó Óriás csatája az óriáserőért.
Megjegyzés: A történet azon a teórián (?) alapul, hogy valamennyi óriáserő hordozója „kapcsolatban” van egymással az emlékeik által, legyen szó múltról, jelenről vagy jövőről. Ennek értelmében Frieda pontosan tudja, hogyan fog meghalni, és ahhoz mérten viselkedik is. Azaz lehetetlen, hogy az Alapító Óriást, amely minden óriás fölé kerekedik, legyőzhesse a Támadó.




52. „Délről Szurt jön,
ágak dúlásával,
kardján öldöklő
Istenek tündöklése.
Sziklák omlanak,
óriásnők tűnnek,
hősöktől Hél útján
a menny meghasad.

53. Akkor beteljesül
Hlín második bánata,
és indul Ódin
farkassal víni,
és Beli gyilkosa
a deli Szurtra ront.
És Frigg szerelme
e harcon hull el.”

(Edda: A völva jövendölése)

A kefe megáll Frieda sötét hajában. A lány a tükör felé kapja a tekintetét, csinos arcán zavartság suhan át. Kulcsra zárt szobájában ácsorog az aranykeretű, díszes tükre előtt, háta mögött látszik a baldachinos ágya. Fiatal, gazdag és megszeppent. A fiú, aki visszanéz rá, döbbent, értetlen, csakúgy, mint ő maga; a hangja meglepett.
Frieda tisztán hallja a gondolatait.

Historia?

Nem, ez nem ő…

Ez egy emlék?

…Mikorról?

Frieda ajka elnyílik, lassan húzza tovább a fésűt a hajában. A fiú, akinek nem tudja a nevét, folytatja a töprengést. Összevissza beszél, s szemmel láthatóan össze is van zavarodva.

Frieda semmit sem ért belőle. Nem ismeri, nem tudja, ki ő, mégis ismerősnek tűnik, mégis mintha ismerné… A fiú ugyanúgy viselkedik, mint ő. Historiának hitte, Frieda azonban csak egy Historiát ismer: a féltestvérét. Az apjának, Lord Reissnek öt gyermeke született ugyanattól a nőtől, Frieda édesanyjától, s még egy balkézről, a kúriájukban dolgozó cselédtől, Almától, akit Lady Reiss csak úgy emleget, „a lotyó”. Ennek a gyermeknek Frieda nagybátyja, Uri adott nevet: „Historia”, és amikor senki sem figyelt, „királynőnek” nevezte. Róla beszélne ez a fiú? Historia Reissről? Frieda Historiájáról?

Egyáltalán ki ez a fiú?

És a legfontosabb kérdés: hogy lehet, hogy Frieda hallja a gondolatait?

Hogy lehet… hogy látja és hallja is őt?

Ah… Ne… Ne megint…

A fiú a fejét fogja, a tarkóján verejték gyöngyözik.

Frieda az álmaira gondol, a viharos, kusza álmokra, amik emléknek lehetnek, de nem tudja, kinek az emlékei. Egy férfit lát, aki szemüveget visel, kést a kezében, aranyló robbanást, két óriást, amint egymással harcol életre-halálra, ártatlan gyermekeket, akiket aztán a győztes fél agyontapos. Frieda reszket, nagyot nyel, semmit sem ért.

Mást is lát, az évek során egyre többet.

Az óriása mindenki fölé kerekedik, ezt ő is tudja. Bár sosem szorult rá, hogy harcoljon, képes lenne rá. A tapasztalatlansága nem lehet a veresége oka, ha akarja, a földre tudja kényszeríteni az ellenfelét.

Aztán egy nap álmot lát és elkezdi érteni. Elkezdi megérteni, mi miért történik, és miközben szörnyű sorsának, az előre megálmodott jövőjének foglya, rájön, hogy kiknek a hangjait hallja. Rájön a borzasztó titokra, és onnantól kezdve minden egyes napja rettegésben telik, mert sosem tudja, mikor érkezik el az a nap, az az utolsó nap, a legutolsó pillanatok, amikor meg kell adnia magát az óriása akaratának.

Felhúzza a térdét az egyik nap, retteg, a könnyével viaskodik, mert tizenhárom évet kapott, de közben annyit sem, mert napról napra, percről percre közeledik a vég. Az erejét el fogják ragadni, elveszik az uralkodói családtól, hogy a kör egyszer befejeződjön. A bitorló kezébe fog kerülni, mert ő az egyetlen, aki befejezheti a küldetést. Rajta áll vagy bukik az eldiai nép fennmaradása, az óriások korszaka.

– Eldiai vagyok, aki ezeken a falakon túlról érkezett – hangzik el a mondat, ami álmaiban annyiszor visszaköszönt, mióta átörökölte az óriást a nagybátyjától. A férfi rájuk talált, kétségbeesett, reszkető alakja szánalomra méltó. – Ymir népéhez tartozom, ahogyan te is. – „Ymir népe”, amit egyedül Frieda érthet, rajta kívül senki sem. A férfit Grishának hívják, Grisha Jaegernek. Ő lehet, csak őKruger küldötte, Eren apja.
Előrelép, Frieda riadtan, segítő szándékkal a szívében figyeli.
– Falak uralkodója! – szólítja meg Grisha határozottan. – Kérlek, végezz az óriásokkal, akik minket támadnak! Mielőtt a feleségemet és a gyermekeimet… – csuklik el a hangja. – Mielőtt mindenkit felfalnak a falakon belül!

Frieda zaklatott, segíteni akar, válaszolni, hogy „megteszi”, hiszen ezért is vállalkozott rá, hogy átörökli az óriáserőt Uritól, és mégis, mikor szólásra nyitja az ajkát, ősi erő zubog végig a testén. Hullámokban önti el, meggátolja őt a szabad gondolkodásban. Az ősi, lüktető erő azért jelenik meg, hogy elvegye tőle a szabadságát. Hogy galádul az uralma alá hajtsa, s arra kényszerítse, hogy eleget tegyen egy száz évvel ezelőtt született eskünek, az első falakon belüli király, Eldia száműzött uralkodója akaratának.

Lehunyja a szemét, majd mikor kinyitja, az lilán örvénylik, a régmúlt és a jövő valamennyi titkával.

Frieda Reiss, a falak királynője semmit sem tehet az emberiségért. Semmit sem tehet a családjáért, hogy megmentse őket a végzetüktől, de mégis meg akarja tenni. Kimondja a bűvös, sorsdöntő szavakat, s aláírja vele a halálos ítéletét. Grisha elvágja a tenyerét a késével, az aranysárga fény robbanásszerűen izzik fel, és ugyanabban a pillanatban Frieda beleharap a kezébe. Óriás esik óriásnak, ököl csapódik a szörnyeteg arcába. Frieda erős, fürge, vad, sokkal erősebb, mint Grisha szörnye, a hatalmas testű, óriások óriása, egy pokoli szörnyszülött, viszont nincs mit tenni: mindkettőjük sorsa eleve elrendeltetett, egymás halálát kell okozniuk. Frieda ezért adja meg magát. Nincs mit tenni, így is, úgy is ez lesz a vége.

Grisha a nyakszirtjére hajol, egymás izzó szemébe néznek, a smaragdzöld és a lila szempár. Egy pillanat az egész, Grisha éles fogsora megcsillan, a harapása forró, akár a teste, tűzben égő vadság, és ezzel a harapással felégeti a világot is… Frieda teste lángra lobban a fájdalomtól, tűzben ég ő maga is, a harapás tüzében.

Aztán hirtelen hideg lesz, hideg, súlyos sötétség, és Frieda… Frieda nincs többé.



Készült: 2018. 09. 11. – 09. 16.
Megjegyzés: A kép saját készítésű (néha nagyon unatkozom :D), az idézet pedig az Edda-énekekből való, és azt veszi alapul, hogy a Shingeki története tulajdonképpen az istenek alkonya, azaz a Ragnarök, ami a skandináv mitológiában a világvége utolsó csatája, amit az istenek és az óriások vívnak egymással, néhány karakter pedig megfeleltethető ennek a világnak. Ragnarök idején Surtr (Grisha) és Frey (Frieda) összecsapnak és egymás halálát okozzák.
1.) Headkánonom, hogy Uri meglátogatta Historiát (és talán ő is nevezte el). :D
2.) Nem fogadom el, hogy Frieda óriása sötét hajú lett az animében. Hülyeség.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése